Ezekkel teljesen egyetértek. Alapjábavéve az emebri lélek hasonló minden kultúrában élő számára, de valóban különbözők az adományok, módszerek, vérmérséklet, stb. Így tud az emebr egy nagyobb egység részévé válni, mivel van specializáviója is, de alapjábavéve össze tud simulni embertársaival.

És valóban, az alázatos előtt Isten kegyelméből megnyilatkozik az Igazság. Ezt szépen írtad le. itt a lényeg azon is van, hoyg ez nem valami sápadt reményésg, hanem igenis egy tény, igenis a nem evilági Igazság az meg tud nyilatkozni, megtisztítani, felemelni és szabaddá tenni. Sose hagyd, hogy a értékveszített világ megtévesszen. Ha zt mondják, hogy nincs igazság, az azt jelenti, hogy ők nem akarnak megnyílni a nagybetűs Igazság számára, így az el is kerüli őket, mivel nem tolakszik - hát persze, hoyg azt hiszik, hogy nincs, ha ők maguk űzik el maguktól, mégis min csodálkoznak?

Csakhogy aki tudja, hogy van Igazság - és ebből is azért elég sokan vannak - az azt is tudja, hogy a nagybetűs igazság nem annyira egy megértendó, levezhető tantétel, mert az is csak evilkági igazság lenne, hanem inkább ahhoz hasonló, mint amikor valaki egy ritka természeti jelenséget akar megfigyelni. Az ismeretek csak addig elegendők, ameddig az ember nagyjából behatárolja, hogy hová kell mennie, ahol nagyobb eséllyel találkozik a jelenséggel. Utána pedig el kell csendesednie, kizárni minden zavaró tényezőt és éber figyelemmel várakozni, amíg nem jó el a várva várt jelenség. Aki hisz az Igazság létezésében, az nem adja fel, az éber tud maradni napokon, heteken át és nem adja fel, mert aki keres, az talál, és aki látni akar, annak nyitva kell tartania a szemét és éberen figyelni.

De a világ, amely elveszítette az éberséget és a türelmet, soha nem fog Vele találkozni.