Olvasva néhányak hozzászólásait, van köztünk pár "szerencsés", akinek megadatott, hogy eljutott Szaúd-Arábiába. Nekem csak útikönyveket és weboldalakat olvasva izgatta fel a fantáziámat, nem is hiszem, hogy valaha eljutok oda, de érdekelne néhány történet elsőkézből. Azt már tudom, hogy Chrudinák, Frei, Orbán vagy Gyurcsány hogyan építette a magyar-szaúdi kapcsolatokat, de most a "hétköznapi" vizitorok tapasztalataira lennék kíváncsi.
Az ország méreteiből és egy turista behatárolt lehetőségeiből adódóan biztos van néhány kalandos beszámoló.
"Igen tervezem a másik oldalt is, ott főleg a szent városok érdekelnek."
Ne feledd, hogy Mekkában csak a körgyűrűig mehetsz, (azaz csak messziről pillanthatsz rá a Masjid al-Haramra, de leginkább csak az Abrádzs al-Bajt tornyára) Medinában pedig csak az Al Masjid an Nabawi körzetének határáig látogathatsz (de ott a város többi mecsetének - így a legrégibb Masjid Quba körzete - bejárható)!
"Ez az életfa dolog, elhiszem, hogy nem a legnagyobb csoda, de mégis az, hiszen a semmi közepén van :)"
Sajnos nem a semmi, hanem a szemetes ipari pusztulat közepén van, de te tudod.
"Még annyi, hogy ha Dammanban bérelünk autót, azzal mehetnénk Bahreinbe is?"
Nem. Sajnos nekünk is külön kellett bérelnünk mindkét helyen.
Igen tervezem a másik oldalt is, ott főleg a szent városok érdekelnek.
Én nem vagyok az a nagyon strandos, persze ,ha már ott a víz, de nem tudok úszni, és a mindenféle homokba fúródó halak és egyebek, amik megharapnak...na azok is elrettentenek.
Mondjuk, van még mit utána olvasnom a témának, mert nőként vajon mennyire mehetek szent helyekre.
Ez az életfa dolog, elhiszem,hogy nem a legnagyobb csoda, de mégis az, hiszen a semmi közepén van :) meg a listámon van már vagy 20 éve.
Köszönöm a tanácsod a közlekedéssel kapcsolatban.
Még annyi,hogy,ha Dammanban bérelünk autót, azzal mehetnénk Bahreinbe is?
Igazából még csak tapogatózok,hogy mit és,hogy lenne érdemes összeszervezni.
Igen, van egy (persze ezen kívül több is, mint a különböző heritage village-k mindenfelé) csúnya turistacsapda, amit ajánlatos elkerülni. Lusta voltam leírni, de, hogy más ne keverjen be, (aztán a blogíróhoz hasonlóan ne jöjjön ki bosszankodva) pár megjegyzést fűznék az Al-Ahsa (Al-Hofuf) „oázis” keleti részén található Al Qarah Mountain látványossághoz, amit a korábbi hozzászólásaimban méltattam.
Mi azért kerültük el a fejenként 58 SAR-ba fájó meglepetést, mert odafelé elolvastuk (a Google-térképre bökve) azt a többszáz átkozódó véleményt, amikben a felháborodott szaúdi családapák pocskondiázzák a lehúzást. Nos, a látványosság bejárásához nem kell bemenni a „múzeumterületre”, vagy minek is nevezhetném. A hegyrendszer a következőképpen néz ki:
Van egymás mellett egy óriási (a tulajdonképpeni Al Qarah Mountain) meg egy kisebb (az Mount Abu Hsas Altoithir) sziklakomplexum. A kettő együtt alkotja a világörökségi területet, és közöttük húzódik az Al-Umran-Al Towaither Road.
Gondolom, hogy házigazdáék úgy gondolták, hogy kiaknázzák ezt az egész cuccot, és erre ki is találták ezt az irdatlan (egy négytagú családnak úgy 23.000 forintba fájó) belépőt, majd a kialakítási project befulladhatott, amire a következőkből következtetek: Az egész, több kilométeres monument szépen körbe van építve (töküres) parkolókkal, elhagyatott árusítóbódékkal, díszbejáratokkal, stb. Mindenki ott parkol és ott mehet ki-be, le-fel tökingyen az egész szikla-és barlangrendszeren, ahol akar. A bejárásuk akár egy egész napot is felemészthet, mi két napon keresztül órákig bolyongtunk, méghozzá úgy, hogy egyetlen emberrel sem találkoztunk (azaz nem lógtak bele a képeimbe, amikből párat fel is raktam).
Aki pont nem nézi az értékeléseket, hiheti, hogy csak a csicsa-micsa elkerített reszortos-vendéglős-akármis Disneyland-bejáraton hatolhat be csodáskodni, pedig ott nem történt más, minthogy azt a nyúlfarknyi részt rakták rendbe, takarították ki, csináltak betonutat meg ilyesmit. Ez a Heritage-parádé a teljes területnek kb. a 3%-át jelentheti, és valószínűleg azért árazták el, mert később az egész területet bekerítik, amire már nem lesz túlzó a belépő.
Tehát még egyszer: nem kell a két hegy bejárásához belépőt fizetni… már, ha az embert nem zavarja a lejjebb fekvő területeken a szemét. Ugyanis, a nem bekerített részeket a helyiek teleszemetelik, de nem akármilyen mértékben. Aki ezen képes átnézni (vagy a talajszintet közel-keleti rutinnal figyelmen kívül hagyni) az kedvére bóklászhat a hegyek szurdokaiban, tetején és a barlangokban naphosszat.
Nagyon kedves vagy, de nem mondhatnám magam tapasztaltnak, mindössze kétszer utazgattunk az országban, viszont megpróbálok válaszolni. Hogy ne legyen nehezen érthető a kétféle valuta keverése (az egyik kb. 100, a másik pedig 1.000 amúgy) a mi pénzünkkel, ezért forintosítok.
A Dammam-Bahrein út taxival drága. Vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy a távolság (a dammami reptérről) több, mint 100 km, ezért drága. Viszont mehetsz Uberrel, ami – ha jól emlékszem – a feléből kijön, de az sem olcsó, sőt, a végén még meglepetés is jön. Mi ezt a megoldást választottuk. Az út 27.000 forint volt, de másnap hozzábiggyesztett az Uber még 9.500 forintot, az üzenet szerint „megváltoztatták az árat” (egy nappal a szolgáltatás megvalósulása és a viteldíj megfizetése után). Azóta is bombázom őket egyre durvább hangnemben, ami érzékelhetően nem zavarja a bandát, mivel még válaszra sem méltattak. Szóval ez a megoldás úgy 36-37 ezer forintba fáj, de a világ végén lévő reptérről. A belvárosból olcsóbb, de nem különösebben. Mi sem így mentünk volna, de késő este ért be a gép, busz nincs, meg két országban kellett autóbérlést intézni, szóval így adta ki.
Na aztán van a busz. Többen beszámoltak más platformokon, hogy az most éppen nem megy. Ez egy kicsit sommás, megy az, csak nem „az”. A busz amúgy 10.000 forint egy irányba, de a retúr csak 15.000. Visszafelé ezzel jöttünk… volna, de, amikor felkerestük a SAPTCO manamai irodáját, közölte a faszi, hogy sajnos pont elromlott a busz (naná, az országos buszos cégnek véletlenül rendre elromlik „a” busza), de semmi baj, pont jön egy csóka, majd ő megoldja ugyanannyiért, de ne is menjünk sehová, (így nem tudtunk hűtőmágnest venni az ország egyetlen hűtőmágnes-lelőhelyén) mert két órával előbb átvisznek, ha megtelt a járgány. Nem bántuk, mert busz helyett egy irdatlan V8-as SUV-ban pöffeszkedhettünk, de élek a gyanúperrel, hogy a jegyárus összejátszik a spanokkal, akik feketén fuvaroznak, oszt’ rüsztölnek a lóvén (ami nyilván marad szépen a 138 forintos benzint és az öt utast tekintve). A vin-vin bulit letudva nem mentünk Dammamig, mert Al Khobarban volt a következő szállásunk, de a parittya nem volt hajlandó arra kanyarodni („nem taxi”). A SAPTCO menetrendjével, meg az állomás lelőhelyével nem fárasztalak, fent van a honlapjukon.
Élet fája… hmmm, nem szeretek úticélokat ekézni, de azért na. Hogy is fogalmazzak, nyilván a helyi embereknek szent és kedves növény tiszteletéhez és óvásához hozzájárul az, hogy egyáltalán van (t.i. a sivatagban fa). Egy sivatagi nomád másképpen tekint egy tekintélyes (de azért nem túlzottan) méretű és esztétikumú fára, mint egy mindenféle erdőket megjárt európai, aki akár Spanyolország városaiban minden sarkon lát két hasonlót. (Nálunk csak azért nem, mert eltüzeljük.) A képeim között látod a fát, amit nem fényképeztem hozzá, az a csúf ipari háttér mindenféle olajfúró-biszbaszokkal meg szeméttel. Ki nem pusztultunk volna oda, csak pont útba esett a keleti part egyik strandnak jelölt, de valójában szemetes ipari partszakaszáról a nyugati part ugyancsak szemetes, de legalább fürödhető strandjáig, meg hát nekünk a seggünk alatt volt a bérautó az olcsó benyával. Ha tanácsolhatom, ne erőltesd!
Az oázis, amire gondolsz, valószínűleg Al Hofuf. Az egész keleti-partosdiban az ér valamit, (na jó, Manamában van azért látnivaló) a „Dammam közelében” pedig annyit tesz, hogy 150 km a pályán. Nyilván van busz, a hely röpke leírását lejjebb megtalálod, de aztán ne úgy képzeld el, hogy a romantikus homokdűnék között bólogat egy csokor pálma, melyek körülölelnek egy kristálytiszta vizű tavacskát, amiből tevék szürcsölnek, amiket fegyveres nomádok vigyáznak. Nem, ez egy kurvanagy városkomplexum, melyből csak egy Al Hofuf. Attól „oázis”, hogy itt van felszín alatti víz, ezért létezhetnek növények, többek közt a városok peremén az a 3 millió datolyapálma, ami az ország (és egyben a világ) datolyatermésének nem kis részét adja. De Al Hofuf a környékhez mérten jó hely, fantasztikusak a sziklaformációi, és nagyon baba a három erőd közül az egyik, az Ibrahim Palace. Ez utóbbinak szépséghibája, hogy zárva van. Nem is láttuk volna, ha nem feszítem be a kaput, (nem tudtam, hogy zárva, van olyan erre panaszkodó hazánkfia a Google-térkép értékelői között, aki csak ezért jött) és, ha már bent voltunk, a felújítást felügyelő vendégmunkások vezetője megengedte, hogy körbenézzünk. (Később aztán előkerült egy arab főni is, hogy sajnos nincsenek nyitva, húzzunk, de addig már megnéztük az egészet.).
Neked is azt tanácsolom, ha még nincs jegyed, hogy a túloldalra menj!
Ami fantasztikus ott (és az egész országban) az a Hail-Al Ula útszakasz egésze, Hegra és környéke mindenestül, valamint Medina belvárosa, különös tekintettel a Quba-mecset többezres zarándoktömege elragadtatásának megfigyelésére (már amennyiben fogékony vagy az ilyenre). Érdemes megnézni még Dzsidda meglehetősen kicsi történelmi magját, (a fele romokban) és egy harmadik szent város, Taif mecsetjének zarándokáradatát, jóval odébb pedig Rijádnak vannak gatyába-heritédzsezett részei (mentik, ami menthető, ami meg nem, azt újjáépítik mérsékelt autentikussággal). Na meg nem mindegy, hogy a Vörös-tenger víz alatti csodáit, vagy a Perzsa-öböl fúrótornyait és olajfinomítóit nézegeted pihenésképpen.
Bocsánat,ha evidens dolgokat kérdezek, még csak pár napja kezdett érdekelni a téma.
Úgy láttam, hogy Péter966 a legtapasztaltabb, így elsősorban tőle kérdezném,de bárki mástól is szivesen veszek választ!
Dammanból Bahreinbe mennyibe kerül kb a taxi? Én szeretném a fővároson kívül az "élet fáját" a sivatagban megnézni, és úgy gondoltam,hogy ez praktikusabb lenne így. Mindenhol olvastam,hogy olcsó a taxi, na jó, de az mit jeletn (kb) ?
Olvastam egy oázisról is Damman közelében,de nevet nem találtam. Oda lehet szervezetten is menni-vagy magunktól tudunk oda jutni?
Strandolással tizeniksz éve Jordániában felemás élmények értek, vagy a(z akkor) veszett drága búvárklub vagy az aszalódás a semmi közepén, kilátással az ipari kikötőre, érdeklődő helyiekkel. De ez ahhoz képest súlyosabbnak tűnik. Nem igazán látom az utat, hogy lesz ebből turizmus. Adná magát, hogy ha tenger mellett vagy, akkor fürödj is benne. Mondjuk ha meg lesz turizmus, mi marad az érintetlenségből, hehe.
Gyermek típusú élőlénnyel nehezítésnek tűnik a strandvadászat így. Pár napra megszállni egy reszortban valóban megoldás lehet. Bár a bookingot nézve ott sem feltétlen az ésszerűség mentén indultak el a nagy nihilibe telepített egységeikkel.
A bahreini 4 rugós ágybérlés az mediterrán ár, a 10 euró szokásosnak számít. Úgyhogy mentésnek rendben van, de inkább a dzsiddai oldalon keresgélnék, ha majd egyszer úgy alakul.
Szóval a strandok… kezdem általánosságban, illetve a „túloldalon”.
A szaúdiak sivatagi nép, nem tartozik a kultúrájukhoz a pancsikolás, pláne nem az úszkálás. Ez nem is lenne gond, de úgy kívánnak vezető turistahatalommá válni, hogy nem gondolnak arra, hogy a kedves utazó a viszont a rekkenő hőségben lépten-nyomon megmártózna, amerre csak jár.
Tavasszal végigautóztunk egy jó darabon a Vörös-tenger partján, de strandolási lehetőség szinte sehol sem akadt. Látni, hogy gigantikus beruházások készülnek a partokon, ahová majd reszortosék beköltözhetnek, ott nyilván ki is építik a korallfalas fürdéshez szükséges mólókat, meg mindent, ami kell… a plebsz meg fürödjön a verejtékében.
Egyszer találtunk egy strandot, ami hatalmas és tök üres volt, ugyanis az üdülővárost még nem építették meg mellé, így négyünké volt az egész komplexum. Sok örömünk nem telt benne, hiszen aki volt már a Vörös-tengeren, az tudja, hogy néhol sokszáz métert kell elgyalogolni a 10 centis vízben a korallfal végéig, ahol kezdődik a snorkel-paradicsom. Na mindegy, legalább fetrengeni azért lehetett a melegvízben.
Dzsiddában a városi strandok mindegyike le volt szalagozva, a helyiek azt mondták, így is marad, nem lesz fürdési lehetőség a tengerparti sétányon. A város határától több tíz-kilóméterre sincs használható szabadstrand. Egyszerűen minden valamirevaló partot átláthatatlan falakkal körbekerítenek és 10-50 ezer forintos (!) napi belépőket kérnek, ha egyáltalán beengednek. A zárt reszortok (még a szót is utálom) között néha van egy kis szünet, ami maximálisan megfelel szeméttelepnek. Tehát a part egy pusztulat, majd onnan kezdődik az 500-600 méteres tapicskolórész, viszont annak a végéig nem mehetsz el, mert ezen telkeken általában ott áll egy rendőrautó és azonnal szirénázni kezd, ha túlságosan megközelíted azt a határvonalat, amiért Vörös-tengerezni érdekes. Azt mondanom se kell, hogy ezeken a szeméttel borított partokon se fű, se fa… de mondjuk fürdőző sem.
Egyszer találtunk egy mólót pecásokkal. Kimentünk a végébe, beugrottunk, és – mivel ott soha, senki nem úszott – hihetetlen volt az érintetlen korallfal a milliónyi színes hallal. A víz alá nem látó pecások meg is kérdezték: „van hal”? Aztán jött a határőrség, hogy itt tilos úszni, mert veszélyes (naná, meg nem fizetős).
Végül mi is befizettünk egy „kevésbé” drága (ennélfogva lepukkant, de élvezhető) sznori-telepre. Így, aki a nyugati partra megy, az akkor jár jól, ha a szállását is egy ilyen helyen foglalja le, majd innen megy bérautóval, ahová akar.
Már előre olvastam, hogy a keleti parton milyenek (illetve milyenek nem) a strandolási lehetőségek, tehát nem ért váratlanul, meg nem is azért mentünk oda, csak közben a „várt” 28 helyett folyamatosan 32 fok volt, így fel akartunk hajtani feszt strandokat útközben.
Valahol áradoztak, hogy Dammam környékén ugyan nem, de bezzeg a jó kis bahreini strandok… nos, ott sem. A part általában sziklákkal kerített, (mint a töltés a Dunaparton) vagy éles mészkőperemes, vagy koszos, vagy akármilyen, de fürdésre alkalmatlan. Ha mégis alkalmasnak tűnik, biztos lehet benne a turista, hogy kirakják a fürödni tilos táblát. Nem normálisak. Bezzeg olajmilliomosék lehetőségei! Az egyik nap lepusztultunk Durrat Al Bahrainba (az a mesterséges sziget-izé ott délkeleten). Tudtuk, hogy privát, de bekönyörögtük magunkat félórára a biztonsági őrségnél. Nos, a képeimen is látható, teljesen kihalt szigetkomplexum gigantikus beachjeire irdatlan mennyiségű finom homokból csináltak öblöket, hogy a parittyák aztán jól ne menjenek rá, hiszen mindegyiknek a partra nyílik az ólja is.
Bahreinben körbejártuk a szigetet, három strandot találtunk: az egyik annyira szeméttelep, hogy nem is beszélek róla. A másik… hmm… helyi viszonylatban elfogadható, azaz be lehet menni a vízbe, még zuhanyzók meg ilyesmik is vannak, ez a felső szívecske, a Malkiya Beach, a másik meg egy szabályos strandnak tekinthető, mindennel ellátott kilométer hosszú homokos part, kivételesen nem teli szeméttel, ez a Jazaer Beach. Ide viszont 2.000 forint a belépő, és ha kifogsz egy melegebb napot, ott döglesz meg a fövenyen, mert aztán se fa, se semmi. Persze, ha akarsz, egy elkerített részén bérelhetsz 4.000-ért ágyat, meg napernyőt. Amikor ott voltunk, az egész komplexumban nem volt több 15 főnél (plusz a 15 fős személyzet).
Dammamban először a véget nem érő, napégette, töküres, százezer négyzetmétereket kitevő sétányokat meg parkok mentét néztük végig, itt szóba sem jöhetett a fürdés. Északon egy jelölt strandon 500 méteres árapály placc volt, azaz gusztustalan sár borította a fövenyt, ami átment a végeláthatatlan, egycentis vízbe, de legalább volt mangrove és mocsárszag, ha már ember egy szál se. Aztán olvastuk egy blogban, hogy bezzeg a Boy’s beach! Nosza, leugrottunk 40 km-t délre. Ez a hely egy 60 méteres szemétlerakat, melynek partján hat pakisztáninak tűnő vendégmunkás pecázott, és kaján vigyorral nyugtázták, hogy feredőzni készülünk az asszonnyal. Hát nem. Innen csak egy rövid utazás volt az Al Nawras Lake partja a maga 20 cm-es vizével, amitől meg egy köpésre egy végre normális fövennyel rendelkező, több kilóméteres part, az Azizyh Beach: mondanom sem kell, hogy itt hatalmas táblák tájékoztatnak, hogy a „fürdés mindig veszélyes”, és aki megpróbálja, annak aztán jön a bünti. A dolog furcsasága, hogy mindezt a határőrség közli, egyesek szerint azért, nehogy átússzanak az emberek Bahreinbe. Agyrém.
Száz szónak is egy a vége, tényleg végigvizslattunk mindent, a partokat időnként lezárják a luxusüdülőhelyek, ahonnan aztán pálmák bólogatnak, és sejteni lehet, hogy ott lehet fürdeni, de közönséges halandónak sehol… egészen a félhold-öbölig. Kicsit zavaros, mert az öbölben sorakozó strandokat hol így, hol úgy nevezik, nem derül ki a leírásokból, hogy melyik privát, melyik nem, melyikre van belépő, vagy akármi. A Google térképen a véleményezők az erre szokásos frazeológiával vázolják a körülményeket, melyek szerint „Isten az Ő mindenhatóságával ilyen gyönyörű helyet teremtett”, meg „Minden testvérem élvezheti a naplementét ezen a strandon”, stb.
Dammamhoz az öböl nyugati partján a legközelebb a Sadaf Beach Half Moon van, na, mi itt strandoltunk. Először hétköznap délelőtt voltunk, aminek előnye, hogy a több strandrészből álló partszakasz totálisan kihalt volt, magunk lehettünk (délig érkeztek még 10-15-en). Itt a víz sekélyen indul, de úgy 30 méter után erőst mélyülni kezd, és pikk-pakk több méteressé válik. A homok finom, autóval oda lehet állni a part előtti betonjárdához, a part nem túl széles, nem kell sokat gyalogolni, és beton árnyékoló kuckók alá lehet telepedni (a képeimen ezek is láthatók). Hátránya, hogy egy nyüves fa sincs (bezzeg a mellette lévő reszort egy pálmaerdő, de a „népnek” így is jó), valamint, hogy nem csak a komplexum szemetes, de a tengervíz az első három méteren tele van papírzsebkendőkkel, meg egyéb szeméttel. Hiába van egy egyenruhás takarítóember, lesz@rja az egészet. Amikor jött egy arab család, a vendégmunkás odaugrott, segített kipakolni a V8-asból, vitte a paerzsaszőnyeget, a sütőt, nehogy apa megemelje magát, majd összegereblyézett… természetesen csak a család bódéja előtti részen.
Másodszor pénteken, azaz hétvégén mentünk oda késődélelőtt, na akkor már sokan voltak. A legtöbben vendégmunkások, de voltak csóróbb helyiek is családostól. Megannyi szemig burkolt asszony, félig levetkőzött férjeikkel és a sok gyerekkel. Európai kinézetű ember rajtunk kívül nem mutatkozott, de a népek nem is nagyon fürödtek. Mindenki a parton döglött, a hozott karosszékeikből grilleztek, vízipipáztak, beszélgettek. Egy kedves család meg is hívott bennünket sült csöveskukoricára meg teára (ez az út során rendszeresen előfordult, hol süteménnyel, hol ásványvízzel, stb.). Sajnos senki nem veszi a fáradtságot, hogy az egyébként minden árnyékoló elé kihelyezett kukáig menjen mondjuk 3 métert, ott hányják szét a szemetet, ahol vannak, szóval ebben a hőségben ez nem a leggusztább.
Az öbölben lefelé aztán jön az Amwaj Beach, ami hasonló ehhez, de valamit süketelnek a leírásban, hogy csak családoknak, vagy mi, így inkább nem bonyolítottuk az életünket. Aztán az Aramco strandja: a szokásos kapuval meg biztonsági őrökkel, azaz privát, legdélebben meg a mesterséges félszigetes, ugyancsak privát nyaralótelep. Ennyi. Biztos van még az öböl túlsó oldalán is használható strand, de egyik sem egy karibi élmény, de szükség esetén megteszi.
Összefoglalva, strandolni nem érdemes Szaúd-Arábiába menni (már, ha valaki nem valami ólinkluzív akármibe fizet be, oszt’ ott tesped egy hétig), mert macerás, a public beachek pedig korlátozott számban állnak rendelkezésre és koszosak. Tehát hiába vannak a Google térképen tucatjával zöld napernyőcskés strandikonok, igazából azok nem strandok, így jelölik az egyszerű partszakaszt, parti parkokat és sétányokat is.
Nem, nem számoltad el, de a felsők mást jelöltek, bocs, ha bezavarnak. Szóval az alsó négyesről van szó. Rendben, írok majd pár sort, miért nem lehet a partok nagyrészén strandolni.
Wow, kösz az új leírást, gyors volt a visszatérés. Hiába, a vízum ereje! :)
A nyugati galériád sokkal jobban megfogott, ez így haloványabb merítés. A bahreini WEC futam mondjuk nagy plusz.
De egy Damman - Rijád vonalat továbbra is el tudok elképzelni, csalogatóak az olcsóbb repjegyek.
Azért ha írsz egy pár sort a tengerparti kihívásokról, még többet segítesz.
Lehet, hogy elszámoltam magam, de szaúdi oldalon 3 bejelölt helyet látok, (Ras Tanura, meg két Half Moon) meg 3 másikat Bahrein területén. Azok is nyomasztóak?
A javaslatom továbbra is az, hogy ne ezt az oldalt válasszátok, hanem a nyugatit! Dammamnál (és az agglomerációjánál) semmitmondóbb hely nem nagyon van, Bahrein (Manamástul) sem túl érdekfeszítő, de ott legalább van pár történelmi ez-az, strandolni pedig mindkét helyen katasztrófa. Ha valaki időt spórolna meg, ne putrizza végig a partvidékeket (megtettem helyette), mert úgysem talál valamire való fürdőhelyet, nem kezdem el részletezni, hogy miért (legfeljebb külön érdeklődésre), de ideemelek egy térképrészletet, amin a négy piros szívecskével jelöltem azokat a közstrandokat, ahol különösebb kritériumok (bejelentkezés, meg iszonyatos belépő egy reszort területére, Aramco-alkalmazotti státusz, királyi családi tagság, stb.) teljesítése nélkül lehet fürödni (de még úgysem biztos, hogy kellemes egyedüli fehér emberként hétvégén, hétköznap - ha épp' nincs naplemente - viszont a novemberi 32 fokban üresek a strandok):
Mégis mit kezdjetek, ha már Dammamba szól a repjegyetek és ti is ezt tapasztaljátok? Menjetek el Al Hofufba! Másfél óra alatt lezavarhatjátok a pályán (és pont útba esik a Félhold-öböl). Ott aztán van három erőd, szaúdi viszonylatban szépnek és történelminek mondható souk és pár régi lakóház, de elsősorban az Al Qarah hegyek, ami az oázis városok egyikének közepén meredező két, fantasztikus "dombrendszer", mely a csatolt link alatt is látható formációk és barlangocskák százait vonultatja fel úgy, hogy a túrázó álló nap teremtett lélekkel sem találkozik (ezzel szemben nem kell feltétlenül a talajt bámulni, mivel normális embernek nem nevezhető lények hulladéklerakóként használják a világörökségi területet).
Ha bármilyen kérdés van, (mondjuk nem úgy tűnik ezen a fórumon, hogy lesz) párszor még visszanézek, ha tudok, segítek.
Hát erre a „házasság sem szükséges” dologra azért ne vegyél mérget, fogalmazzunk úgy, hogy szállásadója válogatja. Mi utolsó nap olyan apartmanházban szálltunk meg, ahol a portásnak még az a perverzió sem fért a fejébe, hogy két házaspár akar egy (amúgy kéthálós + két nappalis, 100 nm-es) apartmanban megszállni. Feszt mutogatták a következő egységeket, hiába magyaráztuk, hogy két külön páros, de egy kéglit akarunk csak. Egyszerűen nem értette, ha nem egy család, akkor miképp’ fordulhat ez elő. (Egyébiránt a kettő sem lett volna drágább, de végül nagykegyesen hozzájárultak a kiscsoportos alváshoz.)
Most mi is a Perzsa-öbölbe megyünk, de én a túloldalt javaslom, mégiscsak inkább ott vannak a (nem iparvárosi) látnivalók, a csicsás halak és oda is van járat!
Igen, az Alamonál a DiscoverCarson keresztül (az Alamo némileg drágább, mint a konkurens multicégek, csak azért foglaltunk náluk, mert úgy volt, hogy ők átengedik a Dodge-t Bahreinbe, a helyi cégek pedig válaszra sem méltattak). A szállásokat út közben foglalgattuk (helyi SIM-kártyával) Bookingon, amikor közeledett az este. Ez azért sem macerás, mert ott leginkább nem önálló kecók vannak valahonnan odaérkező tulajjal, hanem olyan apartmanházak, ahol ott dekkol a portán mindig pár fazon (akik aztán nem értik, hogy miért adjanak egy tepsit a töküres konyhabútorhoz, vagy poharat, ilyesmit… :))
Szia! A szaúdiak vendégszeretete – más arab országokhoz hasonlóan - példás, ráadásul a szegényebb vidékeknél megszokott tarhálás, leszedési kísérletek, sunyiság, nyomor itt nem fordul elő, tehát ne aggódj! Számtalan történetet mesélhetnék az országrésznyi utunkon előfordultakból, de csak párat említek:
Az teljesen természetes volt, hogyha megláttak bennünket a töküres sivatagban időzni, akkor akár a pályáról is leugrattak terepjáróikkal a nomádok, és üdvözöltek bennünket. Egyszer két csóka egy 6,5 literes batárral hajtott oda az útról, előkaptak egy sólymot a három közül a hátsó ülésről és rámpakolták, hogy ugye milyen szép? Régebbi tapasztalataim alapján úgy gondoltam, hogy ez kurvadrága lesz, nyúltam is a zsebem felé, hogy elővegyem az arabtolmácsomat (a telefont ugye), erre vérig sértődött ábrázattal utasítottak el, hogy csak nem képzelem… (azt hitték, pénzt akarok elővenni). Mondjuk később vettem észre, hogy a faszi órája többe került, mint a mi összvagyonunk.
Egy másik alkalommal viszont egy piacon mindenféle finom töltelékes palacsintát kínáló, láthatólag nem pénzes, idős nénike tömött meg bennünket. Látta, hogy nagyon éhesek vagyunk és csak pakolta, pakolta a palacsintákat, a végén teát és palackos üdítőt is adott… majd nem engedte kifizetni! 10 percig tukmáltuk, de közölte, hogy ő van itthon.
A csúcs viszont egy fiatalember volt, aki – miután kitoltuk az elakadt autóját az elhagyatott tengerparton a homokból – megadta a számát, hogy másnap hívjuk fel, és egész nap a rendelkezésünkre áll, oda megyünk, ahová akarunk. Nem fogadtuk el, nem azért tettük, csak annyit kértünk, hogy ajánljon egy nem drága partszakaszt, ahol tudunk sznorlingozni. Másnap találkoztunk Dzsiddától 40 km-re, elvitt egy ismerőse reszortjához, és be akart fizetni bennünket (nem volt túl olcsó). Nem engedtük, kifizettük a napi belépőt, de észrevettük, hogy nekünk csak a díj felét mondta meg, a másik felét egy óvatlan pillanatban odacsúsztatta a személyzetnek. Közöltük, hogy észrevettük ám, erre elmosolyodott, bedobta a szokásos „én vagyok itthon” dumát, a szívére tette a kezét, meghajolt, majd lelécelt.
Ebben az országban – Dzsiddát és Hegrát kivéve (ott ugyanis megállnak a nagyhajók) nincs bejáratott turizmus, egyszerűbben fogalmazhatnék úgy, hogy mi (nyugaton legalábbis) egyéb helyeken nem láttunk egyet sem (persze leszámítva a medinai zarándokokat a világ minden tájáról, de azok nem európai kinézetűek, viszont nagyon érdekes és szép emberek). Ebből következik, hogy a helyiek még nem utáltak meg bennünket, nem a leszedni való donort látják bennünk, hanem a vendéget. Érdeklődők, kedvesek, önzetlenek voltak velünk végig, Medinában pedig egyenesen mi voltunk a sztárvendégek. A világ összes zarándoka velünk akart fotózkodni, húztak-vontak bennünket férfiak-nők vegyesen (mondjuk főleg a szőkék jöttek be nekik) a Quba-mecset mellől alig tudtunk elmenni.
Dzsidda kicsit más, ott egyszer már láttuk a hajós csoportok pecsenyevörös, haspólós, kiabálós csoportjait az (amúgy még elég romos) óvárosban, tehát nem sokáig lehet élvezni majd ezt a pre-turistás időszakot. Amit tanácsolni tudok: Nyilván az „old Jeddah” mellett érdemes végigkolbászolni a Jeddah Promenade-n, esetleg elmenni a halpiacra meg a benga-nagy szökőkúthoz, de többnapi programot ez a város sem fog nyújtani, így érdemes egy napot Vörös-tengerezéssel tölteni. Sajnos az összes városi strand le van zárva, nem mintha a város közepén lehetne korallok közt sznorlingozni. Ne strapáljátok magatokat, hogy szabadstrandot kerestek a városon kívül, mert ami szabad, az a szeméttelepeken felül a szokásos 15 cm mély korallfal, amin kéne menni 500 métert, hogy a csodahatárra érjetek, de azt meg nem szabad, kisípol a rendőr. Nincs más megoldás, minthogy a számos, fizetős sznorling-telep (reszort, klub, szállodapart, akármi) egyikébe be kell fizetni (ölég drágák, de ez van). A Google-térképen egyenként rájuk bökhetsz, így nemcsak a belépők árait tudod meg, hanem a véleményeket is elolvashatod.
Ha nagyon ráértek, és akartok egy speckó, lélekemelő élményt, esetleg elmehettek egy napra Medinába is, biztos van számos ilyen buszos lehetőség.
Ha viszont véletlenül autót bérelnétek, a főbb utakon nagyon figyeljetek, mert mindenhol mérnek! Nem kell szöttyögni, sokszor 140-es tábla van kint, de a sivatagi utak sokszor 160-180-ra csábítanak, ne hagyjátok! :)
U.i: ha száguldoztok a sivatagban, nagyon sok bájos tevét láthattok, közülük számos fehéret is.
Szia, nem, nem Dzsiddába repültünk, hanem Rijádba, és mint mindig, kört csináltunk (azaz nem mentünk ugyanarra vissza). Igazából nem is nyugatra indultunk volna, hanem keletre és átmentünk volna Bahreinbe is, de az autókölcsönző pultjánál kiderült, hogy – írásos tájékoztatásuk ellenére – mégsem lehet átvinni a verdát a határon. Így aztán a parkolóból kijövet nem jobbra, hanem balra fordítottam a kormányt, ami azért problémás egy kicsit, mert már az indulásnál tudni lehetett, hogy jóval túllépjük a kilométerkorlátot (korlát nélküli kölcsönzés ebben a batár országban persze nincs). Ez nem volt nagy baj, mert nem került sokba a plusztávolság miatti többletfizetés a végén. Persze – mint a képeim (remélem) érzékeltetik – jó döntés volt, a látnivalók igazából nyugaton vannak, az Al Muthallttól Al Ulaig vezető 70-es környéke leírhatatlan, Hegra is nagyon szép (de mondjuk nevezzük csak Petra kistestvérének, cserébe a tömeg helyett csak lézengenek a népek), viszont a környező sivatag odaver Wadi Rumnak is. És ami a lényeg: ki ne hagyjátok Medinát, ahová - a híresztelésekkel ellentétben - be lehet menni (persze az Al Masjid an Nabawi körzetét leszámítva), és pl. a világ legöregebb mecsetje előtti zarándokforgatagból akár órákig nem akar szabadulni az ember.
Szóval, így történt, hogy a Perzsa-öböl helyett a Vörös-tengerben kellett lubickolni, ami viszont a látvány és a vízhőmérséklet miatt így tavasszal előnyösebb volt.
Az útvonal (számos más megállóval) Rijád-Hail-Al Ula (Hegra)- Medina-Dzsidda-Mekka-Taif-Rijád volt, ami jó hosszú, de olcsó a benzin, hadd szóljon!
Valóban, a vízum drága, naná, hogy mi is kimaxoljuk, meg is van a következő jegyünk novemberre (a járatváltozás miatt a retúrjegy vége 8.250 Ft lett, höhö…), akkor járjuk be keleti partot, majd átmegyünk busszal Bahreinbe, ott egy másik autót bérlünk és azzal nézzük meg a szigetet.
De jó,hogy tettél fel képeket ,mi januárban készülünk Jeddába ,ott majd hajóra szállunk.A menetrend miatt először egy éjszakát ,aztán a hajóút végén 3 éjszakát töltünk Jeddában .Egy kicsit aggódok nem sok jót olvastam eddig a Szaudiak vendég szeretetéről,de nagyon kiváncsiak vagyunk.Kerestem már helyi magyar ,vagy magyarul beszélő idegenvezetőt ,de nem találtam egyelőre ,ha segítenél ebben megköszönném.Vagy bármilyen tanácsot ötletet szívesen fogadok .Üdv
Szuper! Én indítottam ezt a topikot 2005-ben. Idén áprilisban, 17 és fél évvel később végre eljutottam én is Szaúd-Arábiába a 13 éves fiammal, aki a topik nyitásakor még nem is élt :) Mi Rijádban jártunk a tavaszi szünetben pár napig, jó volt, de ennyi. Viszont a drága vízum 1 évig érvényes, így szeretném megnézni Jeddah-t és Hegra-t, vagy Dammam/Bahrein.
Nagyon jó képek, gondolom Jeddah-ba repültél, onnan pedig autóval Madain Salah/Hegra felé 800km és vissza. 1 hónapja Petrában jártam, ugyanazok a nabateusok, akik Hegra-t is "építették". Hegra fotói Petránál is jobban tetszenek, remélem, hamarosan élőben is láthatom.
Jé, jó kis elhagyatott fórumsarok ez! :) Nem baj, idebiggyesztek egy linket pár új útiképpel, hátha a régivágásúak közül valaki mégis erre téved és kíváncsi, milyen párezer kilómétert autózni ebben a még turizmussal nem különösen szennyezett országban (fájlnév /"I"/ = helységnév):
Masszőrként kaptam egy szaúdi ajánlatot, bár még a biztostól nagyon távol áll, de azért jó lenne többet tudni a helyi viszonyokról.
Pl. - van-e valakinek ismerete, hogy masszőrként milyen fizetés a jellemző? (Természetesen ez pontosításra kerül az interjú során, de jó lenne tudni valami átlagot a viszonyítás miatt.) - Milyen hosszú az átlagos munkaidő az ilyen bevándorló melósoknak, főleg wellnes részen?
- Egyáltalán hogyan fogadják, ha hitetlen végezne ilyen munkát? - Mit lehet csinálni Rijadban, ha éppen van valakinek szabadideje?
- Mennyire jellemző a külföldi melósok kihasználása, megalázása, esetleg a ki nem fizetése?
- Mennyire megszokott, hogy a munkáltató nem fogadja el mondjuk a felmondást, vagy nem akarja kiadni a szabit és nem adja ki az útlevelet az alkalmazottnak?
- Olvastam, hogy érdemesebb inkább kocsival közlekedni, mint tömeggel. A melósok átlag fizetéséhez képest milyen árakon mennek az autók, mennyire nehéz pl. gjm. adás-vétel ügyintézése? - Olyat is olvastam, hogy a munkáltató valamilyen külön engedélyt állít ki, és csak azzal lehet kóricálni a vidéken, amúgy nem lehet elhagyni a város területét. Valós ez? - Milyen a közlekedés és a rendőrök, mennyire akarják megfegyelmezni a külföldieket?
Szia Dudus. Roviden: ha nem vagytok osszehazasodva, nem fogtok tudni egyutt elni Rijadban. Turistavizum nincs, munkavallalasi vizummal vagy csaladi vizummal tudnal csak menni. Csaladi vizumot akkor tudnal kapni ha feleseg lennel, de akkor is egy hosszadalmas, tobb honapig tarto eljaras lenne amit a ferjednek kene elinditania miutan mar megerkezett es munkaba allt. Fitneszedzokent valoban nem lehetetlen hogy talalnal munkat, de ehhez jol kene tudnod angolul es / vagy arabul, nagy szerencse kene hozza, es eleg nehezen kapnal ra munkavallalasi vizumot. Ha megis osszejonne, akkor sem elhetnetek Rijadban egyutt a baratoddal ha nem vagytok hazasok.
Akkor csak azt nem értem miért ötletelsz a vízumon, ahelyett, hogy felkeresnéd a nagykövetségüket és elindítottad volna a hivatalos eljárást. Ha nem haragszol nem sorolom fel a vízumkiadás feltételeit, nyilván úgyis ismered, ha meg nem, itt tájékoztatnak.
Ha egy csepp eszed van, akkor elkerülöd a szaudiakat, a nők számára az élő középkor. Férfiakkal nem foglalkozhatnál, mert szentségtörés, a nők meg úgy öltöznek, mint a képen látható. S természetesen a te számodra is kötelező az iszlám viselkedési, öltözködési normák betartása :) A vallási rendőrség kőkeményen büntet. Szóval előbb tanulmányozd a koránt, a szaudi törvényeket, s utána dönts :)
Sziasztok Dudus vagyok Dunaújvárosból. A párom aki nem a férjem munkát kapott Rijadban és nyilván szeretnék vele kiutazni. Tudna valaki nekem segíteni vízum ügyintézésben. Egyébként fittnes edző vagyok és azt hallottam hogy gyakorlatilag ezzel a szakmával könnyű elhelyezkedni. Szóval ez sem állna távol tőlem mármint hogy én is munkavállaló legyek :)
De a legfontosabb hogy mehessek. Kérném akinek van módja és lehetősége akár tanáccsal is próbáljon meg nekem segíteni.
Nemrég érkeztem az országba és a terv szerint hosszabb időt fogok itt tölteni. Szívesen összeismerkednék olyan magyarokkal, akik itt dolgoznak, itt élnek és szintén magyar élőszót szeretnének hallani néha, illetve segíteni szeretnék egymást. Főleg a Qassim-tartományban lévőket keresem, mert én Ar Rass-ban leszek gyüttment. Akit érdekel, a velem történteket itt megosztom:
Sziasztok, Szaúd-Arábiában élők segítségét szeretném kérni.Egy méztermelő-feldolgozó vállalkozásunk van és nagyon érdekelnének az ottani viszonyok a méz tekintetében. Tudnak-e egyáltalán ott mézet termelni, ha igen, milyen virágzó növényekről gyűjtik? Jelenleg van kettő szaudi vásárlónk, akik nem sajnálják kifizetni az alkalmanként akár hétezer forintos postaköltséget kilónként számolva, amikor rendelnek tőlünk, ezért azt gondolom, ott ez különlegességnek számít.Szeptemberben lesz egy kiállítás, melyre szeretnék kijutni, infók itt találhatóak róla: http://www.saudi-agriculture.com/Szeretnék megfelelően felkészülni, ezért szükséges lenne az alábbi kérdésekre választ kapnom:1, milyen fajta mézek kaphatóak a boltokban?2, ezek árai 1kg-ra vonatkozóan?3, melyek a jellemző méretek (mennyi gramm) a kiszerelésben ?4, ezek milyen anyagúak,(üveg vagy inkább műanyag) és milyen a jellemző forma?5, milyen állagúak a kapható mézek? folyékony, vagy inkább kristályos?6, a világos, vagy sötét mézeket szeretik-e jobban?Tudom, hogy nem szeretik a fényképezést, ezért fotókat nem kérek, inkább a polcokon lévő mézek gyártóinak elérhetőségét, pl. weboldal.Bízom benne, hogy valaki tud segíteni, hálás lennék érte.Köszönettel:
sziasztok!! Én itt dolgozok Riyadban már három éve, ha esetleg tudnék segiteni valakinek valamiben nagyon szivesen megteszem, e-mail:kaedakram@gmail.com itt el lehet érni engem.
