"Véleményem szerint ha egy gazdi megsértődik , vagy olyannak tűnik a viselkedése, nagyon szerette a kutyáját és ez lehet az oka!"

Ez nagyon-nagyon jó lenne ha igy lenne, de nagyon sokszor nem így van. És ha nem mondjuk el világosan a variációkat, akkor évek múlva valahol majd azt fogja mesélni hogy az ő tenyésztője milyen harácsoló, bunkó, felelőtlen, csak a pénzzel törődő sz@r egy alak volt.

Te nagyon egyoldalúan nézed a vevő-eladó viszonyt. Mert tetszik vagy nem, ez a felállás, veszel-eladok. Ennek egy  -szerintem az embernél különb teremtmény a tárgya akit mi hoztunk létre. Akkor működik az élet símán ha érzik a felek egymáson, hogy mindenkinek a kutya sorsa az előbbrevaló. Akkor nem fognak összeveszni meg megsértődni egymás felvetésein. Ehhez viszont hatalmas tapasztalat és emberismeret kell elsősorban a tenyésztő részéről, hiszen ő hozta létre a vita tárgyát képező kutyát.  

Azt én külön nem értem hogy    "Tehát egy kétéves ebbel, aki már az isten tudja miken ment keresztül, nem tudnék mit kezdeni"   Legfeljebb nem akarsz rajta gondolkodni, nem a 2 éves kutya sorsa a fontos, te nem akarod magad ilyen feladatokkal terhelni.  Nem vitatom hogy ez egyébként minden általában vett kutyakedvelőnek-tartónak sikerűlhet, ez már tényleg komoly feladat. Én ilyen gazdit is ismerek és sokáig hálás leszek még neki.

És az meg felháborít hogy képes vagy feltételezni hogy egyszerűen visszalopták tőled a kutyát. A tenyésztő úgy játja hogy kiadott a kezéből valamit amit nem kellett volna, akkor, megkisérli visszavásárolni, ha ez nem működik akkor olyan megegyezést kezdeményez, ami a kutyát nem mozdítja ki helyéből, de számára is hozzáférhető lesz.