Planudes

Maximus, görög grammatikus, szül. 1260 körül, megh. 1310. Mint szerzetes többnyire Konstantinápolyban élt, egyfelül irodalommal, másfelül diplomáciai ügyekkel foglalkozva (1327. II. Andronikus császárt sikerrel képviselte Velencében). Irodalmi működéséből kiemelkedik az a kivonat, melyet Konstantinos Kephalasnak a régibb görög költők kisebb munkáit és töredékeit tartalmazó munkájából eszközölt, s mely a görög antologia (l. o.) két kézirati alapjának egyike, sőt a Kephalas-féle szöveg felfedezése előtt egyedüli alapja volt. Többi művei fordítások és grammatikai kutatások (kiadta Bachmann az Anecdota Graeca II. kötetében, Lipcse 1828). V. ö. Némethy Géza, Cato distichonjainak P.-féle fordításáról (Egyet. Philol. Közl. XV.).


Forrás: Pallas Nagylexikon