Én azért szerettem a számolgatást, mert azzal biztosítottam magamnak az időt arra, hogy egy érdekes helyen több időt töltsek el, vagy megálljak kávézni a cimborákkal, esetleg lassan krúzoljak valami bambulós útvonalon, vagy menjek mint az állat, mint legutóbb Lillafürednél. Elvégre ezt mindent bele tudtam kalkulálni a szintidőbe és tudtam kérni korrekciót. Ezzel szemben most egy rohanás volt az egész, elég volt egy kicsi csúszás, aminek eredményeként sietni kellett (akkor előztelek meg), és még az ebédidőből is lecsíptünk, hogy behozzuk a veszteséget.
Amit írsz, az előre meghatározott szabadon felhasználható időkeretet jó ötletnek tartom, mert így visszatérhet az eddigi kirándulós feeling.