Egyébként egy olyan rendszerben, amelyben a pszichiáterek zsarolhatják az embereket a szabadságvesztéssel, hogyan különítjük el az önkéntes járást a pszichiátriára a zsarolással elérttől?
Lehet valaki szabad akaratából skizofrén? Végülis a tünetek nem olyan bonyolultak. Az álmatlanság a legrosszabb, hiszen ha valaki nem alszik, az kegyetlen önkínzás. De ezt nem tekintik feltétlenül szükséges tünetnek, így elhagyható. A megalomán téveszmék nehezek, de nem kell hosszú távra megjátszani őket. Egy idő után végleg helyettesíthetők a motiválatlansággal, mely szintén tünetként van számontartva. És ennek előadásához igazán nem kell erőfeszítés! Annak megjátszása, hogy valaki nem tud felelős döntéseket hozni, szintén nem lehetetlen. Hiszen utolsó felelős döntését már meghozta akkor, amikor a színlelésről határozott, újabbra már nincs szükség. És mit nyer így az illető? Valamit igen: eltartást egy elmegyógyintézetben. Nem teljesen irracionális stratégia! De hogyan különítik el a pszichiáterek a spontán (valódi) skizofréneket a tudatos (ál-)skizofrénektől? A gyógyszeres kezelés nyilván csak az előbbi csoportra hat! A megoldás az, hogy minden állampolgárt születésétől fogva pszichiátriai felügyelet alatt kell tartani. Az ilyen döntés ugyanis nyilván nem veleszületett, így megformálódásának folyamata felismerhető. Eképpen a pszichiáter nem az elkülöníthetetlen végeredménnyel szembesül, hanem még idejekorán ki tudja szűrni a hamis skizofréneket.
Tünete a skizofréniának a szabad akarat elvesztése?
Azért kérdem, mert a bíróságok ezen az alapon fosztják meg az embereket a szabadságuktól, mondván, hogy nem képesek viselkedésüket felelősen irányítani. A felelősség pedig a szabad akaratból következik, amit a bíróságok (eredendően) elismernek.
Másrészt büntetőügyekben bűnözőket mentenek fel a felelősségrevonás alól pszichiátriai szakértői vélemény alapján, hasonló alapon: nem felelősek saját tetteikért, azaz viselkedésükről nem szabad akaratukból döntenek.
szoktak dolgozni pl., teszemazt gyógyszerrel tünetmentesen élnek a többi ember közt van, amikor anélkül is, ugyanis a betegség megjelenhet ciklusokban, nem állandó.
Én sem hiszem, hogy pl. a skizofrénia tisztán természetileg meghatározott jelenség lenne. Skizofrénnak diagnosztizálni valakit társadalmi folyamat, mert egy ilyen embert akár a szabadságától is meg lehet fosztani ezen az alapon.
Sőt, szerintem a kiválasztottat biztosan skizofrénnak diagnosztizálják. Csak persze ezen az alapon nem lehet megtalálni őt, hiszen skizofrénből azért meglehetősen sok van.
Van egy-két érdekesség az elmebetegségekkel kapcsolatban:
1. Orvosok sosem mennek pszichiáterhez.
2. Nem tudna az emberiség felhőtlenül örülni, ha megtalálnánk az ellenszerét, ellentétben pl. a rákkal.
3. Másik kúltúrában lévő orvos képtelen lenne megállapítani az elmebetegséget, pl. Guantanamo -n egy fogoly mondhatja az amerikai orvosnak, hogy Bush az ördög fia.
4. A rák és az elmebetegség nem tud egyszerre jelen lenni, megsem használják ezt a jelenséget az orvosi kutatásokban.
Nem akarok állást foglalni egyik oldalon sem, csak kételkedek.
Levágott karral még mindig jobb élni mint zombiként.Szerintem.
Felmerül a kérdés, hogy élet-e ez egyáltalán.
Skizofrének meg nem nagyon szoktak tudni dolgozni ugye...és más súlyos lelki bajokkal is ez a helyzet.Freud azt mondta ha az ember tud dolgozni és szeretni akkor normálisnak mondható.
Félreérted.Pont nem azt mondom, hogy neki már úgyis mindegy.Ezt azok mondják akik beadják nekik a gyógyszereket aztán sorsukra hagyják őket, mondván, hogy ennél többet úgysem lehet értük tenni.
Én azt mondom, annál, hogy az ember zombiként a falat esetleg a tévét bámulja egész nap bármi jobb lehet.Ha Feldmár módszere esetleg nem segít, akkor is legalább megpróbálták.Legalább kapnak egy esélyt.
ez a mi vesztenivalója van elég tudatlan, érzéketlen beszólás, mintha olyan emberekről lenne szó, akiknek már úgyis mindegy.. wazz.. vesztheti pl. az életét. vagy a karját, ha éppen levágja magának. stb. vagy az állását, ha jobb állapotban levő..
Gondoltam, érdemben válaszolok, és bemutatom a tágabb családomban fellelhető skizofrén beteg és környezete elborzasztó mindennapjait, ám fölöslegesnek ítélem az ebbéli erőfeszítésem.
Nem is kívánok senkit megfosztani az illúzióitól, reményeitől, végül is, ha neki jó, csak nyer vele.
Csak a videó láttán az első indulatomat osztottam meg a topiklakókkal.
Amúgy olvastam Feldmárt, láttam a filmet róla, és noha messze nem tartoztam a rajongói közé, mert afféle érzemény, mint a rajongás nem szokásom, első pillanatra valóban megragadott. Még jó, hogy az első pillanatokat követik további, józan pillanatok.
Elnézve az indexen megjelent kicsiny videót, komolyan, én szégyelltem magam.
Egy csöppnyi hitelességet, őszinteséget nem találtam egyik szereplőben sem, viszont viszolyogató önmutogatást annál inkább.
Feldmár az a pszichológiában, mint Coelho az irodalomban: hiteltelen felszínesség, esetenként megtévesztő színességgel előadva.
Ha valaki találkozott már igazi pszichiátriai betegségben szenvedővel, például skizofrénnel, az nem mond ilyesféle blődségeket, hogy ezeknek a betegeknek a szeretet a terápiájuk.
A szenvelgő, neuraszténiás nőknek felelőtlenül csacsoghat ökörségeket, meg is érdemlik az efféle "kezelést", ám a valóban beteggel tán nem kellene amatőrködnie.
Igen sajna en sem voltam meghatva az IBS-es eloadastol bar en hetfon voltam.
Az eddigiek sokkal jobbak voltak pl ket evvel ezelott a varban.Talan most nem volt formaban, vagy tulsagosan nyitni akart a szelesebb koru kozonseg fele.
Egyebkent szerintem azert csinalja ezeket mert beszelgetni akar az emberekkel.Nem az van, hogy o valami profeta aki a filozofiajat akarja terjeszteni, hanem o csak kerdez, meg ketkedik, meg oszinte es azt remeli beloled is kivalthat ilyesmit.Es akkor lehet kozosen gondolkodni.Ez a modszerenek az alapja,meg talan az hogy a szeretetbol indul ki.Szerintem egy zseni kulonben, mert annyira sokszor ratapint a dolgok lenyegere amit hajlamosak vagyunk a sok rankrakodott sallang miatt elfelejteni.
Már így is teltház volt, szóval azért 5000 Ft nem egy megfizethetetlen dolog ebben az országban sem.
Én azt érzem ellentmondásosnak inkább, hogy nem igazán látom, mik azok az eszmék, amiket szélesebb körben szeretne elterjeszteni. Mert szerintem semmi lényeges nem hangzott el, talán két dolgot leszámítva, hogy a félelmeink ne befolyásolják a döntéseinket, és hogy akkor szeret valaki igazán, ha jobb neked, mióta vele vagy. Na hát ez klassz meg minden, de ha szűz füleket célzott az előadásával, akkor kb. ez a két mondat volt szerintem hasznos, ha meg azt mondja, hogy na akkor én csinálok egy előadást a szabadság, és a szerelem témakörében, akkor meg jó lett volna, ha legalább egy bizonyos mértékben tényleg erről van szó.
Hát, én sem hiszem, hogy a megélhetésért, vagy a legújabb BMW gyorsabb megvásárlásáért küzd emígyen az András. (És azért arrafelé simán vannak 400 dolláros pszichiáteri óradíjak, és ez még nem is a plafon...)
