[ Megj. Nezd az eredeti cimen, mert nem jol jott at a gorog iras.]

IFJ. PECZELY JÓZSEF
AZ IRODALOMTÖRTÉNET MÓDSZEREI. — Bevezetés az irodalomtörténetbe.—Harmadik közlemén}'. 4. §. Platón.


''...a költőknek tetszésükre-e lehet-e bízni, hogy mit énekeljenek, mikor azt sem tudják, micsoda törvénybe ütköző kijelentésekkel lennéneka város kárára? ťRégi rege — ez rá a válasz, — mi is mindig hangoztattuk és mások is mindnyájan egyetértettek velünk ebben, hogy a költő nincs akkor öntudatánál, midőn a Musa háromlábú székén ül, hanem olyan mint valami forrás, mely a fölbugyogó vizet akadálytalanul ömleni hagyja s mivel mestersége az utánzás, ellentétes jellemű embereket szerepeltet költeményében, e miatt sokszor kénytelen önmagával ellenmondásba keveredni s azt se tudja, ez-é igaz, vagy amaz abból, a mit mondott?Ť2A következés ebből természetesen csak az lehet, hogy a törvényhozó ügyeljen föl a költőkre. A költők művei felett bizonyos •censura gyakorlását erősen hangsúlyozza Platón másutt is, sőt az ifjúság használatára készült szemelvényes kiadás eszméjét is fölveti.Egy angol philologus 3 az ťÁllamŤ-ot költeménynek, a ťTörvények Ť-et beszédnek nevezi s ez utóbbinak csakugyan sokkal szembetűnőbb vallási és erkölcsi irányzata. A költőkre alkalmazva az erkölcsi kívánalom abban nyilvánul, hogy műveikben semmi olyan ne foglaltassák, a mi az erkölcsre nézve káros hatásű. De miként az ťÁllamŤ-ban, úgy itt sem elégszik meg a jövőre vonatkozó jámbor óhajtással, hanem a multat is támadja. Hevesen kifakadaz olyan költők ellen, kik mindentudóságot szenvelegnek, az isteneket tagadják, szentségtörésre vetemednek, s a hiába ugató kutyák hoz hasonlítanak. -1Érdekes, hogy itt a komikai, pantomimikus előadásnak is helyt ad Platón ebben a reálisabb államban, azzal a megokolással, hogy a nevetséges ismerete nélkül a komoly dolgot sem lehet megérteni, de egyszersmind azt is megszabja, hogy csak rabszolgák és bérelt idegen színészek játszhatnak ilyen darabokat, mivel erényes ember nem foglalkozik ilyennel. De azt szigorúan megtiltja, hogy akár komoediában, akár a jambusnak nevezett műfajban, akár dalban, akár szóval, akár, képben, haraggal vagy a nélkül kifigurázzanak valamely polgárt. A tragoediáról szólva ugyanaz a kép vonul el szemeink előtt, mely az ťÁllamŤ-ban. (A tragoediaköltők megjelennek itt is a város kapuja előtt s bebocsátást kérnek. ťHa egyszer a komoly költők közül, a kik, mint mondják, tragoediaírással foglalatoskodnak, jönnének hozzánk némelyek s így szólítanának meg: Óh, idegenek, bemenjünk-e közibétek a városba és országba, vagy ne s bevigyük és bevezessük-e a költészetet, vagy mit szándékoztok erre vonatkozóan tenni: helyesen mit ' felelnétek ezekre ez isteni férfiaknak? Én ezt látnám jónak : Óh, derék idegenek, mondanám, mi is írunk tragoediát, mely a lehető legszebb és legjobb; egész államunk a legszebb és legjobb élet utánzásán alapul s ezt valóban a legigazabb tragoediának nevezhetjük. Ti is azoknak vagytok költői, mi is, verseny- és vetélytársaitok a legszebb drámában, a melynek alkotására, amint mi reméljük, egyedül az igaz törvény hívatott. Ne gondoljátok, hogy olyan könnyen megengedjük nektek, hogy sátraitokat piaczunkon felüssétek és széphangií színészeiteket behozzátok, kik harsányabban beszélnek nálunk s hogy szabadságot adunk nektek arra, hogy szónokoljatok a gyermekeknek, nőknek és az egész sokaságnak, ugyanazon tárgyról beszélve, de nem ugyanazt mondva amit mi, hanem sok mindenfélét s azzal homlokegyenest ellen kező dolgot. Mert csaknem őrültek volnánk mi és az egész város ,,ha megengedné nektek, hogy megtegyétek azt, a miről mostvan szó, mielőtt főnökeink megbírálnák, vájjon olyan elmondható és hasznos dolgokat írtatok-e, hogy nyilvánosan előadhatjátok, vagy nem ? Most tehát, elpuhult Musák szülöttei, előbb mutassátok be a felvigyázóknak a ti énekeiteket a mieink mellett; ha amit ti elmondottatok, ugyanolyannak vagy jobbnak látszik, kart bocsátunk rendelkezésetekre, de ha nem, akkor, barátaim, sohase tehetjük*. íme ez az ťÁllamŤ ismeretes jelenete más kiadásban, szelídített formában. Nem utasítják el a költőket, hogy menjenek más városba, de bizalmatlanul és hidegen fogadják s szigorú censura alá vetik s ha ťmegméretett a fontban s híjjával találtatott, Ťcsak akkor kap költői vagy előadási szabadalmat. A Protagoras czímű dialógusban érdekes példát találunkarra, hogy Platón szerint miként lehet elemezni és magyarázn iegy költeményt. Ez a didaktikus színezetű költemény kheosi Simonides műve, melyet a thessaliai Skopas győzelmének dicsőítésére írt. A költeményt Protagoras és Sokrates együtt bírálják meg, a Prodikos segítségül hívásával. A Protagoras bírálata főképen arra szorítkozik, hogy ellenmondást mutasson ki a költemény két része között, (amely ítélet, ha helyesnek bizonyulna, egyszersmind a költő és műve kárhoztatását is magában foglalná. Fejtegetését ezzel a figyelemre méltó kijelentéssel vezeti be:ťÓh, Sokrates, így szólt, nézetem szerint az ember műveltségének legfontosabb alkatrésze a költeményekben való otthonosság.Ez pedig abból áll, hogy meg tudja ítélni, milyen a költő műve ; miket énekel helyesen és miket nem, hogy tudja azt magyarázni és a felmerülő kérdésekre tudjon válaszolni. Most pedig ugyanaz lesz a kérdés, amiről én és te értekezünk, t. i. az erény, csak hogy a költészetre való vonatkozással, csupán ez a különbség.ŤItt idézi a költemény azon helyeit, melyek szerinte egymásnak ellenmondók. Az egyik: ťTerhes az út, ha igaz: derék legénynyé maga lábán lenni; karja legyen szilárd; jellemét, a míg él, ne érje gáncs soha. Ť A másik: ťNem helyeselhetem így a Pittakostól eredő mondást, habár ez a bölcs szava: Terhes, mondja, nemes szivűnek tetszeni. Sokrates úgy hárítja el Simonidesről az ellenmondás vádját, hogy Prodikos lélektani elveire hivatkozva hangsúlyozza, hogy egészen más jóvá lenni (Pittakos), mint jónak lenni (Simonides), azaz, ha valaki egyszer megjavult, könnyebb jónak megmaradnia, mint roszból jóvá változnia. Protagoras nem fogadja el e magyarázatot, mert a költőnek tudnia kellett, hogy legnehezebb az erény útján megmaradni. Sokrates ekkor más magyarázási módot ajánl. Talán, úgymond, a yaXendv-nak (nehéz)tájnyelvi jelentése van s a xaxov-nal (rósz) egyenértékű szó és Simonides a miatt rója meg Pittakost, mert mondása ezt jelen tené : rossz dolog jónak lenni. Sokrates ezen, saját kijelentése szerint is tréfás megjegyzés után rátér előbbi kijelentése bizonyítására és itt kezdődik tulajdonkép a költemény magyarázata is. Mindjárt nagyon tanulságos a bevezetés, mely a költemény keletkezésének okait vizsgálja és czélját is meghatározza) A bölcselet' szülőfölde, mondja a Sokrates képében beszélő Platón, Kréta és Lakedaimon, különösen pedig ez utóbbi. A legegyszerűbb lakedaimoni is bámulatba ejtette az embert a társalgásba vegyített velős mondásaival. Ez mindenfelé köztudomású volt s csakhamar azt is észrevették, hogy e képességnek magas műveltség az alapja. Ezért utánzói is akadtak e lakonikus bölcselkedésnek: így utánozta a hét bölcs s köztük Pittakos is ama híressé vált mondásában: ťNehéz jónak lenni.Ť("Simonides szintén vágyva a bölcs hírnevére, e költeményben czélul tűzte maga eléa Pittakos megczáfolását. Ellene írta az egészet. Azt hitte, hogy aki a híres bajnokot legyőzi, maga is híressé válik. Platón (Sokrates) szerint ez a költemény czélja. Lássuk, hogyan bizonyítja ezt be. Magyarázata grammatikai és logikai. A jxév (ugyan) kötőszó, úgy mond, ok nélkül állana, a költemény elején, ha nem ellentétet fejezne ki: ellentétet a Simonides és Pittakos felfogása között. Azaíia&ÉíDQ-nak (igazán) is úgy van értelme, ha a szórendet megváltoztatva, a yctXsTTov-hoz vesszük, — mivel nem lehet egyik ember jó, másik igazán jó — és ismét mint ellentétet fogjuk fel a következőképen : Pittakos azt mondja: Oh, ember, nehéz jónak lenni ,Simonides pedig erre azt válaszolja: Oh, Pittakos, nem mondasz igazat, nem jó, azaz kézre, lábra s értelemre tökéletes, kifogástalan ember lenni, hanem azzá lenni igazán nehéz. E magyarázat támogatására, melynek erőltetett volta nagyon is szembetűnő, a további bizonyítékokat Platón (Sokrates) a ťkedves és gondosan készült Ťköltemény többi részéből veszi. Szerinte a költemény logikai menete és összefüggése is a mellett szól, hogy jó emberré lehet valaki ideíg-óráig, de hogy jó ember maradjon, az csak isteni adomány. A költő szerint is: ťNem lehet, hogy az ember rossz ne legyen, ha mondás: Ouoé jiot sajieXeux; to JTtTtaxeiov vá|ieTai, XCÍL-OI CKKOOÜ irapá ceuraii;stprjiiÉvov ycíXsTCÖv cpá-c' éafrXov Ijtjiivosi, (Nem tartom találónak azt a Pittakos imondást, bárha bölcs volt, a ki mondta : Nehéz, úgymond, nemesnek lenni.) ügyefogyottan balsors porba dönti,1 tehát jó volt, míg a balsorsle nem dönté. Nem a földön heverőt ütik le, hanem a fentállót, a bátor hajóst sodorja le a vihar stb.

http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:TSPT2sipzrIJ:epa.oszk.hu/00000/00001/00061/pdf/00061.pdf+pittakos+mondasai&cd=2&hl=hu&ct=clnk