"Felettébb érdekesek ezek a földalatti csatornák..." Sőt, nagyon érdekesek, mert úgy néz ki, közvetlen kapcsolatban volt szerepük ezzel a "vízözön előtti" technológiával, melynek néhány elemét bizonyos papi közösségek még ismerték 4-5 ezer évvel ezelőtt is.




[Tiahuanacói kőelemek.]

A Nagy Piramis ilyen vonatkozásairól már szóltam: Piramis alatt
A tiahuanacói nagy komplexumáról nemrég beszéltem: Akapana
Tiahuanacóban ráadásul még számos elemét találták egy precízen megépített csőrendszernek, melynek kőelemei ma is ott láthatók. Egyiptomban máshol is van nyoma: az egyik abusziri piramis mellett vízmedence található, és a piramisból ér vezet ki, egyenesen a medencébe.Stephen S. Mehler amatőr egyiptológus szintén úgy véli, egy hatalmas alagútrendszer, egyfajta vízmű és hidraulikus rendszer, található a gízai fennsík alatt, melynek kora tízezer év. Földalatti vízcsatorna vezet Szakkarából Gízába.

Nagyjából hasonló a helyzet a tibeti plátó Baigong-hegyével, melynek északi lankáin található egy kis kúp alakú domb, melybe számos alagút megy be, és onnan csővezetékek jönnek ki. Vascsövek is kerültek elő, melyek a közeli tóba vezetnek.

Aztán ott van a mexikói Teotihuacan: A nap piramis alatt 1971-ben egy 109 m hosszú folyosót találtak, mely egy kibővített természetes lávabarlangba vezetett. Az alagútban egy csőrendszer is vezet a barlangba, melyről azt sejtik, hogy a közeli tóból érkezett egykor. Sőt, továbbmenve kissé azt is gondolom, hogy ez volt az a szörnyűséges hely, ahol a kabir-gyermekáldozásokra került sor a legrégibb időkben, majd a teotihuacániak újraszentelték és más funkciót adtak neki, majd a város lezárásakor ezt is lezárták, 29 falat építve a járatba torlaszként. Sőt nem tartom lehetetlennek, hogy éppen ez volt az a hely, amit Énókh próféta leírt, melynek egyik oldalkamrájából egy forrást látott indulni. Maga a város is hatalmas csatornarendszerrel rendelkezett, de pld Alfred E. Schlemmer mérnök szerint a város főútja valójában nem is volt út, hanem egy "fényvisszaverő medence", melyet vízzel töltöttek fel, három méteres mélységben.

Az egyik ősöreg argoszi pelaszg piramis, a ligouriói: belsejében különös falrendszert találtak, apró kamrákkal és víztárolónak kinéző tartályokkal. Pauszaniasz ókori utazó beszél egy itteni rejtélyes halomról "amelyben állítólag Medusza Gorgó feje van eltemetve". Szóval vannak még kérdőjelek ill. példák.

Ugyanerre a furcsa rendszerre találunk utalásokat Platón Atlantiszán, Homérosz Szkherián, a jeruzsálemi Templom alatt. Salamon templomából kifolyó vizet az „élet vizének” mondták, "áldásdús" víznek (ilyen fakadt egykor az Édenkert Életfájának gyökerei alól is). Ahogy Jóél könyve írja: „forrás fakad az Úr házából és megöntözi Sittimnek völgyét” (2,18). De főleg az Ariszteasz nevű egyiptomi tisztviselő jelentésére gondolok, aki 2200 év járt Jeruzsálemben és lejutott a Templom-hegy alatti óriási ciszterna-rendszerekhez, amit apokrif levelében le is írt...

A legkülönösebb azonban, hogy távoli őseink a világ más részein is ismerték ugyanazt a "rendszert"!

A következtetéseid is nagyon jók, bár még olyan elemekkel lehetne bővíteni, hogy jellegzetességként, mi kapcsolódhatott még ezen ősi technológiához...?

Egyik fontos dolog, ami szembeötlő, hogy nem lényeges a piramisforma, vagyis nem mindig, mert az lehet dombtetején lévő templom is, mint Atlantiszon vagy Jeruzsálemben. Sokkal inkább az építmény dimenziói állhatnak kapcsolatban különféle szimbolikus számításokkal. A hagyományok rendszeres emlegetnek valamilyen labirintust is, ez vagy alatt vagy mellett van, és mindenfelé, mint látni fogjuk Kolkhiszban is, de Baalbekben is volt.
Aztán mindenhol előjön a különböző kőtípusok alkalmazása az építésnél, ezek is használata is valamiféle rendszer szerint történik. Rendszerint szó van ilyen építmények kapcsán valamiféle zöld vagy fekete kő beépítéséről is az építménybe. Aztán mindenhol meg lehet találni a kapcsolatot a Vénusz-bolygóval.
A beavatott Anubis Schénouda, „Héliupolisz Mestere” említi, hogy Dzsószer szakkarai piramisát –és nyilván az egész sírmezőt- Sakhrának (Sakharának) állítottak, aminek egyiptomi jelentése: "kő", "üstökös" illetve "Vénusz bolygó".
Tegyük hozzá: a jeruzsálemi Templomhegyet és a gizai piramisokat eredetileg az Ég Királyának és Királynőjének, azaz a Vénusz uralkodó párjának szentelték. Salamon Temploma mellett női és férfi prostituáltak áldoztak, akár a vénuszi Istár kultuszában. Ahogy Charroux mondta: erős összefüggés van a kő, a víz és a Vénusz bolygó között.

Jó irányban tapogatózol, hogy Ozirisz gabonaisten is volt, mert a Nagy Piramist a növények növekedésének élénkítésire, csíráztatására és a búza és árpa nemesítésére is használták a papok. A középkori arabok búzaszemeket is találtak a felnyitott piramisokban, miket elvetve, azok több ezer év után is kikeltek.

Az egyiptomi szent tudományokban a Hórusz Szem ábrájának részeivel jelölték a törteket (1/2, ¼, 1/8, 1/16, 1/31, 1/64). A Szem egésze 64/64, azaz egy volt. Qumráni "Réztekercs" szerint a Templom kincseit 64 titkos helyre rejtették.
Hórusz ép szemének (uadzsat) részei a gabona űrmérték törtrészeit is jelentették. Amenope is így szólt: „a véka: Ré Szeme”. Mikor Széth meglelte a ládát, mérgében 16 részre vágta Oziriszt. Azaz 4/64-es darabokra vágta a Szemet. Egy mítosz szerint Ízisz egy gabonaszitába helyezte Ozirisz tagjait. A Királyi kamra kőládájának ürege egy ősi gabonamértéket jelöl, a quarter egészét. A láda belseje 32 bushel, míg a külső térfogata 64 bushel, azaz 16 egyiptomi királyi köbkönyök. Ennyi részre vágta Széth Oziriszt...
Ezoterikus értelemben "Ozirisz teste" szűrte meg, dúsította és irányította a "piramisenergiát", a Hekát. Ezért lett később Ozirisz isten a termékenység, a nedvesség, a zöld növényzet szimbóluma és ezért született minden évbe újjá. A papok búzamagokat vittek a Szem ládája elé, csíráztatásra.
Tehát technikai értelemben, amit talán már írtam is: Ozirisz egy szétszedhető gép volt. Testrészeinek elásása az ország több részén az ország termékenységének biztosításában játszott szerepet és a testrészek a Szem tartozékai lehettek...