Laurin történetének több változata létezik, a főbb vonalak azonban azonosak, a szereplők nevei néha változnak. A történet második felének egy változatát Otto Rahn meséli el a Lucifer Udvartartásában (Luzifer's Hofgesind), itt most az első részt próbálom röviden vázolni, talán nem lesz haszontalan, ha már úgy is említetted a különböző 'útonálló' rózsarengetegeket, meg a törpeirtásokat. A tiroli hegyek közepén élt Laurin, a törpék királya, csodálatos földalatti birodalmában. Aranyat, ezüstöt és mindenféle drágakövet bányászott a népe, Laurin egy emberszem nem látta ékességeket felvonultató kristálypalotában lakott a hegy gyomrában. A barlangok bejárata előtt pedig egy csodálatos szépségű rózskert terült el, amire Laurin nagyon vigyázott. Négy arany kapu zárta el a kertet, de fala nem volt, ehelyett egy selyemfonál volt kifeszítve, ami ha megszakadt, Laurin rögtön értesült róla, és levágta a behatoló kezét-lábát, ha csak ki nem áll vele szemtől-szembe küzdelemre. Bár törpe volt Laurin, ereje mégis hatalmas volt mágikus tárgyaitól övezve. Páncélját gyémántok védték bármilyen kard csapása ellen; volt egy öve, ami tizenkét ember erejével ruházta fel, és egy láthatatlanná tevő köpenye (vagy sisakja).
Történt egyszer, hogy Laurin kinézte magának az egyik közeli hercegnőt, s annak rendje s módja szerint elrabolta, láthatatlanná tevő köpenye segítségével.
 A hercegnő bátyja és lovagtársai ezt persze nem hagyták annyiban, és behatoltak Laurin birodalmába. Az egyik lovag letarolta a csodás rózsakertet, mire Laurin nagy haragra gerjedt. Heves küzdelem után Laurint mégiscsak földre kényszerítik, ő azonban becsábítja földalatti birodalmába a lovagokat, ahol is mindőjüket láthatatlanná varázsolta egymás szeme számára. Ott sok-sok törpét találnak az aranytól és drágakövektől roskadozó falak között, törpelányok mulatoztak, és ott volt a hercegnő is (szüzek társaságában), aki fején egy csodálatos koronát viselt, benne egy mágikus ékkővel, aminek sugárzása hatására újból látták egymást a lovagok. Laurin megpróbálta árulásra bírni az egyik lovagot, az azonban nem állt kötélnek. Ekkor a törpekirály varázshatalmánál fogva egyenként megvakította a lovagokat és álmot bocsátott rájuk. A hercegnő azonban egy gyűrű segítségével megszüntette a varázst, a lovagok pedig kardjukhoz nyúltak, és felvették a harcot a törpékkel, akiknek a segítségére sietett néhány óriás is Laurin parancsára. A lovagok azonban győzedelmeskedtek, miután kiirtottak több száz törpét, meg az óriásokat. A rab Laurinnal, a hercegnővel, meg persze jó adag kinccsel visszatértek Bernbe, ahol vásári nevetség tárgyává tették a törpék királyát. Innen más-más véget érnek a történetek. Az egyik szerint Laurin megszökött, és átkot mondott a rózsakertre, hogy ne láthassa senki se éjjel, se nappal (mert azt gondolta, ez csábította oda lovagokat). Nem gondolt azonban az alkonyra és a pirkadatra (ami sem nem éjjel, sem nem nappal), és ekkor a csodálatos kővé vált rózsaszín rózsakert megjelenik újból és újból a hegyek bércein. A másik változat szerint rávette a hercegnőt, hogy menjen vissza vele a csodás birodalomba, aki ebbe bele is egyezett, azzal a feltétellel, hogy megbékül a lovagokkal. Laurin így tett, és visszatért arájával birodalmába, újból ültette a rózsákat, és azok újból virágozni kezdenek Májusban (ez a hónap, a vénuszi tavasz, mágikus időszak); a kertet azonban ember fia meg nem tudta találni azóta, bárhogy is keresték. A történetek a Dietrich von Bern ciklushoz kapcsolódnak, amit egyszer érdemes volna végigbogarászni, mert bőven akadnak érdekes (törpék minden mennyiségben) sőt 'vicces' momentumok, pl amikor az egyik lovag Laurint, a maga ragyogó harci felszerelésében Mihály Arkangyalnak nézi. http://www.sacred-texts.com/neu/tml/tml44.htm http://en.wikipedia.org/wiki/Thidreks_saga |
