A Győr - Neka UP meccsen tegnap Pálmai Liza rosszul érkezett talajra és nyílt lábszártörèst szenvedett. Kórházba szállították, ma operaljak. A sérülés elkerülte az ízületeket, így elvileg a felépülés után újra kezilabdazhat! A meccs félbeszakadt, annyira megviselte a játékostársakat :(! Jobbulást!
Folytassuk akkor - vagyis inkább fejezzük be - az U18-as világbajnokságon történtek visszaidézését. Nézzünk szembe a legfontosabb kérdéssel: miért nem nyertünk.....?
Korábban már írtunk arról h az elődöntőre támadásban maradt 5 megbízható játékosunk (+ egy jobbszélső), védekezésben maradt 4 + Varga Emília, Juhász Kata és Kovalcsik Bia, akik rövidebb ideig voltak képesek az elvárt szinten védekezni ezeken a posztokon (+egy jobbszélső).
......és a többiek?
--Farkas Julcsi sérült
--Szabó Anna sérült --Csíkos Luca: elöl bizonytalan, sok pontatlan lövés, technikai hibák --Kármán Luca: magas, ezért a többinél lassabb játékos, nyitott védekezés és a koreai gyors játékosok ellen nem érdemes pályára küldeni --Bucsi Lili: teljesen formán kívül, komoly kockázat pályára küldeni --Panyi Anna: elöl nagyon kevés játékidőt kapott, támadásban nincs még beépítve --Kövér Luca: elöl nincs igazából szükség rá, védekezésben nem használható --Molnár Dodó: elöl bizonytalan, védekezésben a leggyengébb játékosunk.
A világbajnokság végére, a legfontosabb meccsekre elfogytunk....
Így aztán a hibákat nem annyira a vb-n mutatott játékunk taktikai felépítésében, hanem korábban, a felkészülés heteiben, illetve a keretösszeállításnál érdemes keresni. Mert nem készültünk fel minden eshetőségre, arra végképp nem h esetleg többen is kidőlnek majd a sorból…
A négy hétre tervezett (végül három és fél hetes) felkészülésre 18 játékost hívtunk be. Ennél jóval többet, 21-22-t kellett volna. Ez nem is lett volna különleges, mert egy éve az U17-es EB-re 21 játékossal készültünk fel, és csak az EB-helyszínre utazás előtt lett ebből 18-fős utazó keret*. Most nem így történt.
*a keretből akkor Gönczöl Virág, Varga Virág és Gém Léna maradtak ki, azaz egy balkezes lövő és mindkét oldalról egy-egy szélső
A minél több együtt edzőtáborozó játékos mellett szólt a vb-n bevezetett új, ’vaxmentes’ labda is. Ehhez előtte hozzá kellett szokni, amihez több hétre volt szükség. (Ez egyben azt is jelentette h utána, a vb ideje alatt lehetetlenné vált a játékosok cseréje, mert – a korábbi évekkel ellentétben - nem volt értelme olyan játékost behívni a bő keretből aki ezt a labdát nem ismerte…) Azaz: csak azokra számíthattunk, akikkel elkezdtük a felkészülést. És most mi 18 fővel kezdtünk, az utazó létszámmal. Ennél jóval több játékos kellett volna: be kellett volna hívni mindkét oldalra még egy szélsőt, egy plusz irányítót és egy balkezes lövőt minimum.
Utóbbi poszton akár Vártok Tami is elképzelhető lett volna: a junior-vb-n is ott volt, igaz, de nagyon kevés játékidőt kapott, ezért ’tartalék balkezesként’ (=akit akkor hívunk be itthonról ha gond van kint) valószínűleg minden további nélkül bevállalta volna az ifi vb-t...
De mi eleve feladtuk azt a lehetőséget h a többiekkel együtt készülő cseréink legyenek, maradt a 15 mezőnyjátékos, közülük ketten már az első nap egy hétre kidőltek (COVID miatt) és aztán a legfontosabb meccsünk előtt még ketten megsérültek. A szakmai stáb megengedhetetlenül optimista volt amikor a cserékről teljesen lemondott, és ez a vb-n igen hamar visszaütött. Amennyiben 22 játékossal készülünk, akkor lett volna balszélsőnk és irányítónk is pluszban az elődöntőre. És előtte játékosunk a COVID-osok helyett az első hétre (ami főleg jobbszélen lett volna fontos, ahol Molnár Dodó….de róla már volt szó).
A 18 játékos egyben azt is jelentette h az utazó keret már a felkészülési időszak előtt eldőlt, ’kőbe lett vésve’. Teljesen függetlenül attól h aztán ki milyen formában teljesített az edzőtáborban, illetve Dániában a felkészülési tornán. Ez egyrészt oldotta a feszültséget a játékosok között (mindenki biztos lehetett abban h utazik a vb-re) másrészt azonban lehetetlen helyzetbe hozta a szakmai stábot, mert az esetlegesen formán kívüli játékosokat sem lehetett másokra lecserélni. A szakmai stáb keze meg volt kötve (igaz, saját maguk kötötték meg ezzel a minimális kerettel…)
És ez ugyanúgy problémának bizonyult – nemcsak papíron, a valóságban is. Két játékost ugyanis teljesen fölöslegesen vittünk ki Szkopjéba: Bucsi Lili - egy éve még kiváló irányító és góllövő - most teljesen használhatatlan volt elöl és hátul, de Kövér Luca is fölösleges volt harmadik beállóként.
-- Kövér Luca kiutazásának oka amúgy rejtély: a beálló posztot valamiért túlbiztosítottuk. Feltételezem nem ok nélkül: Bohus Bea attól tartott h Juhász Kata esetleg nem tudja majd végigjátszani ezt a vb-t. De aztán nem történt semmi ilyesmi (szerencsére), viszont így a harmadik játékos fölöslegesnek bizonyult, pláne mert egyéb részfeladatokra – például védekezésben – nem készítettük fel. Őt elég lett volna a négy hét közös felkészülés után itthon hagyni és csak akkor kiutaztatni, ha a konkrét helyzet ezt ténylegesen megköveteli (azaz amikor egyik beállónk esetleg harcképtelenné válik).
-- Bucsi Lili az előző szezonban az NBI/B-ben szinte végig a kispadon ült, alig néhány meccsen került pályára, ugyanakkor azt sem engedték meg neki h az ifibajnokságban szerepeljen (összesen hét ifimeccsre nevezték). Így aztán nem csoda h a bajnoki év végén teljesen formán kívül volt, nem a saját hibájából...
A 15 mezőnyjátékos közül nagyjából nyolcat-kilencet sorolhatunk az alapcsapathoz (core team) a fontos mérkőzéseken ők játszottak. A többiek kevésbé jelentős feladatokat kaptak, ami valahol magától értetődik és nem gond (cserejátékosok minden válogatottban akadnak) …de talán túl kevés volt ezekből a feladatokból. Néhány játékosból többet is ki lehetett volna hozni... Panyi Anna – aki kiváló átlövő, méghozzá mindkét oldalon – támadásban nagyobb szerepet kaphatott volna, Kármán Lucát és Kövér Lucát (ha már egyszer utóbbit kivittük) védekezésben három hét alatt jól beépíthettük volna. Ennek ellenére efféle törekvésnek nem sok eredményét láttuk a vb-n: arról a lehetőségről h a cserejátékosokból minőségileg többet kihozzunk, a szakmai stáb úgy tűnik eleve lemondott. Mondanom sem kell h amint a kezdősorból többen is kidőltek, ennek hiányát rögtön megéreztük…
Mi ebből a tanulság.....? Röviden talán annyi hogy egy világverseny majdnem két hétig tart és már a felkészülés elején számítani kell arra h nyolc-tíz játékossal nem tudjuk majd lehozni a meccseket. Kellenek a teljesértékű cserék és fontos előre tervezni, előre felkészülni arra h az utolsó két meccsen is meg legyen a csapat, nemcsak létszámban hanem minőségben is.
Emlékeim szerint az előző korosztályok FRA, ROM RUS csapatai jól össze voltak rakva, a 2002-es francia válogatott kiválóan védekezett, a 2000-es korosztályban ROM támadásban kifejezetten ügyes volt (egy nagyon jó irányítóval), a 2002-es svéd csapat szintén jól össze lett rakva a korábbi években (idén mondjuk nem). Már jó ideje az up-világversenyeken sem lehet a top-4-be bekerülni nagyon jó csapatjáték nélkül. (A 2000-es holland válogatott például kiváló védekező játékának köszönhette h döntőbe jutott egyszer, mert igazán klasszis játékosaik a korosztályban nem voltak.)
A jövőről meg nem érdemes beszélni, a jövő ki tudja mit hoz.... Inkább nézzünk egy példát a közelmúltból:2017-ben a francia junior válogatott Európa-bajnok lett, kiváló játékkal (a döntőben az oroszokat öt góllal verve...) A csapat egyik sztárja a balkezes átlövő Jannine Blonbou volt, All-Star lett és balkezesként fényes jövőt jósoltak neki... Mi lett belőle? Most 24 éves, a felnőtt válogatottnak közelébe sem jutott, francia középcsapatokban játszott, tavaly például a Chambray Touraine-ben. Az EL-kupában Vácra is eljöttek, itt hat góllal kikaptak (hazai pályán két góllal nyertek). Blonbou is pályára lépett, itt egy gólt lőtt, a hazai meccsen kettőt. Sic transit......
És végignézve a 2017-ben junior Európa-bajnok francia csapatot: egy játékos került be közülük a felnőtt válogatottba (Nocandy), a többiek (Ekoh, Sagna, Fofana, Plotton) mind eltűntek az élvonalból. Pauline Plotton, aki nekünk öt gólt lőtt azon a junior EB-n most már a francia másodosztály játékosa. Legjobban talán Constance Mauny járt aki a Brestben balszélen néha pályára kerül és néhány éve a felnőtt válban is bemutatkozhatott (azóta sem).
Azaz a jóslás bizonytalan vállalkozás, vékony jégre téved aki ilyenre vállalkozik. Az ilyen jóslatokból nem lehet kiindulni.
Ballai Attila szerint a korábban megnyert junior világversenyen / EB?/ több csapaton látszott, hogy felnőttben jobb lesz mint a magyar, nemcsak a skandinávok, de pl románok,franciák és még valakit említett, mert egyénileg jobbak voltak, de csapatként, még a magyarhoz képest nem voltak összerakva.
Voltak átlövőik, akik erőseket tudtak lőni, ha páros kapcsolatok a magyarhoz hasonlóan nem is működtek.
Kiss Szilárd azért korántsem volt ennyire elfogult: átlövőben ott volt Koronczai - aki az első két évben jól teljesített - és Juhász Grétát is KSz építette fel, nagyjából zéróról. Jobbkettőben először volt Horváth Niki aki egészen szuper játékosnak számított, aztán meg Woth Viki aki a jobbkettes posztot is klasszul megoldotta. (És aki egyszerre irányító és hármas védő, ez eleve ritka kombináció, ezért Vikit feltétlenül érdemes volt felépíteni.)
Most idén aztán már nem volt Viki, Gréta elöl gyenge formában, Koronczai szintén visszaesett....egyedül most éreztem úgy h Kiss Szilárd 'menetből' akarta lehozni ezt a vb-t, új játékosokat a negyedik évben már nem akart beépíteni. (Bár még így is próbálta Besszert.) Mentségére legyen mondva - nem Besszernek, hanem Kiss Szilárdnak - hogy a junior-vb szokatlanul korán kezdődött, június 22-én, azaz alig maradt idő felkészülésre. Így aztán a védekezést nem sikerült igazán ütősen összerakni - pláne az új játékosokat - és elöl sem tudtunk újítani.
....vagy miért került át Vártok Tami jobbszélre (a 2004-eseknél) amikor belőle egy nagyon jó jobbkettes (balkezes) játékos is lehetett volna. (Az ORV-n még jobbkettőben játszott főleg.)
Most mintha új edző lenne Újvárosban az up-ban.....?
Mert az nagyon új h védekezésben is bent vannak a legjobb játékosaik. Korábban Koronczait is Újvárosban tették tönkre azzal h védekezésben cserélték. Azóta már eltelt több év, de a védekezését más csapatokban máig sem sikerült helyrehozni.
Nem is értem, hogy Bohus miért nem hívott be balkezes átlövőt a keretbe. Szerkezetileg ez nagy hiba volt. A felnőtt válogatott talán legproblémásabb posztja az elmúlt évtizedben a balkezes jobbátlövő és az a néhány, aki felbukkan az UP-ban is le van nyomva a víz alá. Sokat elmond a helyzetről, hogy a jelenlegi felnőtt válogatott kezdő játékos, Klujber Keti sokáig szélső volt az UPban, még tovább a DKKA- felnőttben és lehet ma sem tudnánk róla, milyen átlövőben ha nem lett volna annyira vékony a 1998-as korosztály kerete a belső posztokat tekintve. Bohus döntése kiváló példa arra, hogy mennyire nem a felnőtt válogatott érdekeit tartják elsődleges prioritásnak az UP edzők. A másik hunyó ifj. Kiss Szilárd, aki szíve szerint a kapuba is egy irányító játékost rakott volna a 2002-es korosztályban csak meglegyen azaz UP érem. Az sem zavarta, hogy ennek oltárán 2-3játékost kell cserélni támadás és védekezés között. Más országok UP válogatottjai a felnőtt csapat keze alá dolgoznak nálunk meg aranylázban levő edzők személyes játszóterei az UP válogatottak. Talán ez most egy kicsit változik.
A DKKA junior meccseit néztem tegnap, elsősorban Kecskés Noémi miatt. Nem csalódtam.
Noémi érdekes játékos, sokat kell még csiszolni rajta, de egy dolgot már most is kiválóan tud: lőni. Balkezzel. Messziről. Elég magas játékos, de nagyon atletikus, és 1-2 lépés után is nagy lövéseket ereszt messziről. És ami szerintem előrelépés, hogy védekezik is, kettesben. Egyelőre támadásban nekem úgy tűnik, hogy sokat álldogál, eléggé lassú még, de majd alakul. A lövései káprázatosak.
Van viszont egy másik balkezes játékosuk, Kovács Flóra... Róla eddig miért nem volt szó? O alacsonyabb, de nagyon ügyes, hatalmas lovoereje van és dinamikus, gyors. És O is védekezik kettesben.
A 2004-2005-ös korosztályban megvannak azon testalkatú játékosok, amelyek a korábbi korosztályokból hiányoznak és ezért a felnőtt válogatott szempontjából egyáltalán nem lényegtelen, hogy mi lesz Juhászból, Varga Emíliából, Kecskésből, Csíkosból vagy Kármánból. Szerencsére irányító posztokon, széleken megvan a felnőtt válogatott és biztosított a jövő is. A problémák átlövő/beálló és hármasvédő posztokon a legnagyobbak és ezeket a lyukakat sem a 2002-es sem a 2006os generáció nem fogja betömni. Egyszerűen azért mert nincsenek olyan alkatú játékosok, akik potenciálisan alkalmasak lennének. Szilágyi feladata az, hogy elkezdjen a junior válogatott azokra az elemekre építeni (átlövések/beállójáték), amire a keret egyébként alkalmas. Ez valószínűleg nem fog azonnali sikerrel párosulni, de le kell valakinek téríteni az UP válogatottakat a háromirányítós játékról. Ez zsákutca a felnőtt válogatott szempontjából. Egyszerre egy irányítójátékos legyen a pályán, és ne legyen 3 irányítónál több az utazó keretben.
Kíváncsi vagyok milyen taktikai elemeket használ a felnőtt válogatott amelyeket az up-válogatottak játékában nem találunk meg. Pláne figyelembe véve h az up válogatottak esetében hosszabb és koncentráltabb a felkészülési idő és a csapat fele a NEKÁban eleve együtt készül.
Ki merem jelenteni h ilyen játékelem nincs, vagy legfeljebb egy-kettő és az sem lényeges. Viszont védekezésben sokkal jobbak az up-válogatottak mint a felnőttek és több védekezési szisztémát tudnak, méghozzá jól. Nem lehetséges h ennek az egésznek inkább ellenkező irányban kellene működnie...?
Elég zöldfülű nyilatkozat Szilágyitól, gondolom meg akar felelni a főnökeinek (ő minden eddigi csapatában konfliktuskerülő és a főnököknek látványosan megfelelni kívánó edző volt). Most ősszel probléma nélkül lehet kísérletezni még, de aztán március-áprilistól már másképp fog ő is beszélni.
“Több ponton is változtat a szövetség az eddigi rendszeren, ám ennek nincsen köze az elért eredményekhez, hiszen azok az utóbbi időszakban lenyűgözőek voltak, elég csak a korosztályos világversenyen bezsebelt dobogós helyezésekre gondolni. A feladat, hogy megtaláljuk azokat a fiatalokat, akik később nemzetközi szintű játékosok lehetnek. Lehet, hogy többen későn érő típusok közöttük, ezt is figyelembe kell venni. A másik fontos cél, hogy a juniorválogatottból a lehető leggördülékenyebb legyen a fiatalok beilleszkedése a felnőttek közé – emiatt rengeteg olyan taktikai és játékelemet alkalmazunk majd, amit az A-csapat is használ. A felkészülési időszak szintén változni fog: a felnőttek között nincs sok idő edzőtáborozni évközben, így a juniorokkal is kevesebb lesz a előkészületi idő, ezzel is hozzászoktatva őket az élesebb, fókuszáltabb munkához.”
Az eredmény másodlagos, hiszen utánpótlásról beszélünk, ráadásul a lányok most csöppennek ebbe a korosztályba. A munka minősége és a fejlődés lesz a legfontosabb a következő időszakban, nem az Eb-n elért helyezés. A 2024-es világbajnokságra viszont már éremre éhesen kell érkeznünk, hiszen az élsport és a felnőttek mezőnyének előszobájába fogunk állni.” / Szilágyi/
Na végre, rájöttek! De előbb a NEKA be akarta bizonyítani hogy a rájuk költött sok milliárd nem volt felesleges, de valójában nem neveltek ki senkit. A fagyi vissza nyalt.
Az viszont felháborító, hogy a Mocsai-Hajdu páros, ezek után, nyilvánosan ossza az észt.
Másnap kézis webhelyeken és a médiában ’szenzációs fordításról’, ’bravúros végjátékról’ írtak mindenfelé, a meccset ’visszahoztuk a sírból, nagyon megérdemeltük a győzelmet’….Ezekből mind az derül ki h a hollandok legyőzése komoly kihívás volt, két játékerőben azonos csapat játszott a harmadik helyért és a végén árnyalatnyi különbségek döntöttek a javunkra…
Erről azonban szó nincs. A meccsen mi irányítottuk a játékot, itt végig az történt amit mi akartunk. Mindjárt az elején sok góllal el tudtunk menni és ha pályán marad a kezdősor ezt a magabiztos előnyt tartani tudtuk volna. De nem így történt: a tizedik percben jöttek a cserék és majdnem harminc percen át jóval gyengébb, ’kísérleti’ összeállításban játszottunk elöl. Bucsi Lilit, Csíkos Lucát, Kármán Lucát hosszasan próbálgattuk, volt olyan is, amikor szinte teljesen gólképtelen belső hármast küldtünk pályára. Ezzel felkínáltuk a hollandoknak a lehetőséget arra h visszajöjjenek a meccsbe. Ez meg is történt, de amikor az első félidőben visszacseréltük Simon Petrát és Cserit, meg tudtuk akadályozni azt h sok góllal elmenjenek. (A másik probléma a jobbszél gyenge játéka, most már Gém Léna sem volt formában, sorra mentek el a támadások a szélre kijátszott labdákon…)
Szünet után a védekezésünk jóval dinamikusabb lett, a hollandok átlövéseit hatékonyan tudtuk szűrni, a kapusteljesítményünk is feljavult. Elöl a 40. perc után – ekkor hoztuk be Cserit szélről ballövőbe Kármán Luca helyett – adott volt a lehetőség h megfordítsuk a meccset, de ez mégsem történt meg: a kiállítások, a jobbszélen kimaradt helyzetek miatt csak közelebb tudtunk kerülni a hollandokhoz (általában két gólra) de még mindig ők voltak előnyben.
Kovalcsik Bia beállítása elöl eldöntötte volna a meccset valószínűleg, de Bohus Bea inkább Varga Emíliát hagyta fent az utolsó tíz percben (szerintem az önbizalmát akarta helyreállítani, a COVID miatt kihagyott hét és az utána mutatott gyengébb játékból kiindulva érthetően…) Így aztán maradt a másik lehetőség: védekezésben annyival jobbak és dinamikusabbak voltunk az egyre inkább romló hollandoknál h már csak idő kérdése lett h ez mikor mutatkozik meg gólokban is…. És valóban: amint emberelőnybe kerültünk, rögtön ki tudtunk egyenlíteni. Nekünk állt volna a zászló a hosszabbításban is, mert erőnlétben és dinamikában az ellenfél a második félidőben már nem tudta felvenni velünk a versenyt.
Röviden: a hollandok teljesítménye és eredményessége szinte teljes mértékben azon múlt h éppen kiket küldtünk pályára. Amikor kísérleti összeállításban játszottunk, akkor jobbak voltak, de ez nem meglepő…. Viszont amint a legjobb játékosainkkal kerültek szembe, esélyük sem volt. De a világbajnokság végén nem várhattuk el h a legjobbak negyven-ötven percig pályán legyenek, kellettek a többiek is. Akik aztán valóban hosszabb ideig próbálkozhattak, néha egészen furcsa összeállításban. Ennek ellenére a bronzmeccset még így félig odafigyelve is megnyertük, ’bravúr’ ehhez igazán nem kellett.
Folytassuk akkor - most már több mint egy hónapos 'történelmi távlatból' - az U18-as világbajnokságon történtek megidézését.
Bohus Beát többször érte az a vád h azt eredményeknek rendel alá mindent, a csapatjátékot és a játékosokat nem variálja kellő mértékben... Egy biztos: utolsó vb-meccsünkre ez nem igaz, itt több mint húsz percen át olyanok kaptak lehetőséget akik korábban nem nagyon kerültek pályára, az eredmény alakulása teljesen másodlagos szempont volt.
Magyarország U18 – Hollandia U18: 27-26 (12-16)augusztus 10.
Legutóbb bronzmeccset öt éve játszottunk, Háfra Noémi, Klujber Keti és a többiek, a dán juniorokkal egy U19-es EB-n. Jól kezdtünk de csak húsz percig bírtuk az iramot, a második félidőben végig előnyben voltak a dánok, több góllal is, akkor már esélyünk sem volt. Pedig annak a bronznak örültünk volna.
Aztán a következő négy évben a harmadik hely már szóba sem jöhetett, mindig döntőt játszottunk (ha éppen nem maradt el a korosztályos világverseny…) Hat döntő négy év alatt, öt első hely….ki emlékezett már a bronzérmekre…? De eljött 2022 és maradt a bronzmeccs. Ennek most már nem örültünk. Amolyan kötelező feladat lett belőle…..
Nem is kezdődött jól, alig több mint egy perc alatt két technikai hibával (Varga Emília kiejtette a labdát a védőfal előtt, Cseri elhamarkodta a passzt Juhász Katának beállóba) és egy elrontott lövéssel (Molnár Dodó jobbszélről). Valamivel később Simon Petra is telibe találta a kapufát, a visszapattanó labdával a hollandok rögtön indultak, gólt lőttek…..(0-2 3. perc)
Az első gólra tőlünk majdnem négy percig kellett várni, de aztán összekaptuk magunkat hamar és állva hagytuk az ellenfelet: Simon Petra, Cseri betörésből és indulásból voltak eredményesek, Emília másfél perc alatt két gólt is lőtt (az elsőt nem akármilyen átlövésből, kilenc méterről)….nem kellett hozzá sok idő, máris öttel mentünk. A hollandok íziben időt is kértek (8-3 11. perc).
Lendületbe jöttünk, az IHF honlap blog-írója meg valósággal extázisba, mert ezt a 8-1-es sorozatunkat látva rögtön a hollandok teljes szétesését vizionálta ’hasonlóan ahhoz ahogy két napja az elődöntőben történt, a dánok ellen… Időt kértek de ez nem nagyon fogja befolyásolni a játékot most már…’ Hát mit mondjak, nem sokat konyíthat a pszichológiához: a döntőben/elődöntőben persze h mentünk volna előre töretlen lendülettel, de egy helyosztón azért annyira nem vagyunk belelkesedve…..itt tizensokgólos győzelmet botorság volt várni.
És nem is lett ebből semmi, sőt…. A TO után a hollandok egy perc alatt kétszer is betaláltak, egyszer balszélről Molnár Dodóról, egyszer meg j2 Simon Petráról (8-5 13. perc) Nagyobb gond volt h Bohus Bea teljesen átalakította a támadó belső hármast: Cseri a TO-t követően rögtön a kispadra került, nem sokkal később Simon Petra is…elöl csakhamar a Csíkos Luca—Varga Emília—Bucsi Lili trió kapott lehetőséget. Ilyen összeállításban most játszottunk szerintem először, ráadásul Lili és Luca korábban szinte gólképtelenek voltak valahányszor pályára küldtük őket, és mostanra már Emília is elbizonytalanodott (középről a kapus védte a lövését, utána belemenés….) Tegyük hozzá: jobbszélen Molnár Dodó sem volt éppen magabiztos…
Így aztán nem csoda h ezzel a támadó felállással teljesen lefagyott a játékunk elöl, nyolc percig gólt sem tudtunk lőni és közben kaptunk nem keveset (9-5>9-11 13>21. perc) Negyedóra után, 9-9-nél Bohus Bea időt kért, visszaküldte Simon Petrát és Cserit, jobbszélre meg Gém Lénát, de a lendület már odalett és ebben a feljavított játékerejű összeállításban sem tudtunk már magunkhoz térni.
Cseri amint visszakerült rögtön egy technikai hibával indított. Utána kiharcolt egy hetest (ezt Simon Petra a kapu fölé lőtte). Aztán Cseri hagyott ki hetest, majd jött még egy technikai hiba (ebből holland indulásgól), plusz betörés végén egy felső kapufára lőtt labda… És ennyi. Simon Petra a félidő második felében kevésbé volt aktív mint Csernyánszki Lili, viszont ő legalább lőtt két gólt.
Ennél is komolyabb gond volt h Csíkos Luca majdnem a félidő végéig fent maradt ballövőben és onnét rendületlenül lövöldözött kapura, nem sok sikerrel:
--j3 8m lendületből a felső kapufát találja el
--kisebb felkanyarodás után a lövését b3 9m felugrásból védi a kapus (labda marad nálunk)
--középen 8 méterről inkább előre- mint felugrásból lövésből kapufa (a kipattanó labdát a hatoson Juhász Kata megszerzi és ebből összehoz egy hetest)
--b2 betöréssel eljut a hatosig, ahol belemenést fújnak erre (bár a védő öt és fél méteren állt…)
--b2 8 méterről felugrásból gyenge lövés, ezt a kapus védi.
Így nem meglepő h a félidő második negyedórájában összesen három gólt lőttünk (előtte kilencet)
Ezt a tizenöt percet a hollandok 11-3-ra le tudták hozni és a szünetre kényelmes, négy gólos előnyük lett (9-5>12-16). Ha nem hagyunk ki négy hetest (a hollandoknak egyet sem fújtak be) még ilyen gólképtelen játékkal is döntetlen lett volna az első harminc perc (12-16)
Szünet után kicsit megváltozott a játék képe: védekezésben jobban odatettük magunkat, több volt a leütköző fault, az 5:1-es felállás (zavaróban Panyi Annával) egyre több mozgásra kényszerítette az ellenfelet és ez a láthatóan fáradó hollandoknak – akik termetre nagyobbak voltak (nálunk) és kondícióban gyengébbek - egyre több gondot okozott. Az első félidőben még láttunk tőlük kiváló átlövéseket, ezekből most egyre kevesebb lett: a 31-51. perc között tíz lövésből mindössze három talált be (3/10) és ezekből is a második ritka szerencsés körülmények között jött össze (itt az átlövést Szabó Lili sikeresen blokkolta, de róla a labda jobbra derékszögben egyenesen a holland jobblövőhöz vágódott, méghozzá ziccerbe).
Ebben a húsz percben narancsmezes ellenfelünk összesen nyolc gólt dobott (az első félidő közepén tíz perc alatt lőttek ugyanennyit): - hármat átlövésből - kettőt jobbszélről – egyet-egyet betörésből + betörés után hetesből – és egy egész pályás gólt üres kapuba.
Nyolc holland gól húsz perc alatt igen kevés, és egyértelműen a mi védekezésünket + a kapuban Zaj Klárát dicséri, aki 40% hatékonysággal védte az ellenfél lövéseit a második félidőben (6/15). Úgy tűnt minden adott ahhoz hogy hosszú idő után újra átvegyük a játék irányítását és nálunk legyen az előny. Ez azonban csak nem akart sikerülni. Leginkább azért nem mert támadásban továbbra is inkább csak kísérleteztünk, nem a legjobbakat küldtük pályára. Szünet előtt próbáltuk ugye Bucsi Lilit és Csíkos Lucát, utána meg rögtön Kármán Lucával kezdtünk ballövőben (mellette balszélen Cseri, középen Simon Petra és Varga Emília). Luca kiválóan teljesített a franciák elleni sorsdöntő meccsen (5/6 átlövésekből) de azóta nem sok lehetőséget kapott és mostanára teljesen elment az önbizalma. Két átlövéssel próbálkozott (az egyik ráadásul talpról, nem is felugrásból) de ezek teljesen hitehagyott akciók voltak. Tegyük hozzá: zárást vagy bármilyen más előkészítést nem kapott a többiektől. Nyolc perc után már ő is inkább egy-egyezni próbált középen, ezt látva Bohus Bea lehívta a pályáról és többet vissza sem küldte…
Ezután Cserit balszélről behoztuk lövőbe, ezzel egycsapásra feljavult a játékünk elöl. Cseri rögtön kiharcolt egy hetest + kiállítást, aztán négy perc alatt lőtt három gólt (az egyiket középen hét méterről a védő mellett, egy szuperül felfelé húzott lövésből….) Simon Petra, akit már több mint tíz perce észre sem lehetett venni a pályán most hirtelen feléledt, labdát szerzett, indult vele és nem hibázott: máris feljöttünk mínusz 2-re (19-21 44. perc) Úgy tűnt megállíthatatlanok vagyunk, de aztán Szabó Lilit kétszer kiállították, Panyi Annáról befújtak egy hetest ami nem is volt hetes, elöl meg háromszor is Gém Lénára játszottuk ki az akciót, aki háromszor kihagyta a helyzetet (jött is helyette újra Molnár Dodó…(22-25 54’27”) A hollandok támadtak, középről kilenc méterről kapura lőttek, a támadót Juhász Kata leütközte, a lövést Zaj Klára kivédte, a védekezéssel semmi gond, de még mindig három góllal előttünk voltak és kevesebb mint öt percünk maradt egyenlíteni.
Igazából már egy ideje arra vártunk h Bohus Bea pályára küldi Kovalcsik Biát, aki elöl gólveszélyes, kiválóan készít elő, gyors mint a villám és ezen a meccsen alig néhány percet kapott, azt is balszélen. Send in the cavalry mondják erre western-filmekben amikor az indiánok ellen kell harcolni és más megoldás nincs már, jöjjön a lovasság… Bohus Bea kezében ott volt ez a lehetőség a második félidőben végig, de valamiért ezt mégsem lépte meg, Biát végül az utolsó néhány percre beküldte kettes védőnek baloldalra, de támadásban akkor is cseréltük.
Helyette minden furcsán és váratlanul alakult. Simon Petra középen 8 méterről megindult előre, a most már igencsak fáradt holland védők között bement a hatosig, ahol mindkét oldalról faultolták. Nemcsak hetest de kiállítást is befújtak ellenük rögtön, és ez most a legjobbkor jött. A hetest Varga Emília bedobta (23-25 55’40”) Utána Juhász Kata labdát szerzett, kisebb dulakodás után indultunk vele és rendezetlen védelem ellen Panyi Anna b2 vonalról nem hibázott. (Ehhez a villámgyors gólhoz elég volt három passz és öt másodperc…) [24-25 56’20”] Gyengén sikerült holland átlövés következett ezután, Emília most jó ütemben és időben ütközött kilenc méteren az ellenfél ballövőjével. Gyorsan felhoztuk megint a labdát, lehúztuk balszélre ahol most váratlanul SimiPetra tűnt fel*, beugrott egészen taktikusan - a hatossal szinte párhuzamosan oldalirányban h a lövésnek legyen helye - és aztán a kapus mellett betalált.
*vagyis nem olyan váratlanul, mert az utolsó percekben Petra volt Kovalcsik Bia tám/véd cseréje elöl
Ezzel máris egyenlítettünk (25-25 57’02”). A következő, ezúttal elég hosszú támadásunk végén Bohus Bea időt kért, utána már csak egy passzra volt lehetőségünk támadásban ezért beküldte Kármán Lucát. Luca be is állt, aztán a labdát kilenc méterről magasan a kapu fölé lőtte (végülis átlőtte a falat, de középen a védők fölött esélye sem maradt gólt lőni…..) [25-25 58’19”]
Két perc sem volt már hátra, a hollandok támadtak de egy keresztpassznál ismét eladták a labdát (megint jól védekeztünk, a lövő játékoson most rajta volt Panyi Anna és Juhász Kata is). Ebből persze indultunk és Molnár Dodó jobbszélről pillanatok alatt betalált (26-25 58’53”) Több mint negyven percig kellett várni erre, de végre nálunk volt az előny (9-8>26-25 17. perc>59. perc) De aztán Dodóról kaptunk rögtön egy gólt jobbszélről (26-26 59’17”)
Sebaj, nagyjából fél percünk maradt arra h gólt lőjünk vagy legalább döntetlenre – és ezzel hosszabbításra – mentsük ezt a meccset. Nem túl gyors passzolgatást követően SimiPetra indult el középen kilenc méteren jobbra oldalirányban, de a vaxmentes labda megtréfálta mert befelé, a védők irányába pattant labdavezetés közben, Petra persze ugrott utána, meg is szerezte, de először elejtette, aztán j2 a hatos előtt ráugrott és a földön újra megszerezte. (Szuper labdamentő akció…..) Mi jöttünk szabaddobással, tíz másodperc sem volt már a meccsből. Az órát nem állították meg, mi nem siettünk, úgy tűnt a hosszabbításra készül mindenki…..amikor a hollandok védekező specialistája, Nomi In De Breakt kirongyolt kilenc méterre és a szaggatott mögött szabaddobáshoz készülő játékosunkat, Varga Emíliát hátulról meglökte (Emília még mozgásban volt amikor a holland lány odaért, nem lehetett ezt ’félrenézni’ és azt hinni h elvégezte már a szabadot….ez a ’rogue’ akció inkább az adrenalin hatásának tudható be…..) A jv-k ezt persze azonnal észrevették, De Breakt piros lapot kapott a szabaddobás akadályozásáért mi meg hetest lőhettünk, néhány másodperccel a meccs vége előtt.
Emília a hetest belőtte, elkezdtünk örülni, a hollandok közül többen sírásban törtek ki…kiderült h van még három másodperc, ez a pálya közepéről egy kapura lövésre volt még elég, ami magasan a kapunk fölé ment és ezzel vége is lett a meccsnek: csapatunk a világbajnokságon a harmadik helyet megszerezte.
Itt arra gondoltam h nincs olyan nemzetközi szinten kiemelkedő játékosunk aki 2010 után szerzett magának nevet. Görbicz 2003 óta ismert, Zizi és Tomori 2006 óta ott van a válogatottban, 2010/11-re azért már ismerik őket sokfelé. Talán egyedül Misi aki a 2010-es évek elején került be a nemzetközi köztudatba..... aztán több sincs.
Egyébként meg némileg brutálisan azt is szokták mondani h Görbicz óta nem sikerült egy világsztár kézist sem kinevelni. És ez még rosszabbul hangzik.
Márpedig ez jóval a NEKA indulása előtt megtörtént már, nemzetközi viszonylatban kiemelkedő tudású játékosunk 2010 óta nincs.
Görbicz? Tomori? Szucsánszki?
De eredmény sem volt azokban az években, szóval itt nem lehet az eredménykényszerre hivatkozni.
2012 Eb bronz?
Azóta mondjuk tényleg nincs eredmény, mert Görbicz elment szülni, majd 'öreg' korára szélre kényszerült, Tomori sorozatos sérüléseken esett át, Zizinél meg vállproblémák + szülés.
Így aztán visszaestünk, mert nem volt olyan, aki őket pótolni tudta volna...
'....most maradtak ki igazán generációk és nem korábban...'
Ez szimplán hülyeség. Éppen fordítva van.
A korábbi generációk már felnőttek, róluk tudjuk h 'kimaradtak'. Az utóbbi három generáció játékosai még fiatalok, belőlük nem tudjuk mi lesz majd. Bőven lehet ez is, az is.
'...A jelenlegi felnőtt mezőnyünkből eltűnt a klasszis réteg, nincsenek nemzetközi viszonylatban kiemelkedő tudású játékosaink...'
Márpedig ez jóval a NEKA indulása előtt megtörtént már, nemzetközi viszonylatban kiemelkedő tudású játékosunk 2010 óta nincs. De eredmény sem volt azokban az években, szóval itt nem lehet az eredménykényszerre hivatkozni. Köstner itt valamit reménytelenül összekevert.
Húsz éven át az eredmények mégsem nagyon jöttek. Egy up-vb-t/EB-t nem tudtunk nyerni, nem ritkán 5-6-8. helyen végeztünk, többszört ki sem jutottunk a versenyekre. Akkoriban az eredménykényszer nem hatott vagy hogy van ez....?
Ez inkább csak retorika. Álszerényen megjegyzi h 'én is ezt hittem', hogy aztán annál kíméletlenebbül kritizáljon másokat.
De ha találsz tőle eredetiben ilyet ahol azzal jön h ezek a sikerek 'átvihetők' akkor linkeld bátran. Amíg ilyen nincs addig ez nem sokat jelent, maximum annyit h nem akart másoknak nekimenni rögtön, ezért udvariasságból előbb saját magát is bevonta a kritizálandók körébe.
Bevallom, én is hibáztam, mert azt hittem, hogy az utánpótlás szinten elért nemzetközi sikerek a felnőtt korosztályba is átvihetők. De sajnos nem így történt, a folyamat idő előtt megszakadt. Mi, magyarok az utánpótlásban csapatokat nevelünk, taktikát tanítunk. Ráadásul eredménykényszerben vagyunk, mert a vezetés elvárja a sikereket, amit számon kérnek az edzőkön, akik ezért nyomást helyeznek a gyerekekre. Ott tartunk, hogy a fiatal játékosaink egyénileg megragadtak egy szinten. A jelenlegi felnőtt mezőnyünkből eltűnt a klasszis réteg, nincsenek nemzetközi viszonylatban kiemelkedő tudású játékosaink.
Már elnézést, ki mondta azt h az up-győzelmeknek hála 'minden rendben'....? Éppen ellenkezőleg, amióta vannak utánpótlás-sikerek, azóta halljuk non-stop a szövetségi kapitányoktól, a klubedzőktől. az MKSz vezetőitől, a szakmabeliektől - minden szinten - h ez még korántsem jelenti azt h a problémák megoldódtak, és h a felnőtt válogatottal minden rendben lesz. Éppen ellenkezőleg. Olyan szurkolói véleményt sem fogsz találni ahol valaki azt állította volna h most már itt a Kánaán. Ilyen naiv kéziszurkert a fórumokon hiába keresel.....
Azaz te nem létező véleményekkel szemben akarsz okosnak látszani, mert ezek a sikerek senkit nem 'altattak el' 'nyugtattak meg'.....Ez mesebeszéd.
Ezt még hányszor akarod ide belinkelni...? Beszéltünk erről már eleget anno, amikor megjelent az interjú.
Köstner állításai közül nem egy megkérdőjezhető, nem értem hogyan gondolta például a 'szélsőjáték intenzívebb alkalmazását a döntőben': a balszélsők csődöt mondtak ezen a meccsen (1/4 szélről) őket kellett volna talán erőltetni....? Jobbszélen Ferenczy viszont bőven kapott lehetőséget (5/6) a meccs végjátékában egymás után lőtte a gólokat. A támadójátékunk messze nem akadozott annyira mint azt Köstner mondja, a helyzetek az utolsó tíz percben is megvoltak, csak a támadás befejezésekkel volt probléma (mint például Kajdon Blani kapufára lőtt ziccerénél 29-30-nál, egy perccel a vége előtt). Köstner azt is elfelejti megemlíteni h a két válogatott messze nem kapott azonos terhelést a döntő előtti napokban (nekünk három komoly meccsünk volt négy nap alatt, a norvégoknak egy). Arról a blődségről meg ne is beszéljünk miszerint húszéves játékosok 'elérték jelenlegi képességeik maximumát....'
Az utánpótlás győzelmek inkább ártottak mint hasznosak voltak, elaltattak, megtévesztőek és azt az illúziót keltették, hogy minden a legnagyobb rendben. Mondjuk Mocsaiék-Hajduék célja ez is volt.
Valójában egy nagy kalap sz.r az up, még akkor is ha megnyerik az összes világversenyt
Bizonyos posztokra nem képezünk senkit. .Már az amatőr osztrákok, csehek vagy szlovákok is jobb átlövőket nevelnek..
Ha megmaradt volna a régi Róth Kálmán-féle up-kézi - magas lányok kilenc méterről kapura lőnek, védekezni nem tudnak, elöl lassan adogatjuk a labdát és sok variációnk nincs arra hogyan fejezzük be a támadásokat - akkor meg az lenne a probléma h 'milyen korszerűtlen a magyar up-kézi ennyi pénzből'.
