szervusztok ! Lala! hátha szoktál még erre járni és olvasod kérésemet. sajnos a mail címedre írt levelet visszadobta a rendszer , ezért így szertenélek megkérni. küld el légyszíves a hangképző tanárod elérhetőségét nekem. úgy néz ki lányomnak is hasonló problémája van a hangszálával mint ami naeked volt. szeretnénk megkeresni majd az Edit nénit. reméélem olvasod kérésem. köszi.
Hahó! Én egy kezdő énekesnő vagyok (ideiglenes "szabin" ugyan, de azért még annak számítok..) Megosztom veletek a saját tapasztalataimat, a következtetéseimet az eset kapcsán, és néhány tanácsot azoknak, akik nem akarnak így pórul járni: (elnézést a bő lére ersztésért, abban a hitben teszem, hogy hátha segít valakinek megelőzni a bajt!) AZ ELŐZMÉNYEK: Három hónapja történt, hogy iszonyatosan lefárasztottam a hangom, sokat próbáltam, stúdióztam, stb. és persze a temperamentumomhoz mérve rengeteget is beszéltem. Közben jött egy szokásos téli légcsőhurut is, és még túl is hajtottam magam stresszeltem, semmi sport, rendszertelen étkezés - egyszóval bejött a tuti... Kiütöttem magam egészségileg és hangilag is (érezhetően fárasztott a beszéd, folyamatos rekedtség, énekelni, meg pláne fárasztó volt>>amiből adódik, hogy könnyebben "elengedtem magam", és "kiabáltam", ami tovább rontotta a helyzetet) és ezek következtében önszorgalomból abbahagytam az éneklést, lemondtam a próbákat és próbáltam gyógyítgatni magam, és pihenni. Sajnos kb. egy hónap és pár (máskor hatásos) kúra elteltével is borzalmas volt a hangom, egyre fáradt, fáradt... Ezért elmentem a legközelebbi gégészhez, aki láthatólag nem volt egy nagy szaki, de azt sikerült elérnie, hogy jól elkeseredjek ("akinek ilyen fiatalon problémája van a gégéjével, az nem alkalmas énekesnek") ez a csodadoktor hangszálgyulladást állapított meg, de a beszédtől nem tiltott el, csak azt mondta ne nagyon énekelgessek, meg valami mentolos, meg ismeretlen vegyszeres inhalálóholmit írt fel, amit először és utoljára használtam>> a meleg gőztől (és lehet, a vegyszertől is) mégjobban bedurrant mindenem, wow... Ezután elhatároztam, hogy egy szót sem beszélek két hétig, mivel több helyről hallottam, hogy ilyenkor csak a pihentetés segít. Le is telt, persze nehezen a két hét, de még mindig fájt a torkom, erőltetve éreztem még a lélegzésnél is. Elmentem egy sokak által (utóbb kideült:méltán) dícsért és ajánlott gégész-foniáterhez, Balázs Boglárkához a János kórházba, aki nagyon kedves és készséges volt-bár késve érkeztem meg. A VIZSGÁLAT: Megjegyzem itt beszéltem először, levélben közöltem a doktornővel a bajom, szóval komolyan vettem a hallgatást. Megkért, hogy beszéljek, hogy hallja, milyen állapotban van a hangom, azt mondta, kicsit mélyen beszélek, és ezt azonnal fejezzem be, (nevetett) próbáljak magasabban, nem erőltetetten mélyen beszélni. Megtettem-jé tényleg könnyebb így és még szebb is. Aztán elmeséltem, amit itt már leírtam, furcsállta, hogy a másik doki hangszálgyulladást diagnosztizált, mivel a hangszálaim hófehérek voltak, csak a kannaporcok voltak begyulladva. Itt a lényeg észrevette, hogy két majdnem teljesen felszívódott ödémás csomóm van (ez a lájtosabb változat, erre nem szabad ráerőltetni, mert akkor jön a műtét) de a hallgatásnak köszönhetően már alig látszanak. Figyelmeztetett, hogy ne beszéljek túl sokat az elkövetkező időben, azt is szépen dallamosan, fönt képezve hiszen "mikor beszélünk, vagy éneklünk, azzal megajándékozunk valakit" a szavaival élve, majd hozzátette: "meg persze néha büntetünk..." nevetett "tehát kezeld úgy, mintha egy értékes ajándékot adnál", mondta mindezt a fenti elv szerint alkalmazott lágy hangon. Nagyon felvidultam, örültem, hogy végre találkoztam egy igazi szakemberrel aki nem mellesleg énekesnő is volt, és átérzi a helyzetem. Azt tanácsolta még, járjak hangépzésre fokozatosan növelve az éneklési időt, és a skálák nehézségét, és persze nagyon figyelve a tökéletes technikára. A VÉGKIFEJLET: Még nincs teljesen vége, de már úgy érzem elindultam a helyes úton. A csomó, a kannaporc-gyulladás elmúlt teljesen, de 2mm-s rés van a hangszallagjaim közt, mikor használom őket-és az elvileg nagy. A következőképpen kúrálom: Hangképzésre járok egy csodálatos szakemberhez, egy nénihez, aki 30évig operaénekesnő volt, de azt hiszem mindenki számára tanít hangépzést, hisz jó technika csak egy van, színezni, "effektezni" pedig akkor kell, mikor már bitangerős technikánk van, soha nem fárad le a torkunk, mindig tudunk pozícióban énekelni. (kb. a budiról is úgy üvöltünk ki papírért :)) Tapasztalat: pont ezt rontottem el többek közt, tanultam hangképzést, de nem vettem elég komolyan, nem jártam elég gyakran, viszont belevetettem magam a sűrűjébe felkészületlenül és csűrtem csavartam a hangom jazz, blues, funky, pop, így dögös, meg úgy, aztán szép lassan tönkrementem. Tehát a legfontosabb a pályakezdő énekesnek A JÓ HANGKÉPZŐ TANÁR és a rendszeres, nagyon komolyan vett hangképzés. Utána el lehet felejteni, szinte berögződik. A lényeg : kiderült az is, hogy nem alt (sőt alt2) vagyok, hanem DRÁMAI SZOPRÁN! A kannaporcok vélhetőleg ettől (is) gyulladhattak be, és biztosan hozzájárult a csomó kialakulásához is. Mivel mélyen képzem a beszédet, és mély tónusú a hangom (régen dohányoztam is) mindenki altnak "nézett" és a rossz technika miatt nem is mentek a magas hangok, ezért én is megnyugodtam ebben. Tehát 2 évig rossz lágéban énekeltem, (és beszéltem) nem abban, amire a gégém teremtve lett... Ezt alig hittem el "én, szoprán?!-Ugyan..." De a 3 hónapja folyamatos és helyes hangképzés és pihentetés olyan szép színű és baromi magas hangokat csalt elő a torkomból, hogy alig hittem el! :) A zenesuliban, ahová járok évet kellett halasztanom, nem énekelhetek, nem járhatok koncertekre, még zenét sem nagyon hallgathatok (az ugyanúgy "mozgásba" hozza a hangszálakat>>fáraszt!) nem ihatok tömény- és lehetőleg semmilyen szeszt, nem ehetek túl csípós ételt és túl forrót-hideget, de megteszem, hogy újra énekelhessek jövőre, immár az új hangomon. Én így jártam és most egy év szünettel, és kemény munkával-önfegyelemmel kell fizetnem a hangomért, hogy visszakaphassam...
Mielőtt elkezdenétek a karriert építeni HANGKÉPZÉS EZERREL! Lehet, hogy a te torkod éppen bármeddig bírja, lehet, hogy nem. Nem érdemes kísérletezni. ha mégis elkezdenétek, minden kezdő énekest óvok a következő dolgoktól:
1)ha hangosan játszik a zenekar és kicsi a terem persze nem lehet tovább erősíteni a mikrofont a próbán ilyenkor próbáljuk "túlüvölteni" a gitáreffektjével maszturbáló gitárost és a többieket, ebben az esetben igenis szóljunk rájuk finoman, de egyértelműen, hogy amíg nem halkunak le, nem énekelünk tovább, slussz. Nem kegyetlenség, főleg amatőr, kezdő zenekaroknál, rosszindulat nélkül is megfeledkezhetnek magukról a zenészeink, és fogalmuk sincs arról, hogy nincsenek mindenkinek drótkötélből a hangszálai. Minden tiszteletem a hangszereseknek-én is akként kezdtem- megértem őket, de ez fontos, és ezúton kérem őket, maguktól figyeljenek az énekeseikre, hacsak nem hard rockot tolnak. Valamint a nagy hangoskodás közben a hibák is jól elbújnak, ezért sem érdemes ezt "alkalmazni" próbán.
2) cserfeseknek > nagyon figyeljünk a beszédhangképzésre, mégha jól is képezzük az énekhangot, a beszédben elfelejtkezhetünk magunkról és ez sokszor fárasztóbb, mint az éneklés!
3) két dolog, amiről lehet, hogy nem is tudtátok, de gyilkolja a hangszálakat: SUTTOGÁS, KRÁKOGÁS! Igyekezzetek ezt tudatosan "nem csinálni" a minimálisra csökkenteni!
4) cigi > rövidtávon és nagyon kevés cigi nem árt túl sokat a hangnak, de egy aktív, "hangjából élő" énekes, akinek heti több próbája fellépése van jobb, ha nem dohányzik, főleg nem erősen, már csak azért sem, mert így tovább tartanak a megfázásos betegségek, ami igencsak megcsappantja a kasszát...
5)LÉGZÉS! Mindig nagyon figyelni, rekesszel támasztani! Ebben nagyon sokat segít, sőt szerintem elengedhetetlen a rendszeres sport, egy testileg punnyadt énekes a tüdeje és a rekesze renyhesége miatt előbb-utóbb a torokizmait fogja erőltetni, ami fokozottan terheli a hangszálakat.
No ennyi jutott eszembe, mindenki nagyon vigyázzon és figyeljen a hkeangjára, és ha még nem voltatok gégésznél, vagy ha már kéne és Budapesten jártok, vagy itt laktok-dolgoztok érdemes bemenni Balázs Boglárkához, időpontot ezen a számon tudtok kérni: 061/458-46-72 És ha még nincs hangképző tanárotok, meleg szívvel tudom ajánlani Edit nénit, megadom a számát, ha valakit érdekel.
"Más: ha én újságíró lennék, akkor egy leadott cikk előtt elvinném a piszkozatot egy szakemberhez, ha az adott témához nem értek."
Én aktív nyomtatott sajtós koromban minden riportalannyal leellenőriztettem a vele készült anyagot, és csak azt követően adtam le.
De! Nem mindig az írás "szerzője" a lúdas. Ugyanis időnként akadnak kotnyeles szerkesztők, akik a korrektúrázáson túlmenően "meg is húzzák" az írást, ami ennek köszönhetően csonka változatban egészen másként hat(hat), mint az eredetileg leadott. Ezt a szerző általában már nem is látja ilyen formában, csak a lap megjelenése után szembesül a bosszantó ténnyel.
Ennél nagyobb dráma egy szülő életében nem lehet, én biztos nem élném túl.
Viszont nem vagyok meggyőződve, hogy 100% csak az orvosok a hibásak. A kislány lehet, hogy nem érzékelte a szájában a szivárgó vérzést, nem tudott jelezni a szüleinek. Ezért nem szabadna ilyen kicsi gyerekt másnap hazadobni.
Más: ha én újságíró lennék, akkor egy leadott cikk előtt elvinném a piszkozatot egy szakemberhez, ha az adott témához nem értek.
Ezt írták:
"kislányból kioperált orrmandula nem a közismert helyen - a szájüregben -, hanem a szájpadlás mögött, az orrüregben volt."
Az orrmandulának a szájpadlás mögött, az orrüregben van a helye. Nekem is kivették felnőtt fejjel, úgyhogy tudom. A torokmandula van a szájüreg hátsó részében.
Erre azért kellene vigyázni, hogy mások tragédiájából ne készülhessen el szenzációhajhász szagú cikk.
"Halálos mandulaműtét - Egy elpattant ér okozhatta a tragédiát Korridor 2003. november 5.
Továbbra sem zárható ki, hogy műhiba történt
A hazánkban évente elvégzett 2000 rutinszerű mandulaműtétből átlagosan csak 1 jár szövődményekkel. A mosonmagyaróvári két és fél éves Kíra szüleit azonban ez nem vigasztalja. Kislányukat egy egyszerű mandulaműtétet követően ragadta el a halál.
A kis Kíra tehát csak 36 hónapot élhetett, hiszen egy tragikus pillanat elvette a fiatal, ártatlan gyermek életét. Bár ő nem panaszkodott, torka szinte állandóan duzzadt volt, és évente többször is begyulladtak mandulái. A mindig vidám, játékos kislány szüleinek az orvosok mandulaműtétet javasoltak.
A kislánynál a műtétet követő második napon léptek fel komplikációk, Kíra hirtelen köhögni kezdett, szája habzani kezdett a vértől. A mentők hiába küzdöttek háromnegyed órán keresztül, a kislány menthetetlen volt. A szülők teljesen összetörtek, hisz lányuk halála megmagyarázhatatlan. A mosonmagyaróvári kórház nem nyilatkozik.
Hazánkban évente több ezer mandulaoperációt végeznek el rutinszerűen. Az általában tíz percig tartó beavatkozás Kíránál mégis egy óráig tartott, mivel a kislányból kioperált orrmandula nem a közismert helyen - a szájüregben -, hanem a szájpadlás mögött, az orrüregben volt. Az orvosok szerint ez nem lehetett oka Kíra halálának.
Az Aktív munkatársa felkereste a budapesti Heim Pál Gyermekkórházat, hogy válaszokat adjanak arra, milyen kockázatokkal jár egy ilyen műtét. Dr. Katona Gábor fül-orr-gégész főorvos szerint a mandulaműtét a fül-orr-gége gyógyításban a legegyszerűbb beavatkozások egyike, s mint ilyen, az esetek döntő többségében, 99. 99 százalékban szövődménymentesen gyógyul. Az orvos szerint elképzelhető, hogy Kíra esetében a seb gyógyulása során egy olyan lepedék, vagy pörk válhatott le egy területről, ami épp egy nagyobbacska eret fedett, azaz egy ér megpattanthatott és onnan indult el egy fatális vérzés. Ez azonban szinte kivédhetetlen.
A haláleset után a rendőrség és a kórház is vizsgálatot indított, mert továbbra sem zárható ki, hogy műhiba történt.
Simon B.Ágoston riportja nyomán"
__________________________________________________
"Anyoka 2003. november 6., csütörtök 21:15 #15
Sajnos ma a rutinmutetek annyira "rutinmutetekke" valtak, mintha egy gyari munkas a szalag mellett allna es pakolna a kis dobozt a nagyobbikba. O legalabb eszre veszi ha elszur valamit ( a dobozok nagysaga miatt) es javitja is, de sajnos egy muhibat nem minden esetben lehet javitani. Sajnos ismeroseim kozott is volt aki ennek aldozata lett. Ha ez a rettenetes eset nem is muhiba, minden keppen oda kell figyelni a rutinmutetek halalozasaira, hiszen az orvosok sajnos sok esetben buntetlenul "gyilkolhatnak".
anya-banya 2003. november 6., csütörtök 20:47 #14
ha valaki egy irodában dolgozik mondjuk mint titkárnő hibázhat a munkája során például úgy, hogy elüt egy billentyűt gépelés közben.
Nem történik semmi. Ha az orvos hibázik a munkája során, hiszen Ő is ember, az valaki életébe kerülhet.
Ennek ellenére meggyőződésem, hogy nem az orvosok hibája ez a tragédia.
Anonim 2003. november 6., csütörtök 18:30 #13
Hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy az orvosok mindenható istenek.
Ez nem így van. Ők is végeznek egy rutinmunkát mint mindannyian.
(A pontrendszerük egyébként is megvadítja őket.)
Mi szülők, akik egy egy műtéthez beleegyezésünket adjuk, felelősek vagyunk a gyermekeink életéért.
Tisztában kell lennünk azzal, hogy az altatásnak kockázata van, a műtétnek szövődményei lehetnek. Nagy a felelősségünk és minden információt be kell szereznünk mielőtt döntést hozunk. Lehet, hogy véletlen, de az én kisműtétem, mely a most propagált méhnyakrák szűréssel összefügg (persze, hogy nem megyek el) nem sikerült, egy családtagom halálát a benne felejtett nagytörlő okozta.
Az államilag szervezett egészségügyi ellátás ma Magyarországon egyébként is igen problémás, veszélyes terület.
G törpe 2003. november 6., csütörtök 13:46 #12
9; kedves anyuka; ezek szerint görcsbe randulhat a gyomra valahanyszor a gyereke atmegy az uttesten, nokedlit ebedel vagy kullancsveszelyes helyre viszik kirandulni. Az orvosi felelösegvallalas fontos de a szulö felelösegvallalasa elengedhetetlen. Sokan nem szamolnak a lehetseges veszelyel, nem követik az utasitasokat, nem figyelnek gyermekeikre vagy panikba jönnek es hulyesegeket csinalnak. A sajtonak pedig ez kell, agymosott fogyaszto.
dr dr 2003. november 6., csütörtök 11:29 #11
Ha az emberek felelőst keresnek ott, ahol valószínűleg a "Mindenható" a "felelős" - az lehet, hogy a média felelőssége !
Anonim 2003. november 6., csütörtök 11:04 #10
Az orrmandula sohasem volt a szájüregben, sőt amit mi köznyelven mandulának nevezünk az is a gartban helyezkedik el, rögtön a szájüreg után.
Tényleg jó lenne egy kicsit jobban odafigyelni egy cikk írása során!
A kislányt természetesen én is sajnálom és őszinte részvétem a szüleinek!
Egy édesanya.
Anonim 2003. november 5., szerda 22:34 #9
Az én kisebb gyermekem orrmandulájának kivétele után már aznap du. hazajöttünk. Akkor nagyon örültem ennek. De most ezek után, igaz már nincs mitől félnem, utólag is görcsbe rándult a gyomrom (mi történhetett volna)
Anonim 2003. november 5., szerda 22:24 #8
Istenem
Anonim 2003. november 5., szerda 19:00 #7
Nagyon nagy tragedia.
Azert egy dologra ilyenkor is figyelni kellett volna: 36 honap az sehogy se jon ki 2,5 evre.
Anonim 2003. november 5., szerda 17:49 #6
Igazából én azért vagyok kiakadva hogy egy ilyen műtét után 2 nappal a pici gyerekeket is kivágják a kórházból.
Anonim 2003. november 5., szerda 16:38 #5
Néztem a beszélgetést a szülőkkel a JEM-ban.
Tetszett, hogy a Bombera Krisztina baromira empatikusan kérdezgette őket. Nehéz dolga lehetett, de nagyon szimpatikusan viselkedett! Ez végre pozitív példa a média-hiénák közt!
Anonim 2003. november 5., szerda 15:31 #4
Azt ugye tudja mindenki, hogy nem ez volt az első ilyen eset! Egy kedves ismerősömnek 5 évvel ezelőtt azt mondták a korházban az orvosok a kislánya hasonló halála után, szüljön másikat! Ez szégyen és gyalázat! Pénz az kell nekik! Hol a felelős?
Anonim 2003. november 5., szerda 14:29 #3
Őszinte részvétem a szülőknek!
És hol van a felelős a történetben??
EG 2003. november 5., szerda 13:38 #2
Nekem 6 éves koromban vették ki mindhárom mandulámat egyszerre. Egy hétig a kórházban kellett maradnom, állandó felügyelet mellett. Igaz ez még az "átkosban" volt. Talán, amikor mindhárom mandulát kiveszik egy kicsit tovább kellene a kórházban tartani a beteget. Nagyon sajnálom a kislányt és a szüleit is. Szörnyű!
Anonim 2003. november 5., szerda 13:10 #1
nagyon sajnálom a kislányt,szegényke élhetett volna még bőven.mindenesetre a szülök a tévé nyilatkozatokban azért annyira nem voltak kikészülve."
Ez aranyos volt. :D.
Nem tudom, csak szerintem. Ennél a dokinál nem tudsz elég korán menni, hogy elől legyél. Csütörtök délutánonként 17-19-ig rendel, de volt, hogy 1/4 4-kor 5. voltam.
A szaktudásával szerintem!!!, nincs baj, csak eléggé hajtja az ipart.
Ja ha te tudod, hogy az orvosod mire gondol, az egészen más.
Megette a fene azt a rendelést, ahol egy szakorvos nem tudja koordinálni betegei érkezését.
Én már nagyon régóta azt a gyakorlatot követem, igénylem, hogy a tisztelt vizsgálatot, beavatkozást folytató, még annak megkezdése előtt ossza meg velem minden várható fázisát, hogy valójában mire is számítsak, hogy ne érjen sokkolóan semmi váratlan meglepetés. És miközben halad, szíveskedjen a folyamatról tájékoztatni.
Egy pálda: ha vért vesznek tőlem, nem szeretek oda sem nézni, elfordítom a fejem. Maga a bedöfés, mint fájdalom, különösebben nem izgat, de ha "turkálni" kell a tűvel, vagy ráismételni a beszúrást, az már rendkívül irritál. Elvárom azt is, hogy jelezzék, ha megindult a vér csorgása, onnan már nyugodtan tűröm míg le nem zajlik a folyamat.
És még valami. Használt valakinek a 6 napig tartó szteroidos inhalálás (Depersolon injekció)? Be kell járni a kórházba inhalálni, de eddig nem sok hatását látom.
Mondjuk nem mondanám az orvosomról, hogy türelmetlen lett volna, vagy durva, csak nem gondolta át, hogy amikor a beteg, amúgy is izgatott, és hányingerrel küzd, akkor nem kellene odaszólni a nővérnek, hogy "azonnal készítse a csövet és az optikát, mert a tükörrel nem tud lemenni". Ettől az egy mondattól én annyira bepánikoltam, hogy teljesen kitágult a pupillám, legalábbis amikor már nyugtatgattak, és mondták, hogy lélegezzek egyenletesen, akkor hallottam, hogy az orvos ezt mondta a nővérnek. Szerintem nem volt benne rosszindulat, csak abszolút rutinnak tekintett, és túl akart esni a vizsgálaton. És jövő csütörtökön kell visszamennem, aznap nem fogok enni, hátha jobb lesz.
Na engem a gyomosrsavvételtől mentsen meg az ég, kolléganőm mesélte, hogy majd kiokádta a belét, miközben az orvos ordítozott vele, hogy felnőtt nő létére ne hisztériázzon.
Nagyon fontos kérdést feszegetsz.
Nekem - lekopogjam -, nagy szerencsém volt, hogy jóságos Beke Zsolt személyében olyan finom modorú és stílusú szakorvoshoz jutottam, ki evidens módon emberközeli! Egy-egy ilyen vizsgálathoz csontkeményen partnered kell, hogy legyen a doki, mert ilyen érzékeny szférában, mint a torok, a nyelőcső, csak végtelen türelemmel lehet elvégezni bármit is, ami automatikusan vált ki belőlünk köhögést, öklendezést, nyáladzást, könnyezést. Ha az orvos türelmetlen, és sürgetni akar, vagy terhes számára négy, öt, akár több alkalommal is újrakezdeni a "behatolást", fel kell állni, és ott kell hagyni a fészkes fenében, majd keresni helyette olyant, aki alkalmas munkája végzésére. Ilyenkor nem kell szívbajosnak lenni, informálódni kell, a betegek szívesen megosztják sorstársaikkal tapasztalataikat, lásd ezt a témakört is.
Elmesélek egy példát, ami egy életre nyomokat hagyott a lelkemben, és azt meg ki tudja, hogy milyeneket a testemben.
Belgyógyászati kivizsgálás egyik fázisa volt anno, a gyomorsav vétel. Tessék egy másfél méter hosszú gumicsövet elképzeni, aminek a végén egy szonda van, és amit le kíván a "kedvesnővér" dugni a torkodon. Esetemben ez nem is olyan egyszerű eset, ugyanis meglehetősen szűk a nyelőcsövem, és már a gyermekkori "indián próbák" egyike, a rezzenéstelen és okádásmentes sásnyelés sem ment zökkenők nélkül. A lényeg, én ezt a gumicsövet egyszerűen képtelen voltam lernyelni, állandóan kiöklendeztem.
Na vajon mit tett Mengele kései tanonca? Rátehénkedett a homlokomra, majd ezt a rohadt szondát az orrlyukamon keresztül lenyomta tökig, és nem ám, hogy hipp-hopp kipumpálta volna azt a fránya savat, hanem bent tartotta vagy negyven percig, és tízpercenként szippantott ki trutymót a gyomromból. Az ekkénti kínvallatás második percében bármit aláírnál, csak hogy mielőbb szabadulj :((.... Ennél már csak a prosztatavizsgálat a szarabb és megalázóbb :((...
Tudod, engem világ életemben idegesített, ha valaki motyog, suttog, úgy hiszi magát modorosnak, ha feszülten ügyel arra, hogy halk maradjon (pl. Lezsák sándor), és felét se lehessen érteni mondandójának. Ebből eredően talán át is estem a ló túloldalára, és a hangos, néha már harsány beszédet szoktam meg. Persze ahol a körülmények úgy kívánják, ott én is lehalkítom magamat.
Voltak/vannak időszakaim, amikor a munkám rengeteg kommunikációval jár, így a mindennapok során alkalmazott hangos tónus, bizony képes megviselni a hangszálakat, és kialakulhat hangszálcsomó, ami nem véletlenül neveznek énekes csomónak is, hiszen akik ezzel a műfajjal keresik a kenyerüket és túlhajszolják magukat, előforduhat hogy ilyen következményekig erőltetik meg hangszálaikat.
Tehát ma a hangommal már nincs gond, de bizony néha a fejemhez kapok, és halkabbra váltok, ha úgy hozza a sors egy-egy egymást túlkiabáló buli során, hogy magával akar ragadni a "harci" hév. Nem vagyok halk, de már jobban vigyázok magamra, hogy túl hangos se legyek.
Miután tegnap egy vizsgálaton kiderült, hogy én is közétek tartozom, lenne egy technikai kérdésem:
Hogyan küzditek le a vizsgálat alatt jelentkező kínzó hányingert? Tegnap 4. próbálkozásra sikerült, miközben majdnem sírtam, és végig azt hajtogattam, hogy mindjárt hányok.
A végén úgy sikerült 10 másodpercre megnézni, hogy az asszisztensnő fogta a vállam, és nyugtatgatott, majd a végén megdícsértek, hogy "milyen ügyes voltam". 29 évesen úgy beszéltek velem, mint egy óvodással. Majd elsüllyedtem szégyenemben.
szia mijo!
túl sok hasznosat nem biztos, h tudok mondani, de azért elmesélem. szóval nem sokra emlékszem, mert egészen picike voltam (5 éves), de diszfónikus csomók voltak a hangszálaimon. nem tudom, h mennyi és nem tudom, h hol, csak azt tudom, h én is marha rekedte voltam (rosszabb, mint angéla a bb-ből... :)))). viszont elég volt, h logopédushoz jártam, igaz, h hetente 2-3x és több hónapon keresztül, de elmúlt. aztán nekem is "kuss" jelszóval kellett volna élnem éldegélnem 1 ideig (v legalábbis a kiabálástól, hangoskodástól tiltottak el mondjuk úgy örökre), de ezt hogy magyarázod el 1 5 éves gyereknek, h maradjon csöndben?! hát, meg is volt a dumálásom eredménye, mert visszajöttek a csomók. akkor megint jött a logopédus-tortúra és megint szépen elmúltak a csomók, de megint hallgatásra lettem (volna) ítélve. sajnos nekem a beszéd úgy lételemem, mint a levegő, így nem bírtam megállni. pedig akkor azzal fenyegettek, h ha harmaddszor is kijönnek, akkor nyiszantják a torkomat...
azóta nem mentem vissza, úgyhogy nem tudom, h most milyen állapotban vannak, de megtanultam együtt élni azzal, h kicsit repedtfazék hangom van. nem lesz belőlem királylinda, na és?! :)))
Elfelejtettem beszámolni a nyári kontroll eredményéről.
A műtétemet végző szakorvos nem akart hinni a szemének, a megmaradt csomó teljesen visszahúzódott, alig volt észlelhető egy ici-pici belőle. Nem tartja kizártnak, hogy az általam már előbb ecseteltek játszottak közre a poztív változáshoz.
Ugyan direkt a csomóra utaló panaszom azóta sincs, de mivel a közelmúltban volt egy nagyon makacs, mintegy 6 hétig tartó náthaszerűségem (máskor az ilyent max. egy hét alatt ki szoktam heverni), ismét megszemléltetem a dokimmal, biztos ami biztos alapon.
Nos, hol kopogjam le, lényegesen jobban érzem magam.
Ezt két dologgal hozhatom összefüggésbe.
- talán, mert rendszeresen fogyasztok Losec kapszulát, nekem elég a 10 mg-os változat.
- talán, mert rendszeresen iszok úgy teát, hogy citromot facsarok bele, és cukor helyett finom akácmézzel édesítem.
Az első hatását valószínűsítem inkább, lévén amióta szedem, megszűnt egy időnként felbukkanó problémám, ez pedig a gyomorsav éjszakai nyelőcsőbe/torokba szökkenése. Én eddig abban a tudatban éltem, hogy ilyen esetben mindig felébredtem, de a dokim állítja, hogy ez alattomos jelenség, nem feltétlenül jár vele együtt a felriadás.
Na most ennek a szörnyű mivoltát az tudja, aki megélte már, én el tudom képzelni, hogy ez a rendkívül erősen maró anyag is közrejátszott a csomók kialakulásában. Az is lehet, hogy egyértelműen ez váltotta ki. Viszont a Losec megítélésem szerint egy csodaszer, így mivel megszűntek ezek a savas kellemetlenségek, elképzelhető az öngyógyulás a megmaradt csomó esetében, hiszen az érintett szervrész már nem áll irritáció alatt.
Mindenesetre ha az orvosom még észlelni fogja kontrollnál a jelenlétét, mindeképpen ki fogom próbálni a már említett Aloe First készítményt.
Neked légyen igazad, bár már kezdtem úgy hinni, hogy elkiabáltam a dolgot, de hát ezekben a napokban szinte mindenki érzékenyen köszörüli a torkát a szálló növényi poroktól.
Alábbiakkal ellentétben mégsem használtam a jelzett sprét, viszont megfogadtam háziorvosom (belgyógyász szakorvos) tanácsát, és bizonyos rendszerességgel - szinte naponta - szedem a LOSEC kapszulát. Tapasztalatom szerint számomra elég a 10 mg-os kiszerelés. Ez egy csodaszer, mindenevővé válhat mellette az ember :)!!!
Ami esetemben nagy valószínűséggel előidézte a hangszálcsomókat, és az idült rekedtséget, az a gyomorsav éjszakai nyelőcsőbe szökkenése lehetett. Ugyanis mióta Losec használó vagyok, ezek a gondjaim teljes mértékben megszűntek, és a még le nem műtött hangszálcsomóról sincs tudomásom. Már ha még megvan egyáltalán. A közeljövőben megyek kontrollra a műtétemet végző szakorvoshoz, és izgatottan várom, vajon konstatálni fogja-e még mindig, avagy sem, én úgy érzem, mintha visszafejlődött volna!? Na majd meglátjuk, beszámolók róla, hátha hasznára válik valakinek.
Kedves Elan! Köszönöm a tájékoztatást, az orvosommal konzultáltam, és abban maradtam vele, konstatálja a pillanatnyi helyzetemet, és azt követően próba alá vetem magam a spray-vel. Örülök, hogy anyukádnál bevált, remélem nálam is javulást fog okozni, hiszen semmi kedvem sincs újból vagdostatni a gigámat. A tapasztaltakról én is be fogok számolni. A mamádnak teljes gyógyulást kívánok :)!
Kb. 2 hete diagnosztizáltak az anyukámnál hangszálödémát (nála ez pedagógusbetegség :), rögtön elkezdtem keresgélni interneten, és én is megtaláltam ezt a cikket az Aloe Firstről. Ajánlottam neki, kiderült, hogy egy kolléganője már hozott is neki. Elkezdte használni, és most hivott, hogy volt dokinál, és az ődémána nyoma sincs, a doki nem akart hinni a szemének... Hát én nem hiszek a csodaszerekben, meg lehet hogy inkább a gyógyszeres segítettek, de egy próbát ezek után megér, nem? elan
