Utánanéztem a 2006-os cenzusnak és a Te érveidet támasztja alá:
"Approximately 1.66 million persons aged three years of age and over were recorded as being able to speak Irish in 2006. This represents 40.8 per cent of the respondents to that question, compared with 42.8 per cent in 2002. The age groups with the highest proportions of persons able to speak Irish were those corresponding to the school-going population, i.e. 10-14 and 15-19 (see Figure 9). Ability declines in the immediate post education age groups but picks up again for the 45-54 year age group. Thereafter, the proportion of persons able to speak Irish declines steadily with increasing age.... ... Of the 1.66 million persons who indicated that they could speak Irish, 485,000 (29.3%) spoke it on a daily basis within the education system while a further 53,500 (3.2%) persons spoke it on a daily basis outside the education system. The combined percentage (32.5%) is well in excess of the 2002 percentage (21.6%). Given the downward trend between 1996 and 2002 in the number of daily Irish speakers, the 2002 to 2006 differential contains a significant questionnaire effect. The fact that the school-going age groups 5-19 years accounted for 80 per cent of the daily speakers in 2006 compared with 76.8 per cent in 2002 would support this contention."
Viszont ebbe azért belekötök :-)
"A felsőfokú nyelvhasználat gyakorlatilag egyenértékű az anyanyelvi szintű nyelvismerettel!"
Nekem is van felsőfokú angolom mégis nagyon messze vagyok az anyanyelvi szinttől. Nem ismerem és nem tudom használni azokat az apró nüanszokat, amiket egy angol anyanyelvű ösztönösen,gondolkodás nélkül használ. Az anyanyelvi szint és a felsőfok között ezért én különbséget tennék. De ez itt már nagyon OFF.
"A kormány 1926-ban visszautasította azt a kérvényt, hogy ezeken a területeken az ír legyen a közigazgatás nyelve. Ezt csak alig-alig ellensúlyozta néhány jószándékú rendelkezés, például az, hogy az állami alkalmazottaktól megkövetelték a nyelvtudást, mivel magas szintű nyelvismeretet éppen nem vártak el, és a embereknek a munkájuk során ritkán nyílt alkalmuk élni a nyelvtudásukkal (a legtöbben nem is tudtak volna). Ha egy írajkú embernek bármilyen hivatalos ügyet kellett intéznie, ezt csakis angolul tehette meg. A Bord na Gaeilge jelentése még 1986-ban is rávilágított, hogy 'az állami közigazgatás az elangolosítás egyik legnagyobb elősegítője a Gaeltacht területén'. (The Irish Language in a Changing Society: Shaping The Future, 41. oldal. Szerző: Advisory Planning Committee of Bord na Gaeilge. Kiadta a Criterion 1986-ban.)
Az új állam az iskolákon keresztül igyekezett terjeszteni a nyelvet. Némely politikus úgy vélte, hogy egy emberöltőn belül az ír lesz az uralkodó nyelv az országban. Mint látjuk, tévedtek."
/.../
Az ír nyelv ma
A közúti táblák Írország teljes területén kétnyelvűek. Dublinban viszont, mióta 2002-ben új közlekedésirányítási rendszert vezettek be, a táblák többsége egynyelvű angol. Az indoklás szerint a kétnyelvű felirat túl sok helyet foglalna a táblán, így messziről nem lenne olvasható. Hogy csak az ír felirat maradjon, azzal hárították el, hogy senki nem tudná, mit jelent, holott évtizedekig használták őket. (!!)
Az ír telefonkönyvek szintén csak angol nyelvűek 1999 óta. Manapság az a szokás is visszaszorulóban van, hogy az egyébként angol nyelvű leveleket írül kezdik (A Chara barátom) és fejezik be (Is mise le meas kb. maradok tisztelettel).
A parlament által elfogadott törvényeket elvileg angolul és írül is ki kell hirdetni, de a gyakorlatban ez gyakran csak angolul történik meg. Sok ír nyelvű kiadványban vannak nyelvtani hibák, ami érthetően zavarja az írajkúakat és rombolja a nyelvvédőkről alkotott képet. Ennek kivédésére 2003-ban elfogadtak egy törvényt, ami kimondja, hogy minden állami publikációt ki kell adni mindkét hivatalos nyelven, és felállítottak egy új hivatalt: a nyelvi biztosét, aki egyfajta ombudsman módjára őrködik afelett, hogy a két nyelv egyenlő bánásmódban részesüljön.
A fontosabb tényező a nyelv visszaszorulásában azonban az angolajkúak beköltözése a Gaeltachtba, az írajkúak elvándorlása, és azoknak az írajkúaknak a visszatérése, akik angolajkú családba házasodtak be. Ezt a jelenséget kormányzati támogatások és az infrastruktúra fejlődése is erősítik. A gaeltachtbeli gyerekeknek mindössze a fele tanul meg írül otthon, a családjától ez összefügg a magas szintű bevándorlással és visszavándorlással, ami az elmúlt évtizedek gazdasági átrendeződését kísérte (The Irish Language in a Changing Society: Shaping The Future, 26. oldal). Sokan úgy vélik, hogy ez az antinacionalisták szándékos kísérlete a nyelv eltörlésére. Előre megjósolható volt, hogy a gazdasági fejlesztések ilyen következményekkel fognak járni (47. oldal). Hogy elejét vegyék az ír nyelv végleges eltűnésének Gaillimh-ben, utolsó erőfeszítésként szabályozzák az új otthonok építését az ír nyelvű területeken. Ettől az intézkedéstől várják, hogy biztosítsa, hogy az angolajkúak aránya nem nő tovább a helybeliek között. De ez talán túl kevés és túl késő, hiszen sok ilyen területen többségben vannak az angolajkúak, minden írajkú kétnyelvű és a mindennapi életben az angolt használják, csak egymás között beszélnek írül."
Nem tudom, de még igy sem jön ki a másfél millió írül beszélő... én is tanultam az általánosban oroszt, de messze vagyok attól, hogy azt mondjam: felsőfokú szinten beszélek oroszul.
Márpedig te épp azt mondod, hogy akinek nem anyanyelve, de "birja és használja" a gaelt", az felsőfokon beszéli.
Mnah ne máár :))
A felsőfokú nyelvhasználat gyakorlatilag egyenértékű az anyanyelvi szintű nyelvismerettel!
Attól hogy az írek tanulják az iskolában a gael nyelvet, igen messze vannak attól, hogy azt használják, és még a kormányzat sem támogatta-támogatja, sőt: még a közhangulat sem! (lásd beidézett cikk!)
"Izraelben mindenki anyanyelve az ivrit? Akkor miért vannak orosz ujságok, orosz rádióadók és televízióadók Izraelben? 10-20onx éve alijáztak az oroszok Izraelbe és jelentős részük mai napig nem beszél ivritül."
Átolvastam még1x a hsz-t és leesett h nem anyanyelvként hanem a mindennapok nyelveként határoztad meg az ivritet. Úgyhogy ezt a bekezdést visszavonom.
Ahogy egyik tanárom kedvenc szavajárása volt az egyetemen a statisztikai adatok megbízhatóságáról: Van a hazugság, a még nagyobb hazugság, és a statisztika. Vagy ahogy Churchill mondta, h csak azokat az adatokat hiszi el, amelyeket őmaga hamisított.
Viszont valamiféle kapaszkodót kell keresni, és ez lehet a 10 ismerősömből 3 beszéli a nyelvet, vagy valamiféle hivatalos(nak tűnő) adatsor összevetése.
Mint írtam a hsz-ben, 1.5 millió érti és beszéli a nyelvet, ebből akb félmillió napi szinten. Ha napi szinten használja, ez nálam azt jelenti hogyha nem is anyanyelvi szinten, de felsőfokon beszél. 1xűen azért, mert meri használni, megmer szólalni a pubban, a boltban gaelül. Aki csak néhány szót kotyog a nyelven, az valószínűleg nem fogja napi szinten használni, hiszen az egész ország beszél angolul.
A 3.5 millió csak aféle cinikus próbálkozás próbált lenni azzal a megjegyzéseddel kapcsolatban, miszerint Írországban annyian beszélnek gaelül mint Magarországon latinul vagy ógörögül. Ha Írországban 4.3 millióan élnek és ebből 1.5 millió többé-kevésbé érti és használja a nyelvet, akkor a 10 milliós Magyarországon kábé 3.5 millióan beszélik Homérosz nyelvét.
"Hivatalos statisztikák szerint Írországban jelenleg körülbelül_másfélmillió_, a világon összesen talán kétmillió beszélője van, ezek többségének azonban második (tanult) nyelve."
Én is kábé ezt mondom, nem értem h itt hol cáfoltál meg.
Mint írtam, anyanyelvként kb 20-30 000-en beszélik, ezt ugyan megcáfoltad, beírtál egy olyan statisztikát amely 65 000 - 260 000 ezer közé teszi. Rendben, elfogadom :-) De az 55.-ös hszben még ott tartottunk, h 100 000 ezren beszélnek Gaelül. Most meg már 1.5-2 milliónál tartunk.
Izraelben mindenki anyanyelve az ivrit? Akkor miért vannak orosz ujságok, orosz rádióadók és televízióadók Izraelben? 10-20onx éve alijáztak az oroszok Izraelbe és jelentős részük mai napig nem beszél ivritül.
A Fekete Pákós hasonlatod vicces, de bizony-bizony Fekete Pákó a magyarul értők és beszélők táborát erősíti. Megérti amit mondanak neki? Igen. Tud magyarul kommunikálni? Igen.
"Egy nyelv súlyát, fennmaradását stb. stb. nem az 'érti és beszéli' határozza meg, hanem az anyanyelvi használók száma. Az pedig a gael esetében pár tizezer."
Ezt még eltudnám fogadni, de létezik az ún kettős identitás, illetve azt h egy ember két nyelven beszéljen folyékonyan, anyanyelvi szinten. Pl a Texasban élő másod-harmad-huszad generációs hispano anyanyelve a spanyol de folyékonyan beszél angolul is. Az identitásába beletartozik az hogy ő egyszerre latin és amerikai. És ez létezik fordítva is. Az h valaki például az angolt tekinti anyanyelvének, nem feltétlenül jelenti azt h a gaelt gyengébben beszéli. És ha félmillióan napi szinten használják (azért nem hiszem h ez a "Jónapot kívánok" vagy "Egészségedre" gael kifejezésre szorítkozik), akkor meglehet kockáztatni h ezek az egyének professzionálisan bírják a gaelt.
Kb 20 - 30 000-nek az anyanyelve a Gael, ellenben kb 1.5 millióan értik és beszélik a Gael-t. Ezek közül fél millióan használják a mindennapokban.
Arról nem tudok, h Magyarországon 3.5 millióan beszélnének latinul vagy ógörögül, legalábbis nekem ez eddig nem tűnt fel.
itt most egész pontosan miről irsz?
az az 1.5 millió "érti és beszéli" igen erősen barokkos túlzás. Már Irország tekintetében.
Tanulta az iskolában - mert kelett.épp jópáran irták itt előttem, hogy a hivatalnoki vizsgához kell. Aztán sosem használja....
Aztán a 1.5 millióból hogy is lett 3.5 millió?
Lássuk csak:
"Hivatalos statisztikák szerint Írországban jelenleg körülbelül másfélmillió, a világon összesen talán kétmillió beszélője van, ezek többségének azonban második (tanult) nyelve. A nyelv ismerete az elmúlt kétszáz évben rohamosan csökkent (elsősorban a tömeges kivándorlás hatására), a huszadik század közepétől csekély növekedés tapasztalható, hála a nyelvvédő szervezeteknek.
Az anyanyelvi beszélők száma eléggé vitatott, a nyelvvédő aktivisták szerint 65 ezer körül van, a kormány statisztikái 260 ezerre teszik. "
Tehát a nyelvet valóban használók száma 65-260 ezer közötti. Attól függően melyik statisztikát hamisitották meg.
Izraelben a teljes népesség beszéli - valóban BESZÉLI, mert ez a mindennapok nyelve!- a héber holt nyelvből feltámasztott ivritet, Irországban viszont pár százalék a gael-t. Hiába elsődleges hivatalos nyelv.
Egy nyelv súlyát, fennmaradását stb. stb. nem az 'érti és beszéli' határozza meg, hanem az anyanyelvi használók száma. Az pedig a gael esetében pár tizezer.
Mert különben Mo-on is a kinai árusok meg Fekete Pákó is a "magyarul értők és beszélők" táborát erősíti....
Az ilyen bűvészkedést már a magyar nyelvvel is láttam: azokat a másod- harmadgenerációs magyar származású emigránsokat is beveszik a világmagyarság "magyar nyelvet értők és beszélők" kategóriájába, akiknél a magyar szókincs kb. az "Igen-Nem-Szia-Anya-Apa-Köszönöm"-ig terjed. Aztán igy hipp-hopp a 15 milliós magyarságból hirtelen lesz 18 millió.
Van kábé 20 ír kollégám, közülük 4en beszélnek folyékonyan, meg páran megértik, de akadozik.
gondolom ők magasan kvalifikált értelmiségiek (+ nemzeti érzelműek), mert a statisztikák szerint ma a 4,2 milliós ír lakosságból cca. 100 ezer fő beszéli a gael nyelvet.
szinte hihetetlen hogy Európa ezen peremvidékén az egykori kelta kultúra és nyelv máig fenn tudott maradni.
aha
Pont Irország az a "kelta" állam, ahol a 19. század közepére gyakorlatilag kihalt a gael nyelv.... :)) és hiába kötelező oktatni az iskolában, kb. annyian beszélik ma, mint nálunk manapság a latint vagy az ógörögöt....
Ezzel szemben pl. Wales lakossága a 20. század elején még gyakorlatrilag egynyelvű volt, a lakosok 90% feletti hányada beszélte a kymri nyelvet (és gyakran azon kivül mást nem!) és még ma is kb. 70-72% a kymri nyelvet ismerők aránya, van saját tv adásuk a BBC 4 keretében, és minden hivatalos dokumentumot ki kell adni kymri nyelven is az angol mellett.
Skócia már jelentős lemaradásban van, ott már a gael nyelvet beszélők/ismerők aránya az összlakossághoz viszonyitva bőven 30% alatti.
Tehát pont az ireket felhozni, mint a kelta nyelv őrzőit - kissé megmosolyogtató :)))
Értelemszerűen sokkal hatékonyabb volt az EU-s fejlesztési pénzek kihasználásának hatékonysága egy brit örökségű társadalomban mint a hasonló fejlettségű, de korábban még a kommunizmus felé (is) kacsintgató görögöknél, spanyoloknál vagy portugáloknál, ahol számos visszaélés, csalás történt a pénzekkel.
Csak Anglia keleti, dk-i része jobb kissé, jobban hasonlít a kontinentális klímára. Humoros hogy sokfelé kiteszik a pálmákat, ami tényleg nem fagy le, de azért ez nagyon nem ide való.
Írország igazán a 90-es években erősödött meg gazdaságilag. Akkkoriban volt egy kisebb recesszió az USA-ban, sok amerikai ír "hazahozta" a tőkéjét az akkora igen kedvező befektetési környezetet teremtő Írországba, velük jött egy sor amerikai vállalat. Másik komponens az EU piac és EU-s pénzek jó kihasználása volt. Értelemszerűen sokkal hatékonyabb volt az EU-s fejlesztési pénzek kihasználásának hatékonysága egy brit örökségű társadalomban mint a hasonló fejlettségű, de korábban még a kommunizmus felé (is) kacsintgató görögöknél, spanyoloknál vagy portugáloknál, ahol számos visszaélés, csalás történt a pénzekkel.
Hogy kinek volt igaza? Nem könnyű kérdés, de szerintem az angol törvények, államszervezés és jog átvétele (rájuk kényszerítése) nélkül az írek ma nem tartoznának az EU élvonalába. Archaikus, klánokba szerveződő ír társadalom így is nagyon keményen ellenállt az angol hatásnak, sokáig elutasította a modenizációt. Elsősorban a népi folklór szintjén sok hagyományt máig megőriztek, szinte hihetetlen hogy Európa ezen peremvidékén az egykori kelta kultúra és nyelv máig fenn tudott maradni. Ne felejtsük el hogy a kelta kezdetek és fénykor idején a kelták itt éltek a közvetlen közelünkben (Alpok, Kárpátok), azóta itt már milyen sok különböző nép és állam váltotta egymást. Kelta kor nálunk a távoli múlt, Írországban kontinuitás több mint 2000 éve, szerintem ez ennek az országnak az egyik varázsa. Innen nincs tovább nyugat felé, furcsa érzés lehetett ez a kontinensről érkező és folyamatosan napnyugat felé vándorló keltáknak.
A rómaiaknak először az angol szigetet kellett volna bevenniük, aztán jöhetett volna az ír sziget. De annak is csak a dk-i részét sikerült elfoglalniuk és hát szvsz Kent sokkal barátságosabb hely mint bárhol Írországban. De ezt is gyorsan elvesztették, az angolszász korra szinte nyoma sem maradt a római kultúrának. Elvben persze tengeren nyitott volt az út, de Írország depresszív, borult szeles klímája nem nagyon tetszhetett egy mediterrán vidékről érkező népnek.
Nagyon keveset tudok írországról. Jó a húsvéti felkelés meg a többi az megvan, de nem áll bennem össze a kép a jelenlegi állapotokról. Például itt van a 2006 februári zavargások (hát istenem, a mi 2006 őszi zavargásunk nem volt az első a világtörténelemben):
Ki kicsoda és mit akar? Kik azok az Unionisták, Orange-ok, meg a többi. Ha valaki ennek a tudásnak birtokában van egy gyorstalpalót legyen olyan kedves.
Nem csak a magyar forradalom és szabadságharc volt népszerű az íreknél, hanem szinte minden, 1848-as forradalmi megmozdulás Európában. Magában Írországban is kibontakozott egy komolyabb forradalmi mozgalom (mint Európában mindenhol 1840-es évek első felében), de nem öltött olyan határozott formát, mint a többi országban. Ez, többek között, volt köszönhető több tényezőnek... Miután 1801-től Írország Nagy-Britannia részévé vált, az országban meglehetősen komoly brit diktátum érvényesült. A lakosság 86%-ka dolgozott a mezőgazdaságban, és gyakorlatilag az írek biztosították a brit lendületes iparosodás szükséges mértékét azzal, hogy megmaradva Anglia fő agrártermelőjének kiszabadított rengeteg angol parasztott az angol bányák és ipar számára. Az 1840-es évek elején lett végrehajtva egy sajátos agrárforradalom Írországban, amikor is központosították az állami beszolgáltatásokat, majd ennek érdekében 1846-ban törölték az u.n. ,,Mag törvényt" (Corn Laws), amely elméletileg arra volt hivatott, hogy megvédje az ír termelőket a külföldi, olcsóbb búzaszállításoktól, de a gyakorlatban a helyi földbirtokosokat védte a belső (Brit Birodalmon belüli) konkurenciától. A törvény eltörlése után jóval olcsóbb búza áramlott Angliába, elsősorban a kontinensről és Oroszországból. Az ír termelők és földbirtokosok sorra mentek tönkre, ugyanis a búza árakat az angolok csökkentették amennyire csak tudták, de miközben csökkent a termelés, az állami beszolgáltatások mértéke maradt. Ehhez még jött három év aszálya, illetve a burgonya betegsége. Mindez elvezetett az 1845-49-es szörnyű éhinséghez (a becslések szerint k.b. 1 millió ember halt éhen). (Gyakorlatilag az angolok itt is elsők voltak - ők hajtották végre a modern kor első mesterséges éhinségét.) Ennek hatására nőtt meg az emigráció is. 1851-re Írország a gyakorlatban elvesztette lakossága 30%-át. Ilyen viszonyok között esélyük nem volt egy komolyabb forradalmi megmozdulásra, pedig 1848-ban kitört egy sor ,,éhséglázadás", amit az angol hadsereg könnyedén levert.
Ami meg az ír protestánsokat illeti - Írország zászlója is (először 1848-ban jelent meg, Párizsban!) három részből áll: a zöld szimbolizálja a hagyományos ír nemzeti színt (p.l. Írországot is gyakran ,,Zöld-szigetnek" nevezik), a fehér a katolikus hitt tisztaságát, a narancssárga pedig III. Oráni Vilmost (III. Willem Hendrik, Prins van Oranje) aki angol-skót király volt és a protestánsok patrónusa, nemzetközi szinten.
Akit tényleg érdekel az IRA története, tudok jánlani egy könyvet, hátha sikerül valakinek beszerezie. Eddig ez a legátfogottabb munka a témában.
Richard English. ,,Armed Struggle. The History of the IRA." 2004 (???)
ISBN13: 9780195177534 vagy ISBN10: 0195177533
Nem tudom, hogy valódi név-e, vagyírói álnév, de az információmennyiségből és nyelvezetéből ítélve az illető vagy történész/tudós, vagy újságíró. Biztosan nem katonaviselt ember, ugyanis vannak bakik a harcászati leírásokban, illetve komoly hibák a módszertani leírásokban (inkább a politikai vonallal foglalkozik, mint a katonaival, de így is nagyon alapos munka).
19. századi, 20. század eleji függetlenségi mozgalomról nem sokat tudok, ........................................... Szervezett, egységes ír politikai mozgalom egészen 1905-ig nem volt, amíg meg nem alapították a Sinn Féint. Különböző kisebb-nagyobb politikai pártok vagy társadalmi kezdeményezések, illetve lázongások voltak addig is, de szervezett formát csak a XX. század elején öltött az ír nemzeti mozgalom (mondjuk nem nevezhető a szó szoros értelmében mai fogalommal vett ,,nemzeti" mozgalomnak, ugyanis a parlamentáris rendszert az... Osztrák-Magyar Monarchiától ,,kölcsönözték", a politikai társadalmi eszmét a szocdemektől és marxistáktól, stb.).
Az IRA története viszont 1916-el kezdődik a dublini ,,Húsvéti felkeléssel"), bár visszavezetik magukat egészen az 1798, 1803, 1848, és 1867-es felkelőkig. Ez részben - ha szellemiségét, illetve ,,legendáriumát" illeti - megállja a helyét. Magáról az IRA-ról jóval többet tudok, mint a politikai mozgalmakról (sőt - emeletnyivel). Ami érdekes - az alapító magot és első kiképzőket az angol-búr, spanyol-amerikai, fülöpszigeteki harcok, és első világháború ír nemzetiségű veteránjai adták, nem kis mértékben francia, német és... Komintern szakemberek bevonásával.
"19. századi, 20. század eleji függetlenségi mozgalomról nem sokat tudok, viszont legkésőbb 72-es Bloody Sunday után a felekezeti határvonalak mentén alakultak ki a republikánus és az unionista mozgalmak. Nem hiszem, h az IRA-nak 70-80-90-es években lettek volna protestáns tagjai - bár adatot erről nem tudok szolgáltatni, megérzés :-)"
Mindent visszavonok. Egy kicsit böngésztem a neten, és az INLA-nál ezt találtam:
"The INLA lost another of its founding leadership in 1980, when Ronnie Bunting a Protestant Republican, was assassinated at his home by the Ulster Defence Association. Noel Lyttle, who was also a Protestant member of INLA, was killed at the same time."
Plusz még néhány híres ír protestáns (wikiből lestem):
Bram Stoker, Jonathan Swift, W.B. Yeats, Oscar Wilde (halála előtt állítólag katolicizált), Samuel Beckett.
A Wiki még a U2 gitárosát, The Edge-t is protestánsnak (metodista) vallja. Erős a gyanúm, h ha ez igaz, The Edge felnőt korábban tért be ebbe a felekezetbe.
19. századi, 20. század eleji függetlenségi mozgalomról nem sokat tudok, viszont legkésőbb 72-es Bloody Sunday után a felekezeti határvonalak mentén alakultak ki a republikánus és az unionista mozgalmak. Nem hiszem, h az IRA-nak 70-80-90-es években lettek volna protestáns tagjai - bár adatot erről nem tudok szolgáltatni, megérzés :-)
>>>Amúgy érdekes és sokan nem tudnak róla, de az Ír államban elég sok
>>>protestáns maradt. Főleg a városokban, és főleg Dublinban.
>>>Valahol olvastam, h állítolólag a függetlenség kivívásakor az Ír Állam
>>>lakosságának kb 10% protestáns volt. (forrást nem tudok most hirtelen adni).
>>>Azóta az arány csökkent, elsősorban demográfiai okok miatt.
Az ír az elsősorban ír, és csak másodrangú a felekezet ahova tartozik.
Mikor Crommwell (na őt hogy útálják...) helyzetbe hozta a helyi protestánsokat, azok azt akarták elérni a parlamentben, hogy a katolikusokat sújtó intézkedéseket eltöröljék.
Kösz a leírást, valami ilyenre gondoltam mint polgárháborúra..
" Váltakozó sikerrel ment a csihipuhi, de az angolok beavatkozása után (felfegyverezték és kiépezték az ír kormánycsapatokat) az IRA a perifériára szorult "
Vazze... :-) Szóval az angolok nemcsak hogy hajlandók voltak kivonulni, de még katonai segítséget is adtak, az ír kormány meg élt vele és elfogadta..? ! :-)
Na az ilyen részletek az érdekesek a korai évekről...
Eamon de Valera meg késöbb sokáig az Ír Szabadállam elnöke lett ha jól tudom, amely állam egy elég bigott katolikus egy szellemiségü volt.
Amúgy érdekes és sokan nem tudnak róla, de az Ír államban elég sok protestáns maradt. Főleg a városokban, és főleg Dublinban.
Valahol olvastam, h állítolólag a függetlenség kivívásakor az Ír Állam lakosságának kb 10% protestáns volt. (forrást nem tudok most hirtelen adni). Azóta az arány csökkent, elsősorban demográfiai okok miatt. De pl Bono édesanyja is protestáns volt.
