Jaj, kimaradt egy "apróság". Tegyük fel, szűz a külső HDD-d az elején, akkor ugye partícionálni kell. Tehát a legelején, még a formázás előtt:

fdisk /dev/sdb

Ad egy interaktív felületet. 'p' paranccsal tudod megnézni a partíciós táblát. Az aposztrof nem kell, csak az olvashatóság miatt írom. Ha van rajta partíció, töröld le 'd' paranccsal. Ha - már - nincs, hozz létre egyet az 'n' paranccsal. Megkérdezi, primary, vagy extended. Primary legyen. Azon belül az 1-es bejegyzés. Kezdő és végződő szektornak jó, amit felajánl, tehát csak entert nyomsz. Így a teljes külső HDD ez a partíció lesz. Típusnak jó lesz a 83-as azonosító, hiszen linuxos filerendszert teszel bele. Tehát ehhez nem kell nyúlnod. Ha rendben van, 'w' paranccsal a partíciós táblát kiírva a HDD-re, kilépsz az fdisk parancsból. Ugye most végig a külső HDD-ről beszélek, nehogy azt partícionáld, ami a gépben van, rajta a Windows-zal.

Aggódás miatt ne húzd le a belső HDD-t, mert akkor a külső lesz az sda, s attól tartok, összezavarna. Mindenesetre figyelj oda, mit csinálsz. A Linux nem kérdez. Végrehajtja, amit mondasz neki. Nem néz hülyének. Ha mondasz neki valamit, akkor azt nyilván azért teszed, mert komolyan is gondolod.

Ha az fdisk figyelmeztetést küld azért, mert a DOS kompatibilis mód elavult, teheted, hogy nem foglalkozol az üzenetével, de egy 'u' paranccsal válthatsz LBA címek nézetre is. De akár eleve indíthatod így az fdisk-et:

fdisk -u /dev/sdb