Nem egyszerű kérdés... mikor, kit, stb., s nyilván emiatt is, a Btk. tudtommal bünteti: általánosságban azt is mondom, hogy helyesen... DE mégis van "de" bennem... s talán másban is...

Igen ám, de hol húzódik a határ?

Ki bírálhatja el az egyén, pl. az én élethelyzetemet, amiből én nem látok kiutat, vagy "egyszerűen" elegem van ebből a hamis világból?

Az életünk véges, milyen alapon van joga bárkinek engem életre kötelezni? Pl. gyógyíthatatlan betegség esetén?

Miért mondhatja bárki, vagy társadalom személytelen törvényei, hogy "élj" még és "szenvedj"?

...mert megmondja... megmondják...

...ezért nem tért ki erre Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (egyszerűsített és teljes szöveg) -

Az életösztön, mint a szókép tartalmazza: ösztön, s alapjaiban nem tudatos, s erre mintegy rátelepszik a tudatosságunk... s az egész felett ott van a társadalom... és ott vannak társadalmak sokféle szerveződései, csoportjai, amik közül én kiemelem most a vallásokat...