Mindig is nagyon tiszteltelek, Axxxa, az éles és logikus látásodért és ahogy meg tudtad változtatni az életed:)
Nekem ittas állapotban olyan verbálisan gonosz megnyilvánulásaim voltak, hogy magam sem akarnám beismerni. Mondjuk, nem is emlékeztem rájuk. Egy topikos társ, ártatlanul többször is jól megkapta tőlem telefonon, mint ahogy az édesanyám is. Tökéletesen az ellentéte lettem magamnak ittasan. Vagy lehet, hogy akkor jött ki a felgyülemlett keserűség. Mindenestere moderáció rám fért volna.
A "csakazértis" - "csakazértsem" -nek nagy erőt tud adni. :) Emlékszem mennyire felbosszantott, amikor anno apám mondogatta nekem, hogy piás meg alkoholista vagyok. Nem mintha nem lett volna igaza, na de pont ő mondja nekem, a fő alkesz a családban? Ha anyutól hallom ezt, akit még csak spiccesnek sem láttam soha, azt abszolút jogosnak éreztem volna - ő egyszer sem mondott nekem ilyet. Amíg ittam, rengeteg vitám volt apámmal, sokat bántott verbálisan. Mióta nem iszom, mintha elvágták volna, semmi. Valószínűleg a tehetetlen dühét, illetve lelkiismeretfurdalását vezette le így.
Néha egy ilyen hozzászólás is segít neked. Mivel S0I0 általában piásan ír ide, ebből kiindulva tegnap is így lehetett. De ettől függetlenül lehet igaza is. (tudod régi közmondás: részeg ember meg a gyerek mond igazat). Cáfolj rá és ne sörözz többet! Egyébként mindent csak is magadért teszel, senki másért.
Valóban rengetegen eltűntek, Zsiványnak írtam nemrég, hogy adjon életjelet, de nem válaszolt. Persze lehet, hogy már a cím az, ami nem él. Bízzunk ebben.
Edith Piaf önéletrajzában leírja, hogy az alkoholtól való szakítása nehezebb volt, mint a kábítószerről való leszokása. De olyan sokunknak sikerült már, ha nagyon erős vagy, neked is sikerülhet.
Főleg arra gondoltam, amikor mentális leépüléssel vádoltalak meg, hogy általában meglehetősen érzéketlen vagy mások szenvedése iránt, hogy belerúgsz a földön fekvőbe (Merengő). És nem érzékeled, hogy ez nem helyénvaló.
Amikor nem fejlődünk, akkor általában csak rövid ideig stagnálunk és utána leépülés következik, ezt mindenki tudja. De a folyamat nagyon sokáig meg/visszafordítható. Egy évtizedek óta tartó alkoholbetegség, amikor nem tesznek a gyógyulásért semmit, vagy csak nagyon keveset, nagy pusztítást tud véghez vinni a pszichében. A való életben is ismerek ilyet, sőt személyes megélésem is van ebben korábbról.
Dicséretes, hogy józanság-, avagy pihentetési naplót vezetsz, de nem elég az üdvösséghez.
Az elszigeteltség ezen felül is csak még jobban beszűkíthet téged, ha sokáig tart. Ezért lenne nagyon fontos a helyi AA-t meglátogatnod, és ott kapcsolatokat teremtened. Van a városodban gyűlés, az égvilágon semmit nem veszíthetsz, ha megnézed magadnak.
Nem érzem úgy veszélyes lenne a józanságomra ő jelenleg.
Hosszú évek óta beszélgetek vele, főleg egy másik topikban, sokat.
Akkor is beszélgettünk ugye amikor még én is lángoltam a pokolban, alkoholban ázva.
Szóval szerintem valahol érthető hogy kiemelten érdekel hogy áll a piával, mert állítása szerint tényleg le akarja rakni, alkoholnaplót is vezet, napra pontosan hogy mikor ivott mikor nem.
Széthullott, idült alkoholisták nem vezetnek ilyen precízen naplót a szeszmentes napokról.
Szóval én még hiszek benne IS.
De ha zavarja őt az érdeklődésem, nyugodtan megírhatja IDE, s megígérem hogy nem fogom tőle megkérdezni hogy mi újság....magányos, teljesen egyedül van, sokat jelent neki a fórum.
Kicsúszott a kezemből az irányítás, és ez indokolatlanul kikészített. Szó szerint belebetegedtem, hogy jóga téren bizonytalan volt a hogyan tovább pár hétig, és nem tudtam felgyorsítani a folyamatot. Ezt nagyon el kell engednem, ezt a türelmetlenséget. Csak fölösleges szenvedést okoztam vele magamnak, miközben tényleg van mit csinálnom, mert beindult az irodalmi élet körülöttem, és szerkeszteni is kell.
Most egy kicsit elfáradtam, bezuhantam lelkileg. A jógával kapcsolatban lassítanom kell, de ez jó.