"Ismered a Laurin nevű törpekirály és a Bolzánói Rózsakert legendáját?" - nem is hallottam róla (sajnos).

Én azt gondolom, hogy volt a prehisztorikus időkben egy különös kaland, mikor a Vénuszról ideérkezett egy "gyönyörű nő", akit bizarr testalkatú lények kísértek. Ezt az emberi hiedelem és mondavilág különbözőképpen és nehezen bírta csak feldolgozni.
A görög-pelaszg mondavilágban ő a "Nagy Istennő" vagy "Anyaistennő'. A kabirokat, akiknek számát 2-3-4 nek mondták, de leginkább hét kabirról beszéltek, pedig ezen istennő kísérői. A nagy Istennőt pedig hol ezzel, hol azzal azonosították: Thébaiban Démétér Kabiria a neve, Szamothrakén Perszephoné, máskor Rhea (a kisázsiai Kübelé) vagy éppen Hekaté. A Holdnak a termékenységgel kapcsolatos befolyása miatt a nagy Istennőt rendszerint a Holddal hozták kapcsolatba. Pedig ha a legrégibb forrásokat vizsgáljuk ezen istennő valójában mindenhol vénuszi...
A kabirok rendszerint ezen istennő szolgái, alattvalói, őrei, védelmezői, miniszterei. Egy közülük a Nagy Istennő szeretője, "kedvence", akit a többi -az ebből fakadó- irigységből megöl.
A prekulumbian Amerikában a kabirszerű lényeket nevezték tapírembereknek is, s ezért mondták tapírfejű istennek a mexikói Tlalocot, a maja Chac-ot. A bolíviai Orejona istennőt is tapíremberek kísérték...
Nyilván a "Hófehérke mesé"-jének elemeire céloztam, hiszen éppen a mesék voltak a legalkalmasabbak, hogy a szájhagyomány útján sok-sok generáción át fennmaradjanak...

Ilyen régi tértének mesében való lecsapódásól említést tettem már néhányszor:
Hiszen, mikor a Odüsszeusz, a távol-nyugati utazás hercege eljut Kirké szigetére sűrű tölgyeserdőn kell áthatolni Kirké házához-szentélyéhez, aki szövőszéke mellett ül. A beavatott Vergilius „járatlan-sürü berket” mond Kirké szigetén (Aen. VII, 11), de eredetiben az "inaccessos" (megközelíthetetlen) szót használja. Ez őrzi Circé „büszke lakását”. De írtam már korábban, hogy a Csipkerózsika (Zellandine) ősrégi francia meséjében Perceforêt herceg átverekszi magát a kastélyt benövő rózsákon. Csipkerózsikát szintén szövőszék mellett ábrázolták: a csók amit kap, a z ébredés, a beavatás csókja. Perceforêt pedig ugyanaz a Grál-kereső, mint Odüsszeusz. Zellandine-t a Venus istennő óvja a legrégibb változatban. És a modern mitográfusok sem figyeltek eléggé, hiszen Homrosz elég világosan odavetette Kirké szigetéről: "Majd mikor Ókeanosz sebes áradatát odahagyta bárkánk, szélesutú tenger vizein tovasiklott Aiaié szigetéhez; a házát tartja a Hajnal [Éósz] ott, meg a tánctereit, s a Nap onnan lép föl az égre". Egyszerűbben a kis atlanti szigeten volt a Vénusz istennőjének szentélye, misztériumainak színtere, s az ő papnője volt Kirké....

Hasonló eset volt, amit Homérosz fáraójáról, Pszammetikhoszról mondtam, aki a monda szerint egy sas által ellopott cipője nyomán találta meg Rhodopiszt, Naukratiszban (vö. "Hamupipőke" meséjével), Egyiptom legszebb hetéráját, de ezzel megint visszakanyarodtam a piramisban élő szajha legendájához, mert Pszammetikhosz mikor megnyittatta a Nagy Piramist, magával vitte Rhodopiszt, hogy az ősi rítusoknak megfelelően, a termékenység termében magává tegye, akár régen az istenek...