Nem szeretnék általánosítani, de az alábbiakat nem ok nélkül kérdezem.
A parlamenti pártokról van szó.
Mit gondoltok, miért ragaszkodnak egyesek oly nagyon a hatalomhoz?
A parlamenti képviselők tevékenységük hány százalékát szentelik az ország tényleges gyarapítására, hányat fordítanak a hatalom megtartására, és hányat herdálnak el a másik oldal rágalmazására, illetve azok rágalmainak kivédésére?
És vajon mennyi energiát fordítanak különböző érdekcsoportok kiszolgálására, egyéni céljaik megvalósítására? És még ha csak energiát fordítanának!
Szidhatjuk a pártokat, valójában ez a kényelmesebb, de elmélkedhetünk azon is, hogy mi magunk, a társadalom tagjai mit tettünk, egyáltalán tettünk-e, tehetünk-e valamit annak érdekében, hogy ne így legyen.
Demokráciában a hatalom a mienk, a népé – kellene, hogy legyen. Persze mivel mi mással vagyunk elfoglalva, ezért a boldogulásunkat, az ország felvirágoztatását ígérő pártokat bízzuk meg a hatalom gyakorlásával.
Ha meguntad, hogy négyévenként különböző hazugságlistákra szavazz, akkor először is gondold végig, hogy miért is van/lehet ez így, majd pedig azt, hogy miként lehetne másképp.
A 15 év gyakorlata bebizonyította, hogy demokráciánk rendszerében nem működik a visszacsatolás, ennélfogva a szabályozás sem.
Ha egy kormány – kiharcolt lehetőségeit figyelembe véve - nem működik elvárásaink és az ország érdekeinek megfelelően, (vagy éppen azzal ellentétesen cselekszik) mi – akik megbíztuk őket – semmit sem tehetünk. Bérletük van a Parlamentbe.
Nem gondoljátok, hogy változtatni kellene demokráciánk rendszerén?
Mondjuk meg mi, hogy milyen országot szeretnénk!
Állítsuk össze a magunk kívánságlistáit!
Azután pályáztassuk meg a pártokat.
Ki, mit tud ebből teljesíteni, mondja, indokolja meg előre, felelősséggel! (Ennek mikéntjét is ki kellene dolgozni.)
Ugyanígy azt is, hogy mit miért lehetetlen teljesíteni.
Ebben az esetben felelős politikusokat választhatnának felelős választópolgárok.
Mit gondoltok érdemes lenne ezekről gondolkodni?
Nem akarlak bántani, de volt már ennél jobb ötleted is.
Féltem a megfogalmazástól; "pályáztassuk meg a pártokat", és már látom többen azt hiszitek, hogy egy buggyant agyszüleménnyel több.
Te is hülyére veszed, és nem kisérelsz meg elgondolkodni a lényegen; látod (2004. dec. 5.) hova vezetett a hülyítés, a szervezett magyarellenes propaganda. Az emberekkel elhitették, hogy politizálni felesleges és szégyen. Ezzel sokan átadták a terepet azoknak, akik úgy gondolják most már szabad prédájuk a "rest of Hungary". Ha restek maradunk, és hagyjuk elaltatni magunkat, akkor végképpen értelmetlenné válnak Kossuth szavai: "Magyarország nem volt, hanem lesz".
Politizálni kell, beleszólást kell követelnünk az ország, a magunk ügyeibe, meg kell valósítanunk egy civil ellenőrzést.
Nem nehéz észrevenni, hogy itt is működnek fizetett besúgók, ügyes hivatásos hozzászólók és félremagyarázók, és olyanok, akik igyekeznek lejáratni egy számukra veszélyesnek tűnő gondolatot.
A +oldas 1xru, kell hozza 70-80ezer ember, es mar indul6 is a bakterhaz....!
Be kell lepni a maszopba es a fityiszbe, es amikor mar a sajat embereink tulsulyba kerulnek az okorkorokben, ill a kommunista sejtekben, akkor lehet sajat kuldottet kuldeni az orszagos tolvajtalalkozora, ahol is a sajat jeloltjeinket valasztanank elnoknek, alvezernek, stb..
Utana johet a nagy koalamacko sajat magunkal, es lon szep uj vilag...:)
"Szkeptikus vagyok! Én úgy gondolom, h ez a rendszer már nem reformálható meg!!! Itt is elhangzott, h a milliárdosok ne kapjanak képviselőséget. De hiszen vannak akik épp az ellenkezőjét szorgalmazzák mondván, azok már talán nem lopnak! Számos javaslat és annak az ellenkezője lehet itt. ((0 Nem fog ez menni! Bár ne legyen igazam. Egyébként a "lámpavasak" helyett a robbanómotorokra /autókra:-))/ vigyázz!"
Ismerős ámítás, de a gyakorlat azt mutatja, hogy a milliárdos képviselők (micsoda röhej!) igényei vagyonuk, hatalmuk növekedésével még inkább nő.
Kösz évtizedek tapasztalata, hogy senkit/semmit nem kimélve furakodnak a kormány közelébe, de szabályosan vezetni, azt nem tudnak.
Azoknak mondom, akik balra húznak: jobbra tarts, és néha nézz a tükörbe!
Huha! Nagy fába vágtad /tuk/ a fejszénket. Szkeptikus vagyok! Én úgy gondolom, h ez a rendszer már nem reformálható meg!!! Itt is elhangzott, h a milliárdosok ne kapjanak képviselőséget. De hiszen vannak akik épp az ellenkezőjét szorgalmazzák mondván, azok már talán nem lopnak! Számos javaslat és annak az ellenkezője lehet itt. ((0 Nem fog ez menni! Bár ne legyen igazam. Egyébként a "lámpavasak" helyett a robbanómotorokra /autókra:-))/ vigyázz!
"Azért jó lenne valami civil élet is ehhez... mer az most nincs! "
Szerintem a civil élethez Te kellesz, meg én és más választópolgárok, akik nem nyugszanak bele, hogy egyesek itt nélkülünk akarnak demokráciáról beszélni.
Nem sok szót pazarol senki arra az eléggé nem hangsúlyozható tényre, hogy minden jel arra mutat, hogy a politikai életben is aktív szerephez, befolyáshoz jutottak a szervezett bűnözők. A kábítószerek érdekében kifejtett agitációk is egyértelműen árulkodnak erről a tényről, még akkor is, ha megpróbálják ezt is civil szervezetek álarcába öltöztetni.
Állampolgári biztonságunk érdekében nem hagyhatjuk ezt sem figyelmen kívül. Ez is egy adalék a "választópolgárok kívánságlistájához".
"Sztem mi valasztok, vegervenyesen vesztettunk...mar reeg..."
Akkor nincs más lehetőség, adjunk fel minden reményt? Talán keressünk egy jó temetkezési vállalkozót?
Ájemnek igaza van, ha arra gondol, hogy igenis ki kell követelnünk a politikusoktól azt, amit mindannyiunk érdekében szeretnénk megvalósulni.
Nekem az jutott az eszembe, hogy ki kéne találni valamit annak megakadályozására, hogy milliárdosok kerüljenek a parlamentbe. El tudja valaki képzelni, hogy ezek és a klienseik az ország érdekében fognak munkálkodni?
Egyáltalán meg kellene tudnunk válogatni, hogy kit engedünk képviselőnek. De ehhez több információra lenne szükségünk, nem csak annyi, amennyit a pártok nekünk el akarnak mondani.
Természetesen semmiféle új párt nem segítené a megoldást. A választópolgárok kívánságainak/követeléseinek összegyűjtéséhez, közös kiértékeléséhez pedig kiválóan alkalmas az Internet.
Nem fizetett pártkatonák, hanem gyermekeik, unokáik, hazájuk jövőjéért aggódó és tenni akaró emberek kellenek. Nem olyanok, akik csak arról tudnak beszélni, hogy valamit miért nem lehet megcsinálni, hanem akik meglátják az ötletben a szándék lényegét, egyetértenek azzal és megkísérlik azt teljesebbé, jobbá, tökéletesebbé tenni.
Nyilvánvaló, hogy a parlamenti helyeiket féltő urak és hölgyek nem szeretik, ha a civil szféra beleszól játékukba. De hogy ez a játék milyen mértékben rontja Magyarország - akár fennmaradásának - esélyeit, arra mindenki talál példát, aki nem hunyja be a szemét.
Minden vélemény fontos lehet, ami itt teret kap. Még a nyilvánvalóan akadékoskodók is segítenek, mert elárulják gondolataikat. Nem olyanok segítenek, akik fenntartás nélkül bólogatnak, hanem akik nem elégedettek nem feltétlenül a saját, hanem talán mások sorsával sem. És akiknek vannak javaslataik, hogyan lehetne másképp.
Pártoknak ez persze veszélyes lehet, mert, ha a kezdeményezés a szélesebb nyilvánosságra kerül, akkor valóban felérhet egy népszavazással.
vagy magukra hagyjuk továbbra is a politikusokat, miközben megbízzuk őket a hatalom gyakorlásával, és közben elfeledjük, hogy ez a hatalom a miénk, vagy részt vállalunk/ követelünk sorsunk, hazánk és utódaink sorsának alakításában."
Ezért a célért érdemes lenne megalakítani a Pályáztatók Pártját, s a választásokon indulni vele, hogy kiderüljön : a sors alakításában hányan akarják a pályáztatás híveit képviselői helyhez juttatni. Aztán okos javaslatokkal kidolgozni a pályáztatás mikéntjét, s pl. azt is, hogy a pályázatok tartalmát ki ismerteti és ki értékeli ki a népfelség számára. Elneveznénk ezt az intézményt mondjuk 'sajtó'-nak.
A civil ellenőrzési rendszert pedig elneveznénk képviselői fogadóórának, népszavazásnak, stb.
És akkor ott állunk egy újabb párttal, amelyik tele van politikusokkal, mind a saját érdekét (meg a feleség, cimbora, szobatárs érdekét) nézi.
S ha közben véletlenül megszavazzák a képvislők visszahívhatóságát, akkor a Pályáztatók Pártja akár ki is eshet a parlamentből, mert a frissiben alakult 'Program Nélküli Fika Párt' és a 'Hajrá Visszahívók Akció Szövetsége' egyenként kilövi a képviselőit, kéthavonta egy-egy lejáratókampány és aláírásgyűjtés megszervezésével.
Lehet, hogy igazad van, és nem helyénvaló azt a megszorítást alkalmazni, hogy csak pártok pályázhatnak. Pályázhatnának társadalmi egyesületek, vagy akármilyen csoportosulás, ha valóban létezne egy felkészült, tájékozott, felelősségteljes választói kör, amely minden pártszimpátiától mentesen meg tudná ítélni, hogy ki nem hazudik vagy melyik párt hazudik kisebbet, és ha a magyar demokrácia rendelkezne egy, az általunk megválasztott politikus garnitúra működése feletti erőteljes civil ellenőrzési jogosultsággal.
Kérdezed, hogy miről pályáztassuk meg.
Most csak kettőt említek, de jó lenne, ha sok ilyen igényt megfogalmaznátok.
Pl. az új parlamenti pártok vállaljanak kötelezettséget arra, hogy 2006-ban, amikor megkapják mandátumukat, megalkotnak egy törvényt, mely a képviselők visszahívhatóságát tenné lehetővé.
Vagy például egy másik törvényt, amely megszüntetné azt a mai gyakorlatot, hogy 20 és annál több évre titkosítsanak olyan bizonyítékokat, amelyek alapján megvilágosodna elöttünk néhány gazember nemzetellenes tevékenysége.
Nem kell am komolyan venni, mert meg a vegen engem logatnak fel politikusek arra a vasra...;)
Sztem mi valasztok, vegervenyesen vesztettunk...mar reeg... Valamikor a felhuje antall min.urral, aki nem atallott ilyeneket bufogni, hogy "teccettek volna forradalmat csinalni!" A sajat tehetetlenseget, alkalmatlansagat kivetiteni az emberekre, mikozben csak a szeket nem loptak ki alola...rohej.......ott, akkor kellett volna......
Miről? Hogy 4 év alatt melyikük tud több közpénzt eltalicskázni, illetve hülyeségre elszórni? Vagy hogy melyik tudja a korrupciót a leginkább intézményesíteni? Esetleg, hogy melyik párt tisztségviselői tudnak a legtöbb hülyeséget összehordani egységnyi idő alatt? Hogy melyiknek a kormányában van a legkevesebb hozzáértő miniszter/államcickány?
"Kellene csinalni 1 alapitvanyt, amelynek az lenne a feladata, hogy profi modszerekkel adatokat gyujtson a kulonbozo buncselekmenyekrol, vagy pl fuggetlen nemzetkozi szakertokon keresztul mutatna be az embereknek, hogy valojaban mennyibe is kerul 1km autopalya, a metro, a csatorna, a csepeli szenyviztisztito, stb... ...es persze mindent a nemzetkozi sajto ele tarni, hogy mar az elso 7en el ne vagjak a torkat az alapitvanynak......vagy a tagoknak...?;)"
Már látom, a szomszédos lámpavas is foglalt.
Ötletedet tovább kellene gondolni csakúgy, mint az enyémet. Azt gondolom akadnak még tenniakaró emberek.
Próbáljuk meg közösen velük együtt! Pontosan a tiedhez hasonló ötletekből állhatna össze az a "pályázati anyag", amire a nyitásban céloztam.
Munkalkodj rajta batran, es ha szep lassan eljutsz a lampavasig, akkor szolj, segitek...:D
Sztem, ma Magyarorszagon a politikusok zome (99%) 1xru bunozo. Annal is sokkal rosszabbak, mint amit altalaban feltetelezunk roluk. Kellene csinalni 1 alapitvanyt, amelynek az lenne a feladata, hogy profi modszerekkel adatokat gyujtson a kulonbozo buncselekmenyekrol, vagy pl fuggetlen nemzetkozi szakertokon keresztul mutatna be az embereknek, hogy valojaban mennyibe is kerul 1km autopalya, a metro, a csatorna, a csepeli szenyviztisztito, stb... ...es persze mindent a nemzetkozi sajto ele tarni, hogy mar az elso 7en el ne vagjak a torkat az alapitvanynak......vagy a tagoknak...?;)
vagy magukra hagyjuk továbbra is a politikusokat, miközben megbízzuk őket a hatalom gyakorlásával, és közben elfeledjük, hogy ez a hatalom a miénk, vagy részt vállalunk/ követelünk sorsunk, hazánk és utódaink sorsának alakításában.
Ha azzal ámítjuk magunkat, mentjük restségünket, hogy a politika a politikusok dolga, mi nem értünk hozzá, akkor megérdemeljük sorsunkat. Ez esetben nincs erkölcsi alapunk arra, hogy szemrehányást tegyünk annak a politikus garnitúrának, amelynek a választási ígéreteinek, részben hazugságainak bedőltünk; erkölcsileg mi súlyosabban vétkeztünk; felelőtlenül, felkészületlenül, és az ígéretek beváltásának biztosítéka nélkül választottunk.
Azt mondjátok, hogy nem tudhatjuk előre, hogy mivé silányulnak a pártok választás előtti és ciklus közbeni ígéretei? Valóban. Éppen ezért kell szerepet vállalnunk a politika alakításában, egy nemzeti választási program megalkotásában. Követeléseket kell megfogalmaznunk, civil ellenőrzési rendszert kell létrehoznunk és működtetnünk folyamatosan, kérés nélkül is jeleznünk kell elégedetlenségünket, és ha kell ciklus közben is rendszabályokkal kell sújtanunk, ha szükséges, meg kell vonnunk a bizalmat azoktól a politikusoktól, akik erre érdemtelennek bizonyulnak.
Ne felejtsük el, a politikusoknak más az eszköz- és célrendszerük, mint a mienk. A politikus kezdettől fogva arra gondol, ha bevallja, ha nem, hogy el kell érnie, úgy kell tevékenykednie, hogy négy év múlva is biztosítva legyen helyzete. Azt mondjátok, hogy ennek logikus következménye, hogy ezért egyfolytában a javunkra munkálkodnak, hogy elégedettek legyünk velük, és újra megválasszuk őket.
Kívánatos, hogy így legyen, de ehhez az kell, hogy a haza, a mi szolgálatunk vezérelje őket, és nem holmi gazdasági, politikai érdekcsoportok. El kell érnünk, ki kell harcolnunk, hogy ez megvalósuljon. Ezt a munkát csak hazájuk iránt elkötelezett, tisztességes, az ügy iránt alázatos, tájékozott és tájékozódó polgárok képesek elvégezni, olyanok, akik meg tudják különböztetni egymástól az igazságot, a valóságot és a hazugságot. Egy nehezen teljesíthető feltétel: nem szabad, hogy e munka közben bárkit is megszédítsen egy-egy párt vagy érdekcsoport patriarchális simogatása, ígérgetése.
Miből gondolod, hogy a "vadonatúj" jó lesz. Ha nem próbálunk meg legalább valamilyen civil ellenőrzési rendszert kialakítani, a pártok egyre inkább a fejünkre nőnek.
A pártok sajnos adottságként szeretnének megjelenni, vagy másképp fogalmazva, ők írják ki a tendert -a pártosodás feltételeit. Én a magam részéről szeretnék 1 vadonatúj garnitúrát látni, és ennek a jelzésére eccerűen nem fogok nekik asszisztálni a következő választáson.
Nem szeretnék általánosítani, de az alábbiakat nem ok nélkül kérdezem. A parlamenti pártokról van szó. Mit gondoltok, miért ragaszkodnak egyesek oly nagyon a hatalomhoz?
A parlamenti képviselők tevékenységük hány százalékát szentelik az ország tényleges gyarapítására, hányat fordítanak a hatalom megtartására, és hányat herdálnak el a másik oldal rágalmazására, illetve azok rágalmainak kivédésére? És vajon mennyi energiát fordítanak különböző érdekcsoportok kiszolgálására, egyéni céljaik megvalósítására? És még ha csak energiát fordítanának!
Szidhatjuk a pártokat, valójában ez a kényelmesebb, de elmélkedhetünk azon is, hogy mi magunk, a társadalom tagjai mit tettünk, egyáltalán tettünk-e, tehetünk-e valamit annak érdekében, hogy ne így legyen. Demokráciában a hatalom a mienk, a népé – kellene, hogy legyen. Persze mivel mi mással vagyunk elfoglalva, ezért a boldogulásunkat, az ország felvirágoztatását ígérő pártokat bízzuk meg a hatalom gyakorlásával.
Ha meguntad, hogy négyévenként különböző hazugságlistákra szavazz,
akkor először is gondold végig, hogy miért is van/lehet ez így, majd pedig azt, hogy miként lehetne másképp. A 15 év gyakorlata bebizonyította, hogy demokráciánk rendszerében nem működik a visszacsatolás, ennélfogva a szabályozás sem. Ha egy kormány – kiharcolt lehetőségeit figyelembe véve - nem működik elvárásaink és az ország érdekeinek megfelelően, (vagy éppen azzal ellentétesen cselekszik) mi – akik megbíztuk őket – semmit sem tehetünk. Bérletük van a Parlamentbe. Nem gondoljátok, hogy változtatni kellene demokráciánk rendszerén?
Mondjuk meg mi, hogy milyen országot szeretnénk! Állítsuk össze a magunk kívánságlistáit! Azután pályáztassuk meg a pártokat. Ki, mit tud ebből teljesíteni, mondja, indokolja meg előre, felelősséggel! (Ennek mikéntjét is ki kellene dolgozni.) Ugyanígy azt is, hogy mit miért lehetetlen teljesíteni. Ebben az esetben felelős politikusokat választhatnának felelős választópolgárok. Mit gondoltok érdemes lenne ezekről gondolkodni?
