Még mindig nem vetted észre magad - ez súlyosan kegyeletsértő hozzáröffenés volt a részedről. Ha nem tudod ki volt a nevezett Cs.I. akire itt emlékezünk, akkor legalább egy elnézést kérés illet volna, ha meg tudod, akkor meg nagyfokú bunkóság!:((((
Teljes mértékben osztom gabócza véleményét! Az ön hozzászólásának analógiájára megtoldva azzal, hogy lehet egy másik s555+ is, aki pl. normális, azaz, nem irkál kegyeletsértés határát súroló, de mindenképpen ízléstelen hsz-okat egy ilyen jellegű (I.M., azaz In Memoriam) topikba.
Bár nem látogatom a sírját (nem ismertem személyesen), de megvan néhány írása, egy 2001-es Merlin audio hírlevél és az Audio Note készítőjével Japánban készült interjúja és látogatása hallatlanul érdekes anyaga.
Mindkét anyag nagyon élvezetes olvasmány, de gondolom, ezeket az írásait itt nyilván többen ismeri(te)k.
Arról nem beszéltetek , hogy a volt barátomnak elméleti írásai is voltak , súlyos zeneelméleti Írásokat ( is ) Írt Csontos István , akit a Gyáli Közetemetőben semelyikőtök nem--igen látogat , szerinTEm .
Nagyon szép gesztus volt, hogy a ma végetérő Music Forum Expo-n egy külön emlékszobával áldoztak István emlékének, gyakorlatilag az általa használt felszerelés volt kiállítva...
Nekem osztálytársam és barátom volt általánosban. Tehát úgy 7 éves korától ismertem. Most néhányan gondoltunk egyet, hogy jó lenne újra összejönni, ki merre jár, hova sodorta a "vihar". Kettőt már messzire. Egyik volt a Csonti. Sajna csak néhány napja tudtam meg...
Tudatom mindenkivel akit érdekel: Nagyon jó srác volt!
Nem is tagadom, hogy sokat tanultam, és kaptam tőle, de a távolság ugyan elmossa a részleteket, de az összkép csak így alakul ki.
Nem is az egzisztenciális dolgokra gondotam, hanem az emberi lét olyan emberi oldalaira, amik sajnos messze álltak a teljességtől és emelkedettségtől. A látszatsajnos túl gyakran vált fontossá, amit nehéz volt nem észrevenni, de jobb lett volna nem tudni róla.
Nem. De ne keverjük ide az üzleti vagy a munkatársi kapcsolatokat és semmi olyant, ami az "élni kell" egzisztenciális kategóriájába tartozik. Nem vettem semmit tőle, amit nem én akartam - pedig előfordult, hogy váratlanul beállított dugig pakolt kocsival... Te is tudod, hogy néhány éve megkért, hogy segítsek a show-n, illetve a Liszt Ferencben, de nem mentem el, mégsem árnyékolta be a későbbi kapcsolatunkat. Ugyanakkor én nem szégyellem, hogy bizonyos dolgokra úgy hívta fel a figyelmem, hogy csak később láttam be, hogy igaza volt, ahogy te sem tagadhatod, hogy csavargásaitok során kaptál inspirációt tőle. Mindnyájan a teljességre törekszünk... Van akinek megadatik, van akinek nem - nincs mit beszélni róla.
Ez szép írás, de talán te is tudod, hogy így, ebben a formában távol van a valóságtól. Nem valami olyasmit próbálsz egy eltávozott ember helyére vetíteni, ami sosem volt, de jó lett volna, ha van?
Beleolvasgatva e topikba, úgy érzem, elmenetelével semmi sem változott: vagyis a világ ugyanúgy örök és elpusztíthatatlan - változzék bármilyen halmazállapotúvá vagy hőmérsékletűvé is...
A hifisták sohasem fogják megérteni azt az erősen metaforikus gondolkodást, azokat a szélsőségesen karakteresre hangolt megnyilatkozásokat, amivel bár sok ellenséget szerzett magának, de amivel halálpontosan metszette - és sajátította - ki a világból és a kultúrából azt, ami kizárólag őt jellemezte.
Bár kibaszott jó füle és hallása volt, nem egyszerűen a hangokat hallotta a zenében, hanem a jelenlét, az ittlét, a létezés érzését közvetítette számára. Azt, amit a zenerajongók sem mindíg, de az őt körülvevő hifisták szinte sohasem "hallottak" meg. Mert ehhez nem jó fül kell, hanem hiperérzékenység a világ korszakokon átívelő jelenségei iránt, és mindenekelőtt érzékiség és kimagasló intellektus.
Számára a zene nem egymás után megszólaló hangokat, hanem a világ kontinuitását jelentette, az összefüggések csodálatos láncolatát. Hát persze, hogy nem a mintavételezéssel tálalt, az egyre jobban túlbonyolított médiumok által közvetített valóságot kedvelte, hanem minél közelebb akart férkőzni az eredeti információ lenyomatához. Sohasem bocsátkozott méltatlan vitákba, ahogy most sem ereszkedne a meg nem értett félmondataival vitázók közé.
Mint ember, ezernyi gátlást hordozott magában, talán a sorsnak sem bocsátotta meg soha, hogy nem művésznek született - és akkor még nem tudhatott a korai betegség miatt végérvényesen beteljesületlen sorsáról sem. Mégis tele volt energiával, olyasmit adott át élete során nagyon sok embernek önzetlenül, amire másoknak képességük sem volt, vagy ha volt, nem tették meg. Holott fényévekre volt attól a közegtől, amiben léteznie kellett, de az utolsó pillanatig volt benne türelem. Köszönjük meg neki.
Most olvastam a megdöbbentő hírt, hogy István már nincs közöttünk... Egyszerűen felfoghatatlan számomra, nagyon sajnálom! Két High End show-t végigfotóztam Istvánnak, és teljesen megfogott, hogy milyen nagyszerűen megtervezte/megszervezte ennek helyszínét, színvonalát.
Nem akarok (főleg itt nem) állást foglalni az analóg-digit vitában. Annyit tennék hozzá csupán, hogy István szerette a szemléletes kifejezéseket, és az ilyeneket nem kell feltétlenül szó szerint érteni. Amikor azt mondta, hogy "a házimozi vaklárma" - hát, nem hiszem, hogy a látáskárosultakra gondolt.
