Mondjuk én nem politikus nőtípusokról nyitottam a topicot, hanem politikai nőtípusokról a htköznapokban, amilyen a sógornő, a szomszédasszony, a közértes Erzsike meg hasonlók, de mindegy.
Én pl az agitáló nőtípusokba sorolom a Csintalan tv-be állandóan beszólogató Etelkát, meg azt a mélyhangú "értelmiségi" nőt is, aki politikával fekszik és azzal is kel.
Meg a hírlapi kacsáknak bedőlő típusba a szomszédasszonyom anyját, aki meg akart győzni, hogy Medgyesinek ki van vezetve a végbele meg hasonló (még anno 2002-ben).
2009. július 7 :Pelczné:A romák helyzetének javításáról a Fidesz alelnöke kifejtette: "kétkezi munkát kell nekik adni, az építőiparban, a gyógynövény-termesztésben és -gyűjtésben, az olyan régi, hagyományos tevékenységekben, mint a kosárfonás, vályogvetés, vagy a kultúra ápolása".
"A SZÉLSŐSÉGES AGITÁTOROK minden esetben a nyilvánosságra hajtanak, missziójuk beteljesítéséhez közönségre van szükségük. Küldetésük az általuk vallott eszmék ráerőszakolása a publikumra, legyen az a 7-es busz utazóközönsége vagy a háziorvosi rendelő várótermében ülők. Elsődleges és másodlagos nemi jellegüket leszámítva nem sok hasonlóságot mutatnak a női nemmel. Ahogy öregszenek, egyre fanatikusabban hirdetik az igét. Ha értő fülekre találnak, maximális hangerőn szidják a komenistákat, ha pedig ellenállásba ütköznek, ugyanezt a hangerőt és vehemenciát hozzák, csak mellé még kurvaanyáznak, hazaárulóznak és zsidóbérenceznek is.
Az interaktív politikai műsorba betelefonáló nő provokatíve kihangsúlyozza bemutatkozásnál a teljes nevét, lakhelyét, valamint hozzáteszi, hogy ő nem fél. Az eredeti témát csak a felszínen karcolgatja, rögtön rátér az őt rettenetesen foglalkoztató kérdésekre. Kiemeli, hogy kik miatt tart ott az ország, ahol és mennyire kilátástalan a helyzet. Általában közlendőjét nem tudja végigmondani, mert a telefonvonal megszakad, de legközelebb újrapróbálkozik. És mindig elölről kezdi, tehát a nézők sose tudják meg, mit is akart kihozni beszédéből. A nézők legnagyobb része ezt nem bánja.
Ennél még egy fokkal merészebb a szemtől szemben agitáló. Buszon, vonaton vagy villamoson jól láthatóan fogja kezében a nemzeti radikális újságot; a cikkeket olvasva fejét rázza és hangosan cicceg. Körbehordozza a tekintetét, várja a hatást, de az utasok általában nem foglalkoznak vele. Következő lépésként előveszi a mobilját, és felhívja egy harcostársát:
- Te Csilluskám, mindenképpen vedd meg a legújabb számot! Elképesztő, hogy mit írnak a 27. oldalon. Olvasom, hallgasd csak (felemeli a hangját): A H1N1-vírust a zsidó maffia szabadította Európára! Gondoltad volna? Nem? Hát én igen! Én már a kezdetektől sejtettem. Szóval mindenképpen vedd meg, tudományos pontossággal leír minden részletet, óriási!
Ekkor megint körbenéz, és elkap egy-egy furcsálló pillantást, de ez még mindig nem elég ahhoz, hogy bárkibe is belekössön. Csalódottan újra elmélyed a lapban, és fáradhatatlanul ingatja a fejét, cöcög, majd öntudatos, döngő léptekkel elhagyja a járművet."
"A POLITIKÁRÓL JÓZANUL GONDOLKODÓ mindenkit higgadtságra int. Fontosnak tartja a politikát, amiről véleménye szerint okosan is lehet beszélgetni. Ezt demonstrálandó a női fórumon topikot indít: Beszélgessünk a politikáról higgadtan!-címmel felvet valami aktuálpolitikai kérdést, majd a topikindító hozzászólásban megkéri a wazzegeseket, a figyiszeseket, a mélybaloldaliakat és az antikat, hogy ők ne szóljanak hozzá a témához. Az első nem témába vágó topiktársat elküldi a francba (nem ez volt a kérdés!), aztán megérkezik a többi hozzászóló is: a pártolók - igen, ez egy jó kezdeményezés, végre nem acsarkodva cserélhetünk eszmét, és az ellenzők is - milyen sivár életed lehet, hogy te egyfolytában csak a politikáról pampogsz! Aztán jön a replika: Miért, Kiszel Tünde szemöldöke érdekesebb? A topikindító elkezd wazzegelni, a pártolók csitítják, az ellenzők pedig diadalmasan mosolygó szmájlival nyugtázzák, hogy igen, kibújt a szög a zsákból. A topikindító megunja az egészet, és a „Mit szeretnél tulajdonképpen?”-kérdésre azt feleli, hogy egy gondtalan, politikamentes hetet eltölteni a Maldív-szigeteken. Jövő héten indul is. Gyorsan linkel még egy politikai témájú cikket, aztán tényleg elhúz a Maldív-szigetekre."
"A POLITIKAI KACSÁKAT KÉSZPÉNZNEK VEVŐ, azokon nyammogó-szörnyülködő és álhíreket továbbadó nők leginkább a pánikkeltés miatt politizálnak. Ők azok, akik a jól értesültség látszatát keltve felhívják a figyelmet a visszásságokra, és óva intenek.
- Tegnap egy stewardess barátnőm mesélte, hogy a Ferihegyen két gép áll teljesen felszerelve és ellátva minden földi jóval, hogy ha az elvtársak lába alatt forró lenne a talaj, rögtön el tudjanak menekülni. Elképesztő, hogy mik vannak! - Te, ez a barátnőd látta belülről a felszerelt gépet, vagy rá volt írva a repülőkre, hogy menekülés esetére fenntartva? Ugyan, ne viccelj már! - Miért, nem hihető? - Őszintén szólva, nem. - Hát adja Isten, hogy neked legyen igazad! De azért tartsd nyitva a szemed te is!
A BIZAKODÓT a remény élteti. Őt is megrendítik a problémák, de ad még egy esélyt, nem gyalázkodik, nem vádol, hanem kivár:
- Hát valahogy el kell indulni valamerre. Válságban az ország, az tény, de valakinek fel kellett vállalnia a megszorításokat, és ezek valóban szükségesek. Valaki megtette ezt, most meg persze támadják, de akárki üljön is a főnöki székben, üres konyhában bolond a háziasszony, ugye. Én azt mondom, minden jóra fordul, csak várjunk türelemmel!"
"A politizáló nők egy részét alapvetően nem érdekli a politika, viszont párjuk szeret politizálni, ők pedig mindenben társai a férfinak, ezért otthon magvas beszélgetéseket folytatnak a témában. Kedvesük politikai hovatartozása miatt Magyar Hírlapot olvasnak, szidják a kormányt, és tüntetésre járnak A kedvesükkel való szakítása után új kedvesükhöz igazodva Népszabadságot olvasnak, támogatják a kormányt, és nem járnak tüntetésre.
A politizáló mamócák kritikusan, szakértőként állnak hozzá a politikai kérdésekhez, mert tudják, hogy a politikai élet eseményei döntően befolyásolják gyermekük életét, jövőjét, későbbi boldogulását.
- Az Országház egy családi napközi, teljes ellátással. Csak annyi a különbség, hogy a „házirendre” minden napközis tojik nagy ívben, mi meg szívunk egyvégtében. Nem jó ez így. - Igen, igen, valóban. Az egész ország egy óvoda. Borzasztó! - Nekünk a legrosszabb. Ha urambocsá’ egynél több babát szülünk, még mi járunk rosszul. Nem becsülnek meg minket, pedig mi vagyunk azok, akik tesznek róla, hogy ne haljon ki a nemzet! Régen se volt jó, most se jó. Minden drágul, a fizetés és a gyes összege viszont egyre csökken. Már a pelenka ára is az egekben van, Dönci babának meg csak nem mondhatom, hogy ne kakikáljon annyit! Ilyen országba szüljünk gyereket? Jaj, Döncike, a mami nem úgy gondolta, persze, hogy szeret téged!"
"A POLITIKÁTÓL ÓDZKODÓ „ízig-vérig nő” szerint a politika férfias téma, ezért nem ártja bele magát. Politizáló társaságban hallgat, ha a véleményét kérdezik, hárít. Arra hivatkozik, hogy ő csak nő, nem ért hozzá, és nem szívesen blamálná magát vagy folyna bele ilyen kényes dolgokba. Provokatív nekiszegezett kérdések után viszont gyakran kiderül, hogy mégis van véleménye, méghozzá radikális.
- De a halálbüntetésről csak van valami véleményed neked is, nem? - Jaj, igazából nem is tudom. Tényleg. De mondjuk aki megöli a saját embertársát párezer forintért… Vagy bosszúból megkínozza. Benzint önt rá például, elevenen elégeti, hát azt basszátok meg, ugyanúgy ropogósra kéne sütni! Talio-elv, azt mondom! Szemet szemért, fogat fogért. Aki öl, azt is ki kell nyírni, ilyen egyszerű ez. Simán. Vagy ráküldeni az áldozat rokonait. Összezárni a gyilkossal őket, és a kezükbe adni lángszórót vagy foszfort vagy akármit! Hú, de felbasztam az agyam most! De miért, hát nincs igazam? Gondolkodott volna előre az állatja. Így meg? Hűsöl egy pár évet a sitten tévével, nettel, azt’ kiengedik. Kezdheti elölről. Undorító! Nem véletlenül hanyagolom én a politikát, annyi a szennyes ügy! Az a legjobb, ha nem is foglalkozunk vele.
A CSALÓDOTT-REZIGNÁLT APOLITIKUS nőnek régebben volt véleménye, talán még politizált is, de időközben rájött, hogy mindegyik politikus egyforma. Egyik se jobb a másiknál. Egykutya. Szavazni nem megy el, mert úgyse az ő cetlijén múlik a végeredmény, két rossz közül meg nem fog választani, nem őrült meg. Távolmaradásával tüntet.
- Én nem is tudom, kit választhatnék… A jelenlegi felhozatalból senkire sem adnám szívesen a szavazatomat. Csupa nóném ipse. Ezek közül kire? Nem is megyek el, inkább viszem a gyereket libegőzni."
"Az APOLITIKUS NŐK nem foglalkoznak politikával, és erre büszkék. Vagy azért, mert tényleg lövésük sincs a témáról; se tehetségük, se kedvük aktuálpolitikai kérdéseket feszegetni, vagy egyszerűen csak kínosnak érzik, hogy nőként ilyen témába bonyolódjanak.
- Odaáll elém egyik nap a kollégám, és elkezdi mondani, hogy így a Ferkó, meg úgy a Ferkó. Lop, csal, hazudik és elege van belőle. Erre én: A Szabó Feri a másik részlegen?? Ő mindig olyan tisztességesnek tűnt pedig. Mire a kolega: Áh, dehogyis! A Furcsány Lelenc! Hát én nem értem ezt a Norbit, össze-vissza beszél. Minek traktál ilyen hülyeségekkel, amikor azt se tudom, miről van szó?! Rémes.
Az apolitikus nők az előzőhöz képest egy árnyalattal kevésbé tájékozatlan fajtája a politikusokat csak női magazinokból – érintőlegesen – ismeri. Tisztában van vele, hogy Deutsch Tamás politikus, aki pályájának csúcspontjaként felvette a felesége nevét. Így lett Deutsch-Für Tamás. Milyen rendes. Aztán elvált. Milyen szemét. Azt is tudja, hogy Medgyessy Péter Korzikán nyaralt a családjával. Ott szóba elegyedett egy magyar turistával. Milyen rendes. Képet nem engedett készíteni kettejükről. Milyen szemét."
