Papp Árpád

Metszéspontok
részlet

Tudtam, hogy eljössz.
Esténként kulcsra zárom az ajtót
körülbástyázom maga könyvekkel, gyerekek zsivajával –
azok a könyvek ott a polcokon, szőnyegen
tárt, béna szárnyú különös madarak
hevernek szanaszét – aláhúzott szavakkal, bizonytalan
ceruzajegyzetekkel, piros kérdőjelekkel a lapszéleken
azok a kis fehér kartonlapok egy világszótár cédulái
csupán a legnélkülözhetetlenebb szavakkal
s mégsem akar sikerülni – egyre több a lefordíthatatlanabb
a világban?
néha kijövök ide a konyhába, senkit se zavarjak
áthallom a szomszéd szobából fiam szuszogását
lángra fujkálják szemem kialvó parazsát
tölts még
vörösbort – megszoktam, hogy itt ég előttem a pohárban
az abrosz zöldjén, mezőben kicsiny őrtűz
valami elképzelt éjszakában?