Igy jár az aki biztositói kishivatalnokként írogat, és nem tud leszakadni hatalmaskodó apjától, és ha alsónadrágjába becsöppen egy csepp pisi akkor 30 évesen is attól retteg hogy "Mit szól majd ehez a Papa?!"
A prágai „Elite” filmszínház nézői örömüket lelhették a filmekben. Kafka azonban sírt, és erre minden oka meg is volt. Különösen a vígjáték láttán. Felice Bauert készült éppen feleségül venni, miközben semmitől sem félt annyira, mint a házasodástól. A „végre egyedül” címet saját helyzetére is vonatkoztathatta volna, ezzel az apró módosítással: „mindörökre egyedül”. Miközben persze a körülmények kedvezőek voltak: Felice egyebet sem akart, mint hogy Kafka közelében lehessen. Kafka viszont menekült a lány elől. Pontosabban nem is őelőle, hanem saját maga elől. S ahelyett, hogy együtt lett volna vele, a magányt kereste. Például úgy, hogy moziba járt.
Röviddel a novemberi zokogás előtt például, 1913 későnyarán Felice Berlinből Syltre utazik. S innen írja leveleit és képeslapjait Felicének, melyek egyébről sem szólnak, mint a magány és egyedüllét miatti gyötrődéséről. S mit lehet tenni ebben a magányban? A naplók és levelek tanúsága szerint: moziba járni. Egy november 6-i, Felicének írott levélben ez olvasható: „Naplót egyáltalán nem vezetek, nem is tudom, miért vezetnék, semmi sem történik velem, ami belülről megindítana. Ez akkor is igaz, amikor, mint tegnap, Veronában sírtam egy mozgóképszínházban. Az emberi viszonyok élvezete adatott csak meg nekem, de nem az élményük.” Mit láthatott, ami sírásra késztette? Nincs semmi nyom. Zischler azonban, igazi detektívként, egy veronai helytörténésztől megtudta, hol, milyen épületben lehetett az egykori mozi; s a korabeli napilapok alapján azt is kiderítette, hogy november legelején mely filmek közül láthatott valamit Kafka. Egy banditatörténet, egy gyermekekről szóló történet, egy divatbemutató: a választék nem volt túl nagy. És nem is feltétlenül a könnyzacskókat célozta meg. De Kafka sírt – talán eleve azért járt moziba, hogy jól kibőghesse magát. Egy barátja, Willy Haas írja le: „Amikor utoljára láttam Prágában, akkor nagy baráti körben moziba mentünk. Az előzetes programban berlini utcai jeleneteket mutattak. Amikor világos lett, egy másodpercig könnyeket láttam a szemében. ‘Mi van Kafkával?’, suttogtam szomszédom fülébe. ‘Ó, biztos megint nehézségei vannak a berlini jegyesével’, válaszolta az. Még ma is így látom magam előtt Kafkát: arcát elfordítja, hogy ne láthassuk, amint kézfejével törölgeti szeméből a könnyeket.”
A mozi Kafka számára: a sötétség, a magány és a sírás helye. És persze, mivel mégiscsak szeretett moziba járni, az élvezeté is. A mozival és a filmekkel kapcsolatos följegyzéseit olvasva az a benyomás alakul ki az olvasóban, hogy Kafka azért járt olyan szívesen moziba, mert ott saját meghasonlott belsőjének „kivetülésére” talált rá. Nemcsak a filmvásznon és az éppen bemutatásra készülő filmben, hanem eleve a moziba járás olyasmit jelenthetett számára, hogy a nézőtérre belépve saját belsőjébe kezd aláereszkedni. Vagyis ideális nézőként viselkedett: a filmvásznat nézte ugyan, de közben maga is „vetítővászonként” viselkedett. Nemcsak figyelte, mi történik, hanem azonosult is a látvánnyal s a helyszínnel. Azaz félig-meddig feladta önmagát – s ez saját meghasonlásával tökéletes összhangban volt. Ami persze elvben képtelenség: a meghasonlás és az összhang kizárja egymást. Ha pedig mégis sor kerül rá – mint a moziban –, akkor ez azt jelenti, hogy ott végre minden rendben volt: a meghasonlásában éppolyan jól érzi magát, mint a sötét és meleg nézőtéren. És a sírás ez esetben talán nem is annyira a szenvedésnek, mint inkább a jóleső önsajnálatnak a megnyilvánulása.
Hogy mennyire tudott azonosulni a látottakkal, arra Zischler több példát is fölhoz. Kafka például megnézte Az élő nyakék című francia filmet (1913, elveszett), melynek egyik jelenetében a hősnőt kígyók veszik körül, s fojtogatni kezdik. Röviddel később, az eljegyzés idején (!) levelet küld Felicének, s ebben, anélkül, hogy egy szóval is utalna a filmre, ezt írja: „Nem úgy tekeredem előtted már hónapok óta, mint valami, ami mérgező? Nem vagyok hol itt, hol ott? Nem fog el Téged a rosszullét a látványomra? Még mindig nem látod, Felice, hogy bezárva kell maradnom, hogy így óvakodj a boldogtalanságtól, a Te boldogtalanságodtól? Nem vagyok ember, képes vagyok rá, hogy Téged, akit a legjobban szeretek, minden ember közül az egyetlent... hideg szívvel kínozzalak.”
Szia!Biztos buta kérdésnek,tünik és gondolom sokszor átgondoltad,de nem lehetséges hogy Te is elutazz Vele,utánna....Ha igazán szép érzések,lehet hogy megéri.... Én 2 évig éltem iogen távol az országtol,sőt még a civilizáciozol is egy ilyen érzés miatt feladva az addigi életem és SOHA nem bántam meg SŐT semmiért nem adnám azt a 2 évet!!!
Nekem pl a netes társkeresés nem jött be. Eddig nagyon sok lánnyal találkoztam és nagyrészük másnak mondja magá mint aminek mutata magát. Tehát ezért már hátrányos. Neked baromi mázlid van, hogy bejött.
Ez megint furcsa kérdés, mert én most már örülök, ha egy ideig jól tart, egy életen át? Nagyszüleim 59 éve házasok, én ezt valahogy nem tudom elképzelni..
A kapcsolat jó, csak a vége nem..nálam egyik napról a másikra van váltás átmeneti időszak nem sok
Egyiktől sem. Aki félelemmel él, az csak félig él ...
Én interneten rengeteg barátot és egy igazi, nagy szerelmet találtam. Nem kerestem. Csak szembejött. Ritka szerencse, de sok ismerősömmel történt meg az utóbbi években.
Mitől lehet jobban félni a magánytól, vagy attól, hogy nem olyan társat találsz magadnak akire vágysz? Érdekes történeteim vannak, én általában interneten ismerkedem, eddig kétszer bejött - elvileg- másnak?
A szerelem egy darabig képes feledtetni az alapvető különbségeket, de egy idő után az ember fia/lánya rádöbben, hogy csak vesztegeti az idejét. És ekkor nagyon fogja sajnálni a feleslegesen elmulasztott időt!
az egészhez annyit tennék még hozzá, hogy amíg önmagatokban nem raktok rendet, hanem inkább vadul kerestek valaki mást, aki megteszi, addig sokkal kisebb az esély. viszont, ha hagyjátok, hogy szembejöjjön, és főleg, ha ezt ki tudjátok várni, csodálatos dolgok történhetnek veletek. velem legalábbis így történt.
Szerintem a társkeresés az, boldogság keresés. Akkor boldog az ember legkönnyebben, ha szeretik. Én nem keverném össze, a szerelemmel. Tehát én első helyre állítom a SZERETET-et. Lehet első látásra szerelem, de ez a tetszésnek nagyon magas fokán következik be. Az ok, a remény, hogy biztos fog szeretni. Két ember első látásra is képes szeretetet adni, amivel boldoggá teszi a másikat. /elsőre egy mosoly, pl./ Később lehet belőle még szerelem is, akár. Első látásra szerelmesnek lenni nagyon ritka. A boldogság keresés nem csak a nők kiváltsága. Ha az ember talál valakit, aki képes neki szeretetet adni, és ez által van remény, hogy tartósan boldog lesz, nem keres tovább. Én, összeállítottam egy “szeretet programot”, ami a szeretet átadáson alapszik. Nem csak szeretkezésből áll. A szeretkezést, a szeretet masszázst (lehet simogatás is), a meditációt, csak eszköznek tekintem, amikkel könnyebb közvetíteni a szeretetet a másiknak. Szerintem ez működik szerelem nélkül is. Ráadásul a szeretkezés amellett, hogy a legjobb dolog a világon, még gyógyít is. 16 féle élet funkcióra van jótékony hatással azáltal, hogy beindítja a szervezet öngyógyító folyamatát. Az egészséges ember még boldogabb, mert nem fáj semmije. Én 52 évesen, ha arra ébredek, hogy nem fáj semmim, arra gyanakszom, hogy már nem is élek talán.
Boldog lehet valaki akkor is, ha egyedül él, ha egyedül neveli a gyerekét, de van egy társa. A lényeg a TUDAT, hogy van valaki, akire számíthat, ha szüksége van rá. Tudja, ha szerdán felhívja, hogy csütörtökön gyere, mert szükségem van rád, akkor jön. És ettől a tudattól, még akkor is boldog, ha a végén mégsem hívja fel. Van olyan ember, aki nem igényli a másik állandó jelenlétét, tehát nem tartja szükségesnek az összeköltözést, sőt! A másik viszont igényli. Az anya-gyermek viszonyt nagyban befolyásolja a boldogság léte, vagy nem léte. Mint már írtam, a boldogság a szeretetből fakad. Ha van valaki, aki szeret, akkor te döntöd el, hogy akarod-e az állandó jelenlétét, vagy nem. Ahogy neked jólesik. Ez függ attól, menyire vagy önálló alkat, vagy hogy, hogy neveltek.
"Ez a te beállítottságod. Nagyon is van ilyen, de az is biztos, hogy ha sokat vagy
együtt valakivel, szépen fokozatosan fülig bele lehet szeretni. Sőt mi több, ha ez
utóbbiból kapcsolat is kialakul, az lesz a legtartósabb és legbiztosabb alapokon
álló."
Ettől szép a társkeresés:))) Kinek-kinek más jön be:) Nekem az a véelményem, hogy ebben az esetben csak megszokom a másikat és elhitetem magammal, hogy szerelmes vagyok. Mindegy, erre van egy másik fórum.
"Kérdés, hogy mi alapján választotta szíved azt a "pasit". "
Ha tudnád mennyit foglalkoztam én is e kérdéssel:))) A lényeg, hogy semmiben nem csalódtam, ahogy egyre jobban megismertük egymást. Ilyet csak átélni lehet, elmagyarázni nem.
Nekem ez az érzés kell
"Én azon a véleményen vagyok, hogy ez nem egy bölcs dolog."
Lehet. De boldog csak ebben a két esetben voltam. Konklúzió: én máshogy nem tudok boldog lenni, csak ha "hirtelen felindulásból" leszek szerelmes. Erre meg várni kell, mert ilyen nem történik minden hónapban...
Mint azt kifejtettem, a szerelem vagy jön első látásra, és mindent elsöpör, vagy nem jön, és akkor hiába az apró lépések, sohasem lesz belőle szerelem.
Ez a te beállítottságod. Nagyon is van ilyen, de az is biztos, hogy ha sokat vagy együtt valakivel, szépen fokozatosan fülig bele lehet szeretni. Sőt mi több, ha ez utóbbiból kapcsolat is kialakul, az lesz a legtartósabb és legbiztosabb alapokon álló.
Nekem 14 évesen elég volt egyszer egy akkor számomra még ismeretlen pasi szemébe néznem, és onnantól kezdve 5 évig másra rá sem néztem.
Kérdés, hogy mi alapján választotta szíved azt a "pasit". Ha az első szemkontaktus során már eldőlt a dolog, nem tudok másra gondolni, minthogy a külseje fogott meg, hiszen jellemét akkor még nem ismerhetted. Valóban képes ez monumentális érzelmeket kiváltani, és eközben elképzeled, hogy milyen lenne Vele, mit mondana, hogyan viselkedne. Sajnos azonban ez a kép nem szokott megfelelni a valóságnak.
Ne érts félre, nem áll szándékomban kritizálni az úriembert semmilyen minőségében, hisz nem is ismerem, meglehet, hogy rendkívül értékes ember, de ha jól gondolom, ez már nem is befolyásolhatta érzelmeidet iránta.
Nekem ez az érzés kell
Én azon a véleményen vagyok, hogy ez nem egy bölcs dolog.
