Ha azt mondom, hogy egy papi gyermekáldozat egy régi korban elég szokványos volt, s a végrehajtója, a pap, még büszke is lehetett rá, s technikai értelemben sem jelentett többet, mint egy kecske feláldozása. De más emberi (!) bűnök is csak hasonló kategóriába esnek, hol ártatlanok lemészárlása, kínzása történik, amelyek az emberi gonoszságból ill. teljes közönyből vagy őrültségből fakadhatnak. Egyszerűen szinte lehetetlen belegondolnunk magunkat egy olyan szerepbe, mikor olyan lények számára válunk valami kegyetlen játékszerré, melyek létét már felfogni is nehezen tudjuk.

Eszembe jutott Arthur Machen angol író magyarul is kiadott egy írása, ahol a Gonosz igazi arcát boncolgatja, s Machen annak idején egyik szellemi ösztönzője volt a Golden Dawn-ak is (csak néhány foghíjas idézet a párbeszédes részből):

" – Na de akkor mi az igazi bűn? – kérdezte Cotgrave ...
– Meg vagyok lepve – mondta Cotgrave. – Én erre sohasem gondoltam. Ha csakugyan így van, akkor mindent fel kell forgatni. Ön szerint tehát a bűn…
– Annyi, mintha meg akarnánk ostromolni az eget – jelentette ki Ambrose. – Az én szememben az a Bűn, ha valaki tiltott módon akar egy másik, magasabb közegbe hatolni. Most már megértheti, hogy miért ilyen ritka.
– Mert a bűn alapvetően természetellenes?
– Úgy van. ... A Bűn viszont olyan rajongás, olyan tudás megszerzésére irányul, ami nincs, ami sohasem adatott meg az embernek, és aki erre törekszik, az démonná válik. Azt mondtam önnek, hogy a közönséges gyilkos nem feltétlenül bűnös...
– Legyen szabad felhívnom a figyelmét... felsőbbrendű értelmünk annyira eltompult, annyira túlteng bennünk a materializmus, hogy bizonyosan nem is ismernénk fel a valódi Rosszat, ha véletlenül az utunkba kerülne.
– De vajon nem éreznénk legalább egy csepp iszonyt? ...
– Ha természetes lények lennénk, akkor igen. A gyerekek, némelyik asszony meg az állatok érzik ezt az iszonyt. De legtöbbünkben a szokások, a civilizáció meg a nevelés eltompították, elhomályosították a természetet. Olykor felismerjük a Rosszat abból, hogy mennyire nem fér össze a Jóval, de ez minden, és még ez is csak–véletlenszerű. Valójában a pokol angyalai észrevétlenül beférkőznek közénk.
... A valódi Bűn olyan magas fokra emelkedik, hogy fel sem tudjuk fogni létezését. Olyan, mint az orgona legmélyebb hangja: olyan mély, hogy senki sem hallja.
– Pedig, ha jól tudom, ön egészen a jelen korig terjesztette kutatási területét?
– Látom, önt igazán érdekli a dolog. Hát igen, bevallom, csakugyan összegyűjtöttem egypár dokumentumot…"