Fajtatiszta kutyust (kicsit-nagyot, még sajna snacit is), akit "csak családi kedvencnek" szán a gazdijelölt, bőséggel lehet találni a menhelyeken. Azok a kutyusok is aranyosak-szeretnivalók, imádják (imádnák) a gazdit, és nem kell őket megvásárolni pénzért, csak befogadni, tartani és szeretni.

Aki tenyésztői garanciával-tanácsokkal akar fajtatiszta kutyát, úgy, hogy akár éjjel 2-kor is zargathatom a kutyám "szülőjét" ha kínom van, mert figyel rám és a kutyámra míg csak vagyunk a világon, ráadásul megmutatja a kiskutya anyját-apját, felmenőit, azok eredményeit, szóval aki ilyen kutyust akar, az ne nyivákoljon amiatt, hogy mennyi az annyi. Pont. Sejtheti, hogy nem 20ezer... ha meg nem sejti, akkor naggggyon naiv és/vagy fogalma sincs arról, mivel jár egy kutya tartása, gondozása. Kettő vagy több ebről már nem is beszélek... :))

Amúgy meg ha valaki óriás schnauzert szeretne (de a közép is bőven ide sorolható szerintem), az ne akarjon azon spórolni, hogy "csak házikedvenc" lesz a kutya, és nagyon szeretjük majd, de ennyi. Az az óriás, amelyik nem "dolgozhat" előbb-utóbb mehet a levesbe, mert életunt és kedélybeteg lesz. Ezeknek életük a meló, a gazdi mozgatása, a folyamatos okosodás-ügyesedés. Én látom a saját óriásomon, hogy amikor megyünk "melóba" akkor szinte szárnyal, ki van cserélve, és szinte követeli, hogy még-még-még, már a földön lóg a nyelve, de akkor is csinálja. És ez a kutya egész életére szól! Nem csak megtanítjuk szépen ülni meg pitizni, aztán milyen aranyos... Egy tisztességes kiképzés sem 5 forint, a ráfordított időről - amit a családtól vesz el az ember - nem is beszélve...

Persze a kis galád terrorista törpe sem boldog, ha nem foglalkoznak vele, csak kanapékutyának tartják. Hiába zsebpiszok, attól még ő is schnauzer, az összes 6-7 kilójával, bizonyám! :))

Mellesleg a fent leírtak minden fajta kutyára vonatkoznak... szerintem...