Az egyik ilyen bizarr világítótestről Martín del Barco Centenera spanyol egyházi író és költő számolt be, aki 1572-ben hajózott Spanyolországból Buenos Airesbe, majd elkísérte Juan Ortiz de Zárate expedícióját Rio de La Platához. Utána éveken keresztül járta az itteni területeket. Kalandjait megírta egy 1602-ben megjelent könyvében. Eljutott a "Xarajes-tóhoz", ami valahol a Paraguay-folyó forrásainál terült el (a korai térképek még jelölték ezt a tavat). Ezen volt egy sziget rajta "El Gran Moxo" nevű király fehér kőből épített palotája. Két magas torony között lépcsősor vezetett fel a bejáratban és fönn, annak közepén egy 7,5 m magas oszlop állt, a tetején egy holdhoz hasonló valami világította be a környező tavat. Viszont ugyanazt a mintát követve, mint baalbeki bejáratnál leírtam, ahol mér a kapubán álló szent ciprus jelképezte ezt a hajdani fényforrást. Volt a szigeten egy víztározó, ahonnan fémből készült vízvezetékek vezettek a környező ligetek öntözésére. Látott itt egy oltárt is és örökké égő lámpásokat, amik értékes fémekből készültek...