Az emberiség fejlődése nyilvánvalóan nem lineáris, hanem ciklikus.

Azt is gondolom, hogy a korai emberiséget földönkívüliek látogatták meg, akik nem jöhettek fényévekről, tekintve azon űrjárműveket, amilyeneket leírnak velük kapcsolatban (a mai szintünktől talán 100-200 évvel előzhetnek meg minket), de nem jöhettek sem a Holdról, sem az élettelen Marsról sem. Abszolút nem tudománytalan, ha a legújabb tudományos feltételezéseket tekintem, hogy maga az élet apró organizmusai a naprendszeren kívülről kerültek be, meteoritek útján, a naprendszerünkbe, ahol csak két bolygó lehetett alkalmas az élet kifejlődésére. a Föld és annak "testvérbolygója" a Vénusz (egy bohistani barlang csillagábrája -amit 1925-ben mutatott be NGM- a 13 ezer évvel ezelőtti állapotokat mutatja be, és egy vonal köti össze a Földet a Vénusszal). A Vénuszt a Föld gyámjának, őrének tartották távoli őseink...

Mára a Vénusz felülete izzó pokollá vált, de nem midig volt így. Tkp. elfogadtam Robert Charroux néhány feltételezését, hogy egykor a Vénusz "óceáni" bolygó volt, ahonnan a "bukott angyalok"a Földre érkeztek. Az ókori emberek pedig még rendelkeztek forrásokkal az egykori bolygó egykori civilizációiról, kontinenseiről.
Sőt, továbbmenve ezen, arra jutottam, hogy a Vénuszon az értelem kifejlődése sokkal változatosabb volt, mint nálunk. Nemcsak egy hozzánk hasonló emberiség (tehát kifejezetten emlős), hanem egy hüllőszerű is kifejlődött, ami magasfokú értelemmel bírt (hacsak nem volt egy harmadik fajta is, amire szintén vannak jelek). A két-három faj sokáig nem akadályozta egymást, mert nagyon eltérő övezetekben éltek. Az egyik az alacsonyabban fekvő részeket, tengereket, föld alatti lakóhelyeket kedvelte, míg a másik a magas hegyeket.
Az emberiség hagyományait jobban vizsgálva, elég világos, hogy jól ismerték a Vénusz méretét, elhelyezkedését a naprendszerben, s tudtak arról, hogy az élet megsemmisült rajta, még az őskirályaink idejében...
Még az 1950-es években is azt hitték, hogy a Vénuszt buja őserdők takarják, s csak 1962-es űrszonda mérések után lett világos, hogy a felszíni hőmérséklete 470 fok körüli, pedig elég lett volna elővenni a babilóni táblákat, ahol "sohasem nyugvó Tűzkemencé"-nek nevezik. Nem más lett belőle, mint a "kénköves Pokol" szinonimája, a Sátán lakhelye (ugyanakkor mára tudjuk a Vénusz légkörét kénes gázok alkotják).
A hagyomány még azt is tudja, mikor történt a pusztulás:

Marcus Varro i.e. 2. századi nagy római polihisztor tudós a De gente populi Romani című könyvében ezt írja: "Figyelemre méltó égi jelenség következett be Castor [rodoszi Kasztor] feljegyzései szerint a fényes Vénusz csillaggal ... egy különös csoda történt. Mind színében, méretében, alakjában és pályájában változás történt, amilyen sem azelőtt, sem azóta nem esett meg. Cyzicusi Adrastus és Neapolisi Dion, a híres matematikusok úgy mondták, ez Ogügész uralma alatt történt.”
A babilóni Istár-himnuszok szerint abban az időben a Vénusz nappal is látszott.

Ogügész uralmát, vagyis annak idején történt vízözönt Varro i.e. 2376 körülire helyezte (más szerzők valamivel későbbre: i.e. 1800 körülire). Charroux nagyjából i.e. 3000 körüliről beszél, mint a Vénusz pusztulásáról. Az olasz Signorini szintén i.e. 3097-re tette a Vénusz pusztulását, mialatt a Földön vízözön történt. Tehát mindenképpen emberi léptékkel nézve is aránylag "nemrég " történt. A korábbi időkben Földre került vénusziak pedig az elkövetkező 1-2 évezred alatt itt ki is pusztultak...