nem túlságosan életszerű a külföldi ajándékpénz esete, de azért nézzük csak.
ha magyarország kapna 1 milliárd eurót valakitől, azt több dologra fordíthatja, eltérő eredménnyel:
visszafizethet 1 milliárd euro adósságot belőle: csökken az adóságszolgálat (kamatok, törlesztések összege), csökken a kamatszínvonal, javul a forint árfolyama, ergo csökkenhet az infláció.
beruházza valami hasznosba: épít belőle autópályát, hidat vagy valamit. rövid távon fokozza a belföldi pénzmennyiséget, ezzel teremt némi inflációs nyomást, de a beruházás végül egyéb csatornákon növeli a gazdasági teljesítményt, üzleti beruházásokat tesz lehetővé vagy könnyít meg, ezáltal közvetetten hozzájárul némi többlettermeléshez, ami végül kiegyensúlyozza a helyzetet.
beruházza valami társadalmilag hasznosba, épít egy kórházat, vagy felújít egy meglévőt, orvosi műszereket vagy ilyesmit vesz. ez is okoz némi pénzkiáramlást, de javul a jólét és ezért ezt megpróbáljuk élvezni.
kidobja az ablakon: rákölti a magyar focira, tüzijátékra, baumgartnerre, szétosztja a slepp között szigorú közbeszerzési alapon vagy akármi. ebből semmi jó nem szokott kisülni. már makrogazdaságilag.
bért/nyugdíjat emel: majdnem olyan mint az előző, azzal a különbséggel, hogy egy rövid pillanatig egy csomóan elhiszik, hogy kaptak valamit. ha ez a rövid pillanat épp egybeesik a választásokkal, akkor mindig igazságos igényeket elégít ki, ha nem, akkor esztelen költekezés és a jövő felélése.
ráadásul, ha csak a politikai barátok kapnak pénzt, az csak a luxusingatlanok piacán jelent növekvő keresletet, ha szétosztják a nyugdíjasok közt, akkor meg fölmegy a kenyér ára. (ez fekete humor, de annak nem tudom, milyen smiley kell)
Elöször vegyünk egy zárt rendszert (nincs külkereskedelem, befeketetök, stb.) A pénz közvetítö eszköz az elvégzett munka (bér) és a megtermelt javak között (ár). A pénznek önmagában nincs értéke - a megtermelt javak értékét fejezi ki. Ha ebbe a zárt rendszerbe plusz pénzt nyomunk bele, akkor minden egyes forint arányosan elértéktelenedik. Az állam gyakorlatilag a dolgozóktól elveszi munkájuk ellenértékének egy részét. Erre persze megpróbálja a társadalom visszaállítani az eredeti helyzetet: a dolgozók béremelést követelnek, a termelök pedig árat emelnek. De ezt az átmeneti veszteséget beszopják. Persze némi infláció még jót is tud tenni a gazdaságnak azáltal, hogy az állami megrendelések élénkíthetik a gazdaságot, és elértékteleníti a nem müködö tökét és a haszontalan javakat. De mint tudjuk az állam nem a legkörültekintöbb a közös pénzünk elköltésében, úgyhogy a magas inflációval a korrupt, hozzá nem értö vezetöinkért fizetünk meg. Átmenetileg a nagy közös célok (olimpia, úthálózat kiépítése) is gerjeszthetnek inflációt.
Ha kívülröl teszünk bele ebbe a rendszerbe pénzt, az olyan mintha áruban kapnánk meg, vagy ingyen dolgozna egy hónapig az a kedves ország a magyaroknak. Ez nem gerjesztene inflációt mert megvan a fedezete.
Nem zárt rendszerben sajnos külsö piaci szereplök is le tudják nyúlni a munkánk ellenértékét. Pl. ha veszünk egy olyan befektetöi csoportot (pl. J.P. Morgan), akinek éppenséggel több pénze van, mint a Magyar Nemzeti Banknak, akkor bizonyos határon belül kedvük szerint manipulálhatják a forint árfolyamát (amiben ugye a munkánk ellenértéke és megtermelt javaink értéke fejezödik ki), és ezzel akár több pénzt szívhatnak ki a zsebünkböl, mint az állam a "pénznyomással".
Most még az nem vlágos, hogy ha Kuwait adna a magar államnak 1 milliárd eurót, metróépítésre, akkor az ugyanúgy többletpénz lenne az országnak, ugyanúgy növelné a keresletet, és igy az árakat.
Mi a különbség az ország gazdasági vérkeringésén kívül eső forrásból, ajándékba kapott igazi pénz, és az állam által nyomott fedezet nélküli pénz között?
fogjuk meg még egyszerűbben. eddig ott ólálkodtam a tévéosztályon, de csak stíröltem a junosztyot, most meg, hogy felmartam a lóvét, sonyt fogok venni. plazmásat. ha látszik, hogy a kereslet kevésbé árérzékeny, drágább cuccokat fognak kínálni, így a tévék árszínvonala nő. az ár-érték arány ilyen szempontból nem közgazdasági kategória, a statisztika nem méri a biokenyér bőrsemleges pH értékét és ultramagját.
sok terméknél megfigyelhető, hogy a magasabb ár érdekében többé-kevésbé látszólagos minőségnövelést jelentenek be (lásd még inteligens mosószer). ez néha árfelhajtásról szól, néha csak a piaci részesedés megőrzéséről. szóval árat emelni nem csak a zöldséges trükkel lehet.
Végre kezd tisztulni. Tehát az alapján, amit levezettél, ha csupa olyan hülyéből állnának a kereskedők, mint én, akik a növekvő kereslet láttán sem emelnének árat, amig nem lép fel hiány, akkor akár működhetne is ez a nyomjunkbankót metróépítés(vagy bármi más)?
Azért, mert ha tiéd a TV-bolt, és az eddigi pangó kereslet hirtelen irreálisan megnő, akkor hülye leszel nem "kaszálni": rögtön kiteszed a 70 ezres TV-re a "Leárazva 100 ezerről 90-re" táblát. Így tudja befolyásolni az inflációt a kereslet növekedése túlkínálat esetén :)))
Nő a kereslet, mert ilyenkor a pénzt pénzben tartani nem éri meg.
Az, hogy 100 ember akar tévét venni, nem változtat azon, hogy mennyibe kerül 1 tv előállítása. (Meg a papírgalacsintól a főmarketinges titkárnőjének harisnyakötőéig terjedő összes többi hozzácsapott ktg.)
Node.
Az a 100, aki tévét akar venni, így gondolkozik:
van x összegem, beteszem a bankba, egy év múlva kevesebbet fog érni. inkább tévét veszek. (Elköltöm)
A 200 tévé boldog gyártója látja, hogy megnő a vásárlási kedv, 50 helyett 100 balfácánra lehet rásózni a terméket, akik ráadásul elég elszántan vásárolni akarnak. Tovább örül, árat emel.
(Ezen felbuzdulva hasonlóképp tesznek azok, akik neki szállítanak. És így tovább.)
100 jövendőbeli tévétulajdonosunk egyszercsak azon veszi észre magát, hogy a pénze jóval kevesebbet ér, mint eddig. Bemegy szépen a főnökhöz (tessék átvitt értelemben érteni, államtól a szakszervezetekig, stb.), veri az asztalt, és lám, a végén többet keres. Helyesebben ugyanannyit, mint addig, hiszen (jobb esetben) nagyjából ugyan olyan hasznosságot(dolgot:) ) tud venni magának, de a fizetését nominálisan emelték, és ettől jól érzi magát.
Eddig ez volt a legjobban válasz a kérdésemre, de a lényeg ebből is kimaradt.
növeltük a belföldi pénzmennyiséget. ha nő a pénzmennyiség, nő a kereslet, ha nő a kereslet, nő az ár. Ezt az amit nem értek.
Ha van 50 embernek pénze tévére és pont 50 tévé van az áruházban, akkor minden jó.
Ha 100 embernek adunk pénzt, de továbbra is csak 50 tévé van, akkor értem hogy miért lesz drágább a tévé.
De jelenleg a fenti példa szerint 200 tévé van az áruházban, akkor miért lesz drágább, hogy ha 50 helyett 100 ember akar tévét venni?
Ez a folyamat érdekelne igazán.
Már bocs, hogy csak kötekszem, de mi az a "virtuális számla"? A Magyar Állam számláit a Magyar Államkincstár vezeti és ezek a számlák abszolute nem "virtuálisak". Vagy van rajtuk pénz, vagy nincs. Ha van rajtuk pénz, lehet költekezni, ha nincs, valamilyen forrásból (pl. hitelből) fel kell tölteni őket, hogy 4-es metrót lehessen építeni.
mondjuk maradjunk annyiban, hogy venni akarunk valamit, amire nincs pénzünk. állam lévén szerencsés helyzetben vagyunk, mert nagyon sokat is kölcsön bírunk kérni, plusz van még egy állami pénzjegynyomdánk is, ahol annyit nyomtatunk a saját pénzünkből, amennyi csak kell. (ez utóbbi csak félig vicc)
namármost, akkor ezzel hányféleképpen is tetünk rosszat a forintunk vásárlóerejének?
amennyiben nemlétező forintunkból létező devizát vettünk és azért külföldről vonatot, sínt, mozgólépcsőt vettünk, vagy külföldi vállalkozókat fizettünk, rontottuk a fizetési mérleget, amitől a forint (különböző áttételeken keresztül) romló árfolyamon váltható át más pénzre.
a belföldieknek kifizetett résszel (mínusz áfa, szja, stb., ami visszafolyik a kasszába) növeltük a belföldi pénzmennyiséget. ha nő a pénzmennyiség, nő a kereslet, ha nő a kereslet, nő az ár. (nem a metróé, hanem minden másé, amire pénzt adunk.) és mivel fogyasztani import cuccot jobb szeretünk, mint hazait, de a forint kevesebb dollárt ér, kétszeresen is ráfaragunk.
a jelenlegi helyzetben, mikor amúgyis nagy hiányunkat épp nem fedezi a külföldi befektetés és a hazai megtakarítás, a hiány növelése és az ebből adódó növekvő eladósodás még tovább is ront a helyzeten, mivel nőnek a kamatok, ami a vállalatok növekvő költségén át drágítja a termelést, a dráguló termelés meg még tovább emeli az árakat.
kicsit oldszkúl megközelítés, de mindjárt jön valaki, aki nálam okosabb és megmondja a tutit.
És mivel türelmes vagyok, harmadszor is begépelem. Ha most se megy....
Minden államnak x mennyiségű vagyona van. (Arany, egyéb) Amikor pénzt bocsát ki, akkor ennek terhére teszi. (Magyarul, a pénz annyit ér, amennyi a rá eső rész ebből a vagyonból.) Minél több pénzt teremt, annál kisebb rész jut egy pénzegységre. Ebből következőleg többet kell fizetni ugyanazért a jószágért. So called infláció.
Ez inkább közvetttnek tűnik, és ha csak ennyi lenne, akkor megérné egy új metró, itt másról lehet szó szerintem. Jó lenne valami közgazda is bekukkantana, a szaxerűség végett.
Nos, szerintem egy ilyen lépés elsősorban az államháztartás hiányát növeli közvetlenül. Az államháztartás hiányának növekedése azt mutatja, hogy nem folyik megfelelően átgondolt gazdálkodás, ez a befektetőket (külföldi) a pénzük kivételére ösztönzi, tehát eladják állampapírjukat, forintjukat. Ezzel a forint árfolyama csökken, tehát értéke romlik.
Egy példán keresztül. Például kéne építeni egy metrót, de nincs rá egy fillér sem. Az állam létrehoz egy virtuális számlát, és az összes költséget, ami az építés során felmerül, erről utalják át. Az világos, hogy egy ilyen trükk gerjesztené az inflációt, ezt értem, csak az egész folyamatot nem látom át, hogy ez pontosan hogyan történne. Ha áruhiány lenne, akkor megérteném, de árubőség van, nincs arról szó, hogy több pénz lenne ettől, mint amennyi áru, a hirtelen jött pénztöbletet is el lehetne vásárolni, ami még nagyobb adóbevételt is jelent.
Szóval a konkrét példán keresztül az inflációgerjedés részletes leírására lennék kiváncsi.
