Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Úgy gondolom egy bugyant kis nyugdíjas, aki a szabadidejét kombinálja a kreativitásával plusz az összegyűjtögetett lomokkal és tessék megkapjuk nap mint nap ezt a sok sz@rt... Amit még meg is dícsér különböző nick nevek alatt...😑
"Na pörögjön a vizilófarok... :-) Ha már a kampós kések szóbakerültek, itt egy valódi ameroamerikai ősi kés. Mivel akkoriban még nem volt egy vasuk sem, így az egész bölényből készült.
Ez a példány iskolai felszerelés volt, skalpolásórán használták. Íme az irokéz (Író Kéz) törzsbéli Makuka (Mutyi Szotyi) skalpolásórán hibátlanul elkészített röpdolgozata :
Figyeljük meg a finom, félig fogazott (a Tripper Creek-i indián nyelvjárásban "half serrated") pengét a körvágáshoz, a lefejtést alátolással segítő széles, éles pengevéget.
A Sárkánykarom az ősi legendák kése. A szürkésfekete acélkarom a zöldre érlelődött sárkány-ujjperc csonttal az időtlen erőt vizionálja elénk. Történelmi háttér: Hamubasült almáspitével jól megrakodva, még Richie the Lionsmell csapatához csatlakozott egyik leszármazóm, nemes vitéz boldogházi Almás-Pithe Ettele, hogy felszabadítsa a Szent Szellenetet. De útközben, Sárkánylaka városában, (helyi nyelvjárásban Draculi, szászul Dracodorf) a bennszülöttek - megtudva hogy a Delirium Tremens egyetemen drakulatikát is hallgatott - felkérték a helyi sárkány megrendszabályozására. Megtalálta és megdumálta vele, hogy megszabadítja az ifjúkora óta kényelmetlen, fölös körmeitől, és akkor a sárkány visszamegy az őshazába, az anyja Kínájába. Mert itt állandóan aggszüzeket tukmálnak rá, akik társalogni buták, dugni kicsik, enni meg rágósak.
Mai felhasználási területét tekintve elsősorban önvédelmi gombászkésként használható. Az éjszakai sötét erdőben nem csillan meg a mattszürke pengén a holdfény, így a támadó gombát a borotvaéles kés egyetlen nyisszantásával fel lehet szedni. És nincs az a fürge gomba ami túl korán észrevenné a gombászt és elmenekülhetne.
De nehogy a kappanok csehül érezzék magukat, itt egy kiváló, eredeti Cseh kés. A hordás és a rendszeres használat nyomaival.
"Cuki dolog, amikor egy kappan arról hörög, hogy két Pithecus hozzászólás között, ami szándékosan legalább egy nap, és a topiknak megfelelően késekről szól (népek, helyek, világok termékei), késekről való értekezés helyett csak "indulatokkal van tele a topic". (Persze ha szépen kérnek... :-))) )
Pedig a képeket is csak linkelem, ne fogyasszon helyet a sok érdekes tökfaragvány és vásári "gyűjtemény" elől és nehogy - véletlenül meglátva - megálljon a fejlődésben egy viziló*. :-)
Legyen ontopik John "Hupikék" Rambotörp híres kése. Mint tudjuk ez etet, itat, öltöztet és megvéd a dzsungelben.
Rambotörp ezzel szabadította ki Okoska törpnagyot és megmaradt csapatát a rájuk ferde szemmel néző, gaz Hókuszpók "Charlie" fogságából.
* off ui :"Én a vizilovakkal vagyok!" Nagy pofa, vastag bőr, diónyi agy, területvédő reflex. Ezzel együtt nagyon cuki állatkák. Bár kétségtelen, hogy a balettiskolába nem vették fel őket. Erről meg is van a véleményük, mint itt is: http://www.keptelenseg.hu/allati/vizilo-kaki-14075 Erről itt sem szoktak le. Pedig az ősidőkben, mikor még a keresztet is kézzel vetették, mindig vittem nekik perecet az állatkertbe. :-)
Bármely hasonlóság volt, van, lesz vizilovakkal kizárólag a véletlen műve lehet, a PTA (Pithecus Tudományos Akadémia) minden kártérítési igénytől elhatárolódik!"
Ha már forradalmi hangulatba kerültünk, a közelgő aktualitás okán nézzünk meg egy emlékkést. A penge anyaga valami '56-os eredetű, roncs rozsdás vasdarab, talán kinyílt fegyvercső, a konkrét sztorija rövid és itt érdektelen. "Ebből kés lesz..." hallottam. A késsé válás evolúciós folyamata több mint fél évszázadig tartott, de a végére eszméletlenül felgyorsult.
Az akkor (éppen) aktuális címer a tisztelgés. Tisztelet a(z) (h)ősöknek! A csontmarkolat utalás arra a sok csonthülye baromságra, amit - akkor és most is, bár különböző előjellel - hozzátettek a pucér, tapasztalt és látott valósághoz.
Gondolom többen szívesen látnánk itt a hasznos és/vagy érdekes hozzászólásaidat bármelyik korból, bármelyik kontinensről és bármelyik univerzumból. :-)
Egyébként mit lehet azokkal kezdeni, akik képtelenek felfogni egy faluvégi Késdobáló, egy dobókés és egy repülő kés közötti különbséget? Stb, stb...
No, de semmi gond, hadd érezzék magukat legalább itt valakinek. :-))) És persze Te sem úszod meg kés nélkül... ;-) Itt egy csodaszép gyöngykagyló nyelű kis viking seax.
A Mester inkognitóba vonult. Most Utang néven osztja az "áldást":
"Meki Messzer*. A hajszálvékony, borotvaéles, hajlékony penge a legszívósabb bigmekket is úgy nyesi, mint banyaprotkó a parízert. Ezzel a legszárazabb, összesült sajtburgerből, egy lepukkadt Mekiben is olyan hajszálvékony szeleteket lehet vágni, hogy egy maestro cortador is elszégyellné magát. Egy felújított solingeni Lütters-penge van benne.
A Meki nálunk az ősidőkben olyan helyet jelölt, ahol a kalandozó betérhetett egy finom kecskegödölyefasírt menűre. Innen a Mek-Mekk név, ami a nyelvújításkor Meki lett. A messzer pedig simán ócska atavisztikus germanizmus. A penge - az ősivel felületazonos - valódi rekonstrukciója dr.Lémony Citreae külsős tagtársunk munkáját dicséri.
Viking kagylónyelű miniseax. Egy kés nem lehet olyan kicsi, hogy ne legyen szép és hasznos. Ezt a pengét egy dvergar készítette Chromos, Molybdeya és Vanadindr istenek részvételével. Partmenti hajósnépeknél a kagylónyél vagy kagylódíszítés még kiskéseknél is sűrűn előfordult.
Láthatóan nemcsak a nagydolog, hanem a kisdolog is fontos volt nekik. Az északiak se ettek mindig fókát. A sarki nyúl bontására (a védőgázas csomagolásból is) tökéletes. A szalonnás tűzdelésre is kiváló, továbbá a kész sültnyúl** gondos aprítása sem probléma neki.
"Arról nem én tehetek, hogy néhány szerencsétlennek a kések ilyetén történő megközelítése magas, mint vizilónak a balettiskola.
A hangulatuk 5%-os. (ha a lepisilt kilométerkőé 100%) A humorérzékük 0,01%-os. (ha savanyúkáposztáét 100%-nak vesszük) Esztétikai érzékük 2 %-os. (ha az eukariotáké 100 %) A szívósságuk 1500 %-os ( ha a vacsorára tálalt hajótörött-cipőtalp 100%) A falusi Késdobáló viszont felvetette a repülő kések további ismertetését. :-)
A kések röpképessége már a régi időkben is megvolt, példa erre ez a csontpengéjű, agancsnyelű eszköz. Az ősi, pregalambián (= Galambos Kristóf, a nagy magyar felfedező előtti) indián kés.
A csontpengék előnye az volt, hogy villámgyorsan borotvaélesre lehetett fenni. Annál gyorsabb már csak az volt, ahogy ezt elvesztette. A penge egy bő lény lábcsontja (a szűk lényé kicsi volt), a markolat jámborszarvas.
Későbbi korból származik ez a gyönyörű push-dagger. Figyeljük meg áramvonalas alakját, elegáns röptét...
A penge a jól bevált T(áltos)12 acél, 7 cm hosszú, 5 mm vastag, a teljes hossz 13,5 cm. Bök, szúr, vág, így a konyhai felhasználástól a bordarepesztésig bármire alkalmas.
A kisbálna röptét még kevesen láthatták. Pedig repül a bálna! :-)))
Úgy látom, hogy a 4-es hozzászólsában leírt Pithecus idézet itt és az eredeti helyén is túllépte a szerkesztők ingerküszöbét. Pedig enélkül nem kapunk objektív képet a mester stílusáról és lelkivilágáról. 😒
Na de ne szomorkodjukh, hanem gyerünk Rajongók! Pörgessük fel a blogot is: https://pithecus.blog.hu/
A "Mester" fájó hiányának űrjét kitöltve egy régebbi poszt:
"Lám, lám, hogy beindultak a káráló kappanok. :-))) A felhasználási területekről még csak a tökfejük faragása, meg a virágkaró látszott. Most meg a kocsmahuszárok hőbörgése, hogy "na gyere ki a kocsma elé, ha mersz!" Igazatok van! :-p http://keptarhely.eu/images/2021/09/26/v01/20210926v01xjebqg.jpeg
Akkor nézzünk megint kiridashit. Most néhány szárazföldit.
Íme egy - ahogy a művelt francia mondja - graboid box cutter. Vagyis todományoskodva egy Graboida raspolyicus var. kacoris P. Egy ősi királyság, a tremorsbéli Kacor királyok emléke. Tuthiphingész híres Kólikájában leírta, hogy a Kacor királyok sorát I. avagy Szent Garfieldus nyitotta, neki tulajdonítják az ősi bölcseletet: "Eszem, tehát vagyok".
A képen -egyesek szerint - egyértelműen látható a minta földönkívüli származásának valószínűsége. Mert a Földön ilyen állat, a graboid, nincs egy deka sem. Hiába próbálták velünk elhitetni néhány hamis dokumentumfilmmel.
De ki tudhatja mik rejtőznek még itt a Földön, illetve alatta. Pláne, amikor egy 10 millió éves megkövült fa, vagy megfásult kő mellől előkerül egy marokköre hajazó megkövült marokvas vagy megvasult marokkő.
Mivel todományos ökörkörökben sincs megegyezés, így nehogy kihagyjuk a földönkívüli vonalat. Egyes, a lipótmezeikhez közelálló körök véleménye szerint ufókahagyaték. Ez már viszont egy nagyon hosszú marhaság történet lenne.
De nehogy a néhány traktorista lábrázást kapjon, itt egy originál skandi traktor a '60-as évek elejéről. Származási helye Karkkila, de ha egy ottani svédet kérdezel, akkor Högfors.
"Néhány kappan kárál itt, pedig hol van már a tavalyi tökük... ;-) Borzalmas lehet, hogy a néhány kappan magáénak hitt baromfiudvaráról kiderül, hogy csak egy kis terület, azon kívül pedig ott a széles világ. Véleményük pedig, részletezés nélkül, légyfing a levendulamezőn... :-)))"
