"Mikor Manit felhoztad, szinte gondoltam, hogy a szabadkőművesek, rózsakeresztesek nyomán jutottál e hozzá. Hiszen a katarok is vettek át manicheus tanokat ... De Mani körül annyi a legenda, hogy ezt is csupán az egyik oldalhajtásnak tudhatjuk be, mely magyarázatot kínálna tanai eredetéről. Viszont itt is előjön "az özvegy fia" jelző, amit múltkor már többször emlegettél...
"
Mostanra leginkább két dolog tisztult le az az 'Özvegy Fiairól'.
Az első a közvetettebb: hogy mint kódszót használták. A mítoszok szövői tudatosan használták arra, hogy egymást, illetve önmagukat azonosítsák vele. Vagyis, amikor az egyik beavatott olvasott egy mítoszt, amiben szintén az 'Özvegy fiai' szerepeltek, akkor tudhatta, hogy egyazon 'családhoz' tartoznak, vagyis egy bizonyos szempontból beazonosíthatta, hogy kivel és mivel van dolga (mint az említett titkos kézfogások és miegymás, csak ezzel több ezer év és mérföld távolságból üzentek egymásnak...).

A második dolog, de erről már beszéltem, hogy egy 'misztikus' születésről van szó, ahol a fogantatás nem a megszokott módon történik; apa vagy anya nélkül, 'istentől' kapva meg az élet kódját, szűznemzéssel, stb., vagy valamilyen 'biomechanikus' kabír módon (gondolom ezen dolgozol :-).
Sokszor ez azzal is együtt jár, hogy az így született lény már 'készen' jön a világra.

Igazából Manihoz teljesen párhuzamosan jutottam el, de a párhuzamosok lassan kezdenek találkozni. Mint írtam, akkor gondolkodtam el ezen, amikor a Fehér Lótuszról olvastam (http://en.wikipedia.org/wiki/White_Lotus). Rendkívül érdekes történet, de anyagot azt szinte semmit sem találtam róla. Szóval ez egy manicheus indíttatású titkos társaság és szekta (A Születetlen Tisztelendő Anya gyermekei), akik a messianisztikus elképzeléseik mellett (Maitreya eljövetele) harcosok is voltak és felkeléseket vezettek, miközben 'akcióik' között évszázadokig rejtve maradtak.
Érdekes, hogy a Vörös Turbánosok (~Mazzini, Garibaldi ...? :-)) a kínai mongol uralom ellen lázadtak, miközben 'társaik' éppen a mongolok intézői voltak többek között Quanzhou-ban (ld. Mirdad linkjét). Szövevényes dolgok ezek...de mint írtam régebben, vallás, hatalom, intrika és kémkedés ritkán választható szét...
Ebből persze a 'jámbor hívő' csak a vallást hivatott szemlélni (annak is csak egy-egy szeletét ugye), a többit jótékonyan eltakarják gyermeki szemei elől.
Brunó jól ismerte ezeket a módszereket, a 'jótékony hazugságot', akarom mondani, hogy a vallási tanítók, filozófusok stb. bizony nem mindig bontották ki az 'igazság minden szálát' mindenkinek. Még a kövekből tüzek csapnának ki, és megégetnék az egyszerű hívet, ismerős.
"...A teológusok közt pedig csupán Origenész, követvén az összes nagy filozófust, merészeli azt mondani a Szadduceusok és más elítélt szekták nyomán, hogy ez a fordulat[a lelkeké] újból és újból megtörténik és egyben örök is, és hogy mindazoknak, akik felemelkednek alá is kell majd szállniuk a legalsó pontra; ahogyan ez az összes elementum esetében megfigyelhető, valamint minden olyan dolog esetében is, amelyek a felszínen, a természet kebelében és méhében léteznek. Ami engem illet, én vallom, és mint helyénvalót elismerem a teológusok és azok véleményét, akiknek az a dolguk, hogy törvényeket és rendeléseket adjanak a népnek; viszont nem mulaszthatom el kiemelni és megerősíteni azok véleményét sem, akik a természetes értelem szerint beszélnek, és a kis számú bölcs és jó személyekhez intézik szavaikat. Az utóbbi véleményt indokoltan ítélték el, lévén a sokaság szeme elé tárták, akiket pedig csak igen nagy igyekezet árán lehet a bűnöktől visszatartani, és erkölcsös tettekre bírni az örök bűnhődésben való hit eszköze által, mi történne hát, ha csak valamilyen kisebb jutalmat remélhetnének hősies és emberséges tetteik nyomán, és kisebb büntetést bűneikre és gazemberségükre?"

Azt hiszem, hogy éppen Mani és Jézus sem kötötte mindenkinek az orrára, hogy kiktől is tanultak valójában. Mert ezekben a körökben bizony a valódi Mesterek személyének sérthetetlensége, megismerhetetlensége és érinthetetlensége keményebben megtartott titok volt, és maradt is mindmáig, mint az Omerta.
Marad tehát az 'Atya', a 'Vigasztaló' és a 'Syzygos'; persze nem állítóm, hogy ne lennének ők igaz és valós források, csupán azt, hogy ezek az elnevezések talán éppen annyit elfednek, mint amennyit felfednek.