A 91 évet megért egykori irófejedelmet mára elfelejtették. A háború előtt az ország legünnepeltebb irója volt, ma viszont könyveit alig adják ki, színműveit alig játsszák színházak. Te olvastál tőle valamit?
Birtokomba került Herczeg Ferenc válogatott munkái című sorozat összes (40) kötete, 1933-as kiadás. Rendkívül jó állapotban van mind. Szeretném őket eladni (tudom, nem hirdetés céljából van ez a fórum, de hátha van itt vki, akit ez érdekel :) ). Az antikváriumi árak alapján ezért a 40 könyvért kb. 35-40 ezer forintot tartok reálisnak (alkudni azért persze lehet... :) ). Ha valakit érdekel, írjon a volleyking(kukac)t-online(pont)hu-ra és küldök képeket is, stb... (Budapesten belül bárhova saját költségemen elszállítom ha valaki megveszi őket :) )
Köszönöm, és elnézést, ha nagyon témakívüli voltam :)
Nekem is Gyurkovics-fiúk a kedvencem! Meg is filmesítették, ugyanezzel a címmel. A Duna Tv-n láttam a filmet. Akkora sztárparádé volt, hogy csak na. Nagyon jól összeszedték a cselekményt. Természetesen a Gyurkovics-leányok is nagyon jó könyv. Zenzele
Bevallom, kicsit önző módon is nyitottam ezt a topikot, pont az ilyen hozzászólásokra számítva. Vagyis örülök, ha valaki ajánl valamit tőle, én meg megyek az antikváriumba és megveszem :)
"Ha Gyurka élete további folyásával rászolgálna arra, hogy halála után boldoggá avassák: a kánonjogilag megkívánt három csoda közé bátran fölvehetnék az érettségi vizsgáját. Tudta mindazt, amit kérdeztek tőle. Vagy mindazt kérdezték tőle, amit tudott? A védőszent beavatkozását tetemesen megkönnyítette az a körülmény, hogy ekkor még felekezeti gimnáziumokban nem dívott az írott tézisek intézménye. Csak a magyar történet vizsgáján esett némi fennakadás. A tanár szórakozott ember volt és Nagy Lajost kérdezte tőle. Pedig ő Mátyás királyt tudta. Hiába tanulta volna meg Bécs büszke várának leigázóját? Egy percig rémülten hallgatott és rémülete átragadt az elnöklő prépostra, sőt a szórakozott tanárra is, de aztán elismerésreéltó leleményességgel vágta ketté a csomót.
- Nagy Lajos király az Anjou-házból származott és nem a Hunyadi-házból, mint I. mátyás, aki 1440-ben született Kolozsvárt, mint Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet fia. A gyermek Mátyás gonos nevelésben részesült - és a többi.
Végigmondta Mátyás királyt. S miközben a nyelve szédítő sebességgel pergett, szegény Nagy Lajos király alkalmasint búsan fordult meg a fehérvári sírjában."
Részemről felülmúlhatatlan a Gyurkovics-fiúk ill. a Gyurka és Sándor c. regénye. Parádés. Fantasztikus humora van, és azok a szófordulatok...!!! A vidéki kúrián játszódó szerelmes-kalandos jelenet külön kedvenc, főleg, hogy színvonalban is Wodehouse-ra emlékeztet. Persze ez utóbbi abszolút személyes véleményem...
Herczeg Ferenc (Versec, 1863. szept. 22. – Bp., 1954. febr. 24.): író, újságíró, az MTA tagja (l. 1899; r. 1910–49; t. 1914; ig. 1922).
Csak a gimn.-ban tanult meg magyarul, első műveit német nyelven írta. 1882-től a bp.-i egy.-en jogot hallgatott, majd joggyakornok Temesvárott. Bp.-en egy halálos végű párbaja miatt a váci államfogházba került, itt írta Fenn és lenn című, 1890-ben meg jelent regényét, s elnyerte vele az Egyetemes Regénytár pályadíját. 1891-től Rákosi Jenő Budapesti Hírlapjának belső munkatársa. 1894, dec.-ben megindította és 1944-ig szerk. az Új Idők c. szépirodalmi hetilapot. 1903-ban egyik alapítója s megalapításától főmunkatársa Az Újság c. lapnak. 1891-ben a Petőfi Társ., 1893-ban a Kisfaludy Társ. tagja lett, 1904–20-ban a Petőfi Társ. elnöke. 1919–22, 1929–31 és 1945–46 között az MTA másodelnöke. 1896-tól két cikluson át ogy.-i képviselő, Tisza István politikájának híve. Együtt indították 1911-ben a Magyar Figyelő c. politikai lapot. 1927-től a felsőház tagja. 1919 után tevékenyen részt vett az irredenta revíziós mozgalmakban, 1929-től a Revíziós Liga elnöke. 1945 után visszavonultan élt. Regényei, elbeszélései, színművei fordulatos meseszövésük, találóan jellemzett alakjaik ellenére is egyre felszínesebbekké, művészileg sekélyessé váltak, az egykorú dzsentritársadalmat eszményítette bennük. Népszerűek voltak történeti regényei, melyekben a m. múlt egy-egy reakciós-konzervatív szemlélettel megrajzolt sorsfordulója jelenik meg. Színművei sokat szerepeltek a színházak műsorán. – F. m. A dolovai nábob leánya (színmű, Bp., 1893); Gyurkovics lányok (r., Bp., 1893); Gyurkovics fiúk (r., Bp., 1895); Ocskay brigadéros (dráma, Bp., 1901); Pogányok (r., Bp., 1902); Bizánc (dráma, Bp., 1904); Az arany hegedű (r., Bp., 1916); Kékróka (színmű, 1917); Az élet kapuja (r., Bp., 1919); H. F. munkái. Gyűjteményes díszkiadás (I–XL. Bp., 1925–30, az MTA nagyjutalmát kapta érte); Várhegy (visszaemlékezés, Bp., 1933); H. F. válogatott munkáinak emlékkiadása (I–XL. Bp., 1934–3S); A gótikus ház (visszaemlékezés, Bp., 1939). Irod. H. F. Emlékkönyv (Bp., 1943); Kenyeres Imre: H. F. (Diárium, 1943. 10. sz.); Fitz József: H. F. irodalmi munkássága (Bp., 1944 Bibliográfiai Füz. S. sz.); Rónai Mihály András: H. F. (Irod. Újság, 1954. 6. sz.); Barta János: H. F. mai szemmel (Alföld, 1955)
És egy másik:
Herczeg Ferenc
Herczeg Ferenc magyar író a dél-magyarországi, akkor németek lakta Temes megyei Versecen született 1863. szeptember 22-én. Édesapja, Franz Joseph Herzog, Versec polgármestere volt. A család a 18. században Sziléziából vándorolt Magyarországra. Édesapja nem tudott magyarul, de fiát az Osztrák-Magyar Monarchia magyar urai közé akarta juttatni. Gimnáziumi tanulmányait Temesvárott kezdte 1874-ben, de 1876-tól Szegeden folytatta, hogy tökéletesen elsajátítsa a magyar nyelvet. 1881-1884-ig joghallgató volt Budapesten, 1885-től ügyvédjelölt Budapesten, majd Versecen és Temesvárott (ma: Románia). A bálozó, kártyázó jómódú ifjúság életét élte, katonatisztekkel barátkozott, mulatozott. 1886-ban jelentek meg első novellái a Pesti Hírlapban. Gúnyosan szemlélte a magyar úri világot, de arra törekedett, hogy ő is minél teljesebben részese legyen annak. Tökéletesen megtanult magyarul. Gunyoros stílusa, leleményes meseszövése révén hamar népszerű író lett. Sikerét az is előkészítette, hogy botrányhősként is ismertté vált: párbajban megölt egy embert, emiatt néhány hónapra börtönbüntetésre ítélték. A párbajozás azonban akkor hozzátartozott a dzsentri világhoz. A zárkában írta első regényét, melyet beküldött a Singer és Wolfner kiadó Egyetemes Regénytárának a pályázatára. Első díjat nyert (Fenn és lenn, 1890). Mikszáth Kálmán, a legtekintélyesebb bíráló is neki ítélte a díjat. A vidéki kastélyok, kaszinók világában játszódó szomorkás karriertörténet gazdagokról és szegényekről szólt, a munka megbecsüléséről, a léhűtők elmarasztalásáról, a karrierista bukásáról. Nagy sikert aratott, népszerű könyv lett. Herczeg Ferencet 1891-ben beválasztották a Petőfi Társaságba és meghívták munkatársnak a Budapesti Hírlaphoz. A Hétben is rendszeresen publikált. Üde hangvételű, csattanóra kihegyezett ironikus és érzelmes novelláit országszerte kedvelték. 1983-ban a Kisfaludy Társaság is tagjai közé választotta. Egyre népszerűbb lett. A 19. század végén ő volt a legnépszerűbb magyar színpadi szerző is. A 20. század elején évtizedeken keresztül ő és Molnár Ferenc uralja a magyar színházakat. 1894-től a Singer és Wolfner cég rábízta az Új Idők (1894-1949) című népszerű, szórakoztató hetilap szerkesztését, 1944-ig irányította ezt a lapot. 1896-ban kormánypárti országgyűlési képviselő lett. 1899-ben a Magyar Tudományos Akadémia is tagjai közé választotta. 1904 és 1920 között a Petőfi Társaság elnöke volt. 1920-ban a Magyar Tudományos Akadémia másodelnöke lett. 1925-ben a Magyar Tudományos Akadémia Nobel-díjra jelölte Az élet kapuja című regényét. Gyűjteményes köteteit díszkiadásban jelentették meg. Önéletrajzi emlékezései értékes kordokumentumok. 1949 után évtizedekig nem jelenhettek meg Magyarországon a művei. Kilencvenegy éves korában, 1954. február 24-én halt meg Budapesten.
Jelenleg az emlékezéseinek 1890-1914 közötti, talán legérdekesebb részét felölelő "A Gótikus Ház" c. könyvét olvasom. Nekem nagyon tetszik, és állandóan azon értetlenkedek, hogy miért nem lehet kapni a műveit, miért nem játsszák a színházak?
Jelenleg, ha jól tudom, összesen négy könyve kapható:
A gótikus ház
Az élet kapuja
Két arckép
Pro Libertate!
Színházban a Madáchban ment (a keresők tanulsága szerint) 1999-ben a Kék Róka c. műve.
Olvastatok/láttatok tőle valamit? Mi a véleményetek róla?
Színházavatás (A Kolozsvári Nemzeti Színház új épületének felavatására, 1919)
Tilla (színmű, 1919)
A fekete lovas, sz., 1920. ;
Két arckép (Tisza István és Károlyi Mihály, 1920)
A holicsi Cupido (színmű, 1921)
Violante és a bíró (színmű, 1921)
A fogyó hold (regény 1923)
A Gyurkovics-leányok (színmű, 1922)
Aranyborjú (színmű, 1923)
A költő és a halál (színmű, 1923)
Sirokkó (színmű, 1923)
Két ember a bányában (színmű, 1924)
Péter és Pál (színmű, 1924)
Kilenc egyfelvonásos (A bujdosók, Karolina, A holicsi Cupido, Baba-hu, Két ember a bányában, Az árva korona, Violante és a bíró, Péter és Pál, A költő és a halál; 1924)
Herczeg Ferenc munkái (40 kötetes gyűjteményes díszkiadás, 1925–1930)
A híd (színmű, 1925)
Sziriusz (regény, 1925)
Arianna és egyéb elbeszélések (1926)
A bujdosó bábuk (elbeszélések, 1927)
A Lánszky-motor (regény, 1927)
A miloi vénusz karja (regény, 1927)
Északi fény (regény, 1929)
Arcképek (1930)
Emberek, urak és nagyurak (elbeszélések, 1930) [3]
Harcok és harcosok (tanulmány, 1930)
Huszonhat elbeszélés (1930)
Majomszínház (színmű, 1930)
Második szerelem (regény, 1930)
A politikus (regény, 1930)
Mink és ők (elbeszélések, 1930)
A nap fia (regény, 1931)
Breviárium (publikációk, 1932)
Anci doktor lesz (elbeszélések és regény, 1933)
Válogatott munkáinak emlékkiadása (1933–1936)
Herczeg Ferenc emlékezései I.: A várhegy (1933)
Ádám, hol vagy? (regény, 1935)
Pro libertate! (regény, 1936)
Napkelte előtt (publikációk, 1937)
Herczeg Ferenc emlékezései II.: A gótikus ház (1939)
Utolsó tánc (színmű, 1939)
Művei (kilenc kötet, 1939)
Ellesett párbeszédek (1940)
Herczeg Ferenc négy regénye (1941)
Gondok és gondolatok (tanulmányok, 1942)
Száz elbeszélés (1943)
Herczeg Ferenc magyar történelmi drámái (Árva László király, Ocskay brigadéros, A híd, A fekete lovas; 1943)
HERCZEG FERENC (1863. szeptember 22., Versec - 1954. február 24., Budapest)
Aligha volt még egy idegen anyanyelvű ember, aki olyan jól megtanult volna magyarul, mint Herczeg Ferenc, aki mestere lett az elegánsan hűvös magyar elbeszélő stílusnak. A hajdani Dél-Magyarország területén fekvő, de németlakta Versec városának polgármestere, Franz Joseph Herzog volt az apja. Ezek a módos német polgárok igyekeztek érdekeiket összekapcsolni a magyar dzsentriréteggel, és 1867 után elkezdtek asszimilálódni a magyar nemzethez, s úgy akartak magyar polgárok lenni, hogy ne ütközzenek össze a még mindig hatalmas magyar nemességgel. Herzog úr, a polgármester ugyan nem tud magyarul, de fiát az Osztrák-Magyar Monarchia magyar urai közé akarja felnevelni, ezért küldi Szegedre iskolába. Az eddig csak németül beszélő fiú itt találkozik a magyar nyelvvel. Szívósan tanulja, és úgy megtanulja, hogy néhány év múlva már jártas a nemzet múltjában és jelenében.
Minthogy úriembernek készül, tehát jogász lesz, majd az egyetem után néhány évig joggyakornok. Ez időben találkozik össze és barátkozik össze a különböző dzsentrifigurákkal, közöttük számos katonatiszttel. Okos polgárfiú lévén, ezeknél sokkal többet tud a világról, világnézete ezeknél előbbre tart. Lelke szerint amolyan igazi múlt századbeli liberális. Egyszerre gúnyosan is szemléli az úri világot, de vágyódik is a körébe. Ez jellemző volt az egész magyar polgári világra. Ez a gúnyos irónia, amely közben tisztelettel vegyül el, pontosan megfelelt az olvasóközönség jelentékeny részének. És ha ezt az életérzést valaki jó stílussal, leleményes meseszövéssel tudta kifejezni, az hamar lehetett népszerű a századforduló Magyarországán. Franz Herzog tehát, amint Herczeg Ferenc néven belépett az irodalomba, szinte azonnal népszerűvé vált.
Sikerét előkészítette, hogy botránnyal kezdődött. Párbajban megölt egy embert, ezért néhány hónapra államfogházba zárták (az államfogház amolyan tiszteletre méltó szabadságvesztés volt, amely nem járt becsületvesztéssel; a párbajvétséget büntették, de úriembertől elvárták, hogy olykor elkövesse). Itt, a zárkában írta első regényét, beküldte egy pályázatra, és első díjat nyert. Mikszáth Kálmán, a legtekintélyesebb bíráló is neki ítéli a díjat. Ez a Fenn és lenn című regény gazdagokról és szegényekről szólt, a munka megbecsüléséről, a léhűtők elmarasztalásáról, a karrierista bukásáról a századvég liberalizmusának szellemében. Mindenkinek tetszett. Cselekménye naivnak látszik, de ma is el kell ismerni, hogy jól van megírva.
Ettől kezdve ünnepelt író. Kezdetben úgy tetszik, hogy inkább a dzsentrivilág kritikusa, mintsem védője. De egyre inkább kiderül, hogy a dzsentri érdekében kritizál, mert látja, hogy vesztébe rohan.
Hamarosan mint színpadi szerző is méltán népszerű lesz. Kitűnően ismeri a színpadi fogásokat, a francia színjátékok eleganciájával mozgatja a cselekményt. És ha első nagy sikere, A dolovai nábob leánya még a semmitmondó idillizmus újabb változata, legföljebb jobban megírva, mint elődeié, nemsokára ír olyan vígjátékokat is, amelyek szatírájukkal igen-igen közel állnak az igazi kritikai realizmushoz, mint a kölcsönös protekciók rendszerét pellengérre állító Kéz kezet mos.
Csiky után úgy tetszik, hogy Herczeg Ferenc a magyar színpadok koronázatlan királya, majd csak a századforduló után kell megosztania ezt a rangot Molnár Ferenccel. Azután évtizedeken keresztül Herczeg és Molnár áll a hazai színpadi irodalom középpontjában. Vetélkednek, és tanulnak egymástól. Herczeg inkább a dzsentri és a budai polgár írója, Molnár a pesti polgáré és a kispolgáré, de azért a dzsentri is ott van a Molnár-premiereken, és a kispolgár is a Herczeg-premiereken. Herczeg A kék róka című, nagyon is polgári szórakoztató játékán jól érződik, hogy Molnárt utánozza (igen sikeresen). De a legjobb drámai művei a történelmi színjátékok: a hajdani birodalom bukását idéző Bizánc vagy a kuruc hangulatokat színpadra állító Ocskay brigadéros. Ezek igen jól írt művek, de jól érezhető, hogy egy féltett uralkodó osztály érdekében íródtak.
Herczeg akkor a legjobb író, amikor novellát ír, vagy kifejezetten szerelmes tárgyú regényeket komponál. Saját életének zavarai és sikerei, egy rosszul sikerült és felbomló házasság, változatos szerelmi kalandok adtak élményeket a szerelem arculatainak ismeretéhez, de jó megfigyelő is volt, lélektani tudása pedig fölényesen biztonságos. Hidegen, kívülről ábrázol, de nagyon árnyaltan. Úgy mutat be tragédiákat és komédiákat, mint amelyeknek ő csak külső megfigyelője.
Ez a szenvtelen hangvétel akkor is kritikus színben tünteti fel, amikor együttérez. Úgy védi az úri világot, mintha támadná. De éppen ezért sok részletigazságot leleplez. Így sok mindent mutat meg az úri világ társadalmilag adott vétkeiből kitűnő szélhámosregényében, a Huszti Husztban. Az ilyen ironikus hangú művekből derül ki, hogy jó humorista is lappang benne.
De habár igazi dicsősége a két világháború közti korra, a Horthy-korszakra esik, ez időre már szükségképpen hanyatlik írói ereje. Herczeg ugyanis szemléletének alapjaiban liberális. Ennek a liberalizmusnak az ellenforradalom idején már semmi társadalmi alapja nincs. A forradalmakkal szemben természetesen az ellenforradalom oldalán volt, de úri ízlése undorodott az ellenforradalom módszereitől. A dzsentrihez történt asszimilációja természetesen magyar nacionalistává teszi, s minthogy ez a magatartás köti az ellenforradalomhoz, a szélső sovinizmusnak lesz a szószólója. A fasizmustól azonban undorodott, illetve a német fasizmussal szemben az olasz fasizmustól várt valamit, ami jobban megfelelt az ő társadalmi elképzelésének. A Horthy-korszak uralmi rendje viszont nagyon is ragaszkodott hozzá, mert az ellenforradalmat vállaló írók közt ő volt a legszínvonalasabb. És régóta igazán népszerű volt igen széles olvasókörökben. Ezért megkapott minden elismerést, minden megtiszteltetést. Ő pedig vállalta az írófejedelem egyre kétesebb értékű szerepét. Politikai tekintély lett, a nacionalizmus szellemi irányítója abban az időben, amikor ez a nacionalizmus már a fasizmusnál tartott, amellyel ellenszenvezett. A valódi fasiszták lassanként belső ellenzéknek tekintették. De nem volt hová hátrálnia, mert aki antifasiszta volt, az ellenségének tudta.
A Horthy-kor évtizedeiben ha voltak is sikerei, egyre gyengébb műveket írt, és jó kritikai érzéke lévén, ezt neki magának is éreznie kellett. Így jutott el ahhoz, hogy vizsgálat alá vegye önnönmagát. Belekezdett önéletrajzi köteteinek írásába. Ezek az emlékezések és vallomások (Emberek, urak és nagyurak, A várhegy, A gótikus ház) megint legjobb erejében mutatják. Ha nem is értette pontosan mindig a körülötte kavargó jelenségeket, kitűnő dokumentumok egy korszakról, és érdekes megfigyelések egy értékes emberi lélek fejlődéséről, egy emberről, aki nagyobb lehetett volna, mint amilyen végül is lett. Kár, hogy önéletrajzát végül is nem tudta befejezni. Pedig hosszú életet élt.
A felszabaduláskor már nyolcvankét éves volt. Saját bevallása szerint most már semmit sem ért a világból. De még kilenc évet élt teljes visszavonultságban. Kilencvenegy éves volt, amikor meghalt.
HERCZEG FERENC (1863. szeptember 22., Versec - 1954. február 24., Budapest)
Aligha volt még egy idegen anyanyelvű ember, aki olyan jól megtanult volna magyarul, mint Herczeg Ferenc, aki mestere lett az elegánsan hűvös magyar elbeszélő stílusnak. A hajdani Dél-Magyarország területén fekvő, de németlakta Versec városának polgármestere, Franz Joseph Herzog volt az apja. Ezek a módos német polgárok igyekeztek érdekeiket összekapcsolni a magyar dzsentriréteggel, és 1867 után elkezdtek asszimilálódni a magyar nemzethez, s úgy akartak magyar polgárok lenni, hogy ne ütközzenek össze a még mindig hatalmas magyar nemességgel. Herzog úr, a polgármester ugyan nem tud magyarul, de fiát az Osztrák-Magyar Monarchia magyar urai közé akarja felnevelni, ezért küldi Szegedre iskolába. Az eddig csak németül beszélő fiú itt találkozik a magyar nyelvvel. Szívósan tanulja, és úgy megtanulja, hogy néhány év múlva már jártas a nemzet múltjában és jelenében.
Minthogy úriembernek készül, tehát jogász lesz, majd az egyetem után néhány évig joggyakornok. Ez időben találkozik össze és barátkozik össze a különböző dzsentrifigurákkal, közöttük számos katonatiszttel. Okos polgárfiú lévén, ezeknél sokkal többet tud a világról, világnézete ezeknél előbbre tart. Lelke szerint amolyan igazi múlt századbeli liberális. Egyszerre gúnyosan is szemléli az úri világot, de vágyódik is a körébe. Ez jellemző volt az egész magyar polgári világra. Ez a gúnyos irónia, amely közben tisztelettel vegyül el, pontosan megfelelt az olvasóközönség jelentékeny részének. És ha ezt az életérzést valaki jó stílussal, leleményes meseszövéssel tudta kifejezni, az hamar lehetett népszerű a századforduló Magyarországán. Franz Herzog tehát, amint Herczeg Ferenc néven belépett az irodalomba, szinte azonnal népszerűvé vált.
Sikerét előkészítette, hogy botránnyal kezdődött. Párbajban megölt egy embert, ezért néhány hónapra államfogházba zárták (az államfogház amolyan tiszteletre méltó szabadságvesztés volt, amely nem járt becsületvesztéssel; a párbajvétséget büntették, de úriembertől elvárták, hogy olykor elkövesse). Itt, a zárkában írta első regényét, beküldte egy pályázatra, és első díjat nyert. Mikszáth Kálmán, a legtekintélyesebb bíráló is neki ítéli a díjat. Ez a Fenn és lenn című regény gazdagokról és szegényekről szólt, a munka megbecsüléséről, a léhűtők elmarasztalásáról, a karrierista bukásáról a századvég liberalizmusának szellemében. Mindenkinek tetszett. Cselekménye naivnak látszik, de ma is el kell ismerni, hogy jól van megírva.
Ettől kezdve ünnepelt író. Kezdetben úgy tetszik, hogy inkább a dzsentrivilág kritikusa, mintsem védője. De egyre inkább kiderül, hogy a dzsentri érdekében kritizál, mert látja, hogy vesztébe rohan.
Hamarosan mint színpadi szerző is méltán népszerű lesz. Kitűnően ismeri a színpadi fogásokat, a francia színjátékok eleganciájával mozgatja a cselekményt. És ha első nagy sikere, A dolovai nábob leánya még a semmitmondó idillizmus újabb változata, legföljebb jobban megírva, mint elődeié, nemsokára ír olyan vígjátékokat is, amelyek szatírájukkal igen-igen közel állnak az igazi kritikai realizmushoz, mint a kölcsönös protekciók rendszerét pellengérre állító Kéz kezet mos.
Csiky után úgy tetszik, hogy Herczeg Ferenc a magyar színpadok koronázatlan királya, majd csak a századforduló után kell megosztania ezt a rangot Molnár Ferenccel. Azután évtizedeken keresztül Herczeg és Molnár áll a hazai színpadi irodalom középpontjában. Vetélkednek, és tanulnak egymástól. Herczeg inkább a dzsentri és a budai polgár írója, Molnár a pesti polgáré és a kispolgáré, de azért a dzsentri is ott van a Molnár-premiereken, és a kispolgár is a Herczeg-premiereken. Herczeg A kék róka című, nagyon is polgári szórakoztató játékán jól érződik, hogy Molnárt utánozza (igen sikeresen). De a legjobb drámai művei a történelmi színjátékok: a hajdani birodalom bukását idéző Bizánc vagy a kuruc hangulatokat színpadra állító Ocskay brigadéros. Ezek igen jól írt művek, de jól érezhető, hogy egy féltett uralkodó osztály érdekében íródtak.
Herczeg akkor a legjobb író, amikor novellát ír, vagy kifejezetten szerelmes tárgyú regényeket komponál. Saját életének zavarai és sikerei, egy rosszul sikerült és felbomló házasság, változatos szerelmi kalandok adtak élményeket a szerelem arculatainak ismeretéhez, de jó megfigyelő is volt, lélektani tudása pedig fölényesen biztonságos. Hidegen, kívülről ábrázol, de nagyon árnyaltan. Úgy mutat be tragédiákat és komédiákat, mint amelyeknek ő csak külső megfigyelője.
Ez a szenvtelen hangvétel akkor is kritikus színben tünteti fel, amikor együttérez. Úgy védi az úri világot, mintha támadná. De éppen ezért sok részletigazságot leleplez. Így sok mindent mutat meg az úri világ társadalmilag adott vétkeiből kitűnő szélhámosregényében, a Huszti Husztban. Az ilyen ironikus hangú művekből derül ki, hogy jó humorista is lappang benne.
De habár igazi dicsősége a két világháború közti korra, a Horthy-korszakra esik, ez időre már szükségképpen hanyatlik írói ereje. Herczeg ugyanis szemléletének alapjaiban liberális. Ennek a liberalizmusnak az ellenforradalom idején már semmi társadalmi alapja nincs. A forradalmakkal szemben természetesen az ellenforradalom oldalán volt, de úri ízlése undorodott az ellenforradalom módszereitől. A dzsentrihez történt asszimilációja természetesen magyar nacionalistává teszi, s minthogy ez a magatartás köti az ellenforradalomhoz, a szélső sovinizmusnak lesz a szószólója. A fasizmustól azonban undorodott, illetve a német fasizmussal szemben az olasz fasizmustól várt valamit, ami jobban megfelelt az ő társadalmi elképzelésének. A Horthy-korszak uralmi rendje viszont nagyon is ragaszkodott hozzá, mert az ellenforradalmat vállaló írók közt ő volt a legszínvonalasabb. És régóta igazán népszerű volt igen széles olvasókörökben. Ezért megkapott minden elismerést, minden megtiszteltetést. Ő pedig vállalta az írófejedelem egyre kétesebb értékű szerepét. Politikai tekintély lett, a nacionalizmus szellemi irányítója abban az időben, amikor ez a nacionalizmus már a fasizmusnál tartott, amellyel ellenszenvezett. A valódi fasiszták lassanként belső ellenzéknek tekintették. De nem volt hová hátrálnia, mert aki antifasiszta volt, az ellenségének tudta.
A Horthy-kor évtizedeiben ha voltak is sikerei, egyre gyengébb műveket írt, és jó kritikai érzéke lévén, ezt neki magának is éreznie kellett. Így jutott el ahhoz, hogy vizsgálat alá vegye önnönmagát. Belekezdett önéletrajzi köteteinek írásába. Ezek az emlékezések és vallomások (Emberek, urak és nagyurak, A várhegy, A gótikus ház) megint legjobb erejében mutatják. Ha nem is értette pontosan mindig a körülötte kavargó jelenségeket, kitűnő dokumentumok egy korszakról, és érdekes megfigyelések egy értékes emberi lélek fejlődéséről, egy emberről, aki nagyobb lehetett volna, mint amilyen végül is lett. Kár, hogy önéletrajzát végül is nem tudta befejezni. Pedig hosszú életet élt.
A felszabaduláskor már nyolcvankét éves volt. Saját bevallása szerint most már semmit sem ért a világból. De még kilenc évet élt teljes visszavonultságban. Kilencvenegy éves volt, amikor meghalt.
