2007. február 13.
Lányom vesz férjének egy hajvágó szerkezetet. Hazaviszi, örömmel próbálná ki férje fejbúbján. Ez a fránya szerkezet tökéletesen zúg, szinte duruzsol, kivitele is szép, nem beszélve a dobozáról. Egyet nem akar, hajat vágni.
Mivel dolgom van abban az áruházban, pontosabban nekem mindegy hol vásárolok be a másnapi külföldi utamra, együtt indulunk a vásárlás színhelyére. Gondoltam az ügy egyszerű, sima hetvenkét órás csere. Ügyfélszolgálat.
Előttem egy apuka, kisfiával. Egy távirányítós autót hoznak vissza. Úgy látom úgy lehet távirányítani, mint a mi szerkezetünkkel hajat vágni. Az ítélet az, doboz nélkül nem veszik vissza.
Miért? Nem tudom.
A törvény a csomagoló anyagról nem szól, említést sem tesz. Bíztatom a fogyasztót, látva elkeseredett gyermekét, ne hagyja ennyiben. Indokolom is, mindegy annak a játéknak, dobozzal, vagy anélkül megy e társai közé a gyűjtő dobozba. Az ügyfélszolgálat öntatos dolgozója igen tág szemmel méreget, pedig a java csak ezután jön.
A játékos család megy dobozért, én pedig következem.
Adom a berendezést, blokkot, jótállási jegyet. Ahogy illik. Kérésemet is adom, szeretném hetvenkét órásban kicserélni, mert nem vág hajat.
Nem lehet, szól az ítélet. Miért nem? Kérdem óvatosan. Mert epillálót, hajvágót, meg satöbbit az ANTSZ, nem enged cserélni.
No fene, ilyet még nem hallottam!
Vajon aki ezt az ökörséget kitalálta mire gondolt?
Ki fogja a visszavitt selejtet később használni?
Ki a lehet a feltételezett fertőzés alanya?
Talán a dobozban elhelyezett másik hajvágó, vagy a holnap érkezo távirányítást nélkülöző játékautó?
Ez így ahogy van m…ság!
A hölgy észérveknek ellenálló fajta, így kérem a főnökét. Telefonál, mondja jön, mondom várok. Na nem csak én, dehogy! A mögöttem álló sor, is. Elvégre én tettem le a garast, amíg engem el nem rendeznek, addig helyben járás. Mögöttem hórihorgas fiatalember, egy kerti kifekvővel áll, várakozását rövidítendő, kérdi: míg jön a főnök, addig az ő ügyét nem intézné el a tisztelt hölgy. Nem. Hangzik a válasz, miért?
Mert pillanatnyilag nem játékot kezdett nézni, a hórihorgas ügye pedig ,,játékos”. Megnyugvás nem, de csendes beletörődés igen.
A főnök nem jön. Sürgetem. A hölgy elmegy érte, és hozza.
Oda sziszegi nekem, na majd most meglátja, nem úgy van ahogy maga akarja.
Ilyenkor kitör belőlem a hortobágyi parasztgyerek génjeiben megbúvó virtus.
Kard ki kard!
Mérkőzzünk.
Vagyok e olyan jó fogyasztónak, mint vevőszolgálatosnak?
Na kislány, figyeljen!
A ,,néni” talán idősebb is lehetett mint én, de a kislány megszólítás talán még imponált is neki.
A Főnök?
Egy velem egykorú, fáradt arcú ízig vérig kereskedő megjelenésű férfi. Gyermekkoromban a falumban így nézhetett ki, Trékli bácsi a vasboltos. Már előre sajnáltam.
Elmondotta szegény a neki elmondani kötelezően előírtakat.
Persze én régóta tudom, ezekben a ,,multi” micsodákban ,,önállóságnak helye nincs”. Egy áruházon belül semmilyen szinten, talán az áruház aktuális igazgatóját kivéve.
Meghallgattam. Felhívtam figyelmét arra a tényre, miszerint már nem kérek hetvenkét órás cserét, ehelyett fogyasztóvédelmi vizsgálatot kérek. Tudtam ez nem lesz ínyére, hiszen így jegyzőkönyv felvételtől, a vizsgálatra szállításig a boltnak kell intézni mindent.
Mi is az a hetvenkét órás csere:
A törvény így szól.
151/2003.(IX.22.) Korm. rendelet
Az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról
7.§ Ha a fogyasztó a fogyasztási cikk meghibásodása miatt a vásárlástól (üzembe helyezéstől) számított három munkanapon belül érvényesít csereigényt, a forgalmazó nem hivatkozhat a Ptk.306.§-a (1) bekezdésének a)
pontja értelmében aránytalan többletköltségre, hanem köteles a fogyasztási cikket kicserélni, feltéve, hogy a MEGHIBÁSODÁS A RENDELTETÉSSZERŰ HASZNÁLATOT AKADÁLYOZZA.
-------------------------------------------------------------------------------------------
Szegény még ekkor sem adta fel a mundér becsületének védelmét, futott még egy kört megértetni akarván velem hogy csak szakszervizbe vihetem a hajvágót, és ha az kiad csere utalványt akkor hozhatom vissza a vásárlás színhelyére.
Kérdés: Akkor már nem fertőző???,
A hajvágót vizsgáló műszerész be van oltva???
Válaszom?
Igen.
A szervizeseket oltani kellene.
Kétoldali értelmetlenség, és h…ség ellen!
Felhívom figyelmét a pult másik, ,,belső” oldalán álló kollégámnak, hiszen az! Most rossz döntést hozott! Igaz mást nem is tehetett.
Felhívom figyelmét arra tényre, miszerint, mire az én hajvágóm ügyével végez, az itt álló sor olyan kiképzést kap ,,fogyasztóságból”, hogy az ittlévőkkel csak jó történhet.
Persze fogyasztói szemszögből.
És belevágtam a mondókámba, kínosan ügyelve annak jól érthetoségére. Kivált a hátam mögött állóknak.
1, hazamegyek a hajvágóval.
2, holnap elkezdem felhívni a szervizeket.
3, találok egyet, aki ezt a terméket keze érintése nélkül elfogadja mint,
javítás tárgyát.
4, unott megvető arccal kiállít egy csere utalványt.
5, ezzel uccu jöhetek, vissza a bótba!
6, a csere utalvánnyal fertőző mivoltát, már hatástalanított hajvágómat
lazán bedobja az aktuális ügyintézo a ládába.
7, választok: pénzt!, vagy hajvágót!
8, és kezdődhet minden az elejéről.
Végül elmondom még, az én időmnek is van ára, sőt a telefonom sem ingyenes, így tessék hozni egy darab papírt, tollat és nyilatkozni előre, írásban, hogy minden az ügy lerendezésére fordított költségemet az áruház megfizeti.
Azonnal megnyugtatom a kollégát, számlaképes vagyok, tehát cége költségként elszámolhatja a h….ükre fordított összeget.
A hátam mögött lévők? Dőltek a nevetéstől.
A velem szemben álló Főnököt, sajnáltam. De csak amennyire kolléga a kollégát.
Szegény pont én kellettem neki aznap. Az ügy vége persze az lett, hogy a hölgyet megkérte főnöke, legyen szíves a kívánságomat teljesíteni.
A berendezés vételárát kértem. Ezt, elmondhatom, a rugalmas ügyintézés teljes kizárásával megkaptam.
2007. február 13.
Lányom vesz férjének egy hajvágó szerkezetet. Hazaviszi, örömmel próbálná ki férje fejbúbján. Ez a fránya szerkezet tökéletesen zúg, szinte duruzsol, kivitele is szép, nem beszélve a dobozáról. Egyet nem akar, hajat vágni.
Mivel dolgom van abban az áruházban, pontosabban nekem mindegy hol vásárolok be a másnapi külföldi utamra, együtt indulunk a vásárlás színhelyére. Gondoltam az ügy egyszerű, sima hetvenkét órás csere. Ügyfélszolgálat.
Előttem egy apuka, kisfiával. Egy távirányítós autót hoznak vissza. Úgy látom úgy lehet távirányítani, mint a mi szerkezetünkkel hajat vágni. Az ítélet az, doboz nélkül nem veszik vissza.
Miért? Nem tudom.
A törvény a csomagoló anyagról nem szól, említést sem tesz. Bíztatom a fogyasztót, látva elkeseredett gyermekét, ne hagyja ennyiben. Indokolom is, mindegy annak a játéknak, dobozzal, vagy anélkül megy e társai közé a gyűjtő dobozba. Az ügyfélszolgálat öntatos dolgozója igen tág szemmel méreget, pedig a java csak ezután jön.
A játékos család megy dobozért, én pedig következem.
Adom a berendezést, blokkot, jótállási jegyet. Ahogy illik. Kérésemet is adom, szeretném hetvenkét órásban kicserélni, mert nem vág hajat.
Nem lehet, szól az ítélet. Miért nem? Kérdem óvatosan. Mert epillálót, hajvágót, meg satöbbit az ANTSZ, nem enged cserélni.
No fene, ilyet még nem hallottam!
Vajon aki ezt az ökörséget kitalálta mire gondolt?
Ki fogja a visszavitt selejtet később használni?
Ki a lehet a feltételezett fertőzés alanya?
Talán a dobozban elhelyezett másik hajvágó, vagy a holnap érkezo távirányítást nélkülöző játékautó?
Ez így ahogy van m…ság!
A hölgy észérveknek ellenálló fajta, így kérem a főnökét. Telefonál, mondja jön, mondom várok. Na nem csak én, dehogy! A mögöttem álló sor, is. Elvégre én tettem le a garast, amíg engem el nem rendeznek, addig helyben járás. Mögöttem hórihorgas fiatalember, egy kerti kifekvővel áll, várakozását rövidítendő, kérdi: míg jön a főnök, addig az ő ügyét nem intézné el a tisztelt hölgy. Nem. Hangzik a válasz, miért?
Mert pillanatnyilag nem játékot kezdett nézni, a hórihorgas ügye pedig ,,játékos”. Megnyugvás nem, de csendes beletörődés igen.
A főnök nem jön. Sürgetem. A hölgy elmegy érte, és hozza.
Oda sziszegi nekem, na majd most meglátja, nem úgy van ahogy maga akarja.
Ilyenkor kitör belőlem a hortobágyi parasztgyerek génjeiben megbúvó virtus.
Kard ki kard!
Mérkőzzünk.
Vagyok e olyan jó fogyasztónak, mint vevőszolgálatosnak?
Na kislány, figyeljen!
A ,,néni” talán idősebb is lehetett mint én, de a kislány megszólítás talán még imponált is neki.
A Főnök?
Egy velem egykorú, fáradt arcú ízig vérig kereskedő megjelenésű férfi. Gyermekkoromban a falumban így nézhetett ki, Trékli bácsi a vasboltos. Már előre sajnáltam.
Elmondotta szegény a neki elmondani kötelezően előírtakat.
Persze én régóta tudom, ezekben a ,,multi” micsodákban ,,önállóságnak helye nincs”. Egy áruházon belül semmilyen szinten, talán az áruház aktuális igazgatóját kivéve.
Meghallgattam. Felhívtam figyelmét arra a tényre, miszerint már nem kérek hetvenkét órás cserét, ehelyett fogyasztóvédelmi vizsgálatot kérek. Tudtam ez nem lesz ínyére, hiszen így jegyzőkönyv felvételtől, a vizsgálatra szállításig a boltnak kell intézni mindent.
Mi is az a hetvenkét órás csere:
A törvény így szól.
151/2003.(IX.22.) Korm. rendelet
Az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról
7.§ Ha a fogyasztó a fogyasztási cikk meghibásodása miatt a vásárlástól (üzembe helyezéstől) számított három munkanapon belül érvényesít csereigényt, a forgalmazó nem hivatkozhat a Ptk.306.§-a (1) bekezdésének a)
pontja értelmében aránytalan többletköltségre, hanem köteles a fogyasztási cikket kicserélni, feltéve, hogy a MEGHIBÁSODÁS A RENDELTETÉSSZERŰ HASZNÁLATOT AKADÁLYOZZA.
-------------------------------------------------------------------------------------------
Szegény még ekkor sem adta fel a mundér becsületének védelmét, futott még egy kört megértetni akarván velem hogy csak szakszervizbe vihetem a hajvágót, és ha az kiad csere utalványt akkor hozhatom vissza a vásárlás színhelyére.
Kérdés: Akkor már nem fertőző???,
A hajvágót vizsgáló műszerész be van oltva???
Válaszom?
Igen.
A szervizeseket oltani kellene.
Kétoldali értelmetlenség, és h…ség ellen!
Felhívom figyelmét a pult másik, ,,belső” oldalán álló kollégámnak, hiszen az! Most rossz döntést hozott! Igaz mást nem is tehetett.
Felhívom figyelmét arra tényre, miszerint, mire az én hajvágóm ügyével végez, az itt álló sor olyan kiképzést kap ,,fogyasztóságból”, hogy az ittlévőkkel csak jó történhet.
Persze fogyasztói szemszögből.
És belevágtam a mondókámba, kínosan ügyelve annak jól érthetoségére. Kivált a hátam mögött állóknak.
1, hazamegyek a hajvágóval.
2, holnap elkezdem felhívni a szervizeket.
3, találok egyet, aki ezt a terméket keze érintése nélkül elfogadja mint,
javítás tárgyát.
4, unott megvető arccal kiállít egy csere utalványt.
5, ezzel uccu jöhetek, vissza a bótba!
6, a csere utalvánnyal fertőző mivoltát, már hatástalanított hajvágómat
lazán bedobja az aktuális ügyintézo a ládába.
7, választok: pénzt!, vagy hajvágót!
8, és kezdődhet minden az elejéről.
Végül elmondom még, az én időmnek is van ára, sőt a telefonom sem ingyenes, így tessék hozni egy darab papírt, tollat és nyilatkozni előre, írásban, hogy minden az ügy lerendezésére fordított költségemet az áruház megfizeti.
Azonnal megnyugtatom a kollégát, számlaképes vagyok, tehát cége költségként elszámolhatja a h….ükre fordított összeget.
A hátam mögött lévők? Dőltek a nevetéstől.
A velem szemben álló Főnököt, sajnáltam. De csak amennyire kolléga a kollégát.
Szegény pont én kellettem neki aznap. Az ügy vége persze az lett, hogy a hölgyet megkérte főnöke, legyen szíves a kívánságomat teljesíteni.
A berendezés vételárát kértem. Ezt, elmondhatom, a rugalmas ügyintézés teljes kizárásával megkaptam.
2007. február 13.
Lányom vesz férjének egy hajvágó szerkezetet. Hazaviszi, örömmel próbálná ki férje fejbúbján. Ez a fránya szerkezet tökéletesen zúg, szinte duruzsol, kivitele is szép, nem beszélve a dobozáról. Egyet nem akar, hajat vágni.
Mivel dolgom van abban az áruházban, pontosabban nekem mindegy hol vásárolok be a másnapi külföldi utamra, együtt indulunk a vásárlás színhelyére. Gondoltam az ügy egyszerű, sima hetvenkét órás csere. Ügyfélszolgálat.
Előttem egy apuka, kisfiával. Egy távirányítós autót hoznak vissza. Úgy látom úgy lehet távirányítani, mint a mi szerkezetünkkel hajat vágni. Az ítélet az, doboz nélkül nem veszik vissza.
Miért? Nem tudom.
A törvény a csomagoló anyagról nem szól, említést sem tesz. Bíztatom a fogyasztót, látva elkeseredett gyermekét, ne hagyja ennyiben. Indokolom is, mindegy annak a játéknak, dobozzal, vagy anélkül megy e társai közé a gyűjtő dobozba. Az ügyfélszolgálat öntatos dolgozója igen tág szemmel méreget, pedig a java csak ezután jön.
A játékos család megy dobozért, én pedig következem.
Adom a berendezést, blokkot, jótállási jegyet. Ahogy illik. Kérésemet is adom, szeretném hetvenkét órásban kicserélni, mert nem vág hajat.
Nem lehet, szól az ítélet. Miért nem? Kérdem óvatosan. Mert epillálót, hajvágót, meg satöbbit az ANTSZ, nem enged cserélni.
No fene, ilyet még nem hallottam!
Vajon aki ezt az ökörséget kitalálta mire gondolt?
Ki fogja a visszavitt selejtet később használni?
Ki a lehet a feltételezett fertőzés alanya?
Talán a dobozban elhelyezett másik hajvágó, vagy a holnap érkezo távirányítást nélkülöző játékautó?
Ez így ahogy van m…ság!
A hölgy észérveknek ellenálló fajta, így kérem a főnökét. Telefonál, mondja jön, mondom várok. Na nem csak én, dehogy! A mögöttem álló sor, is. Elvégre én tettem le a garast, amíg engem el nem rendeznek, addig helyben járás. Mögöttem hórihorgas fiatalember, egy kerti kifekvővel áll, várakozását rövidítendő, kérdi: míg jön a főnök, addig az ő ügyét nem intézné el a tisztelt hölgy. Nem. Hangzik a válasz, miért?
Mert pillanatnyilag nem játékot kezdett nézni, a hórihorgas ügye pedig ,,játékos”. Megnyugvás nem, de csendes beletörődés igen.
A főnök nem jön. Sürgetem. A hölgy elmegy érte, és hozza.
Oda sziszegi nekem, na majd most meglátja, nem úgy van ahogy maga akarja.
Ilyenkor kitör belőlem a hortobágyi parasztgyerek génjeiben megbúvó virtus.
Kard ki kard!
Mérkőzzünk.
Vagyok e olyan jó fogyasztónak, mint vevőszolgálatosnak?
Na kislány, figyeljen!
A ,,néni” talán idősebb is lehetett mint én, de a kislány megszólítás talán még imponált is neki.
A Főnök?
Egy velem egykorú, fáradt arcú ízig vérig kereskedő megjelenésű férfi. Gyermekkoromban a falumban így nézhetett ki, Trékli bácsi a vasboltos. Már előre sajnáltam.
Elmondotta szegény a neki elmondani kötelezően előírtakat.
Persze én régóta tudom, ezekben a ,,multi” micsodákban ,,önállóságnak helye nincs”. Egy áruházon belül semmilyen szinten, talán az áruház aktuális igazgatóját kivéve.
Meghallgattam. Felhívtam figyelmét arra a tényre, miszerint már nem kérek hetvenkét órás cserét, ehelyett fogyasztóvédelmi vizsgálatot kérek. Tudtam ez nem lesz ínyére, hiszen így jegyzőkönyv felvételtől, a vizsgálatra szállításig a boltnak kell intézni mindent.
Mi is az a hetvenkét órás csere:
A törvény így szól.
151/2003.(IX.22.) Korm. rendelet
Az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról
7.§ Ha a fogyasztó a fogyasztási cikk meghibásodása miatt a vásárlástól (üzembe helyezéstől) számított három munkanapon belül érvényesít csereigényt, a forgalmazó nem hivatkozhat a Ptk.306.§-a (1) bekezdésének a)
pontja értelmében aránytalan többletköltségre, hanem köteles a fogyasztási cikket kicserélni, feltéve, hogy a MEGHIBÁSODÁS A RENDELTETÉSSZERŰ HASZNÁLATOT AKADÁLYOZZA.
-------------------------------------------------------------------------------------------
Szegény még ekkor sem adta fel a mundér becsületének védelmét, futott még egy kört megértetni akarván velem hogy csak szakszervizbe vihetem a hajvágót, és ha az kiad csere utalványt akkor hozhatom vissza a vásárlás színhelyére.
Kérdés: Akkor már nem fertőző???,
A hajvágót vizsgáló műszerész be van oltva???
Válaszom?
Igen.
A szervizeseket oltani kellene.
Kétoldali értelmetlenség, és h…ség ellen!
Felhívom figyelmét a pult másik, ,,belső” oldalán álló kollégámnak, hiszen az! Most rossz döntést hozott! Igaz mást nem is tehetett.
Felhívom figyelmét arra tényre, miszerint, mire az én hajvágóm ügyével végez, az itt álló sor olyan kiképzést kap ,,fogyasztóságból”, hogy az ittlévőkkel csak jó történhet.
Persze fogyasztói szemszögből.
És belevágtam a mondókámba, kínosan ügyelve annak jól érthetoségére. Kivált a hátam mögött állóknak.
1, hazamegyek a hajvágóval.
2, holnap elkezdem felhívni a szervizeket.
3, találok egyet, aki ezt a terméket keze érintése nélkül elfogadja mint,
javítás tárgyát.
4, unott megvető arccal kiállít egy csere utalványt.
5, ezzel uccu jöhetek, vissza a bótba!
6, a csere utalvánnyal fertőző mivoltát, már hatástalanított hajvágómat
lazán bedobja az aktuális ügyintézo a ládába.
7, választok: pénzt!, vagy hajvágót!
8, és kezdődhet minden az elejéről.
Végül elmondom még, az én időmnek is van ára, sőt a telefonom sem ingyenes, így tessék hozni egy darab papírt, tollat és nyilatkozni előre, írásban, hogy minden az ügy lerendezésére fordított költségemet az áruház megfizeti.
Azonnal megnyugtatom a kollégát, számlaképes vagyok, tehát cége költségként elszámolhatja a h….ükre fordított összeget.
A hátam mögött lévők? Dőltek a nevetéstől.
A velem szemben álló Főnököt, sajnáltam. De csak amennyire kolléga a kollégát.
Szegény pont én kellettem neki aznap. Az ügy vége persze az lett, hogy a hölgyet megkérte főnöke, legyen szíves a kívánságomat teljesíteni.
A berendezés vételárát kértem. Ezt, elmondhatom, a rugalmas ügyintézés teljes kizárásával megkaptam.
2007. február 13.
Lányom vesz férjének egy hajvágó szerkezetet. Hazaviszi, örömmel próbálná ki férje fejbúbján. Ez a fránya szerkezet tökéletesen zúg, szinte duruzsol, kivitele is szép, nem beszélve a dobozáról. Egyet nem akar, hajat vágni.
Mivel dolgom van abban az áruházban, pontosabban nekem mindegy hol vásárolok be a másnapi külföldi utamra, együtt indulunk a vásárlás színhelyére. Gondoltam az ügy egyszerű, sima hetvenkét órás csere. Ügyfélszolgálat.
Előttem egy apuka, kisfiával. Egy távirányítós autót hoznak vissza. Úgy látom úgy lehet távirányítani, mint a mi szerkezetünkkel hajat vágni. Az ítélet az, doboz nélkül nem veszik vissza.
Miért? Nem tudom.
A törvény a csomagoló anyagról nem szól, említést sem tesz. Bíztatom a fogyasztót, látva elkeseredett gyermekét, ne hagyja ennyiben. Indokolom is, mindegy annak a játéknak, dobozzal, vagy anélkül megy e társai közé a gyűjtő dobozba. Az ügyfélszolgálat öntatos dolgozója igen tág szemmel méreget, pedig a java csak ezután jön.
A játékos család megy dobozért, én pedig következem.
Adom a berendezést, blokkot, jótállási jegyet. Ahogy illik. Kérésemet is adom, szeretném hetvenkét órásban kicserélni, mert nem vág hajat.
Nem lehet, szól az ítélet. Miért nem? Kérdem óvatosan. Mert epillálót, hajvágót, meg satöbbit az ANTSZ, nem enged cserélni.
No fene, ilyet még nem hallottam!
Vajon aki ezt az ökörséget kitalálta mire gondolt?
Ki fogja a visszavitt selejtet később használni?
Ki a lehet a feltételezett fertőzés alanya?
Talán a dobozban elhelyezett másik hajvágó, vagy a holnap érkezo távirányítást nélkülöző játékautó?
Ez így ahogy van m…ság!
A hölgy észérveknek ellenálló fajta, így kérem a főnökét. Telefonál, mondja jön, mondom várok. Na nem csak én, dehogy! A mögöttem álló sor, is. Elvégre én tettem le a garast, amíg engem el nem rendeznek, addig helyben járás. Mögöttem hórihorgas fiatalember, egy kerti kifekvővel áll, várakozását rövidítendő, kérdi: míg jön a főnök, addig az ő ügyét nem intézné el a tisztelt hölgy. Nem. Hangzik a válasz, miért?
Mert pillanatnyilag nem játékot kezdett nézni, a hórihorgas ügye pedig ,,játékos”. Megnyugvás nem, de csendes beletörődés igen.
A főnök nem jön. Sürgetem. A hölgy elmegy érte, és hozza.
Oda sziszegi nekem, na majd most meglátja, nem úgy van ahogy maga akarja.
Ilyenkor kitör belőlem a hortobágyi parasztgyerek génjeiben megbúvó virtus.
Kard ki kard!
Mérkőzzünk.
Vagyok e olyan jó fogyasztónak, mint vevőszolgálatosnak?
Na kislány, figyeljen!
A ,,néni” talán idősebb is lehetett mint én, de a kislány megszólítás talán még imponált is neki.
A Főnök?
Egy velem egykorú, fáradt arcú ízig vérig kereskedő megjelenésű férfi. Gyermekkoromban a falumban így nézhetett ki, Trékli bácsi a vasboltos. Már előre sajnáltam.
Elmondotta szegény a neki elmondani kötelezően előírtakat.
Persze én régóta tudom, ezekben a ,,multi” micsodákban ,,önállóságnak helye nincs”. Egy áruházon belül semmilyen szinten, talán az áruház aktuális igazgatóját kivéve.
Meghallgattam. Felhívtam figyelmét arra a tényre, miszerint már nem kérek hetvenkét órás cserét, ehelyett fogyasztóvédelmi vizsgálatot kérek. Tudtam ez nem lesz ínyére, hiszen így jegyzőkönyv felvételtől, a vizsgálatra szállításig a boltnak kell intézni mindent.
Mi is az a hetvenkét órás csere:
A törvény így szól.
151/2003.(IX.22.) Korm. rendelet
Az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról
7.§ Ha a fogyasztó a fogyasztási cikk meghibásodása miatt a vásárlástól (üzembe helyezéstől) számított három munkanapon belül érvényesít csereigényt, a forgalmazó nem hivatkozhat a Ptk.306.§-a (1) bekezdésének a)
pontja értelmében aránytalan többletköltségre, hanem köteles a fogyasztási cikket kicserélni, feltéve, hogy a MEGHIBÁSODÁS A RENDELTETÉSSZERŰ HASZNÁLATOT AKADÁLYOZZA.
-------------------------------------------------------------------------------------------
Szegény még ekkor sem adta fel a mundér becsületének védelmét, futott még egy kört megértetni akarván velem hogy csak szakszervizbe vihetem a hajvágót, és ha az kiad csere utalványt akkor hozhatom vissza a vásárlás színhelyére.
Kérdés: Akkor már nem fertőző???,
A hajvágót vizsgáló műszerész be van oltva???
Válaszom?
Igen.
A szervizeseket oltani kellene.
Kétoldali értelmetlenség, és h…ség ellen!
Felhívom figyelmét a pult másik, ,,belső” oldalán álló kollégámnak, hiszen az! Most rossz döntést hozott! Igaz mást nem is tehetett.
Felhívom figyelmét arra tényre, miszerint, mire az én hajvágóm ügyével végez, az itt álló sor olyan kiképzést kap ,,fogyasztóságból”, hogy az ittlévőkkel csak jó történhet.
Persze fogyasztói szemszögből.
És belevágtam a mondókámba, kínosan ügyelve annak jól érthetoségére. Kivált a hátam mögött állóknak.
1, hazamegyek a hajvágóval.
2, holnap elkezdem felhívni a szervizeket.
3, találok egyet, aki ezt a terméket keze érintése nélkül elfogadja mint,
javítás tárgyát.
4, unott megvető arccal kiállít egy csere utalványt.
5, ezzel uccu jöhetek, vissza a bótba!
6, a csere utalvánnyal fertőző mivoltát, már hatástalanított hajvágómat
lazán bedobja az aktuális ügyintézo a ládába.
7, választok: pénzt!, vagy hajvágót!
8, és kezdődhet minden az elejéről.
Végül elmondom még, az én időmnek is van ára, sőt a telefonom sem ingyenes, így tessék hozni egy darab papírt, tollat és nyilatkozni előre, írásban, hogy minden az ügy lerendezésére fordított költségemet az áruház megfizeti.
Azonnal megnyugtatom a kollégát, számlaképes vagyok, tehát cége költségként elszámolhatja a h….ükre fordított összeget.
A hátam mögött lévők? Dőltek a nevetéstől.
A velem szemben álló Főnököt, sajnáltam. De csak amennyire kolléga a kollégát.
Szegény pont én kellettem neki aznap. Az ügy vége persze az lett, hogy a hölgyet megkérte főnöke, legyen szíves a kívánságomat teljesíteni.
A berendezés vételárát kértem. Ezt, elmondhatom, a rugalmas ügyintézés teljes kizárásával megkaptam.
2007. február 13.
Lányom vesz férjének egy hajvágó szerkezetet. Hazaviszi, örömmel próbálná ki férje fejbúbján. Ez a fránya szerkezet tökéletesen zúg, szinte duruzsol, kivitele is szép, nem beszélve a dobozáról. Egyet nem akar, hajat vágni.
Mivel dolgom van abban az áruházban, pontosabban nekem mindegy hol vásárolok be a másnapi külföldi utamra, együtt indulunk a vásárlás színhelyére. Gondoltam az ügy egyszerű, sima hetvenkét órás csere. Ügyfélszolgálat.
Előttem egy apuka, kisfiával. Egy távirányítós autót hoznak vissza. Úgy látom úgy lehet távirányítani, mint a mi szerkezetünkkel hajat vágni. Az ítélet az, doboz nélkül nem veszik vissza.
Miért? Nem tudom.
A törvény a csomagoló anyagról nem szól, említést sem tesz. Bíztatom a fogyasztót, látva elkeseredett gyermekét, ne hagyja ennyiben. Indokolom is, mindegy annak a játéknak, dobozzal, vagy anélkül megy e társai közé a gyűjtő dobozba. Az ügyfélszolgálat öntatos dolgozója igen tág szemmel méreget, pedig a java csak ezután jön.
A játékos család megy dobozért, én pedig következem.
Adom a berendezést, blokkot, jótállási jegyet. Ahogy illik. Kérésemet is adom, szeretném hetvenkét órásban kicserélni, mert nem vág hajat.
Nem lehet, szól az ítélet. Miért nem? Kérdem óvatosan. Mert epillálót, hajvágót, meg satöbbit az ANTSZ, nem enged cserélni.
No fene, ilyet még nem hallottam!
Vajon aki ezt az ökörséget kitalálta mire gondolt?
Ki fogja a visszavitt selejtet később használni?
Ki a lehet a feltételezett fertőzés alanya?
Talán a dobozban elhelyezett másik hajvágó, vagy a holnap érkezo távirányítást nélkülöző játékautó?
Ez így ahogy van m…ság!
A hölgy észérveknek ellenálló fajta, így kérem a főnökét. Telefonál, mondja jön, mondom várok. Na nem csak én, dehogy! A mögöttem álló sor, is. Elvégre én tettem le a garast, amíg engem el nem rendeznek, addig helyben járás. Mögöttem hórihorgas fiatalember, egy kerti kifekvővel áll, várakozását rövidítendő, kérdi: míg jön a főnök, addig az ő ügyét nem intézné el a tisztelt hölgy. Nem. Hangzik a válasz, miért?
Mert pillanatnyilag nem játékot kezdett nézni, a hórihorgas ügye pedig ,,játékos”. Megnyugvás nem, de csendes beletörődés igen.
A főnök nem jön. Sürgetem. A hölgy elmegy érte, és hozza.
Oda sziszegi nekem, na majd most meglátja, nem úgy van ahogy maga akarja.
Ilyenkor kitör belőlem a hortobágyi parasztgyerek génjeiben megbúvó virtus.
Kard ki kard!
Mérkőzzünk.
Vagyok e olyan jó fogyasztónak, mint vevőszolgálatosnak?
Na kislány, figyeljen!
A ,,néni” talán idősebb is lehetett mint én, de a kislány megszólítás talán még imponált is neki.
A Főnök?
Egy velem egykorú, fáradt arcú ízig vérig kereskedő megjelenésű férfi. Gyermekkoromban a falumban így nézhetett ki, Trékli bácsi a vasboltos. Már előre sajnáltam.
Elmondotta szegény a neki elmondani kötelezően előírtakat.
Persze én régóta tudom, ezekben a ,,multi” micsodákban ,,önállóságnak helye nincs”. Egy áruházon belül semmilyen szinten, talán az áruház aktuális igazgatóját kivéve.
Meghallgattam. Felhívtam figyelmét arra a tényre, miszerint már nem kérek hetvenkét órás cserét, ehelyett fogyasztóvédelmi vizsgálatot kérek. Tudtam ez nem lesz ínyére, hiszen így jegyzőkönyv felvételtől, a vizsgálatra szállításig a boltnak kell intézni mindent.
Mi is az a hetvenkét órás csere:
A törvény így szól.
151/2003.(IX.22.) Korm. rendelet
Az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról
7.§ Ha a fogyasztó a fogyasztási cikk meghibásodása miatt a vásárlástól (üzembe helyezéstől) számított három munkanapon belül érvényesít csereigényt, a forgalmazó nem hivatkozhat a Ptk.306.§-a (1) bekezdésének a)
pontja értelmében aránytalan többletköltségre, hanem köteles a fogyasztási cikket kicserélni, feltéve, hogy a MEGHIBÁSODÁS A RENDELTETÉSSZERŰ HASZNÁLATOT AKADÁLYOZZA.
-------------------------------------------------------------------------------------------
Szegény még ekkor sem adta fel a mundér becsületének védelmét, futott még egy kört megértetni akarván velem hogy csak szakszervizbe vihetem a hajvágót, és ha az kiad csere utalványt akkor hozhatom vissza a vásárlás színhelyére.
Kérdés: Akkor már nem fertőző???,
A hajvágót vizsgáló műszerész be van oltva???
Válaszom?
Igen.
A szervizeseket oltani kellene.
Kétoldali értelmetlenség, és h…ség ellen!
Felhívom figyelmét a pult másik, ,,belső” oldalán álló kollégámnak, hiszen az! Most rossz döntést hozott! Igaz mást nem is tehetett.
Felhívom figyelmét arra tényre, miszerint, mire az én hajvágóm ügyével végez, az itt álló sor olyan kiképzést kap ,,fogyasztóságból”, hogy az ittlévőkkel csak jó történhet.
Persze fogyasztói szemszögből.
És belevágtam a mondókámba, kínosan ügyelve annak jól érthetoségére. Kivált a hátam mögött állóknak.
1, hazamegyek a hajvágóval.
2, holnap elkezdem felhívni a szervizeket.
3, találok egyet, aki ezt a terméket keze érintése nélkül elfogadja mint,
javítás tárgyát.
4, unott megvető arccal kiállít egy csere utalványt.
5, ezzel uccu jöhetek, vissza a bótba!
6, a csere utalvánnyal fertőző mivoltát, már hatástalanított hajvágómat
lazán bedobja az aktuális ügyintézo a ládába.
7, választok: pénzt!, vagy hajvágót!
8, és kezdődhet minden az elejéről.
Végül elmondom még, az én időmnek is van ára, sőt a telefonom sem ingyenes, így tessék hozni egy darab papírt, tollat és nyilatkozni előre, írásban, hogy minden az ügy lerendezésére fordított költségemet az áruház megfizeti.
Azonnal megnyugtatom a kollégát, számlaképes vagyok, tehát cége költségként elszámolhatja a h….ükre fordított összeget.
A hátam mögött lévők? Dőltek a nevetéstől.
A velem szemben álló Főnököt, sajnáltam. De csak amennyire kolléga a kollégát.
Szegény pont én kellettem neki aznap. Az ügy vége persze az lett, hogy a hölgyet megkérte főnöke, legyen szíves a kívánságomat teljesíteni.
A berendezés vételárát kértem. Ezt, elmondhatom, a rugalmas ügyintézés teljes kizárásával megkaptam.
