Lassan hét éve hogy többek között a te biztatàsodra mentem el AA ba.
Azóta nem fogyasztottam alkoholt. Igaz már ritkàbban jàrok AA ba.
Főleg mióta megszületett a kislànyom. Nagyon hálás vagyok neked is, amiért segítettél anno , mikor idekerültem. Pàr ember eltűnt azóta pl grandmaa, későbbröl franky. Remélem ők is jól vannak. :)
Neked a legjobbakat kívánom, remélem megtalálod a jòzanodàs útjàt.
Szia, Perovics! Jó, hogy újra látunk! Sokat gondoltam rád az elmúlt években, vajon mi lehet veled. Klassz, hogy meghoztad a döntést, és visszatértél. Sok sikert kívánok neked!
Az egy nagyon jó arány! Én majd 83 éves koromban, 20 év múlva mondhatom el magamról, hogy ugyanannyi józan év van mögöttem, mint amennyi év a piával kínlódva. Persze, ehhez meg is kellene érnem azt a kort...
Gratulálok! Ha én egyszer eljutok ugyanide, az azt fogja majd jelenteni, hogy ugyanannyi józan év van már a leállásom óta mögöttem, mint amennyi piás, a leállásom előtt.
Pár napja sok év után újra olvasom a fórumot, és örömmel láttam, hogy a régi, oszlopos tagok jól vannak, mint Angbet, Julio, Joe és remélem mások is. Joe, gratulálok a 12 évhez! Közel 5 éve írtam utoljára, azóta józanabb és piásabb időszakok váltogatták egymást. Az utolsó egy, főleg fél év nagyon eldurvult, szinte folyamatosan ittam és nagyon féltem a leállástól, mert ennyit és ilyen hosszan még nem ittam megszakítás nélkül. Sikerült gyógyszert szereznem a leálláshoz, múlt hét szerda-pénteken már felére, harmadára csökkentettem az italt, és azóta nem ittam. Szerencsére egész jól vagyok, a gyógyszerek biztos sokat segítenek, de lehet, hogy túlságosan féltem az elvonási tünetektől. Lekopogom, de a komolyabb megvonási tünetektől (görcsroham, delírium) már nem kell tartanom, még pár nap és a fizikai detoxikáláson túl leszek. De öreg piás vagyok már, sajnos túl sokszor próbálkoztam és tudom, hogy a neheze, a józan élet újra megtanulása még hátravan. Üdvözlet minden sorstársnak: Perovics 4
Ez is jó a józanságban, hogy "lassabban siet" az idő. De sajnos telik... Néha eszembe jut, ha Isten ne adja, visszaesnék, ahhoz, hogy újra megérjem ezt a napot, újabb 12 évnek kellene eltelnie. Vagyis mire ismét leírhatnám, hogy 12 éve józan vagyok, már 75 éves lennék...
Ráértem, ezért visszakerestem: vajon mit írtam ide a topikba akkor, amikor én voltam 13 napos? Aznap éppen semmit, de másnap ezt:
Ha a nickedben a szám a születési évedet jelzi, akkor sok évvel fiatalabb vagy, még nagy józan jövő állhat előtted (is). Egyébként meg sohasem késő elkezdeni, mindig az a pillanat a legmegfelelőbb ehhez, ami éppen van.
Egészen kifordultál magadból. Mondom ezt az általad olyannyira hiányolt tisztelet hangján.
Tudod, barátom, mi itt mind valamilyen szinten betegek vagyunk, hiszen amit a függőségünk következtében átéltünk, az mind nyomot hagyott az idegrendszerünkön. Akik az út elején járnak, nekik a legnehezebb, ők vannak a legsérülékenyebb és legkevésbé egyensúlyi állapotban. Nekik van a legkevésbé szükségük arra, hogy valaki pocskondiázza őket.
Mindenki a saját harcát vívja - hogy egy közismert megállapítást idézzek. Nem tudhatod, ki min ment, megy keresztül - épp ezekben a percekben, napokban is akár -, tehát a legjobb, ha megpróbálsz udvarias, kedves lenni mindenkivel. Nem csak itt, mindenhol. Te is kedvességet fogsz viszontkapni.
Azzal, hogy idejössz megint ócsárolni minket, valamiféle képzelt magasságból letekintve, ezzel csak azt bizonyítod, hogy az elmúlt egy év alatt nem sikerült fejlődnöd és még mindig nagy bajban vagy. "Azzal, ha bántasz másokat, nem leszel különb ember, azzal csak egy bűzlő hal leszel egy szatyorban" - mondja egy ismert magyar énekes. Kétségkívül igaza van.
Ha pedig úgy érzed, segítettél valamikor valakit is abban, hogy könnyebb legyen józannak maradnia, várd meg, hogy az érintett is ugyanígy lássa és elismerje a segítségedet. Ne beszélj róla nyilvánosan, ne alázd meg, hallgass.
Mindannyiunknak életfeladat, hogy fejlődjünk, túlnőjünk a korábbi önmagunkon. Inkább segítsük ebben egymást, amennyire tőlünk telik, ne akadályozzuk.