Én 18 éves koromtól tartom magam annak, mivel akkor már komoly károkat okozott (kibasztak egyetemről, kettőről is)
18-25 között főleg boros alkoholista voltam utána szinte csak tömény. 25-32 között szinte csak tömény. Gin, rum, vodka, házi pálinka.
Ez alatt a 14 év alatt voltak lájtosabb időszakok (főleg amikor dolgoztam), volt pár 2-3 hónapos leállás, egy 15 hónapos absztinencia, meg a mostani, ami lassan 1 éve tart.
Kedvenc ital volt : rum, házipálinka, de a házit jobban szerettem. De szlapáltam vodkát, gint is rengeteget.
Miért ittam? Semmi kiváltó oka nem volt. Vágytam rá az első részegség után és kész, kerestem az alkalmakat hogy ihassak.
Szerintem már a hétfőig nem is ivás is jó kezdetnek, mivel általában hétvégén szoktál inni, ha jól értem. Esetleg elkocsikázhatnátok a nejeddel valamerre, és Te vezetnél, akkor nem ihatnál.
Lehet, hogy már írtad, de Te mit kezdtél előbb, a rendszeres sok ivást vagy az antidepresszáns/nyugtató használatát?
Úgy néz ki a dolog hogy a számvetés az életeddel nem kerülhető el. Ahogyan idősödsz egyre többször visszatekintesz majd az életedre hogy milyen volt, és ha ezt tudod, visszatartó erő lehet hogy letedd a piát,mert nem mindegy hogyan halsz meg, csövekkel a testedben, keserűséggel a szívedben, vagy nyugodt lélekkel.
Sosem késő, mert ha tudod hogy mindent megteszel nap mint nap, akkor meg tudsz bocsájtani magadnak.
HBO maxon van jónéhány alkoholos dokumentumfilm, de az egyik nagyon megfogott:
A bácsinak a végén már akkor is elvonási tünetei vannak, amikor még van alkohol a vérében, brutális.
Utána a pszichiáter elmagyarázza, hogy mit is csinál hosszú távon az alkohol az aggyal, nagyon tanulságos:
1: A beteg először elveszíti az agyának a jutalmazó rendszerét.
2: Minél többet iszik, annál nagyobb a stressz az agyban.
3: A legalattomosabb az egészben, hogy ezután elveszíti a frontális lebeny működését, ami a személyiséget és a döntéseket határozza meg. Ezután jön az ördögi kör, mert azért iszik még többet, hogy megoldja az ivás miatt kialakult problémát.
Viszont az nagyon jó, hogy tudja, hogy bajban van.
Ezt magamról tudom, hogy édeskevés. Max az elinduláshoz elég. Kb mint amikor a vonat kihúz az állomásról. Utána viszont nagyon göröngyös pálya tud következni.
te úgy működsz, ahogy én voltam 2 évvel ezelőttig.
Ha másnap meló volt, akkor tiszta voltam, de hétvégén, és ünnepnapok előtti este addig ittam elvonulva, amig bele nem ájultam az ágyba. Igy viszont a hétvégék nappal szörnyűek voltak, közös program a családdal nem volt, mert semmire sem voltam alkalmas. Hétközben persze eleget tettem a munkahelyi és nagyjából a családi kötelezettségeimnek. amimkor elkezdtem nem inni, akkor a hétvégi családdal való foglalkozást, a bevonodást a közös életbe is úgy fogtam fel, hogy ez is egy kötelesség, amihez józannak kell lennem. Így sikerült tisztán lehoznom a csomó hétvégét. Aztán a melómat elvesztettem, de a feladat-tudat és az edzések segitettek felszinen maradni, legyőzni a sóvárgást egy ideig.
Ezért kérdeztem tőled, hogy egyedül küzdesz-e? Szerintem nehéz helyzetben vagy.
"A sok nyugtatótól valószínűleg Te nem érzed a helyzet komolyságát. Nálad ezek a gyógyszerek komplikáltabbá tesznek mindent."
Saját tapasztalatom alapján is itt van a kutya elásva. Mikor sok Xanax volt bennem, sokkal könnyebben elcsábultam káros dolgok felé, mint alkohol, meggondolatlan pénzkidobás.
AirTiger, szerintem csak kontrollált/felügyelt megvonással csökkentheted le a nyugtatók mennyiségét. Főleg az Olanzapin elhagyása a rázos.
