A KABIROK TITKOS EREDETE


Már többször foglalkoztam itt a Kabirok eredetével, meghökkentő jelenlétükkel az ókor eleji világban. Közreadtam Várkonyi Nándor elképzelését: Várkonyi, majd Robert Charrouxét: Charroux ... anélkül, hogy sajátomat elmeséltem volna.

Várkonyi atlanti eredetet vélt felfedezni, míg Charroux égi eredetet.
Várkonyi ebben jobbára Lewis Spence skót mitográfusra és atlantológusra hagyatkozott, bár nevét valahogy elfelejtette odaírni.
Spence úgy gondolta, hogy Ozirisz kultusza összefüggött a Kabirokkal, akik ugyanazon az útvonalon érkeztek Északnyugat–Afrikából Egyiptomba és Görögországba. A Kabirok titkos kultuszában bálványozták a lándzsahordozó ikreket, akik feltalálták a hajózást, vadászatot, halászatot, építkezést, írást és orvoslást. Spence szerint azonban a Kabirok eredetileg nem a néptelen Északnyugat–Afrikából származtak, hanem Atlantiszról. Észak–Afrika csak vándorútjuk egy állomása volt. Más szerzők is foglalkoztak a kabirokkal, de mind csak az igazság kis morzsájáig jutottak, bár én nélkülük is tudtam az igazságot...

Ebben igaza is lesz, hiszen a legrégibb mitológia szerint, az Atlanti-óceán egy rejtett szigetére esett le az égből Héphaisztosz, a Kabirok "atyja". Itt volt először bronzfalú műhelye. A Kabirok tisztelete meg volt a keltáknál is, sőt az óceán partjának kis misztérium-szigetin kabirikus szertartások uralkodtak, melyekről az ókori geográfusok is beszámoltak.

Úgy gondolom, a Kabirok atlantiszi eredete csak részben helyes elgondolás, azonban túlmutat Atlantiszon, sokkal távolibb, földön kívüli kultúrák felé...
Hosszas fontolgatás után az a kép állt össze bennem, hogy a Kabirok kapcsán tulajdonképpen két fajról lehet szó és az ókori népek már keverték a kettőt. Az egyik földi eredetű, atlantiszi törpe törzs volt, míg a másik a csillagokból jött Atlantiszra, és a két törpe törzs között valamiféle szövetség kötettett a távoli múltban.
A „Kabir kultusz” már létezett Atlantiszon is, ahol még egész törzsei éltek egy törpe népnek. Ez a faj csak halványan emlékeztetett a Közép–Afrikát vagy Amazonas és India dzsungeleit lakó sötét bőrű pigmeus törzsekre, de ezeknél a pigmeusoknál is alacsonyabb termetűek voltak, fehér illetve sárgás–bronz bőrűek, nagy fülűek és vörös hajúak voltak. Törzs tagjai nem csak Atlantisz déli részét, hanem Nyugat–Afrika egyes területeit is lakták. Az ő szobrocskáikat találták meg az egyiptomi Gizában, Abüdoszban, vagy Requena professzor Venezuelában, rajzát Ptahhotep óbirodalmi herceg sírjában. Őket jegyzik fel régi krónikások a paraguayi dzsungelben rejtőzködő törpe termetű, fehér bőrű törzsként, titkos városukat megtalálják a chilei Aricában, járataikat az Alpokban, a perui Sachsayhuaman erőd alatt vagy a mexikói Monte Albán alatt...

Sok évvel Atlantisz végleges elsüllyedése előtt megtelepedtek a nyugat–európai partokon. Ibériában ők kezdik bányászni a fémeket. De megindul keletre húzódásuk: Elba szigetén vaskohókat létesítenek, felbukkantak Máltán, Szardínián, a görög szigeteken, a Balkánon, Egyiptomban, Kisázsia partjain, a Közel–Keleten és a Kaukázusban. Partra szálnak a mexikói Yucatánban, terror alá vetve maya Uxmal és Dzibilchaltún lakóit, ott is szörnyű rítusokat bevezetve... A történet persze nem ilyen egyszerű, mert nem róluk szól a mese...

Sok ezer évvel ezelőtt titokzatos és visszataszító lények jelentek meg a törpe nép földjein. Ma már nem tudni biztosan a források nyomán, hogy a föld mélyéről vagy az űr egy haldokló csillagáról érkeztek, mindenesetre magasságra nézve hasonlóak vagy talán még kisebbek is lehettek, mint az előbbiek, de nem egy emlős faj egyedei voltak…
Kétéltűek, bőrük pikkelyes, fejük hosszúkás, kezeiken és lábaikon –az ujjak közt– úszóhártyák feszültek. A földi emberiséghez képest ősöregek, sok ezer évvel régibb faj nálunk. Varázslók, akik elterjesztették a fémművességet, alkémiát, varázsszerek készítését és misztériumokat alapítottak mindenfelé. Több száz évig éltek... A mi fogalmunk szerint, nem tartózhattak az emlősök osztályába, ám mégis nagyon is emberszerűek voltak, hiszen az értelmes lénynek alapvető jellemvonása, amit az ember is birtokol: a két lábon járás, nagy koponyatérfogat, kezek használhatósága és a megfelelő testméret: mindezekkel rendelkeztek.
Legalább annyira nevezhetjük őket kétéltű vízi lényeknek, mint barlangi lényeknek, és a megmagyarázhatatlan kapcsolat a rejtélyes föld alatti birodalmakkal, a mérhetetlen járatok kiásása vagy amiről sok évtizede Dickhoff beszámolt Agartha, a föld alatti királyság alapításáról, a förtelmes "gyíkemberekről", akár azon titkos alagutak esetében, amiket Warren Shufelt fedezett fel Los Angeles alatt... Honnan jöttek ezek a lények...? Miért menekültek ide, miért alakították át sok ezer évvel ezelőtt a Föld több helyét szabályos bunkerré...? És kik elől menekültek, azt remélve, hogy a Földön elrejtőzhetnek...?

Elképesztő földalatti útvesztőket ástak mindenfelé. Őket nevezte a néphagyomány koboldoknak, dvergeknek, elfeknek, manóknak, gnómoknak. Ők adtak nevet a fémeknek. Misztériumaik természetszerűleg kerültek sötét labirintusaik mélyébe.
Azt gondolom, az űrből jöttek, sőt menekültek, és földön egyből alagutakat vájtak, hogy elrejtőzzenek, ahonnan néha persze felbukkantak. Ez lehet a magyarázat az eltérő mítoszokra. Mert az egész sok ezer évvel ezelőtt játszódott.
Azt is gondolom a Vénusz haldokló planétájáról érkezettek lehettek a földi törpefaj istenei, uralkodói és arisztokratái. Hallatlan hatalmukkal azonban egy ugyanolyan végtelen gyengeség párosult: nem voltak képesek a földi atmoszférában szaporodni. Kezdetben ezt úgy oldották meg, hogy tenger alatti illetve föld alatti fémbunkereket építettek (mint a görög mondában Héphaisztosz) vagy a külső sugárzástól védett óriási építményeket emeltek, mint a piramisok. Ezekben létrehoztak egy nemző és szülő szobát vagy fémburkot („tojást”). Ennek eszméje átkerült az egyiptomi és babiloni királyokhoz. Egy ilyen helyen született Lucifer vagy Perszeusz is. Később ez a módszer sem segített. Megpróbálták hát minél tovább nyújtani életüket. A magukkal rabolt különös gépezet segítségével már így is több száz évig éltek, de ők nem akartak meghalni…
Szörnyűséges kísérletekbe kezdtek. Gyermekáldozatokat kívántak, hogy öregedő sejtjeiket megfiatalítsák. A gyermekek vérét és mirigyeit használták. Ez ellen fellázadtak az emberek. Végül új szerződés köttetett, és marhák mirigyeit kapták felajánlásként. A zsigerekből kivont hormonok révén, bizonyos növényi oldatok és az iható arany keverékével úgyszólván méregtelenítették testüket. Szervezetük egész egyszerűen nem termelt hormonokat, sejtek csupán készenléti szerepbe szorultak és életkorukat száz évekkel növelték. Nem lehetett ritka, aki hatszáz, vagy akár ezer évig is élt köztük. Ez az egyik nagy titka varázsszereiknek, mely titok, később el is veszett, s hiába keresték évszázadokon át mohó alkimistáink.
Bizonyos ismeretet átadtak a földi kiszolgálóiknak, akik közvetítők voltak a köznép tömege felé. Atlantisz pusztulása után a törzseik nagy része keletre vándorolt. Nem tudni biztosan, hogy ez a földi és a vénuszi törpékre egyaránt vonatkozott vagy csak a földi törpék jutottak már el a Mediterránumba, s a vénusziak tiszteletét, szokásaik majmolását ide csak magukkal vitték. Ellenben nagyon is elképzelhető, hogy uraik közül élt még néhány, akik a kivándorlást vezették a keleti vidékekre.

De magukkal hozták félelmeiket is, mert a Világűr mélyéből bármikor felbukkanhattak korábbi üldözőik. Ez a titka Rodosz magas hegyén felállított hatalmas üvöltő bronzbika legendájának: egy sajátságos fegyvere volt a telkhineknek, sohasem a tengerre irányítva, hanem ellenkezőleg, az ÉG felé...
A veszély be is következett, hiszen tudjuk, hogy az ókor hajnalán, a még rettegettebb égi lények hatoltak be hozzánk, szabályosan kipusztították ezt a kobold-fajt minden felé Egyiptomtól Görögországig, s egyben kitörölve őket az emberiség emlékezetéből...

Az hogy nem egy ujjból szopott történetet mesélek el, arra bizonyság, hogy minden amit itt leírok, azokra további bizonyítékokat tudok felsorolni, mert akik tévútra vitték a kutatást a Kabirok és fajtársaik ügyében azok éppen korunk tudósai voltak, mint Várkonyi, aki valamiféle "szexfüggő pigmeus-kultuszt" látott mögöttük, Graves hold-kultusz papjait, Kerényi - Freud sületlenségeit követve- valamiféle embrió-lényekben gondolkozott, mások törzsi szellemeket, és így tovább halmozva a ködöt, vitték tévútra a kutatást, elhomályosítva, hogy a titokra fény gyúljon. Mi azonban átlátva ezen a ködön, felfedve a történelem mögötti titkos történelem egy újabb szeletét, kijelenthetjük, hogy a Kabirok titka nincs többé...


****

A mi héliupoliszi Varázslónk persze - korunk professzoraival ellentétben- ismerte a Kabirok titkos eredetét, szüksége volt a Kabirok oltalmára az út során, szüksége volt bizonyos ismeretekre, amiket a misztériumok alatt kaptak argonautái. Tudta, hogy Kolkhiszt, a titokzatos királyságot csak így tudja megtámadni. Mert az a királyság a kabirokhoz hasonló lények irányítása alatt állt. Az Aranygyapjút is ők őrizték. Szamothrakén -a régiek Borostyán-szigetén- felszedve a horgonyt, az Argó hajót a Boszporusz tengerszorosa felé irányította, hogy átkeljenek végre a sötétség tengerén...