Orbán most látta elérkezettnek az időt és a közállapotot, amikor odáig süllyedtünk, hogy vagy fel sem fogjuk, vagy a temérdek uszítás hatására a többség egyetértően bólogat a XX. század borzalmai után az ilyen, és ehhez hasonló eszmék újra ébresztéséhez.
Az eddigi rendelkezések mellett, amelyek elsősorban a jövő nemzedékek szoros értelemben vett egészséges származásának biztosítását kívánják szolgálni, nem kisebb jelentőségű feladat annak a célnak elérésére törekedni, hogy a magyar nemzet faji tisztasága megóvassék erősen eltérő fajokkal való vérkeveredésektől, amelyeknek természeti következményei csak további keveredéstől mentes több nemzedéken keresztül oszlanak el.
(Részlet az 1941. évi XV. törvénycikk miniszteri indoklásából)
Gondolom, hogy épszívű, épelméjű emberek ezzel nem nagyon vitáznak. Magyarországon a minőségi kutyatartás soha nem látott mértéket ölt mondjuk a napjainkban, és ott a fajtisztaság ugye nagyon komoly mérőszám.
A manóba! Kis hazánk ezermestere egyszerűen lekorcsozott mindenkit, aki nem tiszta fajú magyar?Ahhoz, hogy ilyen származásúnak vallhassa magát valaki, meddig kell visszamenőleg papírokkal igazolni, hogy minden felmenője Árpád-leszármazott?
A jobbikos önkormányzatú Ásotthalmon tilos a burkaviselés, a mecsetépítés és minden, ami nem a férfi-nő kapcsolatot tekinti a család alapjának. Tovább »
Nehezen tudom értelmezni, hogy aki hétről hétre a gyűlölködéssel hívja fel magára a figyelmet miért és milyen teljesítményre érdemel állami kitüntetést. A zsidó közösség számára kifejezetten bántó, hogy Bayer, aki nem egyszer antiszemitának is minősíthető szöveget írt, bármilyen állami elismerésben részesül. Az állami kitüntetéseket az egész nemzet, tehát a zsidó közösség nevében is adja a kormány. Mi is büszkék vagyunk azokra a díjazottakra, akik valóban kétségbevonhatatlan teljesítménnyel mutatnak példát. Ezért vagyunk kénytelenek megszólalni akkor, ha olyasvalakit tüntetnek ki, aki tevékenységével éppen a nemzeti közösség egyes csoportjai ellen szít gyűlöletet.
Mai Magyar Hírlap Bayer Zsolt álláspontja : S hogy ilyenkor mindig felrémlik Bergman 1977-es Kígyótojásának egyik legrémesebb jelenete . Amikor a híres berlini kabarék egyikében nyílik az ajtó este, és belép néhány német ifjú. Nagyon szőkék, nagyon kék szeműek[...] Bővebben!Tovább »
Szodómia, szodómia, fúj, fúj! ez az a rigmus, ami ismét az emlékezetünkbe idézte a viszonylag lényegtelen, de öltönyös-nyakkendős álcája mögé bújva meglehetősen agresszív megnyilvánulásokra képes Konzervatív Hallgatók Szövetségét. A szervezet vezetője korábban[...] Bővebben!Tovább »
Egyébként is volt egy amatőr jellege az egyébként nagy érdeklődéssel várt ünnepségnek, EU-s pénzből felújították az 50 ezres szocreál város főterét. Nyilván a regnáló városvezetés fő kampányeseménye is volt ez, hóttmindegy, hogy most melyik párté a témát illetően.
De erre, hogy 13 perc miatt, amikor ők következtek volna egyszerűen mást szólítottak a színpadra, ez még egyébként is elképesztő, erre már nem mentség az a dilettantizmus semmilyen esetben. Hogy velük tették meg arra meg a gazdag magyar nyelvben sincs eléggé kifejező minősítés.
Emlékszem arra is, amikor a 90-es években egy olimpiai aranyhoz tartozó magyar himnuszt lekevert a közszolgálati, holmi párt bejelentés érdekében:((( Hja, akkor még az aczéli megmondók működtek mindenütt:(((
A konkrét történetet nem ismerem, de a program/műv.szervezés problémáira van némi rátekintésem,mivel az egyik fiam ezen a területen dolgozik. Nagyon sokszor (képzettség/végzettség nélküli emberek "szervezik" a programokat, teljesen dilettáns módon. (Időrend kialakítása, beállási idő rögzítése, beállás módjának lefixálása) Természetesen ilyenkor csúszik, olykor katasztrofálisan minden.
Ez persze nem mentség a lelketlenségre, és arra, hogy éppen azokat hagyják ki akiknek legfontosabb lenne, akik készültek, izgultak miatta.
Ami Dunaújvárosban történt az viszont sokkal több ennél. Egyszerűen kihúzták a fogyatékosok 13 perces műsorszámát és akkor amikor ők léptek volna a színpadra. A rengeteg programpont közül pont az övéket. Az embertelen, gyáva és aljas minősítésen túl ez már pedzegeti törvényszegés határait is, mert gyanús hogy ezt egyszerűen velük merték megtenni, és ez a diszkrimináció jogilag sem megengedett. Az csak eztán jön hozzá hogy mennyi (több hónapos) kárba veszett munka és milyen lelki törés volt a szerencsétleneknek. Ezek után a szülők, gondviselők kétszer meggondolják, hogy egyáltalán engedjék ezeknek a sorstalanoknak hogy fellépésekre készítsék fel őket.
Ez barom itt a topikban meg a fajvédő konferenciával jön elő.
Elég nevetséges offolási váddal kendőzni a véleményedet, főleg hogy azzal kezdtem hogy ez most off (túl azon hogy nem is biztos hogy az). Gondolom minden topikban leállítod az offolókat. Legyél már kcisit karakánabb.
Ez nem politika, ez csak aljasság, gyávaság, szakmai nulla szint, hogy a fogyatékosokat egyszerűen nem hívták a színpadra amikor ők következtek volna az ünnepségen. Szerencsétlenek ott álltak és nem értették mi van, most sem értik."
Hogyne tudnám. De lassan eljutunk oda, hogy a lenácizott/leantiszemitázott még büszke is lesz a címkéire (ráadásul joggal). Ezek az idióták a saját megkínzott őseiket bocsátják áruba, eljelentéktelenítve ezeket a fogalmakat...
"13 percen múlott Megtiszteltetésként élte meg a Jószolgálati Otthon Közalapítvány összes érintettje, hogy felkértek minket szereplésre a főtéravató rendezvényen. 20 perces összeállítást ajánlottunk, 4 műsorszámmal. Nagy izgalommal készültek ellátottaink, segítőink, szülők és kollégák, hogy megmutathassuk, mit tudunk. Egyeztetést kezdeményeztem, továbbítottam a műsortervet, szereplőket, a perceket összeszámolva, eszközlistát. A rendezvényen az autisták énekkara után csúszásra hivatkozva nem folytathattuk tovább műsorunkat. Több hetes gyakorlás, igyekezet, lelkesedés, készülés egy perc alatt vált semmivé. Ép embernek is nehéz felfogni azt a megalázó döntést amit a helyszínen kaptunk, ellátottaink zokogása, hitetlenkedése és dühe közepette! Szeretném felhívni a városi rendezvény felelőseinek Prosek Zoltán, Fekete Györgyi és Mórocz Erika, a Tourinform iroda vezetőjének figyelmét, hogy nagy felelősség a döntéshozatal, különösen ebben az esetben, amikor törvényt szegnek azzal, hogy megalázó helyzetet teremtenek 48 fellépőnek és hozzátartozójának. Az esélyegyenlőségi törvény szerint a fogyatékos személyek a társadalom és a helyi közösség egyenrangú tagjai, ezért meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik számukra a társadalmi életben való részvételt. Remélem, soha nem felejtik el ezt a 13 percet az életükben, amit törvényszegéssel töltöttek, mi mindig fogunk mindenkit emlékeztetni erre!"
Nem értik a némát, nem értik a sántát, Nem értik a bénát, nem értik a vakot, Nem értik a süketet. Nem értik a betegeket,
Imám égő szava, felszáll az egekig, túl hegyeken, túl határokon, vidd éji szél dalom segíts rajtuk én Istenem.
Fáj elhagyatott sorsuk, lelkem fájdalma feljajdul, tehetetlen lettem, mit nem vettem én sem, enyhíts-e kínkehelyből, nehéz a kereszt rajtuk.
Nem magamért kérem, én elfogadtam akaratod, tudom mi a feladatom közölted velem egykoron. Szeretetben teszem, kijelölt adott utamat.
Oly sok a könny, ártatlan arcokon, gyermekeken, időseken, fiatalokon, a kór nem válogat, gyógyítsd meg kérlek őket.
Megannyi a nem megértő. annál több az eltipró, megalázó szavak áradata, zúdul naponta rájuk, torkukba fojtva hallgatnak, embernek nem érzik már magukat.
Szólnom, kérnem kell értük, nem nézhetem tétován, semmit nem segítve.. Tudom kevés mit tehetek, szívem hangja hívott, s zokogott, ne ne tovább emberek ne bántsátok.
Irgalmas szerető szíved legyen, ahol tudsz tégy jót még ma, lelked csak ekkor lesz nyugodt, benned is él érzés, hát szeress, a Jó Isten megsegít meglátod, kicsit több emberség, és jóság, lakozzon bennetek, nem tudhatod, ne feledd mi várhat rád holnap, ők is emberek,legyen előtted.
Nagy az ő szívük, lelkük jósága, nem ártanak egy madárnak, akkor hát hogy bánthatnának, gyarlók vagyunk és hibázunk, de okuljunk ebből, nem ismételve, fogjunk egymásért össze békésségben.
Ez nem politika, ez csak aljasság, gyávaság, szakmai nulla szint, hogy a fogyatékosokat egyszerűen nem hívták a színpadra amikor ők következtek volna az ünnepségen. Szerencsétlenek ott álltak és nem értették mi van, most sem értik.
"Csathó Lotti Tegnap, 18:16 ˇ
Dunaújváros önkormányzata kiemelt figyelmet fordít fogyatékkal élő lakóira"- írja a 7. oldalán a "Fejlődő Dunaújváros" című kiadvány, amelyet ma, az újjáépült Városháza tér megnyitó ünnepségén ingyen osztogattak. (felelős szerkesztő: Cserna Gábor, kiadja: Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzata) Az ominózus ünnepségen egész napos műsor szórakoztatja a tér átadására érkezőket. Fellépőként hivatalosak voltak többek között a dunaújvárosi Jószolgálati Otthon és Közalapítvány (városunk önkormányzata számára oly kedves, "fogyatékkal élő") ellátottjai is, akik természetesen komolyan vették a feladatot. Sokat készültek, meghívták a családtagokat és ismerősöket, és -a szabadnapos gondozókkal együtt- időben meg is érkeztek a térre. Izgatottan, de türelemmel várakoztak -a csúszásnak köszönhetően- körülbelül másfél órán keresztül, közben ismételgetve a választott dal szövegét, hogy biztosan jól sikerüljön a fellépés. Miután a Jószolgálati Otthon és Közalapítvány ligetközi intézményének ellátottjai előadhatták a műsorszámukat, (rámpa híján-az esélyegyenlőség és az akadálymentesítés jegyében talán elvárható lett volna biztosítani a kerekesszékes fellépőknek) a színpadra vezető lépcsőhöz készültek a Bercsényi utcai intézmény lakói is, hogy közösen elénekelhessenek egy dalt. Megrökönyödésünkre azonban a műsorvezető nem őket, hanem a My Way Dance School táncosait szólította színpadra. (A csúszás eddigre akkora volt, hogy ők nagyjából a kiírt időpontban léphettek fel.) Amikor a Jószolgálati Otthon dolgozói tudakolták, hogy miért, tájékoztattak, hogy a késés miatt sietni kell, ezért a Bercsényi utcai lakók nem adhatják elő a műsorszámukat. Az ellátottak teljesen össze voltak zavarodva, -teljesen érthető módon- nem értették, miért marad el a fellépés. Minden fellépővel szemben nagy tiszteletlenségnek tartanám, ha nem adhatnák elő a sok munka árán elkészült műsorukat, és azt hiszem, teljes joggal éreznék megbántva magukat, amiért ez a munka nem térül meg a közönség elismerése által. Olyan sérült embereket ilyen helyzetbe hozni azonban, akik közül sokan nem is értik igazán, mi történt ma velük, és akiknek olyan nagy örömöt és sikerélményt jelent(ett volna) megmutatni a színpadon, mit tudnak, szerintem különösen felháborító. Beszélgettem utána az egyikükkel. Csodálkozott, hogy miért pont ők nem adhatták elő azt, amivel készültek. Esélyegyenlőség, 2014."
Az érettségire készülők már végzik az 50 órás közösségi szolgálatot. Meglepő találkozások az élettel egy menekülttáborban, egy romatelepen, a fogyatékosok és a haldoklók között. Tovább »
