Köszi mindenkinek a jókívánságokat , nem gondoltam volna , hogy emlékeztek rám! Emlékszem arra is amikor Jor 1 napos volt és amikor angolbeteg is mennyit küzdött Burgi meg főleg de Kalkaster rád is emlékszem! Be kellett látnom , hogy egyedül erőből én kevés vagyok! Hiába ismertem a GA t és hiába volt annyi ajánlás én azt hittem egyedül majd megoldom egobol ahogy mindig mindent is. Viszont az utolsó játékom után amikor már az őrület határán voltam akkor éreztem olyat amit még soha sem hogy itt van vége és őszinten feltettem a kezem. Teljes ürességet és legyozottseget éreztem . Utána rá kellett jönnöm , hogy a piát is le kell tennem habár nem tartom magam alkoholistának, de a lépés írás közben jöttek ki érdekes dolgok attól függetlenül .. 45 napja nem ittam előtte 1 napot igen a bátyám 50 ik születésnapján de kár volt mert eldobtam az előző 40 napomat .. és nagyon bántam . 98 napja nem játszom és rengeteg gyűlésre járok és csak a mai nap szerint élem az életem. Félek attól ha innék visszavezetne a játékhoz, ezért azt sem teszem és együtt jozanodok veletek. Írok majd gyakrabban akkor ide mert a szerencsejáték oldalra nem ír senki, pedig nagyon sok új jön a közösségbe . Azt tudom meg belátom hogy felépülés csak munkával érhető el másképp nem megy.
Kitartást kivánok. Visszaolvastalak, a Te történeted sem semmi. Nagyon jól látod, hogy az alkohol használat kivált egy felelősségteljességmentes viselkedést. Én azt érzem, hogy a néha bevett xanax is hasonló hatást vált ki nálam. Nem szerencsejátékot, de az azzal egyenértékű pénzkidobást/vásárlási kényszert. Jobb józannak lenni!
Most kerestem rád, nem emlékeztem ki vagy, de nekem is írogattál 2020-ban.. mentségemre legyen szólva hogy akkoriban szénné ittam magam.
A 2020-as év nagyrésze nekem igazából kiesett. Brutális mennyiségű alkohol csúszott le a torkomon abban az évben és ide is rengeteg baromságot írogattam.
Mindig is nagyon tiszteltelek, Axxxa, az éles és logikus látásodért és ahogy meg tudtad változtatni az életed:)
Nekem ittas állapotban olyan verbálisan gonosz megnyilvánulásaim voltak, hogy magam sem akarnám beismerni. Mondjuk, nem is emlékeztem rájuk. Egy topikos társ, ártatlanul többször is jól megkapta tőlem telefonon, mint ahogy az édesanyám is. Tökéletesen az ellentéte lettem magamnak ittasan. Vagy lehet, hogy akkor jött ki a felgyülemlett keserűség. Mindenestere moderáció rám fért volna.
A "csakazértis" - "csakazértsem" -nek nagy erőt tud adni. :) Emlékszem mennyire felbosszantott, amikor anno apám mondogatta nekem, hogy piás meg alkoholista vagyok. Nem mintha nem lett volna igaza, na de pont ő mondja nekem, a fő alkesz a családban? Ha anyutól hallom ezt, akit még csak spiccesnek sem láttam soha, azt abszolút jogosnak éreztem volna - ő egyszer sem mondott nekem ilyet. Amíg ittam, rengeteg vitám volt apámmal, sokat bántott verbálisan. Mióta nem iszom, mintha elvágták volna, semmi. Valószínűleg a tehetetlen dühét, illetve lelkiismeretfurdalását vezette le így.
Néha egy ilyen hozzászólás is segít neked. Mivel S0I0 általában piásan ír ide, ebből kiindulva tegnap is így lehetett. De ettől függetlenül lehet igaza is. (tudod régi közmondás: részeg ember meg a gyerek mond igazat). Cáfolj rá és ne sörözz többet! Egyébként mindent csak is magadért teszel, senki másért.
Valóban rengetegen eltűntek, Zsiványnak írtam nemrég, hogy adjon életjelet, de nem válaszolt. Persze lehet, hogy már a cím az, ami nem él. Bízzunk ebben.
Edith Piaf önéletrajzában leírja, hogy az alkoholtól való szakítása nehezebb volt, mint a kábítószerről való leszokása. De olyan sokunknak sikerült már, ha nagyon erős vagy, neked is sikerülhet.
Főleg arra gondoltam, amikor mentális leépüléssel vádoltalak meg, hogy általában meglehetősen érzéketlen vagy mások szenvedése iránt, hogy belerúgsz a földön fekvőbe (Merengő). És nem érzékeled, hogy ez nem helyénvaló.
Amikor nem fejlődünk, akkor általában csak rövid ideig stagnálunk és utána leépülés következik, ezt mindenki tudja. De a folyamat nagyon sokáig meg/visszafordítható. Egy évtizedek óta tartó alkoholbetegség, amikor nem tesznek a gyógyulásért semmit, vagy csak nagyon keveset, nagy pusztítást tud véghez vinni a pszichében. A való életben is ismerek ilyet, sőt személyes megélésem is van ebben korábbról.
Dicséretes, hogy józanság-, avagy pihentetési naplót vezetsz, de nem elég az üdvösséghez.
Az elszigeteltség ezen felül is csak még jobban beszűkíthet téged, ha sokáig tart. Ezért lenne nagyon fontos a helyi AA-t meglátogatnod, és ott kapcsolatokat teremtened. Van a városodban gyűlés, az égvilágon semmit nem veszíthetsz, ha megnézed magadnak.
