Keresés

Ellenezte az edrőszakot. Add medg istennej, ami istené és a császhászáfrnaík, ami a császáré. Aztsarnokok, ha nem látják  be és nem nem bánják meg bűneiket, pokoolra jutnak.

Részemről , sokkal érdekesebb ,ebben az esetben, hogy hogyan gondolkodott......      Péternek például megmondta, hogy milyen halállal fog meghalni. Jézus, mindenkinek úgy válaszolt,ahogy szóltak hozzá.

Bocs, de éppen a konkrét példámmal kapcsolatos kérdésedre nem feleltem.

Szóval, amikor IX. Pius, 1846-ban megválasztott pápa (a korábbiakban még gróf Mastai-Ferretti, Mantua

fiatal (49), bíboros püspöke-ként nyílt híve és támogatója volt a teljes észak - Itáliát megszállva tartóló

Habsburg - ok ellen is küzdő olasz egységpárti szabadságharcosoknak. Pápakánt viszont szembesülnie

kellett azzal, hogy korábbi énje ellenére, hazájának talán leg-gazdagabb részét megszállva tartó idegen

hatalomnak, amely azonban egyszersmind az általa vezetett, uralt, egyetemes, római katolikus egyház

leg-hatalmasabb és leg-befolyásosabb támogatója is volt egyben, élén magával a korábbiakban gyűlölt

ellenség, fiatal császárával kellene háborúskodnia. Ezt - megválasztott pápaként - viszont nem tehette

meg (következmény nélkül).

Erre a helyzetre, állapotra igen jellemző az, hogy már jóval később, de még a XIX. század folyamán, egy

későbbi pápaválasztás alkalmával, a Bíborosi Kollégium (a Pápa - választók) egy olyan francia bíborost

kivántak a pápai trónra ültetni, aki Bécs (így a Habsburgok - éppen I. Ferenc József) megítélése szerint

túlságosan is szabadelvű, liberális nézeteket vallott. Emiatt azután az udvar minden befolyását latba is

vetve (ez konkrétan annyit jelentett, hogy az akkori krakkói bíboros - hercegérsek (aki az akkori Osztrák

- Magyar Monarchia egyik leg-befolyásosabb egyházfője és a pápaválasztó testület egy befolyásos tagja

volt) útján vétót jelentett be a választásra előzetesen elfogadott francia bíboros személyével szemben

és a Vatikán - fogcsikorgatva bár, de kénytelen - kelletlen - elfogadta ezt a császár- királyi vétót.

Először is nem Izraelt, mert az, akkor még nem létezhetett ! Az ortodoxok szerint még ma sem létezhet,

mivel még nem érkezett el a Messiás ideje, Ő maga sem jött még el. És másodszor is, Jézus éppenhogy

nem Róma ellen szólt akkor és abban, amit idéztem (még egyszer : "Add meg az Istennek azt, ami az

Istené. a Császárnak azt, ami a Császáré". Ezt a tanítását-útba igazítását kellene helyesen értelmezni.

Az istennek azt, hogy az Ő országát kívánnád, hogy eljöjjön, de eközben a földi hatalomnak fizesd meg

az adódat és ne fegyveres ellenállással válaszolj, mert a harc harcot, a vér és a kín pedig csakis vért és

kínt szülhet. Vagyis e földön a béke csakis a béke útján érhető el, szerezhető meg. Ennek eszköze az is,

hogy : "szeresd felebarátodat, mint te(n)magadat", vagy "ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel"

és idézhetnénk még csak tovább és tovább. Jézus nem a fizikai harc Mestere és Mentora volt. Emlékezz

arra, mit mondott Pilátusnak, mielőtt az visszaküldte volna az ifjabbik Heródeshez, aki ki-kényszeríttette

Pilátusból a megfeszíttetését. Pilátus kérdése arra vonatkozott, hogy : Ki vagy te, mi vagy, milyen király

vagy te ? A válasz pedig : "A királyságom nem erről a világról való". Ez elég egyértelmű. Szó nincs arról,

hogy Pilátus nem értette volna ezt a beszédet. Csak éppen nem akarta érteni és emellett a Szanhedrin,

a Főtanács sem, mert pontosan tisztában voltak azzal, hogy ezáltal Jézus éppen az általuk működtetett

hatalom létét, intézményét kívánja a pokolba.

Ha ezeket a megnyilatkozásokat szépen rendszerbe állítod, úgy azonnal világossá válik, hogy Jézus nem

a megtestesült, fizikai hatalom ellen szólt, szervezkedett, legfőként nem a militancia eszközével, hanem

a szeretet és a hit útján történő meggyőzés eszközével. Ha esetleg nem értenéd, úgy magából, Jézusból

sem érthetsz gyakorlatilag semmit.

egyrészt nem azt mondta hogy a hazájáért, hanem hogy a barátaiért/testvéreiért, másrészt nem úgy adja az életét hogy közben másokat megöl...

Ha Jézus bármilyen tömegrendezvényen szerepelt volna , akkor a legtöbb, amit képviselhetett, az a Gandhi féle erőszakmentes megnyilvánulás.

Csakhogy az is mondta, hogy az "én országom" nem ebből a világból való.

Dehogy vett volna.

A totális elfoglalás 40 évvel később történt.

(Mint ahogy Mo-t megszállták a szovjetek, de nem csatolták a Szovjetúnióhoz.)

"hazájáért"

barátaiért

Azt is mondta , hogy hogy nincs nagyobb szeretet, annál , hogy ha valaki életét adja a hazájáért. Jézus részt vett a forradalomban.

Nem.

Másrészt Jézus esetleges cselekedeteit kár összevetni a hatalommá lett kereszténység politika vezérelt cselszövéseihez.

Az ember fia tanításai, tettei az irgalmasságról, szeretetről, szóltak. 

Olyanokat is képviselt, miszerint" aki kardot fog, kard által vész el," meg hogy "szeressétek egymást", sőt, még azt is, hogy "szeresd" akár az ellenséged.

Éppen hogy a forradalom ellen lett volna Széchenyi oldalán. Világos mint a fegyverletétel:-)

Pedig Kossuth bízott a háborúban, már szervezkedett külföldről egy újabb szabadságharc reményében az olaszok oldalán.

nem teljesen értelm mire akarsz kilyukadni

nekem most az jut eszembe, hogy jézus nem igazán foglalkozott a rómaiakkal, pedig ügyebár azok épp totálisan elfoglalták izraelt...

És még egy, talán sokkal szemléletesebb oélda. A kor majdnem stimmöl, ugyan nem 1848, hanem a 32

évig (1846 - 1878 között) regnáló IX. Pius pápa (korábban Mantua bíboros püspöke) tevékenysége, épp

annak a kornak, a magyar forradalom és szabadságharc, illetve olasz párhuzamaként kirobbant, Olasz

Függetlenség és Államszövetség megteremtéséért kitört felkelés és háború lefolytatásában. Az ellenség

- fatális módon - megegyezik a magyaréval, azaz az osztrák Habsburg császári Birodalom, annak is élén

a fiatal I. Ferenc Józseffel volt.

Az 1846-ban igen fiatalon megválasztott pápa azzal kezdte szentszéki működését, hogy mindenek előtt

deklarálta az olasz függetlenség ügyéért érzett rokonszenvét és azt, hogy minden lehetséges erővel és

eszközzel támogatni fogja az olasz szabadságharc ügyét. Ennek jegyében, pápai áldásnál sokkal többet

tett. Anyagiakkal és ráadásul még a Pápai Állam rendelkezésére álló katonai erejével is támogatni kész

volt az Itália-i fronton az osztrák hadsereg ellen felvonuló olasz erőket. Ez a lépése abban a korban igen

nagy mértékben népszerűvé tette a fiatal (még nem volt 50 éves, amikor felszentelték) pápát.

Azután következett a fiaskó. Közvetlen környezete (a Bíborosi Kollégium) szinte rögvest figyelmeztette,

hogy akármennyire is elkötelezett (érthetően) az olasz függetlenségi mozgalom ügye mellett, ámde, az

egyetemes római katolikus egyház fejeként mégsem támogathat ennyire nyílt módon olyan háborút,

amelyet az olaszok (egységesen) éppen a római katolikus egyház, abban a korban leg - elkötelezettebb

híveként létező európai nagyhatalom, az Osztrák (és emellett ráadásuk még Német-Római) Császárság

ellen viselnek. A Pápa erre (éppen egy szinte sorsdöntő csata küszöbén) visszarendelte a Pápai Állam

haderejét, ami a szabadságharcos táborban végzetes következményekkel járt, súlyos, döntő  vereséget

jelentett az olaszok számára. Az olasz függetlenség-pártiakban a Pápa ezen lépésére az eddigi imádatot

egy mérhetetlen gyűlölet váltotta fel, ami elkísérte Őt egészen a haláláig és még azon túl három évvel.

Temetésekor, 1881 - ben, amikor koporsóját éppen a Szent Lőrinc Bazilikába szállították át, koporsóját a

feldühödött olasz szabadságpárti radikálisok, a szállító gyászkocsival együtt a Tevere (Tiberis) - folyóba

akartál belökni és csak Umberto olasz király személyes közbelépése akadályozta ezt meg - búcsűzóul.

Talán nem konkrétan Jézus-ra és a forradalomra kellene kihegyezni ezt a kérdést. Ő amúgy éppen egy

konkrét probléma megoldása kapcsán tett hitmagyarázata alkalmával nyilatkozta ki az alábbit : "add

meg az Úrnak, ami az Úré és a Császárnak, ami a Császáré".

Ez - bármennyire is nem népszerű gondolatnak tűnhet, mégis jól szemlélteti az ebbéli mondanivalóját.

Részemről úgy hiszem, hogy sokkal lényegesebb ebben az esetben az, hogy hogyan gondolkodott és

ami még sokatmondóbb az, amit Isten igéje alapján szolgáit az Ő látható földi egyháza adott háborús

konfliktus esetében és erről mit hirdetett és ezért hogyan cselekedett. Eszerint a legjobb példa erre az

I. világháború. Két - lényegében azonos politikai és hitbéli elven alapuló és működő - rendszer csapott

össze és a hit nevében mindkét oldalon megáldották a fegyvereket és hordozóikat a háború kezdésére,

folytatására, noha tudták, keresztények irtanak a "nemes cél" érdekében ugyancsak keresztényeket.

Vagy van még különösebb példa is. Ott volt például a XV. század legvégén kötött Tordesillasi Szerződés

(a Tratado de Tordesillas), amelyet maga, a pápa Őszentsége áldásával kötött a két "leg - katolikusabb"

ország / hatalom, Spanyolország és Portugália királya. Ők ketten a Pápa Őszentsége áldását kapták az

Úr nevében, a katolikus hit tűzzel - vassal terjesztéséhez (és amelynek eszköze és szerves része volt az

ennek során leigázottak minden lehetséges módon történő térítése, a meglévő javaik el-szocializálása,

a Földkerekség minden általuk elérhető / elért pontján.

Részemről úgy gondolom, hogy ez sokkal többet mond el a felvetett témáról, mint egy erősen elméleti

fejtegetés arról, hogy viselkedett volna egy - földi, gyakorló léte korának megfelelő közegében (ezt úgy

értem, hogy akkor, amikor közvetlen érintkezés során terjesztette Isten igéjét korának embertömege és

így tanítványai számára (is)) Jézus.

pl ebben az 1848-asban

Melyikben?

   Hatóságilag nullázva 

Mivel a vali-fili részlegen tiltott a politizálás, gondoltam itt nyitom meg.