Az emberi kapcsolatok széthullása, felszínessé válása mindenkit érint. Fogyasztói világunk elembertelenedik és elidegenedik. Egyre többen magányosak és szenved. Miért van ez? Mivel jár együtt? Szerintetek mit lehetne tenni azért, hogy világunk emberibb, barátságosabb, humánusabb legyen, mi pedig boldogabbak lehessünk? Tégy az elidegenedés ellen! Itt is, és máshol is!
lelkiismeret-furdalásom van, hogy nem érdekel, ha darabjaira hullik minden. Minden emberi kapcsolat. Nekem az a bajom, hogy nem lehet ellenni idegennek. Ha azt mondod, nem szeretlek, azt vágják hozzád, akkor hazudtál egész idáig.
És hátha nem hazudtál, de már tényleg nem szereted. Hátha tényleg nem is érdekel a személye, se az övé, és sok mindenkié se. Miért kell mindenki a nyűgjélvel keressen fel, és minek kell mindazt végighallgatni. Hát tehetünk az elidegenedés ellen. Hogy végighallgatjuk az élettörténeteket, amikhez soha semmi közünk nem volt, és nem is lesz.
Elgondolkodtam, az utóbbi időben, mondjuk tíz évben hányszor volt, hogy amit mondtam-írtam, ahhoz kapcsolódott volna a másik válasza. Nem sokszor. Ahogy az enyém se. Elbeszélünk egymás mellett, és ez így jó. Mindenki a maga személyiségét tolja előre, mint talicskán a ganét. De még ha meg is hallgatok valakit, abból amit felfogok elraktározom magamnak, abből ő nem épül, hogy én beépítem, oké.
Áll mellettem a munktársam minap. Nézem, és akkor mint valami villámcsapás, úgy csapott belém a felismerés, hogy egy ember.
Nem értem, hogy ez jön az előző hozzászólásomra? Kissé mintha ingerült lennél. Nyugodj meg szépen. Szerintem inkább bocsánatot kellene kérned azoktól, akiket lealjanépeztél. Senki sem gúnyolódott veled. Most mégis konkrétan mivel bántottalak meg?
Ja és a seggfej két g-vel írandó, hamár ilyen kifinomult a szókincsed.
Először is a fórumon írott szöveg van, ami hangsúly nélküli, maximum hangulatjelekkel. Így előfordulhat, hogy ami neked nem tetszik, azt esetleg más hangvétellel írták.
Nem értem, miért képzeled azt, hogy szórakoztam veled. Ez aztán a kitolás, megírok egy állásajánlatot, elmész oda, netán fel is vesznek, lesz munkád és fizetésed. Kívánom neked, hogy ennél jobban ne bántson senki. Akkor toltam volna ki veled, ha nem szólok róla.
Az aljanépet meg kikérem magamnak a HÉVes kollégák nevében! Szerintem akik ilyen színvonalon el tudják látni a munkájukat, mint a HÉVesek, azokra ez a kifejezésed sértő. A HÉV aránylag pontos, tiszta, kulturált, megbízható. Ez nagyrészt az ottani dolgozók fegyelmének és jó munkájának a gyümölcse. Tudod te hány utasítást kell fejből tudnia ott egy forgalmi dolgozónak. Az ottani F2 igencsak vaskos, komolyabb, mint a gyermekvasút. Gondolom neked sem esne jól, ha aljanépnek titulálna valaki, mert nincs munkád.
Trolival kapcsolatban pedig írj konkrétumokat, és majd akkor reagálok, nem szeretem az általánosítást. Ha gondolod jöhet mailben is, a címemet már tudod.
Én megfogadtam azt, hogy a BKV-MÁV-hoz nem megyek az alja népe miatt.
"Úgyhogy szerintem kapd össze magad" és a "Ja, és ha nem jelentkezel, akkor többet ne nyavajogj, hogy nincs munkád, pedig keresel." Nekem ez a két mondat nagyon nem tetszik. Nem tudom, hogy miért kell velem szórakozni! Nagyon jó poén volt az is, hogy TI tönkre tettétek a kapcsolatomat azzal a 2 emberrel, meg aztán itt is szórakoztok velem! Nem baj, majd egyszer szétesik a birodalom nálatok, aztán lehet nézzni, ha az új munkáltató kirakja a társaságot az utcára. (Megjegyzés: Még mindig gyűjtitek az aláírást? IK60T olyan gazdag, hogy az egész mindenséget eltudja majd tartani egy fizetésből? Végülis nem hiába nézznek titeket hülyének egy-két helyen ..........Végülis új trolikat 0Ft pénzből nagyon nehéz venni. Gondolom, hogy bent még mindig marjátok egymást hogy milyen fotók készültek rólatok a nyíltnapon). Tehát megkérlek arra, hogy többet ne írogassál nekem, mert alja népére nem vagyok kíváncsi!
A tegnapi metróújságban volt egy álláshirdetés, miszerint HÉV járművezetőket keresnek. Jelentkezni a Cinkotai telepen lehet, még van egy felvételi időpont! Feltételek között a középiskolai végzettség, erkölcsi bizonyítvány és orvosi alkalmasság szerepel, tehát még B-s jogsi sem kell. Úgyhogy szerintem kapd össze magad, és ennek mindenképpen érdeklődj utána.
A cikket mellékeltem, a metropol.hu honlapról letölthető.
Ja, és ha nem jelentkezel, akkor többet ne nyavajogj, hogy nincs munkád, pedig keresel. Úgyhogy írány Cinkota!
A járatbúcsúztatásoknál a BKV hozzáállása azért lehet ilyen, mert egy-egy hálózat átalakításnál valaki biztosan rosszul fog járni, és azt fogja mondani, hogy az eddigi jobb volt. Gondolom ezért nem szeretik az ilyen megemlékezéseket, mert így az emberekben nyomatékosodik, hogy már nincs többé. Főleg, hogy tavaly a nagy átalakítást pozitív változásként hirdették, inkább annak az előnyeit nyomatékosították, és azt hogy az emberek mihamarabb megtanulják az újat, a régi csak összezavarná őket. Na meg talán az is zavaró, ha az emléktáblán nagy számmal nem a viszonylatjelzés szerepel, mint pl. az x járaton készült képeden. Ott egyből azt hittem a 75-ösről van szó.
A képek amúgy nekem is tetszenek. Az esti képek miatt nem kell elnézést kérned, nyílván egy vakuval készült képen nem lesznek nappali fények a háttérben, de a lényeg látható és ez a fontos. A kedvenc képeid között 6 busz, 3 troli és 1 vonat található. Ez akár arányában jelentheti, hogy melyik járműfajtát kedveled a legjobban (képek zöme buszos)?
Hát igen, arra nem gondolnak a vasútnál, hogy ami nekik már nem kell, egy gyűjtőnek milyen kincs lehet, főleg néhány év elteltével, amikor már archív lesz. Gondolom a hajléktalanokra, akik az állomás előtt a kukákat turkálják, azokra nem szólnak rá. A vasútmodellezés úgy hallom elég költséges dolog. Általában van, aki pénzzel nem bírja, van aki hellyel, mert nincs hová tennie a terepasztalt. De ha neked ilyen gondjaid nincsenek, attól még folytathatnád, még ha nem is tudod kiállítani, magad számára is kellemes időtöltés lehet.
A sok tévézés pedig ártalmas lehet, akár függőséget is okozhat. Persze nincs abban semmi rossz, ha valaki egy jó szórakoztató filmet vagy értékes természetfilmet, dokumentumfilmet megnéz, mert érdekli a téma. De egy magányos ember számára akár függőséget is jelenthet a tévé, inkább ki sem mozdul, mert kezdődik az xy film. Remélem te ebbe a csapdába nem esel bele.u.i.: a 8-9 számú képednél a Kvassay tér gondolom Kassai tér, csak elírtad.
Köszönöm, hát igen, én sokszor mentem rossz időben is.
"Írtad, hogy szívesen várod a további kérdéseket. Nos, volna egy, amit korábban feltettem, de konkrétabb választ nem írtál le. Csak annyit írtál, hogy mostanában csak úgy elmennek a napjaid. Mégis hogy-mivel mennek el? Házimunka, hobbi, munkakeresés? Vagy esetleg tévé, számítógép, net? Azért kérdem, mert ha az embernek nincs kötelezettsége (munka, tanulás, stb.), sajnos nagyon könnyen el tudja hagyni magát, és barátok hiányában sokat ronthat a helyzeten. Ezért is eröltettem előző hozzászólásaimban ezt a fotózás kérdést, mert az mégiscsak egy olyan elfoglaltság, amihez ki kell mozdulni az utcára, olykor komoly munka is, és meg is van az eredménye. Tehát mégha magányosnak is érzed magad, mégiscsak lekötne valami..."
Nekem így mennek el napjaim: TV nézés, számítógép-net, alvas, házi munka, és munkahelykeresés-tovább tanulási lehetőség kersése (de ez idáig csak kudarc).
Hát most jelenleg semmilyen kötelezettségem nincsen, amit nagyon unok már, hogy az ember semmit nem tud tenni.
Érzem nagyon az úgymond a barát, és barátnő hiányát, ebbe igazad van, hogy sokat tud rontani a helyzeten.
A közlekedés fotózás lekötöt eddig, de már nem csinálom az állandó pofonok miatt.
Főleg, hogy a régi osztálytársam (aki eddig barátom volt), a rokonaim, szűleim, nagyszűlök se nézzik jó szemmel amit csinálok, nem is beszélve a többi személyről (akikről múltkor szó volt).
Nem csak közlekedésfotózással foglalkozok, hanem a régi közlekedési múlt tárgyai gyűjtése (természetesen csakis legálisan csinálom), de annak se örül senki. Főleg, a vasútnál nem örülnek neki, ha kukába szánt dolgokat kérem el. (Végülis azok már hivatalosan se léteznek már, és iratmegsemmítésre nem mennek már be, hanem az állomás előtti szemetesbe kerülnek a dolgok, vagy a szekrény háta mögé dobáljak, meg stb...). Sajnos a vasútmodellezek, aminek úgyszintén nem örül senki, így félbe hagytam minden tervet. Főleg, hogy egyszer sem sikerült összehozzni egy kiállítást, mert senki se szívesen lenne velem együtt kiállítás, múltkor majdnem összejött egy, de azt meg politikai nyomás hatására le kellett mondanom.
Másik poénos dolgom: Járatbúcsúztatások, de erről már előbb írtam, így csak kiegészítést írtam hozzá. A mai utasbarát BKV, nem igazán szereti, ha külsős személyek akarnak jót tenni a cégnek. Sokszor elküldtek melegebb éghajlatra, náluk egy a lényeg: minél több embernek tudjanak ártani. (a részletekbe nem mennék bele).
Képek, amiket kértél tőlem: (Sok fontos képem van, de valahogy ezek sokkal fontosabbak számomra).
1 kép: Legutolsó menetrendszerinti 179A a Csepeli Kórháznál. Nagy veszeteség Csepel számára, hogy a kórház kiszolgálás nélkül marad Hétvégenként.
2 kép: A Hétvégenként járó, Legutolsó Újhegy-busz, a teljesen kihalt Újhegyi útnál. (A fotó mínőségéért elnézést kérek).
3 kép: Na nagyon jól jártak a Rákoskertiek az új 97E-vel! Már sajnos a leggyorsabb megoldás megszűnt már. Képen: A Legutolsó Rákoskert-busz és Garázsmeneti Rákoskert-busz emléktáblája. (Megjegyzés a Garázsmeneti Rákoskert-buszhoz: Már nem lesz besűrítés a Pesti úton, így elég sokat kell majd várni....).
4 kép: Végállomáson lakókat kicsit fölzavartuk késő este, de ha már a Legutolsó 69A megy el végleg........(Aztóta is mindenkit hátrányosan érint a hiánya). A fotó mínőségéért elnézést kérek!
5 kép: 47-49V villamospótló legutolsó üzemnapján. Nem volt rossz pótlás, de azért majd még vissza térnek ők. (Megjegyzés: a képen látható busz föl is került a bkv figyelő blogra, úgy látszik, egy utasnak még sem volt rossz látvány az emléktábla).
6 kép: Legutolsó üzemnapján a Kiskörúti pótló, a 149V. Ő se volt rossz, csak a Kálvin téri torlódások, és a légifolyósó lefogta nagyon.
7 kép: Ha már központi ünnep van, akkor ne lehetne egy kicsit földobni a hangulatot az x járaton. Végülis mindenkinek a tetszését elnyete.
8-9 kép: Mindenki megfeledkezett volna a 20 születésnapról a 74A-nak 8Mexikói út-Csáktornya Park közötti rész), de még is gondoskodtam erről. Igaz, a 20 év alatt semmi se változott nagyon, csak annyi, hogy vissza felé járt a troli a Kvassay tér-Mexikói között.
10 kép: Régi Gépészeti Fönőkség legutolsó napja Rákoson.
Nap folyamán a takarítás megtörtént, utánna pedig a legutolsó szerelvény is elhagyta a Gépészeti Főnökséget 2db alkatrészekkel teli nyitott teherkocsival, jó nagy légkürtöléssekkel.
Azért nem semmi teljesítmény ennyi képet és videót csinálni, ez évi 7-8000 ezer körül lehet, durván számítva napi 20 képes átlag, beleszámítva az esős-fagyos napokat is. Szívből gratulálok hozzá! Esetleg van olyan képed, amire különösen büszke vagy és megosztanád velünk? Abból a 20-25 ezer darabból egy, ami valamilyen okból különleges...
Írtad, hogy szívesen várod a további kérdéseket. Nos, volna egy, amit korábban feltettem, de konkrétabb választ nem írtál le. Csak annyit írtál, hogy mostanában csak úgy elmennek a napjaid. Mégis hogy-mivel mennek el? Házimunka, hobbi, munkakeresés? Vagy esetleg tévé, számítógép, net? Azért kérdem, mert ha az embernek nincs kötelezettsége (munka, tanulás, stb.), sajnos nagyon könnyen el tudja hagyni magát, és barátok hiányában sokat ronthat a helyzeten. Ezért is eröltettem előző hozzászólásaimban ezt a fotózás kérdést, mert az mégiscsak egy olyan elfoglaltság, amihez ki kell mozdulni az utcára, olykor komoly munka is, és meg is van az eredménye. Tehát mégha magányosnak is érzed magad, mégiscsak lekötne valami...
"Azt szeretném még kérdezni a fotózás témával kapcsolatban, hogy hány éve kezdted a fényképezést, és ez idő alatt hány fényképet készítettél."
Erre szívesen válaszolok neked:
2006. Tavaszán kezdtem el úgymond csinálni, azóta kb. 20-25 ezer db kép/videó felvételnél tarthatok.
"Azt írod magadról, hogy nem vagy "úgymond szép". Sajnos manapság a szépség fogalma eltolódott az elkorcsosult anorexiások, és szteroidos izomagyuak irányába. Az ilyen szétszoláriumozott emberkék számítanak úgymond divatosnak, és ma főleg a fiatalok körében "ciki" kilógni a sorból. Emiatt már többször tanuja voltam gúnyolódásoknak. Szomorú és bicskanyitogató jelenség. Ezt látják a tévében, ezt tanulják az iskolában a többiektől. Erre csak azt tudom mondani, nem szabad az embernek magára venni az ilyesmit."
Végülis nem írtam le rosszul, mert az biztos hogy a mai divatot nem követem a nádszálú, ill. a kétszekrény ajtós emberkék világában.
"Ciki kilógni a sorból" Azt már jó sokszor megtapasztaltam, meg most is ezt tapasztalom.
Sajnos az embereknek mára nem az értelmiségi színt számít, hanem egészen más, de ebbe nem akarok most bele menni, mert tudja mindenki, hogy mire gondolok én.
"Erre csak azt tudom mondani, nem szabad az embernek magára venni az ilyesmit."
Sajnos mára az öszes búlvár, TV, meg egyéb más ilyen csak erről szól, illetve ezt próbálja mindenki fejébe beleverni szószerint.
További kérdéseidet, észrevételeidet továbbra is szívesen várom!
Azt szeretném még kérdezni a fotózás témával kapcsolatban, hogy hány éve kezdted a fényképezést, és ez idő alatt hány fényképet készítettél.
Azt írod magadról, hogy nem vagy "úgymond szép". Sajnos manapság a szépség fogalma eltolódott az elkorcsosult anorexiások, és szteroidos izomagyuak irányába. Az ilyen szétszoláriumozott emberkék számítanak úgymond divatosnak, és ma főleg a fiatalok körében "ciki" kilógni a sorból. Emiatt már többször tanuja voltam gúnyolódásoknak. Szomorú és bicskanyitogató jelenség. Ezt látják a tévében, ezt tanulják az iskolában a többiektől. Erre csak azt tudom mondani, nem szabad az embernek magára venni az ilyesmit.
"Arra, hogy befejezted a fényképezést, még azt írnám, hogy mai fejjel, amikor nézegeted a képeidet, nem azt mondod magadban, hogy megérte ezért ácsorogni a tűző napon, vagy fagyban? Hogy jól esik visszanézni, és büszke vagy rájuk. Vagy nem gondolsz arra, hogy pár év múlva fogod majd a fejed, és bosszakodsz azon, amit most nem fotózol, mert akkorra már nem lesz. Persze a Te döntésed, de én próbállak jobb belátásra bírni:)"
Van rá okom abbahagyni. És ha nem is én örökítem meg, akkor más. Igaz, én voltam az egyetlen egy hülye a járatbúcsúztatásoknál-születésnap ünnepléseknél, (végülis nem volt hülyeség, mert mindenkinek jól esett a dolog), de ezt utánnam csak 1 gyerek csinálta, de szerintem ő se csinálja már ezt, de ezt nem tudom 100%-osan.
"Azért furcsa, hogy egy szülő a harmadik osztályos gyerekre baseball ütővel támadna. Mert mégha dühös is lenne, egy felnőtt segédeszköz nélkül is adhat egy-két pofont. Persze könnyű a kisebbel, miért nem a maga súlycsoportjából keres "méltó" céltáblát magának. Biztos a saját gyermekét is így neveli otthon:("
Ez 100%-osan így volt, még én is nézztem, hogy ezzel mit akar csinálni........Azt közölte vele, hogy azért ezt nem kéne csinálnia, mert nekem se lesz jó, meg neki se.
(Tehát értelmetlen lett volna a dolog.) Szerintem az egy-két pofon is bőven elég lett volna számára vélemény nyílvánításra, de amit akart volna csinálni az már durva lett volna. Nem tudom, de lehet hogy saját súlycsoportjának tekintett engemet, mert tuti, hogy ittas állapotba volt az emberke. Én nem tudom, hogy otthon saját gyerekeit hogy neveli, de ebbe a témába inkább nem mennék bele.
"A vállalatoktól kapott pofonokra korábban a topicodba Te hoztál fel egy ellenpéldát, amikor írtad, hogy vezérigazgatói engedéllyel tudtál Rákosra bejutni. Azért ilyet sem kap mindenki!"
De lehet ilyent kapni, csak nyomós indok kell hozzá.
Nyomós indok: Anno idején 12-14 óráztam elég sűrűn a vasútnál. És halottak bent rólam a vezérigazgatóságon, és megadták az engedélyt.
Rákosról annyit: Erről nem nyilatkozhatok.
"Írod, hogy csúfolódnak a külsőd miatt. Ne foglakozz velük, ők sem szépek, csak a pofájuk nagy."
Ez így igaz. Figyelmen kívül nem tudom hagyni, mert alapjából nem vagyok szép úgymond.
"És semmilyen embertől nem várok el semmilyen jót, de egyet megfogadtam, hogy ha sikerül egyszer hatalomra kerülnöm, akkor akik utamba állnak, kegyetlenséggel elrakom őket lábalól"
Ilyet nem lehet írni, bármekkora pofont is kaptál korábban. Ilyen kisjelentésekkel senkiben nem keltesz szimpátiát."
Elnézést kérek, ha valakit ezzel megbántottam, csak elkapott engemet a düh.
"senkiben nem keltesz szimpátiát"
Ezt már megszoktam, és engemet már nem is érdekel a dolog.
Arra, hogy befejezted a fényképezést, még azt írnám, hogy mai fejjel, amikor nézegeted a képeidet, nem azt mondod magadban, hogy megérte ezért ácsorogni a tűző napon, vagy fagyban? Hogy jól esik visszanézni, és büszke vagy rájuk. Vagy nem gondolsz arra, hogy pár év múlva fogod majd a fejed, és bosszakodsz azon, amit most nem fotózol, mert akkorra már nem lesz. Persze a Te döntésed, de én próbállak jobb belátásra bírni:)
Azért furcsa, hogy egy szülő a harmadik osztályos gyerekre baseball ütővel támadna. Mert mégha dühös is lenne, egy felnőtt segédeszköz nélkül is adhat egy-két pofont. Persze könnyű a kisebbel, miért nem a maga súlycsoportjából keres "méltó" céltáblát magának. Biztos a saját gyermekét is így neveli otthon:(
A vállalatoktól kapott pofonokra korábban a topicodba Te hoztál fel egy ellenpéldát, amikor írtad, hogy vezérigazgatói engedéllyel tudtál Rákosra bejutni. Azért ilyet sem kap mindenki!
Írod, hogy csúfolódnak a külsőd miatt. Ne foglakozz velük, ők sem szépek, csak a pofájuk nagy.
Végül idézet tőled:
"És semmilyen embertől nem várok el semmilyen jót, de egyet megfogadtam, hogy ha sikerül egyszer hatalomra kerülnöm, akkor akik utamba állnak, kegyetlenséggel elrakom őket lábalól"
Ilyet nem lehet írni, bármekkora pofont is kaptál korábban. Ilyen kisjelentésekkel senkiben nem keltesz szimpátiát.
Nagyon érdekes dolgokat írtál le, és köszönöm neked, hogy ezeket leírtad!
Én idáig életembe egyszer se rekesztettem ki senkit, és sohasem fordult elő olyan, hogy ha valakinek segíteni kellett, hogy ne segítettem volna.
Sajnos a mostani időkbe kicsit szomorú vagyok, hogy mindenki le hülyézz szószerint, amikor egy-kétszer az ember élete múlott rajtam. (Múltkor szép is lett volna, ha előttem csavarja föl az idős embert a HÉV. Természetesen én voltam a hülye, amiért rászóltam, hogy vígyázzon.) És már gondolkozok azzon, hogy soha életembe senkinek se segítek. (Ha olyan hülye, hogy várja a villamost már egy órán keresztül, miközben pótlóbusz jár, én nem szólók neki, rá ér estig várni. De ha valakinek ahoz van kedve, hogy 15-20 tonna tömeggel szórakozzon, én nem fogok neki szólni-már nem egyszer láttam, hogy milyen végtermék lesz az emberből, ha elkapja a tengely és föltekeri teljesen.)
A tanárokról meg csak annyit:
Ők nem tettek semmit se. Harmadik-vagy negyedik osztályba előfordult olyan, hogy az összes szülő bejött a legelső óra szünetjébe, és engem fenyegettek olyanért, amit életembe akkor hallottam először. Valamelyik kedves szülőő még egy basball ütőt is behozott magával, hogy szétverje a képemet, de erről lebeszéltem a szülőt, hogy most kocsmába vagy iskolába vagyunk. Ráadásul tanárok-igazgatók sorra aláztak meg engemet mindenért, és olyan koholt vádakkal is bántottak engemet, hogy csak na. Javulás a felső osztályba-7-től, és szakközépbe volt.
De itt előfordultak problémák. Szakközépbe érdekes osztályfönőköt kaptam ki. ő is sok negatív élményt adott nekem át.
És én nem hiszek abba, hogy a tanárnak valamilyen következménye lenne abból, hogy nem segített. Mert végülis semmilyen következmény nem lett semmiből se.
Társadalomról:
Én nem bízok olyan társadalomba aki le hülyézz engemet, kirekeszt, és egyéb durva dolgokat művel velem. Nem hiába kell úgymond a deszkás részen utaznom, mert már unalmas évek óta hallkgatnom azt, hogy milyen egyéb debil állat vagyok.
Sajnos az utcán is sokat szórakoznak velem, hogy mekkor egy darab állat vagyok, meg stb... De a legpoénosabb a barátnő téma. Idáig akikel sikerült úgymond beszélgetésbe bele menni (nem én kerestem őket föl, hanem ők engemet), azokkal a legelső beszélgetés után semmi se történt, miután megtudták, hogy hogyan nézzek ki és hogy mivel foglalkozok én.
Nem hiába raktam le az asztalra végleg a fényképezőgépet. A legutolsó 2-3 évbe nagyon sok embertől kaptam megalázást, le hülyézést és stb... Múltkor kurva jól szórakozott velem a Kelenföldi-Budafoki telephelyvezető (részleteket nem árulnék el), és a kedves járművezető is, az xy vonalon. De nem csak az egyéb válalatoktól kapok pofont, hanem azok alkalmazottjaitól is. (részletekbe nem mennék bele). Sajnos az utcai járókellők is csinálják állandóan a műsorükat. De ma már senkinek se jó semmi. De milyen poén, hogy járat búcsúztatás után, sírnak azon hogy miért szűnt meg, de persze akkor nem kéne a legeutolsót leköpni és megdobálni kővel. De nem is beszélnék a kedves trolis egyesület tagjairól, és egy-két emberről, akik a XY vonalon dolgoznak, hogy azok mit ártanak nekem mostanába! Sajnos a két barátom szarik arra, hogy ő tudtuk nélkül minek mondanak el engemet állandóan. Sajnos úgy érzem, hogy ők már nem a barátaim.
Végülis akik eddig voltak barátaim (egy pár hónapig) csak kihasználtak, utánna meg hátba szúrtak. A legutolsó barátom az évek óta úgyszintén átvert engemet, és kihasznált folyamatosan, és állandóan került engemet.
Tehát én nem bízok abba, hogy valamilyen javulás lesz-e életembe, de az biztos hogy még szarabb lesz mint most.
És semmilyen embertől nem várok el semmilyen jót, de egyet megfogadtam, hogy ha sikerül egyszer hatalomra kerülnöm, akkor akik utamba állnak, kegyetlenséggel elrakom őket lábalól. (Végülis ne csak én szenvedjek állandóan, a sok állat miatt).
Én nyitottam ezt a topikot. talán mert engem is érint az elidegenedés, ezért különösen érdekel maga a folyamat és azok az emberek, akik elidegenedettnek érzik magukat a többi embertől. Simán elhiszem, amiket írsz, ilyeneket kitalálni sem lehetne, és a mai állapotokkal magam is tisztában vagyok. A helyzet más szempontú elemzése, megközelítése azonban nem árthat. A lényeg: az elidegenedés depresszióhoz vezet, szinte törvényszerűen, a depresszió pedig fokozza az elidegenedést. Végül az ember nem csupán az emberektől, hanem önmagától is elidegenedik és csupán vegetál. Márpedig én jól akarom érezni magamat, és őrizni akarok egy kemény magot, azaz önmagamat mindenestül elfogadva és szeretve. A többi pedig erre épülhet csak. Szóval az elidegenedés folyamatát meg kell állítani és újjá kell építeni új alapokon a társas énünket. A kiút valahogy azzal kezdődik, hogy az ember összeegyezteti a saját igényeit az emberi társaságra a józan biztonsági szempontokkal. Olyanokkal kell emberi hangon kommunikálni, akik emberi hangon kommunikálnak velem. Akik állat módjára viselkednek velem - velük szemben - "nem áldozat módjára" kell viselkednem. Ez elég összett és ellentmondásosnak tűnik. Szóval a nagyon kockázatos helyzeteket, nyilvánvaló bántalmazásokat ha lehet el kell kerülni. Ha nem lehet elkerülni, akkor pedig éreztetni kell, hogy nem vagyok áldozat. Sajnos van olyan, hogy az agresszíven viselkedő barmok agressziója hatására az ember áldozattá válik, majd ennek hatására áldozatként kezd viselkedni, amely viselkedés kiváltja az újabb agressziót újabb potenciális agresszorokból. Ma Magyarországon annyira a törtető, átgázoló önérvényesítés a trend és a fővonal, hogy a gyengék, kirekesztettek, áldozatok önérvényesítésére, az áldozatszerep elhagyására nagyon kevés támogató személy, vagy eszköz létezik. És a tanárok egy része ahelyett, hogy megálljt tudna parancsolni a kirekesztésnek, az agressziónak, inkább homokba dugja a fejét, esetleg inkább fokozza az agressziót dilettáns viselkedésével. Esetleg fél az agresszor diákoktól ezért azonosul velük, hogy ő maga ne váljon áldozattá. De ha nagyon határozottan elmondja az ember egy tanárnak, hogy mit művelnek vele és kik, esetleg hozzáteszi, hogy ezt nem viselheti el tovább, és segítséget kér, akkor a tanár munkaköri kötelessége, hogy támogatást nyújtson. Ha konkrétan tényszerűen és lelki hatásait is kifejtve elmondja az áldozat a tanárnak a dolgokat és utal arra, hogy bízik a segítségében, akkor a tanár lépéskényszerbe kerül, mert ha később felsőbb fórum elé jut az ügy akkor kötelességmulasztásért még büntetőjogilag is felelősségre vonható. De ez csak a közvetlen és fizikai szint. Belső lelki önvédelemre is szükség van. nem szabad az embernek önmagát elhanyagolnia! Az önelhanyagolás minősített esete, ha hagyjuk, hogy újra és újra áldozattá váljunk. Van egy könyv : Verena Kast: Búcsú az áldozatszereptől. Európa Kiadó, 2004. amely sajnos pszichoanalitikus, tehát kevéssé gyakorlati módon de feltárja azt, hogyan válik valaki lelkében belül áldozattá. A legfontosabb, hogy ne az áldozat szerepével ne is az agresszoréval azonosuljunk, hanem se áldozatok, se agresszorok ne legyünk. Neked azt tudnám tanácsolni, hogy ne általánosíts! Különítsd el azt aki szándékosan rosszat tesz vagy akar neked attól, aki csak tudatlanságból, vagy mulasztásból árt, és azoktól akik nem ártanak, nem rosszak hozzád, és esetleg akadnak köztük olyanok akik segíthetnének melléd is állhatnának, de még olyanok, is akik mások áldozatai szintén. Mindenkit általánosítani és egybemosni a totális elidegenedést jelenti és igazságtalan is, mert bűnöst és áldozatot, ártót és segítőt egy kalap alá vesz. Az emberek megkülönböztetése és annak tudata, hogy jogod van a biztonságra és a nyugalomra, önmagad fejlesztésére nagyon fontos. Van egy másik könyv is, ez a szóbeli agresszióval foglalkozik Barbara Berckhan: Verbális önvédelem. 2005. Idézek belőle: "Az önvédelem mindig a függetlenség kinyilvánításával kezdődik: a hangulatomat nem teszem függővé mások hangulatától. Amíg hangulatunk és érzéseink attól függnek, hogy mások hogyan kezelnek bennünket, addig olyanok vagyunk mint egy marionettbábu."
Elnézést kérek tőled! Nem direkt voltam goromba. Ha esetleg megbántottam volna valakit, akkor szeretnék tőle Bocsánatot kérni!
"Biztos nem véletlenül kezdtél el ide írni, hanem valami pozitív támogatásban, vagy legalább érdeklődésben reménykedtél."
Ebbe 100%-osan igazad van.
"Arra bíztatnálak, hogy a hobbidat semmiképpen ne add fel. Enélkül tényleg csak úgy "elmennek a napok", viszont teljesen céltalanul. Az, hogy fényképezel, de közben a járókelők hülyének néznek, miért érdekel téged? Mindenkinek megvan a maga kis (pozitív értelemben) "dilije", és senki nem röhögi ki. Nem hiszem, hogy fényképezés közben mindenki ujjal mutogatna rád, és röhögne. Ha mégis előfordul ilyen, akkor ne vedd észre az ilyesmit, nézd levegőnek. Neki semmi köze hozzá, gőze nincs róla, hogy mondjuk egy hazai gyártású mozdonyra, amit fotózol mennyire büszke lehetne ő is. Tehát ennyi erővel őt is hülyének tekinthetnéd."
Én abba hagytam a sok negatív élmény miatt.
"Rokoni kapcsolatok nem szűnhetnek meg, legfeljebb nem beszéltek egymással. De attól még rokonok maradtok. Bár aki a saját rokonának a hobbiját nem tudja tolerálni, azzal tényleg nem érdemes kereseni a kapcsolatot. Nekem biztos nem hiányozna az ilyen."
A legutóbbi hozzászólásod (is) eléggé ingerültnek tűnik. Pedig nem így kezdtél ebbe a topicba írni. Persze biztos, hogy sok bosszúság ért az életed során, de azzal nem érsz el semmit, ha másokkal emiatt goromba vagy. Olvasd el még egyszer a topic címét. Biztos nem véletlenül kezdtél el ide írni, hanem valami pozitív támogatásban, vagy legalább érdeklődésben reménykedtél.
Arra bíztatnálak, hogy a hobbidat semmiképpen ne add fel. Enélkül tényleg csak úgy "elmennek a napok", viszont teljesen céltalanul. Az, hogy fényképezel, de közben a járókelők hülyének néznek, miért érdekel téged? Mindenkinek megvan a maga kis (pozitív értelemben) "dilije", és senki nem röhögi ki. Nem hiszem, hogy fényképezés közben mindenki ujjal mutogatna rád, és röhögne. Ha mégis előfordul ilyen, akkor ne vedd észre az ilyesmit, nézd levegőnek. Neki semmi köze hozzá, gőze nincs róla, hogy mondjuk egy hazai gyártású mozdonyra, amit fotózol mennyire büszke lehetne ő is. Tehát ennyi erővel őt is hülyének tekinthetnéd.
Rokoni kapcsolatok nem szűnhetnek meg, legfeljebb nem beszéltek egymással. De attól még rokonok maradtok. Bár aki a saját rokonának a hobbiját nem tudja tolerálni, azzal tényleg nem érdemes kereseni a kapcsolatot. Nekem biztos nem hiányozna az ilyen.
"Szakmai téren céltábla vagyok"
A hozzászólásodnak ezt a részét nem igazán értettem meg. Ha van kedved, erről írhatnál egy kicsit.
Hidd el, van rá nem egy okom, hogy miért gyanúsak nekem egy-két személy.
"Írtad, hogy nincs munkád. Akkor most hogyan telnek a napjaid? Munkakeresés, vagy a vonatfotózás?
A vasutat sokan szeretik, esetleg más vonatmániással tartod a kapcsolatot? Közös utazás, fotózás stb... Ez is egy módja a barátkeresésnek, ha megvan a közös pont, a közös érdeklődés. A nyitott topicodba is többen írtak már."
Erre válaszolnék neked bővebben:
1, Tényleg nincsen munkám, és tovább se tudok tanulni felső oktatásban.
2, Valahogy mégis elmennek a napok nálam.
3, Természetesen keresek munkát, és tovább tanulási lehetőséget, de idáig nem sikerült találni olyant, ahol szívesen látnának engemet.
4, Nincsen semmi közöd ahhoz, hogy én mit fotózok!
Annyit elárulok, hogy senki ilyen személyel nem tartom a kapcsolatot, tehát közös utazás-fotózásról nem is beszélhetünk. Eddig kizárólag csak egyedül csináltam, de már ezt se csinálom többé.
Ennek több oka van:
-Szakmai téren céltábla vagyok,
-Kibaszottul (a legtöbbje) negatívan áll hozzám+még meg is aláznak engemet legtöbbször,
-Szakmába, az Ismerős, baráti kapcsolatok megszűntek teljesen,
-Már unom, hogy az utcán járkálók szemábe egy hülye vagyok,
-A szakma miatt, rokoni kapcsolatok szűntek meg végleg.
5, Velem nem szívesen beszélget senki, így közös témáról nem is lehet szó. És úgy se barátkozok senkivel.
6, A nyitott topikot meg le szarom. Úgy is csak negatív dolgokat hozott nekem a topik.
Nem lehet, hogy az is közrejátszik a dolgokban, hogy már mindenki gyanús, és azt hiszed, hogy "csak szórakozni akar veled, mint a többiek". Mivel sok kellemetlen élményed volt, ezért már nincs bizalmad senkiben.
Írtad, hogy nincs munkád. Akkor most hogyan telnek a napjaid? Munkakeresés, vagy a vonatfotózás?
A vasutat sokan szeretik, esetleg más vonatmániással tartod a kapcsolatot? Közös utazás, fotózás stb... Ez is egy módja a barátkeresésnek, ha megvan a közös pont, a közös érdeklődés. A nyitott topicodba is többen írtak már.
1, Máshová nem tudtam volna elhelyezkedni, a szakma miatt.
2, Én se raktam be szívesen a lábamat oda, de más döntésem nem volt.
3, Feljelentést nem tette a várható következmények miatt, tanú nem volt.
4, Apámmal születésem óta nem tartom a kapcsolatot, az ő hibája miatt (végülis nagyon jól járna azzal, ha földobnám a pacskert). Anyukám azért engedett ilyen helyre el, mert ő neki se volt választási lehetősége. Meg aztán őt úgyse érdekelte azt, hogy én mit csinálok egésznap.
Értem. De valahogy igazából nem érdekel, hogy nem kedvel engemet. Már hozzá szoktam ahhoz, hogy a mai világunkba sokkal több a buta ember, mint az okos ember.
Miért nem váltottál iskolát ezek után? Én be nem tenném többet ilyen helyre a lábam, ahol ennyire veszélybe lennék, mégha emiatt veszítek is egy évet. És tutira feljelentettem volna őket, egy tanú biztos lett volna a látlelet mellé. Ha édesapád nem is féltene, anyukád miért engedet el ezek után egy ilyen helyre?
