Jó hogy túlélte a májad. Mondom én aki anno 76 fokos rumot nyelt be. Az olyan erős volt, hogy az első pohárka csak szenvedve ment le, de utána elzsibbadt a szám, így az az első pohár volt az érzéstelenítő. A többi már simán csúszott.
Figyelj, ha érdekel olvass vissza a topikban. Nagyon sok mindent leírtam már nagyon sokszor, akárcsak a többiek is. Én eddigi még nem töröltem magam, így könnyebben olvasható vissza a küzdelem is.
Én 18 éves koromtól tartom magam annak, mivel akkor már komoly károkat okozott (kibasztak egyetemről, kettőről is)
18-25 között főleg boros alkoholista voltam utána szinte csak tömény. 25-32 között szinte csak tömény. Gin, rum, vodka, házi pálinka.
Ez alatt a 14 év alatt voltak lájtosabb időszakok (főleg amikor dolgoztam), volt pár 2-3 hónapos leállás, egy 15 hónapos absztinencia, meg a mostani, ami lassan 1 éve tart.
Kedvenc ital volt : rum, házipálinka, de a házit jobban szerettem. De szlapáltam vodkát, gint is rengeteget.
Miért ittam? Semmi kiváltó oka nem volt. Vágytam rá az első részegség után és kész, kerestem az alkalmakat hogy ihassak.
Szerintem már a hétfőig nem is ivás is jó kezdetnek, mivel általában hétvégén szoktál inni, ha jól értem. Esetleg elkocsikázhatnátok a nejeddel valamerre, és Te vezetnél, akkor nem ihatnál.
Lehet, hogy már írtad, de Te mit kezdtél előbb, a rendszeres sok ivást vagy az antidepresszáns/nyugtató használatát?
Úgy néz ki a dolog hogy a számvetés az életeddel nem kerülhető el. Ahogyan idősödsz egyre többször visszatekintesz majd az életedre hogy milyen volt, és ha ezt tudod, visszatartó erő lehet hogy letedd a piát,mert nem mindegy hogyan halsz meg, csövekkel a testedben, keserűséggel a szívedben, vagy nyugodt lélekkel.
Sosem késő, mert ha tudod hogy mindent megteszel nap mint nap, akkor meg tudsz bocsájtani magadnak.