Anno a MÁV honlapján jártam és ott igen sokat fórumoltam, nagyon hiányolom, mióta megszűnt. Nagyon sok kedves embert ismertem meg ottan, remélem itt is fogunk találkozni. Ide várom mindazokat, akik szeretik a light-osabb fórumokat is.:-)
Azért, hogy ne gondolja egy véletlenül betévedő, hogy a vasutasok egész nap csak esznek, legyen némi munkafotó is, ha már vasútmánia is van a topikcímben.:-)
Lengyeltóti állomás személyzete nagyon szépen kicsinosította az állomást, az meg külön öröm volt, hogy hétköznap is (múlt hét csütörtök), szép számú utassal közlekedett a 18802.
Minden világos, prio1 munka közbeni ebéd, majd marad szabadság/üdülés alatt a többi jobb hely.
Balatonföldváron minden téren nagy a zűr, mivel a város vezetése a strandokat, köztereket, a parkolás taccsra tette (forrás: egy rokon aki a városnak dolgozik)
Alkalmatlanok a céljainkra, ezek idegenforgalmi vendéglátó helyek, nem munkaközi szünetben elfogyasztandó ebédekre vannak kitalálva.
A mi elvárásaink:
- 5-10 percen megkapjuk az ebédet, legfeljebb 30-40 percen mehessünk tovább a dolgunkra,
- ne legyen drágább, vagy sokkal drágább, mint az otthoni, vasút környéki kajáldák (Római kert,
Delta, Napsugár), de legyen legalább olyan jó, és akkora adag.
Ennyi.
Ha turistáskodunk a Balaton partján, akkor mások az elvárások. Hétvégén a boglári Rózsakerttel teljesen meg voltunk elégedve, ár-érték arányban. A földvári kiállítás és kilátó kávéjával is minőségileg, az ár-érték aránnyal már kevésbé, a belépőjegyek árába is befértek volna azok a kávék.:-)
Anno amikor utolsó alkalommal a fenyvesi Gombába jártunk akkor egy helyi ismerős révén - láttuk a családi vállalkozás működését - és tapasztaltuk azt, hogy nincs semmi lehúzás. Minőség rendben, adagok is és megfizethető. Sokféle étel közül lehetett választani és nem csak az zsíros tradicionlális dolgokat lehetett rendelni, hanem pl. fitness slátát, a pizza meg kemencébe sült jó pár kemencés étel melett
A nekem úgymond volt szomszéd mondta el pár hete, hogy rendszeresen oda átkerekezik. Mert Balatonmária strand meg vendéglátás szempontjából nagy nulla. Szomszéd elmondása szerint minden változatlan ott pozitív étterembe. Szeret oda járni. A múlt évben a balatoni bringakör végére érve pont fenyvesi állomás magasságában kezdett el leszakadni az ég. Így úgy döntöttük a maradék távot rakéta sebességgel megtesszük. Emiatt a Gomba kimaradt.
Kistücsköt ismerem a régi időkből is amikor még a nagybátyám a Siótur alkalmazottjaként oda vitt lovas csoportokat. Majd a rendszerváltás és egyebek után új tulaj vette át aki szemesi idegenforgalomban nagy szerepet vállalt anno. Hotel, meg a Kistücsök mellett megvette az iker apartman házakat annak a Bp melletti családnak akinek a lányának udvaroltam. Amíg megvolt a szemesi birtok meg ez az "üzleti" kapcsolat kicsiszolása addig elég sok alkalommal - 2 nyári szezonban - rendszeresen jártunk oda.
Itt is kezdett kialakulni a régi csárdás hangulat mellett egy modernebb gasztronómiai vonal, ami az olvasottak alapján kezdett átbillenni a modern konyhába. Ezzel együtt az árak elszálltak egy átlagos család lehetőségeihez képest.
A zamárdi paprikában pedig az unokatestvérem révén jártunk sokat akinek az akkori tulaj iskola társa volt. Itt a tradicionális ételekre emlékszem meg a cigány prímás és társaira.
A megboldogult '80-as években, az egyik nyáron a főiskolai gyakorlatomat Siófokon töltöttem. A közvetlen parancsnokom, egy öreg százados azzal kezdte, hogy kerüljem az összes helyet, ahol csak egyetlen turista is megfordul, és az ellenőrzési körútjainkon megmutatta, hogy hova kell menni enni, meg szolgálat után sörözni. Úgyhogy mi esténként a világ egyik legrosszabb söre címre méltó Balatoni Világos helyett, az akkor éppen fénykorát élő, csapolt Szalont kortyolgattuk féláron.:-)
Pont azért, amit Csabi is írt, nekem is az az álláspontom, hogy ha csak lehet, időt kell szakítani egy nyugodt étkezésre. Ehhez igyekszem úgy megválasztani a kiutazáshoz a kollégá(ka)t, akik szintén partnerek ebben. Vagy két hónapja nekem kellett csatlakozni a pályásokhoz, ott az illetékes et. azt mondta, hogy siet haza, így egy egész napos sárbogárdi túra után igen-igen nyűgösen ettem hazafelé a müzliszeleteket, pláne, hogy ott van az igen szimpatikus, svédasztalos menüs Amadeus nevű műintézmény.:-) (Bár akkor járványügyileg éppen szünetelt a svédasztal.)
Elmentünk ebédelni két vonat közt, kérdeztük a voi-s bácsit, hogy jön-e. Nem, hoztam szendvicset, meg patikába kell menni, a gyomromra írtat kiváltani.
Na, bácsi, ha nem sajnálta volna rendes ebédre akkor, amikor egyáltalán nekünk ilyesmi megadatik, most nem kéne a menü árának hatszorosát tablettára költeni...
Érdekes, nekem bejön ez a fajta mentalitás. Volt, amikor jókat tudtunk enni, de volt, amikor kérdeztem reggel, hogy hol lesz az ebéd és azt a választ kaptam, hogy "kocsiban. Mindenki, amit hoz otthonról."
Bár nagyon rég elköltöztem a Balatontól meg az országból is, ha a szüleimhez megyek akkor ott megyek el előtte. Illetve környékbeliektől hallom nagyon felkapott hely. Most a 76-os út építése miatt kissé megcsappant a település átmenő forgalma, meg a helyzet miatt is kevesebben lehetnek.
Amit még ajánlani tudok a déli parton a vasúthoz közel:
Balatonfenyves: Gomba
Balatonszárszó: Kistücsök (bár itt gyalogolni kell egy bő fél km-et a 7-es felé dombnak fel)
Zamárdi: Paprika csárda
Fenyvesen 8 éve jártam utoljára, Szárszón 11, Zamárdiban pedig 16 éve. Szóval ezek régi tapasztalatok. Most rápillantottam internetes értékelésekre és szerintem marad az akkori szint.
Igen, ezek az állandó helyeink kiutazásokkor: Csillagvár a nyugati oldalon, Pacaltanya a keleti oldalon, tartalék a Pocika, bár az most télen zárva volt. A Csillagváron meg most tényleg meglepődtünk, mert még kora tavasszal/késő ősszel is tömve szokott lenni, és asztalra kell várni, most meg folyamatosan voltak üres asztalok.
Pár napja hívott a volt szomszéd. Olyan szoba árat mondott, hogy képletesen dobtam egy szaltót. Egyesek megint a múltban vannak, hogy 2 hónap alatt akarnak meggazdagodni.
