Pedig van ilyen, hogy az egyik orvos így, a másik úgy...

 

Mi Viggo-val egy éves kora előtt megjártuk a hadak útját, volt olyan doki, aki 2 röntgenfelvételből azt mondta, hogy mehet a kutya a levesbe, és nem érti miért tud még egyáltalán lábra állni, valamint sürgősen (egy héten belül!!!) műteni akarja a 8-9 hónapos kiskutya mindkét(!!) mellső lábát, holott a probléma csak az egyiken jelentkezett (ugyanezen orvos közölte 10 hónapos korban, hogy úgyis diszpláziás lesz a kutya...).

 

Nem titok az előzmény, pici korban túl sok fehérjét evett, így csonthártyagyuszija lett, amiből ugyan minden kutya kinő, mihelyst befejezte a növekedési korszakot, csak addig vacak a dolog. Nagytestű kutyakölyök betegség, van amelyik kuttynál előjön, van amelyiknél nem. Így ettünk mi már 4.5 hónapos korban junior tápot, hogy kevesebb legyen a fehérjebevitele (meg kapott hozzá fincsi pörköltszaftos tésztát vagy rizset is, anyuci icipici fiacskája). :)) Aztán egy röntgenen "aggályos  porcfejlődést" fedezett fel az orvos - még jó, hogy 8 hónaposan fejlődik a kutya lábában a porc...

 

A műtétre egyébként nem került sor, egyrészt mert én, a "felelőtlen" gazdi húztam-halasztottam a dolgot, egy ideig havonta vittem röntgenre (mostmár oda se, felesleges), és jéééé... egyéves korra elmúlt a gond... Emellett megmutattam anno az első rémisztő diagnózist követően A SPECIALISTA dokinak az egyetemen, aki jót röhögött azon, hogy egy fejlődésben lévő kiskutya porcait-csontvégeit akarja megműttetni a másik orvos, és annyit mondott, hogy kímélő élet egy ideig, megfigyelés, és reméli, még sokáig fogunk örülni a kutyusnak. Amellett, hogy megnyugtatott, megspórolt nekem jó sok hét kínlódást, és némi 6-számjegyű műtéti számlát. Pedig az egyetemen nem arról híresek, hogy szeretnek elesni a műtéti bevételektől...

 

Nem hisztizek a dolog miatt, így történt, van ilyen, okosan oda kell figyelni az eb táplálására, és óvatosan kell mozgatni, amíg fejlődésben van. Én is tájékoztattam a kutyámnak a zannyát, de soha meg nem fordult a fejemben, hogy megválnék az ebtől, hiszen az én drágaságomról van szó. A gyerekemet se viszem vissza a kórházba, hogy adjanak másikat, csak mert megtaknyosodott...

 

A kutya amúgy köszöni szépen, jól érzi magát, a levesbe menő lábaival önszorgalomból olyanokat ugrik, hogy eldobálom a parókámat miatta, és fut mint a nyúl, pedig lábra se kellene tudnia állni. :))

 

Szóval minimum kettő, de inkább három, egymástól független orvos lássa az ebemet, mielőtt bármi diagnózist kimondanak rá és hozzányúlnak...