A polgári légiirányításnak alapból nincs magasság-adata, a radarjai nem tudnak magasságot mérni és nem is érné meg erre kialakítani õket, mert az irányítás hatáskörébe tartozó gépek "kooperálnak", folyamatosan jelenti a transzponderük a fedélzeti mûszerek által mért magasságot. Ha a gép által jelentett magasságadat és a tényleges érték között eltérés van, akkor ezt csak a légtérellenõrzég adataival való egybevetésbõl tudják. Ugyancsak "eldobja" a légiirányítás a túl lassú vagy túl gyors célpontokról érkezõ jeleket, mert azok nem tartoznak a hatáskörébe.

Amikor radarról beszélünk, akkor mindig legalább két berendezésrõl van szó: a primer radar az a klasszikus eszköz, amit az angolok annyira szépen felfejlesztettek és ami a céltárgyról visszaverõdõ jel alapján ismeri fel, hogy ott van valami, és meg tudja határozni az irányát, a távolságát és esetleg a sebességét . A másik a "szekunder radar", ami tulajdonképp nem radar, hanem egy irányított lekérdezõrendszer, ami a "nézésirányában" kérdéseket sugároz, és erre a kooperáló gépek válaszolnak, jelentve pl. a hívójelet, járatszámot, magasságot, sebességet, üzemanyagszintet, meg meg még egy csomó mindent, igény szerint. Amelyik gépnek nincs transzpondere vagy az valami miatt nem mûködik, azokról ezeket az adatokat nem kapja meg a légiirányítás. A légtérellenõrzés viszont a saját primer rendszerével tud magasságot és sebességet is mérni, tehát "be tud segíteni" az azonosításban.