Az ős Hruska kocsit sikerült összerakni, a tetőtartó dudor kifúrtam, majd a tetőt pedig egy másik, romosabb kocsi tetejével kicseréltem. Végül egy SCHICHT C4i-34-es eilzugwagen belsejéből faragtam egy bútorzatot.
A forgóvázakba végül 26 mm-es tengelyeket tettem, amire régi PIKO spiáter kerekeket húztam rá. Persze előtte a nyomkarimából lereszeltem az egyenetlenségeket, a kerekek futófelületét pedig megpolíroztam. Az abroncs külső oldalát bekentem fekete alkoholista filctollal, hogy ne ordítson a vastag ronda fém szín.
A kocsi kerekekre került (a kép még a kerékabroncsok feketítése előtt készült.)
Egy kicsit zavar, hogy a feliratokat (a DR kivételével) nem sárgították be. Ma délután megpróbálkoztam ennek korrigálásával. A szöveget alaposan körbe kellett maszkolni, mert sokkal kevésbé emelkedik ki a környezetéből, mint akár az ős PIKO C4ü-35-ösön, (ME217), akár a SCHICHT C4ü-pr-13-ason ("oldtimer"). Célszerűnek láttam a betűk közepét is kimaszkolni.
A festés a korábban alkalmazott radíros módszerrel történt. A viszonylag nagy meleg nem tett jót a műveletnek, mert a betűk felső része lett a legkevésbé festékes, ami a DR feliratnál kissé zavaró. Az eredmény az egyik oldalon egész jól sikerült, a másik kicsit kevésbé, kb. úgy, mint 60 évvel ezelőtt a PIKO kocsik. A DR feliratnál még gondolkozom egy második rétegen.
És ha már festegettem, akkor a részben lekopott iránytáblát is fehérítettem.
Valaki tudja esetleg, hogy ezeket a Fleischmann forgóváz tartó csapokat miként lehet leszedni? Sima csavarhúzóval nem tudtam elforgatni semerre. Láttam már személykocsinál is ilyen forgóváz tartót, a sima bepattintós helyett, meg a képen látható Rola kocsinál is, de nem igazán mertem feszegetni. Ezt a Rola forgóvázat például a kuplungtartóra ragasztott tákolt valami miatt szedném le, mert akkor stabilabban tudnám megfogatni és leszedni róla a fölösleges részt. Előre is kösz!
Honti Péter hagyatékából kaptam némi barkácsanyagot. Ezek között volt pár többé-kevésbé romos Schicht tartálykocsi. Létrája mindnek sérült volt - már ha egyáltalán volt. Tipikus hiba a létra kapaszkodójának letörése. (Itthon nekem is volt egy, amiről az egyik kapaszkodó hiányzott. De a másik viszont mintának jó volt.)
A minta alapján 0,3-as félkemény rézdrótból nekiálltam a minta alapján hajtogatni.
A füleket ellenkező irányba kellett hajlítani természetesen. A létrába meg 0,35-ös fúróval a megfelelő helyre lyukat kellett csinálni. Nagyon kell figyelni, hogy a lyuk pontosan középen legyen, célszerű előtte megpontozni.
Az első etap kész. Már csak festeni kell... (A fékbódé tetejét is.) Meg a műanyag kereket cserélni fémre (gyári Schichtet kapott). Meg a letört lépcsőt pótolni...
Megy egy kis huncutság: a kocsin eredetileg DB-s tábla volt, de mivel az ős PIKO kocsijaim (meg az egyéb régi német teherkocsijaim DR-esek, így a lomtáramból 2 DR-es táblát kapott.
Végülis a tartályon lévő német felirat nem kiabált, hogy én NDK-s vagyok... :-)
Tudnátok segíteni, hogy mi a cikkszáma a képen bekarikázott rugónak? Kupplungkinematikát köti össze magával a vagonnal. Használati útmutató vagy alkatrészlista természetesen nincs a vagonhoz, neten sem találtam semmi hasznosat. A vagon maga egy H0 pőrekocsi a 57177-es kezdőkészletből.
A hétvégén a barkácsanyagaim között megtaláltam egy olyan altenbergi kocsit, amiből az ütközők rugóját korábban kioperáltam egy másik kocsihoz. Gondoltam egyet, és a vasárnap délutáni, esti programomat ezen kocsi helyreállításának szenteltem.
Elég szomorú állapotban leledzett. Kerekei nem voltak, a kocsi egyik végén hiányoztak az ütközők, a tetők csavarral voltak ugyan rögzítve ugyan, de hogy egy korábbi gazdája mit csinált vele, nem tudom, minden esetre a csavarok bele voltak olvadva a műanyagba: mint az alsó részbe, mint a tetőbe. Az ablakokat helyettesítő fólia részlegesen le volt válva. Először a csavarokat kellett kifúrni, hogy a tető levehető legyen.
Ez így alkalmatlan a rögzítésre:
Az ablakfóliák faragasztóval történő visszaragasztása után a a rögzíthetőséget kellett helyreállítani. A lyukra ráragasztottam egy darab maszkolószalagot, majd az alváz felől feltöltöttem: vékony réteg szódabikarbóna, pár csepp pillanatragasztó - ezeket több rétegben alkalmazva. A hiányzó ütközőket Zzemoki-félével pótoltam.
Korábbi barkácsanyagokból volt még hozzávaló kapcsoló, a ládafiában még éppen volt két használható rugó. Viszont a forgóvázzal meggyűlt a bajom, ugyanis a tengelyhossznak valami 26 mm-nek kellene lennie. Ilyenem viszont nem volt. Úgyhogy maradt a forgóváz fém részének óvatos hajlítgatása, és 24,5 mm-es tengelyhez való igazítása.
A tető lecserélésre került, ugyanis a deformált rögzítőcsapos darab nemigen volt alkalmas a feladatra. Volt egy másik romról egy ilyen tető, de az már újabb, festett kivitelű volt. Ez viszont úgy nézett ki, mint amin évtizedes mocsok van. Szappanos vízzel nem jött le, denaturált szesszel viszont a festék is lejött. Ez viszont nem okozott problémát, mert az eredeti tető sem volt festve, csak a fekete járólemezeket kellett színezni, amit fekete alkoholista filctollal oldottam meg. Végül egy romos C4i-30-as kocsibelsőből barkácsoltam bútorzatot is, hogy mégse ordítson a kopasz beltér.
Végül ilyen lett az ős HRUSKA kocsi, aminek alapszínét a zöld/szürke műanyag adja:
A kocsival így van egy négykocsis 3. osztályú szerelvényem, amit ki tudok egészíteni a majdnem fekete ős PIKO Pw4i-29-es poggyászkocsival, és egy postakocsival, ami egy '50-es évek eleji gyorsvonatnak meg is felelhet akár.
Azért - ahogy nézem - ő is mókolt valamit a forgóvázakon, mert az öreg BR 23-as nem tudott volna 7 kocsit elcibálni az eredeti forgóváz kialakítással (sikló csapágy, műanyag kerék).
Egyébként most én is kiegészítettem a szerelvényemet egy favázas Schicht és egy altenbergi kocsival. Merthogy az '50-es években a DR-nél (de a DB-nél is) örültek, hogy lyuk van a fenekükön, és össze tudnak állítani egy vonatot valamilyen kocsikból. Meg vannak a kocsik csapágyai kenve, bírja is a BR 23-as, de azért látszik rajta, hogy nem olyan könnyen húzza, mintha fele akkora lenne a terhelése. (Tegnap este ennek örömére kitaláltam, hogy ezt a halottaiból feltámasztott kocsit (aminek a festése gyárilag is kissé hibás), lefestem, és úgy feliratozom, hogy a C4ü-35-ös kocsikhoz passzoljon.
Fogaskerék gyártást esetleg vállal valaki, vagy tudnátok olyat ajánlani aki foglalkozik ilyesmivel?
Kisebb méretű fogaskerekekre lenne szükségem, a képen láthatóan elrepedt fogaskerekek lecserélésére. A fogaskerekek külső átmérője 6mm, szélessége 1,5mm, tengelyátmérő 2mm, fogak száma 13.
Ezen mit csodálkozol? Az idióta fogyasztói társadalom nem arról szól, hogy Neked hosszú ideig egyen egy mozdonyod (vagy akármid), hanem arról, hogy költsél el minél több pénzt, lehetőleg a portékát minél hamarabb dobjad ki, vegyél újat - lehetőleg azt is hitelből, hogy minél jobban ki legyél szolgáltatva, mert akkor azt lehet Veled csinálni, amit akarnak... (Pár évtized alatt össze is fog ez a társadalom dőlni, efelől ne legyen kétséged.)
Nem tudom, hogy tettem-e fel képet, egyáltalán készítettem-e, de most csináltam 3-at is. Meg kívánom jegyezni, hogy nem kell ennél a forgóváz típusnál kétoldalt szigetelt kerék, mivel a csapágylemez nincs fémes összeköttetésben a kapcsolóval.
Azért érdekesnek tartom egyes modellboltok stratégiáját.
Pótalkatrészekből alig-alig tartanak valamennyit készleten - mert drága a tárolás, rendeld meg és majd valamikor hozzuk - viszont a méregdrága 200 - 300 ezer Ft -os mozdonyokból mindig van több tucatnyi készleten. Amik ráadásképpen több évvel ezelőtt kifutott modellek is lehetnek.
Most is várok heteket, hónapokat 1db 1030 HUF -os FLM kuplung adapterre .. kivárom.
Előre is elnézést ha teljesen hülyeség, de rémlik egy olyan történet, hogy egy kétmotoros gép esetén egymással "szembe" dolgozott a két motor (fordítva lett bekötve az egyik).
Valószínű, hogy a csiga furata kitágult (repedés, maradó alakváltozás miatt). Próbapadon szerintem azért nem jelentkezik a hiba, mert szabadon futnak a kerekek, így jelentéktelen a csigára ható tengelyirányú erő. Szóval egy új csiga biztosan megoldaná a problémát. Ha már csere, akkor érdemes lenne esztergált csigát tenni bele a gyári fröccsöntött helyett. Akár én is tudok készíteni, ha megkeresel...
Az előzményben a bal szélső kocsit meg akarom hagyni (majdnem) eredeti állapotában (a forgóváz cserélve lett, de az eredeti is megvan, ha egyszer földobom a talpamat, és új gazdája lesz a kocsink, akkor eredeti állapotába visszaállíthassa).
Mivel az üvegeket rögzítő gumi, és annak a támasztója meglehetős akadályt képez a korábbi bútorozási módnak, így a kocsibelsőn kellett faragni. először is több darabba kellett vágni:
Aztán mindenféle darabokat kellett összeragasztani, hogy minél kevésbé legyen feltűnő a hiányzó szakasz. A megfelelő magassághoz 2 mm-es emelő darabokat kellett alulra ragasztgatni (fehér PS csíkok.).
A faragás után ilyen felülről - még festés előtt:
Átvilágitva még Schicht-szerű, de majd ez is be lesz festve. (Jól látszanak az ablakoknál a gyári sorják. Akkoriban nem foglalkoztak ilyenekkel...)
Az előzmények: az ős PIKO kocsik felújításához donornak kaptam modellvasutas barátomtól két régesrégi HRUSKA altenbergi kocsit, amik véleményem szerint kb. 60 évesek lehetnek. Megnézve ezeket megsajnáltam, nem volt szívem szétbontani. Az egyiknek a kereke járt ki, a másiknál az ütközők rugója nem volt a helyén. Mindkettő orvosolható hiba volt. Itt azonban álljunk meg egy pillanatra. Jóval több, mint félévszázados kocsikról van szó. A picit régebbi PIKO kocsik futása kritikán aluli. A SCHICHT kocsik alig-alig hasonlítanak az eredetire. És akkor megjelenik a HRUSKA egy 9 pólusú motorral felszerelt BR 84-essel, meg egy olyan kocsival, ami az akkoriakkal nem hasonlítható össze. (Vagy legalábbis nagyon kevéssel.) Magam is meglepődtem, amikor rendbe raktam ezt a két kocsit.
Elsőre nem tűnik fel az embernek semmi ezen a kocsin.
De ha alánézünk, rögtön feltűnik 4 dolog:
A legszembetűnőbb az eddig sehol nem látott 1,25 mm átmérőjű tengely.
A kerekek nem műanyagból készültek, hanem kétoldalt szigetelt acélból. Hasonlít a későbbi SCHICHT kerekekhez, de a futófelület esztergálása során kicsit kisebb mélyedések keletkeztek.
A másik a rugós ütköző, ami ma is kevés modellnél alkalmazott extra. Faék egyszerűségű, de tökéletesen működik.
Végül a PIKO által is később teherkocsiknál alkalmazott terepjárós forgóváz.
Mivel a kocsi belülről üres, ami kissé zavaró még egy ilyen régi darab esetén, valamint a páholyok osztása megfelel a C4i-34-nek, így egy kis bútorzat darabolásba fogtam.
Az applikáció során 2 dologra kellett még figyelni: a tetőt rögzítő csavarok helyén lévő dudorokra, valamit a magasabb padlószintre. Az előbbiekhez lyukat kellett marni, az utóbbi miatt pedig le kellett vágni a kocsibelső alján lévő magasítást.
Egyelőre ilyen a kocsi a bútorzatával, esetleg később még lefestem.
Még egy dolgot kellett megcsinálni, ugyanis a régi PIKO U profilú váltók hajtásházához a forgóváz maszkok hozzá súrlódtak.
Az eredeti elhelyezés így néz ki:
A váltókon történő akadálytalan áthaladáshoz kissé följebb nyomtam a forgóváz maszkokat, így a kocsi már az U profilú pályán is el tud menni.
Fenti módosítások természetesen lehetővé teszik a teljesen eredeti állapotra történő visszaalakítást.
Ich habe eine Frage. Ich habe eine alte Modelleisenbahn-Dampflok gefunden und wollte sie noch einmal fahren, aber sie funktioniert nicht. Hergestellt von der englischen Marke „Hornby Railways“ und gekennzeichnet mit R.755. Ich möchte sie reparieren und suche eine Werkstatt in Budapest, wo ich die Lokomotive wieder in Betrieb nehmen kann.
