Jó napot kívánok mindenkinek!
A magázás nem valamiféle erőltetett távolságtartás, hanem csupán azt hivatott jelezni, hogy én még csupán 16 éves vagyok és nem veszem magamnak a bátorságot (még névtelenül se) hogy a topik tagjaival így látatlanban tegeződjem.
A téma egyébként a tanulmányi versenyeké lenne. Ezeket, úgy látom, a szülők nagy része elutasítja. Nem tudom, miért. Erre keresném a választ. Valamint arra, hogy miért él hasonló ellenszenv az "elit" iskolákkal szemben. Ezzel kapcsolatban az oktatási reform idevágó részéről is szeretném megkérdezni az Önök véleményét. Saját tapasztalataim alapján csak jót mondhatok. Osztályomban (10.-es vagyok egy hatosztályos gimnáziumban) jó a közösségi szellem. Kiváló tanáraink vannak, akik úgy tudják átadni a bőséges tudást, hogy közben annak gyakorlati hasznára is rávilágítanak. És még sok más pozitívum is van, de ha mindent elmondok az elején, miből fog élni a topic? Várom véleményüket.
P.S.: Azért itt nyitottam ezt a topicot (és nem valame), mert szülői, tapasztalati és nem ideológiai véleményekre vagyok kíváncsi, mert abból csak flamelés van.
Ezen most azt érted, hogy csak elküldik a gyereket versenyre, de egyébként nem foglalkoznak vele? Mert én legalábbis azt látom, hogy ott, ahol komolyan gondolják a versenyeztetést, ott igenis foglalkoznak a tanulóval. Van, aki már nemnormális módon (ilyet is ismerek), de a többség teljesen szimpatikusan. Persze követelve, mert másképp nemigen lehet ezt csinálni szerintem, de egyébként teljesen emberi módon. Persze nem jut idő mindenkire, de nem is muszáj... nálunk például tartottak mindenféle term.tud. tárgyból szakkört a tehetségeseknek. Mi ez, ha nem a tanulás megszervezése?
Nem, de vannak szintén ilyen ismerőseim. Valóban nem jó, ha kényszerítik a gyereket versenyezni. De az is igaz, hogy egy magasabb szinten (túl az iskolai értékelésen) itt mérhető le a tudás. Igazán, bocsáss meg, de megkérdezhetem, miért utáltad őket?
Persze egyébként ha valaki szeret és akar tanulni, akkor már nincs gond, ha nem is megy versenyre. A gond csak az, ha az ilyen iskolákra úgy néznek, mintha valami furcsa lényeket nevelnének, akik távol állnak az 'ember'-től. És sokan így vannak ezzel, mint ahogy persze sok előítélet van a társadalomban (nyilván nem is ez a legsúlyosabb).
Egyszerűen arról van szó, legalábbis ahova én jártam, hogy akartunk tanulni (miért? mert ezt hoztuk otthonról magunkkal), és a tanáraink ebben segítettek minket. És ha elment tőle a kedvünk, akkor... hát, nos megpróbáltak rávenni.
Csak az a probléma, hogy sokan vannak olyanok, akik elvárják az iskolától, hogy kezdjen valamit a gyerekkel, de ha megteszi, akkor meg az a gond, hogy miért nyúlnak hozzá. A másik meg az, amit az osztályfőnökünk mondott mindig, hogy 'odakint' se fogják mindig simogatni a lelkünket. És ők ráadásul mindig elmondták, hogy mit miért csinálnak (még ha nem is tetszett), ellentétben néhány teljesen irracionális tanárral, aki azért szadizza a gyerekeket... nemtom, mert jólesik neki, gondolom én...
Az 1 kivételével az annyit jelent, hogy túraszakosztály, sportkör, DÖK, iskolaújság, szinjátszószakkör, filmkészítő szakkör (lehet, hogy nem pontosan ez a neve, de mindegy). Énekkar kihúzva. Túrázni most is legalább havonta jár, sportolni szeret, DÖK, hát azt szvsz le fogja építeni 2 perc alatt, újságírás? nemtudom. Színjátszószakkor: Drámatagozatos volt alsóban + szerepelgetett már 1-2 reklámban, és statisztálkodott 1-2 filmben (3 éve leépítve). Film? nemtudom. Annyit tudok az egészről, hogy a sportköri díjat már be is fizettük. Az ofnéni nagyon szuper lesz (ismerettség regélte), matek-fizika szakos. A többi meg majd menet közben kiderül.
Bocsánat, hogy eddig nem írtam, gyűjtöttem a gondolatokat.
Kedves Szilva2, remélem, hogy a fiad nem fogja megszenvedni a túlterheltséget. Bár kérdés, hogy az az "1 kivételével minden" szakkör mennyit is jelent. Én például (ezzel az egyik kérdésre a választ elárulom) egy fizetős szakkörre se jártam (csak edzésre), az iskolában és azon kívül viszont jártam heti 3-4 szakkörre is. Az is jó, hogy az érdeklődésének megfelelő versenyekre/pályázatokra mehet, ezzel szerintem csak fejlődik.
Az Apáczai "börtön"-nek tartása... Hát nem tudom. Én spec. egy vidéki gimibe járok, de itt biztos nem ilyen a légkör. Tulajdonképpen a tanárok is emberből vannak. Ha azt látják, hogy a gyerek(ek többsége) figyel, és nem azzal van elfoglalva, hogy mi volt a Barátok közt tegnapi részében, vagy hogy hogy szúrjon ki a tanárral, akkor ők is élvezik a munkájukat (a jó tanárok, és a jó sulikban _több_ jó tanár van-én így tapasztaltam), és partnerek lesznek, még akár kissé bizalmasabb viszonyt is kiépíthetnek a csoporttal. Nálunk is ez volt jónéhány tanárral, hogy ő nem az, aki fényévekkel áll fölöttünk, hanem csak egy kicsivel, és persze sokkal többet tud, amit ő át akar adni nekünk. Nem tartja a három lépés távolságot, adott esetben fölül a tanári asztalra és onnan tartja meg az órát, vicceket mesél. Mi pedig ezt szeretnénk. Mi odafigyelünk, tanulunk, cserébe a tanár partnernek tekint minket. Ez egy ilyen hallgatólagos megállapodás. Így is lehet hatákonyan tanítani. A gyerek is alarjon tanulni, meg a tanár is tanítani (érzelmi kötődés ~ Vekerdy).
Erre pedig szerintem (az elsőre mindenképp) elitiskolában nagyobb az esély. Ide általában azért jönnek a gyerekek, mert tanulni akarnak. Nem muszáj mindenkinek, de aki ide akar jönni, az kapja meg a lehetőséget, hogy annyit tanuljon, amennyit akar (meg amennyit bír).
Kedves Éowyn: még a kockafejűzésre visszatérve, főleg, hogy ez a topik nagyrészt mégiscsak a társadalmi előítéletekről szól. Ha valaki nincs benne a bulikban, visszahúzódik a társaságtól, akkor még érthető, bár ez se mindig önkéntes,nagyon sokszor még itt is megvan, hogy a 'vagányok' valakit kipécéznek maguknak, és akkor tényleg pokollá tudják tenni az életét, amire ez természetes reakció. Ha ez azt akarta jelenteni, hogy nem jár bulizni, akkor nem értek egyet, mert főleg az én korosztályomban mostanában (legalábbis mifelénk) a buli alatt kissé masszívabb ivászatot (akár IHB buli :) ) értenek. Na, ez viszont nem az én műfajom (és gondolom vagyunk így még páran ezzel).
A jó zene tekintetében: Nem tudom, ez alatt mit értesz. A jó fejek közül sokan a rapet szeretik (ez még OK, bár nem a szívem csücske), és jónéhányan a tuctuc zenét (na arra viszont senki nem vesz rá, hogy ezt jó zenének nevezzem). Szóval megoszlanak a vélemények. Ha valaki jazzt hallgat (azt se szeretem nagyon, de azért az is jó zene), azt már egyenesen csodabogárnak nézik.
Na eleget írtam, bárcsak Ti írnátok ennyit :)
A játékban a válasz: Írásbeli+kb. 0-20 perc, dolgozat (témazáró!) előtt azért több. De nem sok. Ez a fentebb említett tanítási/tanulási módszer eredménye (figyelünk, jegyzetelünk), meg a memóriánké (persze, ez hatalmas szerencse), de azért mi is 'benne vagyunk', meg kell dolgoznunk érte a suliban. De szeretjük. Én például kifejezetten szeretek suliba járni.
Szia Sabroso!
Nekem épp egy hozzád hasonló korú fiam van, épp az idén felvételizett, 15 éves. Nem kitűnő tanuló, de majdnem. Nagyon húzós, jó osztálya volt, jobbnál jobb iskolákba mentek az osztálytársai. Persze akadt néhány kivétel is, de hol nincs olyan?
Szerettem volna én is, ha egy elitebb gimibe vennék fel, mert okom volt feltételezni, hogy azzal az eredménnyel, amit produkál, meg lehet próbálni. El is mentünk együtt az Apáczaiba (ahová 3 osztálytársát is felvették), hogy körülnézzünk. Megnéztünk 3 órát, és rájöttem, hogy ez álmaim iskolája, és szinte vágytam arra, hogy újra 15 éves lehessek, hogy jelentkezhessek ide. Olyan színvonallal találkoztam, amilyenre mindig is vágytam. Ellentétben a fiammal. Közölte, hogy ide nem hajlandó jönni, mert ez egy börtön. Én pedig tiszteletben tartottam a döntését, és nem jelöltük meg a felvételi papíron.
Ő szinte "bele volt esve" a Karinthy gimibe, de úgy izgult a felvételin, hogy teljesen elrontotta. Ezt elég nehezen heverte ki, sokáig magába volt fordulva. Maradt tehát az a gimi, ahová végül szeptembertől kerülni fog.
Versenykérdés:
Történelem versenyen kívül nem volt hajlandó felső tagozatban szinte sehová sem menni, még rajzra sem, mert nem akart (bocs, egyszer volt matekversenyen is), pedig szenzációsan rajzol. Az is előfordult, hogy benevezett egy történelem versenyre (ez a kedvenc tantárgya), de végül visszamondta, mert olyan csapatot alakított ki a tanárnője, hogy eleve csődnek érezte a megmérettetést. Aztán otthon nekem dühöngött mérgében.
Én próbálom motiválni, a humán beállítottságának megfelelően szerzek mindenféle pályázatot, hogy legalább iskolán kívül próbáljon sikerélményeket szerezni magának (az ilyen pályázatokon vannak nyeremények is, nem csak oklevél, ahogy említetted), de nem jártam eredménnyel. Mondhatnám úgy is, hogy érdeklődés 0.
Ehhez képest, a beiratkozáskor a kezébe nyomtak egy papírt, amelyen azt kellett kitölteni, hogy az iskola mely szakkörein, programjain venne rész szívesen. Meglepődésemre az énekkaron kívül gyakorlatilag mindent bejelölt. Állítólag miattam, hogy ne aggódjak érte.
Mondtam neki, hogy értem ugyan ne tegyen semmit, mert a saját életét kell megalapoznia, nem az enyémet. Örülök, de aggódok is hogy mindent bejelölt, ezért javasoltam neki, hogy szelektáljon, mert ezt úgysem fogja bírni a tanulás mellett. Majd ami tényleg fekszik neki, az úgyis kiderül, a többit meg le lehet építeni. Ebben meg is egyeztünk.
Ki mennyit tanul kérdés:Hát erre azt tudom felelni, hogy szerintem 1 óránál többet nem nagyon fordíthatsz rá, esetleg ha húzós napok elé nézel, akkor 1,5 óra. Az én fiam pl. megcsinálja az írásbelit, ha van, aztán átnézi egyszer a szóbelit, és jónapot. Ez a hozzáállás viszont nem kerül 1 órába, csak 15-20 percbe.
Igen, mindenkinek csak a saját képességeihez mérten kell eredményesnek lenni. szerintem egyébként a diákok többsége számára megfelelő odafigyeléssel és koncentrációval nem lennének problémák - nem azzal, hogy OKTV-t nyerjen, hanem pl. azzal, hogy leérettségizzen. Ezen túl minden csak a képességektől függő bónusz. Az szerintem is káros, hogyha egy szerényebb képességű gyereket napi 6 óra tanulással - te jó Isten, bele is halnék - próbálnak szinten tartani azokkal, akiknek ugyanaz a (magas) szint szinte tanulás nélkül is megy.
A számokat még nem árulnám el, hadd gondolkodjanak mások is.
Szerintetek a mi osztályunkban a legjobbak (akik országos versenyeken is rendszeresen jutnak döntőbe) otthon mennyit tanulnak az iskolára (a házi megírásán túl), mennyi a lecke, és hány fizetős szakkörre járnak?
Ez szerintem diaktol is fugg.Volt olyan osztalytarsam, aki szinte az egesz napjat raaldozta, h tokeletes eredmenyeket erjen el, mig masok meg a hazit is az ora elott irtak meg, mas fuzetebol..szoval 1-6ora/nap
Bevallom en mindig is a lustak koze tartoztam, versenyekre kozepiskolaban mar nem jartam, de ugy erzem, h jol dontottem, h nem valsztottam azt, amit nehany osztalytarsam..OKTV biztos nagyon jo, mentesseget biztosit, meg olyan emberekkel merheted ossze a tudasod, akiknek ugyanaz az erdeklodese, de lattam azt, h mennyi mindent felaldoztak az oszttarsak egy tori, magyar, vagy filozofia OKTV miatt, es nehanyan bevallottak, h lehet, h nem csinalnak megegyszer vegig, ha tehetnek.
Leerettsegiztunk mi is ugyanugy, es megyunk tovabb azokra az egyetemekre, foiskolakra, ahova akartunk, csak valoszinuleg mi egy picit tobbet buliztunk ev kozben is..
A szuloi rahatast pedig nem feltetlen ugy ertem, h szulo megmondja, h kisfiam ebbe es ebbe az iskolaba mesz, punktum, hanem elkepzelhetonek tartom azt, h egy olyan csaladi legkorben, ahol a szulok teljesitmeny-orientaltak ott szerintem nagyobb valoszinuseggel fogja a gyerek "onszantabol" is azt az iskolat valasztani. meg akar felelni a vele szemben allitott elvarasoknak, ami normalis esetben problema mentesen "lezajlik", de nehany erzekenyebb ember belebetegedhet...
Ezt a választ azért is szedtem külön, mert egyrészt túl hosszú lett volna a hsz, másrészt pedig Te kérdéseket is tettél föl (erre vártam, még hogy gond-e !!!!), amire ugyebár válaszolnom kéne. Ezt meg is teszem.
SZVSZ akik jó eredményeket érnek el, azok biztosan maguktól mennek. Motiváció nélkül ez nem megy, illetve kell hozzá egy olyan szülői háttér is, ami nehezen elképzelhetővé teszi, hogy a gyerekre ráerőszakoljanak egy iskolát. Sajnos azonban találkoztam már negatív példával is.
Egyik volt osztálytársamat hatodikban átvitték a város másik elitiskolájába (nem hatosztályosba). A gyerek nem tartozott az éltenulók közé, de a szülei presztízskérdést csináltak abból, hogy a fiuk odajárjon. Meg is bukott következő évben, és nyolcadikra visszament a régi osztályába. Na, ez kinek volt jó? A mi osztályunkban és az egész tagozaton azért szerencsére vigyáznak arra, hogy csak az járjon oda, aki tényleg odavaló. Aki nem, azt most még többé-kevésbé finoman máshová irányítják, de nem tudom mikor győz efelett a "minél több gyerek van, annál több pénzt kapunk" elv.
A fensőbbségérzet pedig tényleg nem általános, sőt inkább a közepesek között van jelen, én úgy látom. Mi általában a versenytársainkra is tisztelettel nézünk, elismerjük a nagyságukat, bár ha valakit érdemtelenül sokkal jobban elismernek/támogatnak/stb. mint minket (ez kb. az Arany János tehetséggondo programot jelenti, amely arról szól, hogy a benne részt vevő tehetséges kis településeken élő gyerekeknek majdnem minden ingyen van, mi pedig kb. annyira legalább vagyunk tehetségesek, és a versenyek díjazásáról azt hiszem már volt szó, nem kell sokat visszaolvasni), akkor egy kicsit be tudunk pöccenni, ez tény. De általában tényleg elismerjük msáok teljesítményét is kb annyira mint a magunkét.
P.S.: Bocs az eddigiekért, de most jöttem rá, hogy a hozzászólásszerkesztőt IE alá írták, és ezért nem ment nekem Operával. Szóval ezért lettek ilyen ömlesztettek az előző hsz-aim.
Sziasztok!
Ismét csak röviden reagálnék:
Éowyn75: Vannak persze olyan emberek, akik enyhe túlzással kiérdemelnék ezt a jelzőt, ám nem ők a többség. Kicsit olyan ez néha, mint a boszorkányégetés. Nem értjük (mindig, teljesen tisztán stb.), amit a másik csinál, ezért az biztosan valami gonosz. Illetve benne van természetesen az irigység is (pont gyerekkorban ne lenne?). Én is főleg ezért jöttem ilyen osztályba, met itt vagyunk egy páran nagyon szép eredményekkel, így azért értékeljük mások erőfeszítését és eredményeit. Szerintem aki jó képességűnek érzi magát, és tanulni is szeretne, annak csak jó lehet egy ilyen osztály.
szomi szomi: Nők Lapja nekünk nem jár, nem is szoktuk venni, viszont Vekerdynek nemrég vettem meg egy könyvét (Az iskola betegít?), de bevallom, csak azrét, mert jó címe van. Még nem olvastam el. Viszont ami a tanulást illeti:
egy rövid közvéleménykutatást végeznék: Szerintetek a mi osztályunkban a legjobbak (akik országos versenyeken is rendszeresen jutnak döntőbe) otthon mennyit tanulnak az iskolára (a házi megírásán túl), mennyi a lecke, és hány fizetős szakkörre járnak?
Még visszatérve szomi szomi hsz-ához:a motiváció viszont kétségtelenül nagyobb. Hogy mást ne mondjak, idetartozik, hogy míg 8. második félévében a többi diák többsége a felvételének örült és nem tanult semmit, mi továbbra is dolgoztunk. A Fazekas-effektus pedig...könnyen el tudom képzelni, hogy megesett. Ahogy a matektanáraink szokták mondani: a jó matekos lusta...
Írjatok sokat!
Üdv
Sabroso
Ha nem gond, akkor en egy picit tovabb kerdezoskodnek a temaban.
Oszinten szolva kivancsi lennek, h mennyire onszantukbol mennek a diakok az elit iskolakba, es mekkora resze van annak, h a szulok szeretnek, h gyermekuk minel jobb iskolaba jarjon?
A masik kerdesem meg az lenne, h miert annyira eloiteletesek az emberek az elit iskolakba jaro/ott vegzett emberekkel szemben? Teny, h nagyon sok kozuluk fenn hordja az orrat es magat az "atyauristennek" kepzeli, de szerintem nem feltetlen ez a tobbseg meg azokban az iskolakban sem..persze valoszinuleg ezekkel az emberekkel nem igazan lehet versenyeken olyan surun talalkozni..
A "Fazekas-effektus" tetszik,es van egy sejtesem, h nem csak a Muegyetemen fordul ez elo.. :)
Vekerdynek vannak nagyon jó írásai a témáról. (Én nagy Vekerdy fan vagyok, bár mindenben nem hallgatok rá. Például Waldorf suliba valószínűleg nem adom a gyerekemet.) Érdemes a Nőklapjában elolvasgatni a cikkeit.
Lényeg, hogy ha a gyereknek a sok tanulástól nem jut szabadidő mozgásra, pihenésre, szabad olvasásra, hobbira és egy merő stressz az élete, akkor rossz neki az a suli.
SZVSZ elit suliban ennek nagyobb a veszélye.
Ugyanakkor SZVSZ fontos, hogy egy osztályban mindenki, de lagalábbis a túlnyomó többség tényleg akarjon tanulni. Van ennek egy húzó, öngerjesztő ereje, ami motiválhatja a lustábbakat. Erre is jobb az esély egy elit suliban. :-)
Ja még egy érdekesség: Nálunk a Műegyetem informatika szakán volt egy olyan jelenség, amit "Fazekas-effektusnak" hívtak. Jött a srác a matektagozatos szupergimiből és az első félévben leadott anyag nagy részét ő már tanulta. Így különösebb erölködés nélkül átment a vizsgákon, míg az átlagos tantervű gimiből jövök már vért pisiltek és keményen eddződtek. Aztán a következő félévben egyre több olyan dolog jött amit ő már nem tanult és ha nem kapott észbe időben és hasonlóan tanult mint az első félévben akkor nagy meglepetések érték vizsgaidőszakban. Persze nem sokan de egykét ember kliesett emiatt elit gimis matektagozatos létére az évfolyamunkból, ami elég nagy sokk volt az illetőknek.
A kocafejűzés szerintem minden osztályon belül is megvan, ha valaki jó matekos, azt lekockafejűzik, mivel általában a többségnek ez a tantárgy okozza a legtöbb gondot. De ebben lehet, hogy egy kis irigykedés is van. Egyébként általában azt nem szeretik a diákok, ha valaki annyira matek-agyú, hogy más nem is érdekli, nincs benne a bulikban, nem szereti a jó zenét, stb... Ha amúgy jó fej, senkit nem zavar, hogy jó matakos, sőt, legalább tud segíteni.
Hát akkor sziasztok!
Röviden reagálnék.
petike23:Persze, ha valakit kényszerítenek, hogy versenyezzen, az nyilván neki is káros lehet, arról nem is beszélve, hogy valószínűleg különösebb eredményeket se fog elérni éppen a motiválatlanság miatt. Ha pedig valaki annyira tehetséges és jó a tantárgyában, akkor egy idő után úgyis kimagaslik az osztályból és azt keresi, hogy kivel mérheti még össze a tudását. Szvsz ez egy teljesen természetes dolog.
Éowyn75:Igen, én is teljesen így látom, és igazából nem is értem, hogy mások miért gondolják úgy, hogy akik ide járnak, azok lenézik a többieket. Nem, alapból nem, de ha valaki elkezd kockafejűzni (a matek az osztály fő profilja), vagy a "matekos észre" hivatozni, akkor érthetően fölmegy az emberben a pumpa. Ekkor elhangozhat egy-két hirtelen, sértő megjegyzés, de ez nem általános.
Egyébként a kockafejűzésre visszatérve szerintem ez az egyik komoly előítélet az elitsulik felé. Ti hogy látjátok?
Valamint mi a véleményetek arról, hogy míg láthatóan egyesek az állam oldaláról (pártállástól teljesen függetlenül) számolatlanul költik a pénzt, a 7.-8. osztályosok hivatalos matematikaversenyén az 1. helyezett jutalma is csak egy műanyag dosszié volt, amiben elküldték az oklevelét? Azért a munkáért, amit azért végzett, hogy ide eljusson, nem érdemelt volna egy kicsivel többet (nem én voltam az :))
Üdv
Sabroso
Szerintem is tegezhetsz minket nyugodtan. Én egy középiskolában tanítok, idén érettségizett az osztályom, akiket egy év kihagyással 6 évig tanítottam és az ofőjük is voltam. Ez nem egy elit gimi, de azért jó híre van, és főleg nagy múltja. Szerintem nem azzal van a gond, ha valamelyik suli versenyistálló, hanem azzal, ha csak az ilyen sulikat állítják be jónak. Holott szükség van olyan iskolákra is, ahol nagyon színvonalas oktatás folyik, nagyon jók a tanárok, de olyan diákok is bejutnak, akik nem a legokosabbak. Szóval én sokszor úgy érzem, hogy az olyan gimit, ahonnan nem mindenkit vesznek fel egyetemre, meg nem mindenki végez 2 nyelvvizsgával, és nyer OKTV-t, azokat elkönyvelik gyenge sulinak, holott a tanárok ugyanolyan keményen tanítanak attól még, csak a diákok rosszabb képességűek, vagy nem annyira érdekli őket a tanulás. De sokan közben szuper sportolók, zenészek, stb.
én javaslom (a többi olvtárs nevében is) a tegeződést.
Szerintem az "egészséges verseny" akkor O.K., ha a gyerekek (résztvevők) akarnak versenyezni, és nem arról van szó, hogy a szülők "versenyeztetik" a gyerekeket.
Kiskoromban nálunk is mindíg ment a "ki a magasabb", "kinek van több ötöse", rettentően utáltam. (hogy sítlusos legyek: 0-ra szerettem :)
Aztán középiskolában tetszett az OSZTV, nemcsak azért, mert így mentességet kaptam az egytetemre (addigra már felvettek felvételivel), hanem egy tényleg pártatlan versenyben mérettettem meg magam.. :-)
Jó napot kívánok mindenkinek!
A magázás nem valamiféle erőltetett távolságtartás, hanem csupán azt hivatott jelezni, hogy én még csupán 16 éves vagyok és nem veszem magamnak a bátorságot (még névtelenül se) hogy a topik tagjaival így látatlanban tegeződjem.
A téma egyébként a tanulmányi versenyeké lenne. Ezeket, úgy látom, a szülők nagy része elutasítja. Nem tudom, miért. Erre keresném a választ. Valamint arra, hogy miért él hasonló ellenszenv az "elit" iskolákkal szemben. Ezzel kapcsolatban az oktatási reform idevágó részéről is szeretném megkérdezni az Önök véleményét. Saját tapasztalataim alapján csak jót mondhatok. Osztályomban (10.-es vagyok egy hatosztályos gimnáziumban) jó a közösségi szellem. Kiváló tanáraink vannak, akik úgy tudják átadni a bőséges tudást, hogy közben annak gyakorlati hasznára is rávilágítanak. És még sok más pozitívum is van, de ha mindent elmondok az elején, miből fog élni a topic? Várom véleményüket.
P.S.: Azért itt nyitottam ezt a topicot (és nem valamelyik polfórumban), mert szülői, tapasztalati és nem ideológiai véleményekre vagyok kíváncsi, mert abból csak flamelés van.
