Azzal a kéréssel fordulok hozzátok, hogy segítsetek a kutatásomban egy kérdőív kitöltésével, amelyben az NLP hatékonyságát vizsgálom. Ezt a következő kérdőívvel végzem, amit ezen a linken érhettek el:
Azzal a kéréssel fordulok hozzátok, hogy segítsetek a kutatásomban egy kérdőív kitöltésével, amelyben az NLP hatékonyságát vizsgálom. Ezt a következő kérdőívvel végzem, amit ezen a linken érhettek el:
A könyv címe kifejezi azt a remélt változást, amit a neurolingvisztikus programozás (NLP) képviselői elérni szándékoznak programukkal: Békából királyfivá válni. A kötet szerkesztőjének előszavát idézve: "Fóbiát, illetve más kellemetlen érzelmi reakciót gyógyíthatunk meg egy óránál rövidebb idő alatt. Úgynevezett 'tanulási fogyatékosságokkal' küszködő gyermekeknek és felnőtteknek segíthetünk korlátaikat legyőzni, gyakran egy óránál rövidebb idő alatt". Az NLP tehát gyors és eredményes változást igér hibáink, betegségeink, rossz szokásaink megváltoztatásában. A több tucat NLP könyv sorában (pl.: Elmés változások) a jelen kiadvány a program alapítóinak "kulcsfontosságú műve", mert részletesen írja le a megfelelő rendszereket, a stratégiákat, - a program iránt érdeklődők számára tehát fontos olvasmány.
Richard Bandler, kaliforniai pszichológus, matematikus érdekes megközelítésben vizsgálja az embert, illetve a különféle emberi viselkedésmintákat. Abból a rendkívül egyszerű tényből indul ki, hogy nem vagyunk egyformák. Van, aki egész életében ki sem mer mozdulni otthonából, mert fél a ráleselkedő veszélyektől, más pedig egyetlen szál ruhában indul új földrészekre. Viselkedésünk tehát nem a világ jelenségeitől, hanem azok értelmezésétől függ. Mindezt kedvcsinálóként a kötet fordítója - Murányi Péter - bocsátja előre. Ebből már szinte egyenesen következik, hogy "térképeink" sokfélék és igen különböző események rajzolják őket. Ezeknek a térképeknek a megtanulása közben született meg Bandlernél a neuro-lingvisztikus program, az NLP. Az Elmés változások az ember változási képességét mutatja be sok derűvel és humorral, miközben jó néhány olyan módszerrel ismeretet meg, amelyek testi-lelki gyógyulásban is a segítségünkre lehetnek. - Az életvezetési kérdések iránt érdeklődő olvasóknak tanulságos és jó szórakozást kínál a kötet.
Nah, asszem eltekintek a kiakasztó idézetek bemásolásától, inkább az NLP könyvek könyvtárosoknak szóló ismertetőjét illesztem be - az Új Könyvek cd romról.
Joseph O'Connor - John Seymour: NLP
Segítség egymás és önmagunk megértéséhez. Pszichológiai gyakorlatok.
Bp.: Bioenergetic, 1996.
A hetvenes években két amerikai fiatalember: John Grinder nyelvész és Richard Bandler pszichológus megalkották a közvetlen emberi kommunikáció hatékony és tanítható gyakorlati modelljét. A modell, amely az NLP (neuro-lingvisztikus programozás) elnevezést kapta, az elmúlt húsz évben két egymást követő irányba fejlődött: egyfelől az élet bármilyen területén megnyilvánuló kiemelkedő emberi magatartás mintáit deríti fel, másfelől a kiemelkedő emberek által alkalmazott gondolkodásmódot és kommunikációs képességük hatékonyságát vizsgálja. A két egybefonódott módszer az elmúlt húsz évben az alkalmazott pszichológia egyik leggyorsabban fejlődő területe lett, gyakorlati haszna - a nyugati országok jelentős cégeinél - a vezetők kiválasztásában van. A módszer népszerűsége annak köszönhető, hogy bárki számára lehetővé teszi a sikeres kommunikációs készség elsajátítását, kiemelkedő eredmények elérését az üzleti és a magánéletben egyaránt. Ez a kötet a módszer alapelveinek és eszköztárának közérthető áttekintését nyújtja. Gyakorlati útmutatásai alapján megtanulható, hogyan kell önmagunkat és az adott témát meggyőzően és attraktívan bemutatni; hatékonyan érvelni; kifogásokra és reklamációkra rugalmas, találó választ adni; belső gátlásokat feloldani; veszteség-élményeket feldolgozni; új képességeket kifejleszteni; kreatív gondolkodási és cselekvési stratégiákat kialakítani. - A kötet az önfejlesztés módszere iránt érdeklődő olvasóknak ajánlható.
Joseph O’Connor – Ian McDermott: A Rendszerelvű gondolkodás művészete
Joseph O’Connor – Robin Prior: NLP Sikeres eladás
Joseph O’Connor – Robin Prior: NLP és párkapcsolatok
Joseph O’Connor – Ian McDermott: Az NLP és az egészség
Richard Bandler – John La Valle: NLP Meggyőzéstechnika
Diana Beaver: Kényelmes tanulás NLP-vel
Susanne Motamedi – Frank Strikker: Magabiztos Fellépés, meggyőző eladás
Cora Besser – Siegmund: Féltékenység nélkül.
Cora Besser – Siegmund: Fedezze fel kreativítását!
Klaus Birker – Barbara Schott: A magabiztos fellépés
Klaus Birker – Barbara Schott: Belső energia – forrásaink
Új Paradigma által kiadott könyvek:
Richard Bandler – John Grinder: Békából királyfi
Richard Bandler: Elmés változások
Connirae és Tamara Andreas: Mély, belső átalakulás
***
Alapkönyvnek a békásat és az elméset tartom: mégis csak az alapítók írták. Ezzel csak két gond van: az egyik az, hogy nehezen beszerezhetőek, mert sehol nem kapható. (www.fo.hu - itt vettem, személyesen Rákóczi út, de a 3 eladó együttes munkája vadászta elő a raktárból.) A másik: végigvonul rajta egy provokatív hangnem, amit én "vicces"-nek és "jópofá"-nak tartok, egyesek meg "pornográfiának" "hülyeség"-nek. (Hippocampus). S ráadásul arra gondoltam, hogy ilyen vicces idézeteket fogok ide beírni, mert nekem tetszenek, de mi van akkor ha ez inkább árt az NLP-nek, mint használ? (Ezen még rágódok, hogy hogy legyen.)
Mindenesetre ha valakit komolyabban érdekel, annak az O'Connor - Seymour féle NLP könyvet ajánlom, egyrészt mert olvastam, másrészt mert jó bevezetőnek tartom. Könyvesbolti belenézéseim alapján ilyen még az O'Connor féle NLP kézikönyv is. A "Meggyőzéstechnika" pedig Bandler miatt érdekel.
Végezetül a "Mély, belső átalakulás" is nagyon jó, érdekes, gyakorlati önfejlesztő kötet. (ez meg innen lett meg: www.alexandra.hu)
már elég szép irodalma van a témának magyar nyelven, sorra jelennek meg idevágó könyvek (most komolyabb pszichósakra is gondolok, emelett persze burjánzik a sikermenedzsmentes és ezós vonal).. úgyhogy ne süllyedjen már el a topik
Aoccdrnig to a rscheearch at Cmabrigde Uinervtisy, it deosn't
mttaer in waht oredr the ltteers in a wrod are, the olny iprmoetnt tihng is
taht the frist and lsat ltteer be at the rghit pclae.
The rset can be a total mses and you can sitll raed it wouthit porbelm.
Tihs is bcuseae the huamn mnid deos not raed ervey lteter by
istlef, but the wrod as a wlohe.
Amzanig huh?
Egy anlgaii etegyem ktuasátai szenirt nem szimát melyin
serenrodbn vnanak a bteuk egy szbóan, az etegyeln ftonos
dloog, hogy az eslo és az ultosó bteuk a hölyeükn lneegyek. A
tböbi bteu lheet tljees össze-vabisszásagn, mgiés porbléma
nlkéül oalvsahtó a szveög. Eennk oka, hogy nem ovalusnk el
mniedn bteut mgaát, hneam a szót eszgébéen.
A tárgyalás, vagy alku az emberek közötti olyan strukturált kölcsönhatás, amelyen belül szabályok határozzák meg a megengedhető lépéseket. A szabályok nélküli tárgyalás rövid időn belül verekedéssé fajulna. Az alkunak, tárgyalásnak van célja is – az, amit rajta keresztül el kell érni. Gondolhatunk az alkura olyan folyamatként is, amelynek nyertesei és vesztesei vannak – a nyertesek elérik amit akarnak, a vesztesek pedig nem.
Nem biztos azonban, hogy a dolog ennyire egyszerű. Előfordulhat például, hogy megnyerjük az alkut, és elérjük, amit akarunk, viszont elveszítjük a vitát, vagy a közvélemény támogatását, mivel nem tartottuk be a játékszabályokat. Az Egyesült Államokban, az Al Gore és George W. Bush közötti elnökválasztási küzdelemben mindkét jelölt meg akarta nyerni a választást, de egyik sem akarta, hogy pervesztesnek, vagy mandátum nélküli elnöknek tekintsék őt, illetve egyikük sem akarta veszélyeztetni az Egyesült Államok alkotmányát a szoros verseny miatt.
A tárgyalás vagy alku több szempontból is egyfajta játéknak tekinthető. A játékelmélet a pszichológia egyik ága, amely a tárgyalási folyamat, elsősorban a nemzetközi politikai tárgyalások szabályainak, feltárása céljából fejlődött ki.
A játékok lehetnek halálosan komolyak. Négyféle fő játéktípus létezik. Minden alkalommal, amikor tárgyalásba, alkuba kezdünk – és ez bármikor előfordulhat, amikor egy másik személlyel kell kapcsolatba lépnünk célunk elérése érdekében –érdemes fejben tartanunk az egyes típusok közötti következő különbségeket.
1. A végtelen játékoknak nincsenek szabályaik a szabályok megváltoztatására. A résztvevőknek nincs külső rálátásuk a játékra és cselekvéseikre. Amikor olyan helyzettel találják szemben magukat, ahol a meglévő játékszabályok elégtelenek, a régi reakciók szerint folytatják a játékot. Ez a folyamat az egyhurkú tanuláshoz hasonló (lásd a kötet 3. fejezetében: A tanulás szintjei című alfejezetet). A végtelen játék szabálya hogy szó sincs játékról –a dolog komoly. Egy másik szabály, hogy nem lehet megváltozatni a szabályokat. A vég nélküli játszmák dilemmákká fejlődhetnek, amelyek nyújtanak ugyan választási lehetősségeket, de minden választás nemkívánatos eredményhez vezet- és játszanunk kell.
Az ilyen játékok résztvevői jól megszabott határokon belül játszanak.
2. A meta-játékoknak megfelelő szabályaik vannak a játékszabályok megváltoztatásához. Ez azt jelenti, hogy amikor egy szervezet vagy személy olyan helyzettel kerül szemben, ahol a szabályok (és ennélfogva az intézkedések) nem megfelelőek, a szervezet vagy a személy képes lesz megváltoztatni azokat, vagy újakat létrehozni. Ez lehetővé teszi a fejlődést és a döntést.
A meta-játékokhoz hozzátartozik egy külső szemlélői, azaz harmadik pozíció is, amely kívül áll magán a konfliktuson. Ezt a pozíciót döntőbíró, vagy közvetítő foglalhatja el.
A meta-játékok résztvevői a határokkal játszanak. Ez a folyamat hasonló a generatív tanuláshoz (lásd a kötet 3. fejezetében: A tanulás szintjei című alfejezetet).
3. A nulla végösszegű játékoknak kell, hogy legyen nyertese és vesztese. A nyertes a vesztes kárán nyer. Éppen ezért, az alku során az erőforrásokat szűkösnek tekintik, függetlenül attól, hogy azok valóban azok-e vagy sem. A nulla végösszegű játékok esetében példakép lehet említeni a sakkot, a politikai választásokat, a pókertm és a lóversenyt. Minden kommunikáció felfogható nulla végösszegű játékként. Az ilyen játékokra jellemző, hogy a stratégiát mindig titkolni kell. Minden ami a másik játékosnak árt az nekünk használ.
A nulla végösszegű játékok ténylegesen győztes-vesztes, vesztes-győztes, vagy vesztes-vesztes játszmákká válnak.
4. A nem-nulla végösszegű játékoknak nincs vesztesük vagy nyertesük. Minden játékos szerepelhet jól vagy rosszul. Ezek a játékok az együttműködésen, és egyúttal a versenyen is alapulnak. Lehet győzni anélkül is, hogy másokat megvernénk. A nem-nulla végösszegű játékokra jó példa az ökológia, a gazdaság, a piacok és a meggyőződési rendszerek. Ezek a játékok lehetnek győztes-győztes típusuak.
Amikor résztvevőként belekerülünk a tárgyalási, alkudozási játékokba, legyünk tudatában a legfontosabb szabályoknak:
- csak bizonyos játékosok (résztvevők) vehetnek részt a játékban,
- elkerülhetetlen, hogy legyenek vesztesek és nyertesek,
- az idő lejár,
- a szabályokat nem lehet megváltozatni,
- a pozícióból fakadó hatalom fontosabb, mint a játék.
Annak ellenére, hogy ezeket a szabályokat esetleg kívülről szabják meg, általában a résztvevők meggyőződéseiből és a tárgyaláshoz, alkuhoz való hozzáállásukból származnak. Azt jelenti, hogy belesodródtunk egy nulla végösszegű vagy végtelen játékba (vagy mindkettőbe).
Bármely játék esetében négy különböző stratégiát lehet követni:
- Vesztes-vesztes szituáció. Azt feltételezzük, hogy soha nem tudjuk elérni, amit szeretnénk, ezért azt a stratégiát választjuk, hogy a másik résztvevőt is megakadályozzuk célja elérésében. A vesztes-vesztes játék mögött meghúzódó előfeltevés az, hogy egy végtelen, nulla végösszegű játékot játszunk. A vesztes-vesztes játék nyomasztó stratégia, és rövid időn belül elfogynak azok a résztvevők, akik hajlandók lesznek velünk játszani.
- Vesztes-nyertes szituáció. Feltételezésünk az, hogy veszítenünk kell, hogy a másik személy nyerhessen. Ezt a játékot gyakran játsszák kereskedők, akik az eladás érdekében olyan árengedményeket és kedvezményeket és más engedményeket nyújtanak vevőiknek, amit valójában nem engedhetnek meg maguknak. Általánosságban fogalmazva, ez jelenti azt, hogy saját magunkat alábecsüljük, a másik személyt pedig magunk fölé helyezzük. Legjobb esetben a vesztes-nyertes stratégia szép emberbaráti játék, de hosszútávon nem lehet kielégítő és ökologikus. Igaz soha nem leszünk híján olyan játszótársaknak, akik játszani akarnak velünk. A vesztes-nyertes szituáció végtelen, nulla-végösszegű játékra utal.
- Nyertes-nyertes szituáció. Egy ilyen helyzetben azt feltételezzük, hogy senkinek nem kell veszítenie, és mindenki elérheti célját. Előfordulhat, hogy pontosan azt kell átkereteznünk, amit nyerünk, de ez egy pozitív stratégia, amely eladásnál jól használható.
A nyertes-nyertes szituáció tulajdonképpen egy nem-nulla végösszegű játék, amely lehet meta-játék is.
- Nyertes-nyertes vagy nincs üzlet szituáció. Ez a nyertes-nyertes szituáció szélsőséges változata. Azt jelenti, hogy amennyiben egyik fél sem nyerhet, akkor jobb, ha egyáltalán nem jön létre üzlet. Ez jó eladási stratégia, de nem biztos, hogy mindig minden tárgyalás esetében megfelelő. BATNÁ-nkat eleve a „nincs üzlet” irányába hangolja. A „nyertes-nyertes vagy nincs üzlet” szituáció keretében tulajdonképpen egy nem-nulla végösszegű játékot játszunk, amely lehet meta-játék is.
Az NLP nem csak a különféle mintákról szól, hanem a meggyőződések alapján való magatartásról és cselekvésről. A meggyőződések és előfeltevések mindaddig semmit nem jelentenek, amíg nem kapnak jelentőséget saját életünk irányításában. Értéküket csak akkor fogjuk megismerni, ha úgy cselekszünk, mintha igazak lennének.
A következőkben bemutatunk néhány olyan cselekvési módot, amelyeket úgy követhetünk mintha az előfeltevések a mi életünkre vonatkozóan is igazak lennének, továbbá néhány olyan cselekvést, amelyek ellentétesek az előfeltevésekkel.
1. Az emberek nem magára a valóságra, hanem tapasztalataikra reagálnak.
Cselekvés: Más emberek meggyőződésének és értékeinek tisztelete. Hagyni kell, hogy az embereknek meglegyenek a saját nézetei, miközben ügyelni kell arra, hogy mi is megőrizzük a sajátunkat.
Ellentétes cselekvés: Ha azt képzeljük, hogy mi képviseljük az igazságot, és mások tévednek, és ha ragaszkodunk ahhoz, hogy ők is ugyanúgy lássák a dolgokat, mint mi. (Különösen, amikor mi az NLP elveit követjük!)
2. Az, ha van választási lehetőségünk, jobb annál, mintha nem lenn.
Cselekvés: Mindig úgy kell cselekedni, hogy növeljük a saját választási lehetőségeinket, és másoknak is nagyobb választási lehetősséget biztosítunk.
Ellentétes cselekvés: Ha megpróbáljuk elvenni másoktól a választási lehetőségeket, amikor nem fenyegetnek sem minket, sem másokat.
3. Az emberek az adott időben a legjobb megoldást választják.
Cselekvés: Saját és mások cselekvését az adott időpontban végrehajtható legjobb cselekvésként kell tiszteletben tartani. Tudatosítani kell magunkban, hogy amennyiben másfajta nevelésben részesültünk volna, és más tapasztalataink és gondolataink lennének, és mi kerültünk volna ugyanabba a helyzetbe, mint mások, mi is ugyanúgy cselekednénk, mint mások. Meg kell értenünk, hogy mi sem vagyunk jobbak, mint más.
Ellentétes cselekvés: Ha azt gondoljuk, hogy másoknál jobbak vagyunk, és valamiféle „felsőbbrendű helyzetből” utólagos éleslátással elítéljük mások cselekvési módját.
4. Az emberek tökéletesen működnek.
Cselekvés: Minden cselekvésünket a tőlünk telhető lehető legjobbnak kell tekintenünk, miközben törekszünk minél többet tanulni.
Ellentétes cselekvés: Amikor másokat úgy kezelünk, mintha nem lennének elég jók, és állandóan kiigazításra szorulnának (és éppen mi vagyunk azok, akik ezt a kiigazítást” végre tudjuk hajtani!).
5. Minden cselekedetnek van célja.
Cselekvés: Pontosan tudnunk kell, hogy mik a saját céljaink, és a jól formált célok modelljét kell használni mások céljainak előhívására.
Ellentétes cselekvés: Amikor hagyjuk magunkat a véletlen szeszélyei szerint sodródni, mintha cselekvéseinek nem lenne célja. Amikor nem törődünk azzal, hogy mások mit akarnak.
6. Minden magatartásnak van valamilyen pozitív szándéka.
Cselekvés: El kell ismernünk a saját hibáink mögött meghúzódó pozitív szándékot. El kell ismernünk a mások cselekvése mögött húzódó pozitív szándékot is, miközben meg kell védeni magunkat a következményektől.
Ellentétes cselekvés: Amikor azt gondoljuk magunkról vagy valaki másról, hogy teljesen rossz emberek vagyunk, és elítélünk bizonyos cselekedeteket, amelyekről úgy gondoljuk, hogy senki számára nem hasznosak, bármennyire is vizsgáljuk őket.
7. A tudattalan elme kiegyensúlyozza a tudatosat, és nem rosszindulatú.
Cselekvés: Saját egészségügyi problémánkat úgy kell felfognunk, hogy szervezetünk megpróbálja gyógyítani magát.
Ellentétes cselekvés: Amikor azt gondoljuk, hogy az emberek lelke romlott, és hogy létezik a pszichológiai „eredendő bűnnek” valamilyen változata.
8. A kommunikáció értelme a kapott válasz.
Cselekvés: Jó kommunikátorként felelőséget kell éreznünk annak elmagyarázásáért, hogy pontosan mire gondolunk, mit akarunk közölni másokkal. Figyelmet kell fordítani a másik személytől érkező visszajelzésre. El kell ismerni mások szándékait, miközben figyelmet fordítunk az általunk másokra kifejtett hatásra, mivel ők észlelik ezt a hatást. A kommunikációban csupán válaszok vannak, kudarcok nincsenek.
Ellentétes cselekvés: Ha azt gondoljuk, hogy amikor kommunikálunk, és a másik személy nem érti, amit közlünk vele, az automatikusan a másik személy hibája, mivel egy ostoba személlyel állunk szemben. Amikor másokat annak alapján ítélünk meg, amit gondolunk róluk, magunkat pedig a saját szándékaink szerint.
9. Rendelkezésre áll minden szükséges erőforrás, vagy létre tudjuk hozni őket.
Cselekvés: Teret kell engednünk másoknak, és segítenünk kell, hogy megtalálják saját megoldásaikat. Tudnunk kell, hogy nem vagyunk reménytelenek, tehetetlenek és méltatlanok.
Ellentétes cselekvés: Amikor azt gondoljuk, hogy teljes egészében másoktól függünk a motiváció, tudás és jóváhagyás tekintetében. Amikor az oktatást úgy tekintjük, hogy valaki, aki a tudás birtokában van, átadja a tudást annak, aki nincs annak birtokában.
10. Lélek a test egy rendszert alkot. Ezek a személy különböző kifejeződési formái
Cselekvés: Gondolatainkra éppúgy vigyáznunk kell, mint testünkre, fel kell ismerni, és kerülni kell a mérgező gondolatokat és mérgező lelkiállapotokat éppúgy, mint a mérgező környezetet. Rugalmasnak kell lennünk a saját egészségi problémáink kezelését szolgáló eszközök megválasztása terén.
Ellentétes cselekvés: Amikor vegyi, kémiai megoldásokat alkalmazunk minden fizikai és lelki problémára, vagy a fizikai betegséget tisztán szellemi eszközökkel próbáljuk gyógyítani.
11. Minden információt érzékeink révén dolgozunk fel.
Cselekvés: Világunk határait ki kell tágítanunk érzékeink határáig. Állandóan igyekeznünk kell élesíteni érzékeinket, és kitágítani tartományukat.
Ellentétes cselekvés: „Ha nem látok valamit, akkor az nincs ott.”
12. A sikeres teljesítmény modellezése kiválósághoz vezet.
Cselekvés: Állandóan keresni kell a kiválóságot, hogy modellezni tudjunk. Észre kell vennünk saját kiváló pillanatainkat, és modellezni kell őket, hogy minél teljesebben ki tudjuk használni előnyüket. Tanulni kell mindenkitől, akivel találkozunk.
Ellentétes cselekvés: Amikor „velünk született tehetségünkkel” magyarázzuk kiváló teljesítményünket. Amikor nem adunk lehetőséget az embereknek a fejlődésre, ha úgy gondoljunk, hogy nem rendelkeznek ezzel a titokzatos „tehetséggel”. Amikor neheztelünk, ahelyett, hogy csodálattal töltene el minket, ha valaki valamit nálunk jobban csinál.
13. Ha érteni akarjuk a világot, cselekedjünk.
Cselekvés: Állandóan tegyük próbára képességeink határait, és vizsgáljuk felül meggyőződéseinket.
Ellentétes cselekvés: Amikor azzal büszkélkedünk, hogy milyen sok jól hangzó meggyőződésünk és eszményünk van, de soha nem ültetjük át őket a gyakorlatba.
A 13 előfeltevés az NLP központi elveit, mintegy iránymutató filozófiáját, meggyőződéseit jelenti. Nem állítjuk, hogy ezek az elvek igazak vagy egyetemesek lennének. Nem is szükséges azt hinni, hogy igazak. Ezeket az elveket előfeltevéseknek nevezzük, mert előre feltételezzük, hogy igazak, és úgy is cselekszünk, mintha igazak lennének. Alapjába véve az életre vonatkozó etikai elvek egy csoportját alkotják.
1. Az emberek nem magára a valóságra, hanem tapasztalataikra reagálnak. Nem tudjuk, hogy mi a valóság. Érzékeink, meggyőződéseink és múltbéli tapasztalataink együtt alkotják a világunkat azt a „térképet”, amely szerint élünk. Viszont egy térkép soha nem lehet teljesen pontos, mivel akkor ugyanaz lenne, mint maga a táj, a domborzat, amit ábrázol. Nem ismerjük az ábrázolt területet, tehát számunkra a térkép a terület. Egyes térképek más térképeknél jobban segítik a tájékozódást. Életünket úgy irányítjuk, mint egy hajót a veszélyes tengeren – amíg a térkép jelzi a főbb veszélyeket, nem érhet baj minket. Amikor azonban a térképek hibásak, fennáll a veszély, hogy zátonyra futunk. Az NLP a térképek váltogatásának a művészetét jelenti, amely révén nagyobb cselekvési szabadságot élvezhetünk.
2. Az, ha van választási lehetőségünk, jobb annál, mintha nem lenne. Mindig próbálkozzunk meg olyan térképet a kezünkben tartani, amely a legtöbb választási lehetősséget adja. Állandóan igyekezzünk növelni a választási lehetősségeinket. Minél több ilyen lehetősségünk van, annál szabadabbak vagyunk, és annál nagyobb a befolyásunk.
3. Az emberek az adott időben a legjobb megoldást választják. Egy személy a világról alkotott térképe alapján mindig a tőle telhető legjobb megoldást választja. A választást lehet a személy saját érdekeit sértő, bizarr, vagy gonosz, de az ő számára valószínűleg úgy tűnik, hogy az adott választás jelenti az előrelépés legjobb módját. Adjunk az illetőnek jobb választási lehetősséget, és minden bizonnyal élni is fog vele. Sőt, az a legjobb, ha adunk neki egy jobb térképet, amelyen több választási lehetősség található.
4. Az emberek tökéletesen működnek. Senki nem gonosz vagy rossz. Mindnyájan kitűnően hajtjuk végre saját stratégiánkat, de lehet, hogy ezek a stratégiák rosszul vannak megtervezve és hatástalanok. Állapítsa meg, hogy Ön és mások mennyire „működnek jól”, és ennek alapján a stratégiát is olyanná lehet változatni, ami hasznosabb és kívánatosabb.
5. Minden cselekedetnek van célja. Cselekedeteink nem véletlenszerűen következnek be; mindig el akarunk érni valamit, bár nem mindig vagyunk tudatában, hogy mi is az.
6. Minden magatartásnak van valamilyen pozitív szándéka. Minden cselekedetünknek legalább egy célja van – el akarunk érni valamit, ami számunkra ér valamit, és előnyünkre válik. Az NLP elkülöníti a cselekvés mögött meghúzódó szándékot magától a cselekvéstől. Egy személy nem egyenlő az általa tanúsított magatartással. Ha egy személynek lehetőssége van olyan jobb magatartási formát választania, amellyel szintén elérheti pozitív szándékát, akkor azt fogja választani.
7. A tudattalan elme kiegyensúlyozza a tudatosat, és nem rosszindulatú. Minden ami a jelen pillanatban nem tudatosul bennünk, a tudattalanban foglal helyet. Agyunk tudattalan része tartalmazza mindazokat az erőforrásokat, amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy kiegyensúlyozottan éljünk.
8. A kommunikáció jelentése nem egyszerűen az, amit közölni szándékozunk, hanem az is, hogy milyen választ kapunk. Lehet, hogy a válasz különbőzik attól, amit kapni szerettünk volna, de a kommunikációban nincsenek hibák, csupán válaszok és visszacsatolások, visszajelzések vannak. Ha nem kapjuk meg azt amit akarunk, meg kell változtatni cselekvésünket. Vállaljunk felelősséget a kommunikációért.
9. Rendelkezünk minden olyan erőforrással, amire szükségünk van, vagy akár létre is hozhatjuk őket. Nincsenek tehetetlen emberek, csupán tehetetlen elmeállapotok vannak.
10. Szellem és a test rendszert alkot. Szellem és a test ugyanannak a személynek eltérő megnyilvánulásai. A szellem és a test egymással kölcsönhatásban áll, és befolyásolja egymást. Egyiket sem lehet megváltozatni úgy, hogy a változás a másikat valamilyen módon nem érintené. Ha eltérően gondolkodunk, testünk megváltozik. Ha eltérően cselekszünk, megváltoztatjuk gondolatainkat és érzéseinket.
11. Minden információt érzékeinken keresztül dolgozunk fel. Ha érzékeiket fejlesztjük, hogy kifinomultabbak legyenek, több információhoz jutunk, és ez elősegíti a tisztább gondolkodást.
12. A sikeres teljesítmény modellezése kiválósághoz vezet. Ha egy személy képes valamit megtenni, a folyamat modellezhető, és megtanítható másoknak is. Ezzel a módszerrel mindenki megtanulhatja, hogy miképpen érhet el jobb eredményeket a saját módján. Nem válunk annak a személynek a klónjává, hasonmásává, akit modellezünk – csupán tanulunk tőle.
13. Ha meg akarunk érteni valamit, próbáljuk ki a gyakorlatban. A legjobb tanulást az jelenti, ha minden kipróbálunk a gyakorlatban.
Az NLP nem a semmiből bukkant elő teljesen kialakult, jelenlegi formájában. Megvan a saját intellektuális történelme és a filozófiai alapja. Mindazok, akik közreműködtek az NLP kialakulásában, fejlődésében, sok-sok különféle szálból szőtték az NLP szövetét.
William James és a pragmatika
William James amerikai filozófus és pszichológus volt, aki elsősorban a pragmatizmus elméletének kidolgozásáról ismert. Egyike volt azon első pszichológusoknak, akik, szemben azzal a feltevéssel, hogy az idő önmagában létezik, az idővel kapcsolatos szubjektív élményünkről beszéltek. Az ezzel a témakörrel kapcsolatos munkája valószínűleg közvetlen előfutára az NLP idővonalakra vonatkozó elméletének. Abban az időben, amikor James műveit írta, a legtöbb pszichológiai tanulmány a mentális jelenségeket kívülről, a mérhető tudományos adatokhoz hasonlóan vizsgálta. James a tapasztalatot belülről szemlélte, nem úgy, mint a megfigyelő által mérhető objektív adatokat, hanem abból a szempontból, hogy milyen érzés egy tapasztalaton belül lenni. Egyike volt a szubjektív tapasztalat érvényességét hirdető úttörő személyiségeknek.
Irodalom
William James: Principles of Psychology, 1890 (A pszichológia elvei)
Konstruktivizmus
A konstruktivizmus, mint intellektuális és filozófiai érv, azt állítja, hogy nem passzív befogadói vagyunk egy már meglévő világnak, hanem mi magunk is alakítjuk, formáljuk azt. Mindazt, amit tapasztalunk, érzékszerveinken keresztül tapasztaljuk, éppen ezért csak annak lehetünk tudatában, amit érzékeink feltárnak számunkra – ez azonban szükségszerűen csupán egy szűkített változata mindannak, ami a valóságban létezhet.
Csak azt láthatjuk, hallhatjuk és érezhetjük, amit az érzékeink lehetővé tesznek. Ezen túlmenően, kultúránk, értékeink, igényeink, elfogultságaink, és a társadalom szintén szűrőként működik abban a tekintetben, hogy mit és miként tapasztalunk meg. Így hát minden ember eltérő térképet alkot a valóságról, és ez a térkép jelenti mindenki számára a valóságot.
A konstruktivizmus nem egyezik meg a szolipszizmussal, amely a saját létünkön kívül tagadja minden másnak a valóságát. A konstruktivizmus nem tagadja, hogy „ott kinn” létezik valamilyen valóság, csupán azt mondja, hogy mi ezt a valóságot nem ismerhetjük teljes mértékben, és hogy annak a megteremtésével vagyunk elfoglalva, ami számunkra a valóságot jelenti. Felelősek vagyunk azért, hogy miképpen észlelünk, és hogy észlelésünk függvényében miképpen cselekszünk.
Irodalom
Paul Watzlawick( szerkesztő): The Invented Reality, W. W. Norton, 1984 (A feltalált valóság)
Alfred Korzybski és az általános szemantika
Korzybski megalapította az általa általános szemantikának nevezett tudományágat, amelynek segítségével eszközt kívánt teremteni az állandóan változó világ folyamatainak oly módon való leírásához, hogy azt az általunk használt nyelven keresztül ne merevítsük bele egy mozdulatlan, rögzített struktúrába. Ő volt az első, aki a Neuro-Lingvisztika kifejezést használta 1933-ban. Ő alkotta „A térkép nem maga a táj” kifejezést is, ami másképpen megfogalmazva azt jelenti, hogy a térkép (a nyelv) nem egyenlő a leképzett dologgal (a tapasztalattal). A szavak nem egyenlők azokkal a tárgyakkal, amelyeket jelölnek. A szavak csak a tapasztalat struktúráját, szerkezetét jelölik. A szó, mint eszköz, sokkal korlátoltabb, mint maga a tapasztalat, és ennek a két fogalomnak az összevetése fájdalomhoz és csalódáshoz vezethet.
Korzybski számos megkülönböztetést hozott létre a nyelvben, és terjedelmesen írt a térkép és a táj közötti különbségről – arról, hogy miképpen alkotjuk meg a nyelv segítségével a valóság térképeit, és aztán miképpen tekintjük a térképet magának a valóságnak. Egy térkép soha nem lehet valósághű, csak egy többé vagy kevésbé hasznos eszköz. Korzybski munkássága az NLP nyelvi modelljének egyik alapját képezi.
Munkásságának szellemét George Lakoff és Mark Johnson vitte tovább, akik kialakították azt az elképzelést, miszerint minden nyelv metaforákból áll. Soha nem tudjuk elmondani azt, hogy a dolgok pontosan mik, hanem csak azt tudjuk elmondani, hogy milyenek. Az általunk használt metaforák, még egyszerűbb mondatokban is, szinte csatornákba terelik a gondolkodásunkat. (Ebben az utolsó mondatban a csatorna metaforát használtunk annak érzékeltetésére, hogy mi történik a gondolkodásunkkal. Természetesen a gondolkodásunknak nincsenek valódi csatornák.) Ha szó szerint értelmezzük a nyelvi metaforákat, számos új elragadó gondolkodási mód nyílik meg előttünk arról, hogy miképpen gondolkodunk, miképpen értjük a világot, és hogy ezáltal mire vagyunk képesek. Az NLP gyakran értelmezi a nyelvet szó szerint, és tekinti jelzésnek arra nézve, hogy milyen gondolkodási folyamat húzódik meg mögötte.
Irodalom
Alfred Korzybski: Science and Sanity, Institute of General Semantics, 1994, első kiadás 1933 (Tudomány és józanság)
George Lakoff és Mark Johnson: Metaphors we live by, Univerity of Chicago Press 1980 (Az életünket megszabó metaforák)
Carl Rogers és a személy-központú terápia
Carl Rogers volt a személy-központú terápia megalkotója és leghíresebb védelmezője. A páciensei által használt nyelvezetet visszatükrözte pácienseire, és ezzel lehetővé tette, hogy páciensei ítélet-alkotás nélkül feltárják meggyőződéseiket és előfeltevéseiket, és így megértsék azokat, és hogy megoldást találjanak problémáikra.
Az itéletalkotás nélküli odafigyelés és gondolkodás központi fontosságú szerepet játszanak az NLP terápiás módszerében. Grinder és Bandler tanulmányozták azokat a videófelvételeket, amelyek Carl Rogers-ről páciensei kezelése közben készültek.
Irodalom
Carl Rogers: Freedom to learn, Merril, 1983 (A tanulás szabadsága)
Eric Berne és a tranzakció-analízis(TA)
Eric Berne 1964-ben jelentette meg a Games People Play (Játékok, amiket az emberek játszanak) című könyvét. Ebben a műben bevezette azt a határozott elképzelést, hogy az emberek személyisége különböző „részekből” áll, amelyek mind eltérően gondolkodnak és reagálnak. A három fő résznek a felnőtt, a gyermek, és a szülő elnevezést adta. A személyiség részeire vonatkozó metaforát mások is átvették, és nagymértékben használják az NLP-ben, bár nem a Berne által alkalmazott eredeti formában.
A személyiség egyes részeivel kapcsolatos gondolat metafora – valójában senki nincs külön részekre feldarabolva, de maga a gondolat hasznos lehet a problémák és a nehéz döntések kezelésénél, mivel az emberek gyakran érzik úgy, hogy egymással ellentétes vágyak és érzelmek „megfosztják” a személyiségüket. Grinder és Bandler tanulmányozta azokat a videofelvételeket, amelyeken Eric Berne pszichoterápiás kezelés végzése közben látható.
Irodalom
Eric Berne: Transactional Analysis in Psychotherapy, Souvenir Press, 1961 (Tranzakció-analízis a pszichoterápiában)
Eric Berne: Games People Play, Peguin, 1964 (Játékok, amiket az emberek játszanak)
Karl Pribram, George Miller és Eugene Gallanter- a TOTE modell
Karl Pribram, George Miller és Eugene Gallanter a TOTE modellt az 1960-ban megjelent Plans and the Stukture of Behaviour (Tervek és a magatartás struktúrája) című könyvükben javasolták. Ez a modell írta le részletesen, hogy céljaink elérése érdekében miképpen reagálunk és cselekszünk a visszacsatolás és az előrecsatolás elveit felhasználva. Ez a modell felváltotta az egyszerű ösztönzés-reakció elvére épült cselevési modellt.
A TOTE modell szerint azért cselekszünk, hogy csökkentsük a jelenlegi állapot és a kívánt állapot közötti különbséget. Mindaddig fenntartjuk a cselekvést, amíg a különbség meg nem szűnik.
Ezt a modellt még mindig használja az NLP, mivel kibernetikai modellről van szó – egy adott cselekvés eredményei visszakerülnek a rendszerbe, és alapul szolgálnak a következő cselekvéshez.
George Miller vezette be azt a gondolatot is, hogy egy időben csak „hét plusz vagy mínusz két tapasztalat egységet (információegységet) tudunk kezelni. Az, hogy mire fordítunk figyelmet, és miképpen irányítjuk tapasztalatunkat, befolyást gyakorol arra, hogy mennyi információt tudunk elraktározni, és azok közül mennyire fogunk emlékezni.
Irodalom
Karl Pribram, George Miller és Eugene Gallanter: Plans and the Structure of Behaviour, Prentice-Hall, 1960 (Tervek és a magatartás struktúrája)
George Miller: The magic number seven, plus or minus two. Journal of the American Psychological Society, 1956 (A mágikus hét plusz vagy mínusz kettes szám)
Az a négy személy, aki a legnagyobb hatással volt az NLP fejlődésére: Gregory Batenson, Friedrich (Fritz) Perls, Milton Erickson és Virginia Satir.
Gregory Bateson (1910-1980)
Gregory Bateson angol antropológus volt, de munkássága meglehetősen szerteágazó területekre terjedt ki. Foglalkozott etológiával, pszichiátriával, pszichológiával és kibernetikával is. Az 1920-as és 30-as években Bali és Új-Guinea szigetének népeit tanulmányozta. Feleségül vette Margaret Mead kultúrantropológust, és 1949-ben Amerikába költözött. Ott egy ideig etológusként tevékenykedet a kaliforniai Pali Alto-ban lévő Veterans Administration nevű szervezetben, ahol együtt dolgozott Jay Haley-vel és John Weakland-el, akik a későbbiekben Paul Watzlawick-al együtt elsőként dolgozták ki azokat a gondolatokat, amelyekből később a rövid terápia tudománya kialakult.
Bateson egyik alapító tagja volt a rendszerelmélettel foglakozó korszakalkotó jelentőségű Macy Konferenciáknak az 1950-es években, amelyek kapcsán Warren McCulloch-al dolgozott együtt. Jelentősen hozzájárult a pszichiátria, a kibernetika és a rendszerelmélet fejlődéséhez.
A többszörös perspektívák, a kibernetikai ismeretelmélete és az antropologia bölcseségéről szóló írásai alkotják az NLP intellektuális alapjait, és habár Richard Bandler és John Grinder formálisan soha nem modellezték le Batesont, sokat beszélgettek vele, amikor Santa Cruz-ban szomszédok voltak az 1970-es évek elején. Bateson gondolkodásmódja és az általa tett megkülönböztetések erősen befolyásolták azt a módszert, amelynek alapján John és Richard a kommunikációs készségek modellezését végezte.
Irodalom
Gregory Batenson: Step to an Ecology of Mind, Ballantines Books, 1972 (Lépések az elme ökológiája felé)
Fritz Perls (1893-1970)
Fritz Perls eredetileg pszichoanalízis tanulmányokat folytatott, de az 1940-es években szakított ezzel a területtel, és megkezdte saját elméleteinek kidolgozását, amelyek későb Gestal-terápia néven váltak ismertté. Kaliforniában telepedett le az 1960-as évek elején.
Alapgondolata az volt, hogy a pszichoterápiának nem csak arra kell törekednie, hogy segítsen az embereknek alkalmazkodnia a társadalmi élet kihívásaihoz, hanem arra is, hogy személyes fejlődés eszközévé és ez elme és az érzelmek összehangolásának módszerévé váljék.
Perls meg volt győződve arról, hogy az embereknek bízniuk kell saját ösztöneikben, és élvezniük kell saját tapasztalataikat. Ő volt az egyik első terapeuta, aki a terápiában a reprezentációs rendszerek – vagyis a vizuális, auditív és kinesztetikus rendszerek – gondolatát alkalmazta. Ő is használta a személyiséget alkotó részek modelljét. Úgy vélte, a terápia egyik célja az, hogy a személyiség, vagyis az én egyes részei harmonikusan tudjanak együtt élni.
Irodalom
Fritz Perls: Gestal Therapy Verbatim. Real People Press, 1969 (A gestalt-terápia szóról szóra)
Virginia Satir (1916-1988)
Virginai Satir terapeutaként kezdte munkáját Chicago-ban, ahol alkoholistákkal és hajléktalanokkal foglakozott. 1951-ben egyike volt azon első terapeutáknak, akik egy kezelésen belül egész családokkal foglalkoztak. Az 1960-as évek elején Kaliforniába költözött, és Don Jacksonnal és Jules Riskinnel együtt segített lértehozni Palo Alto-ban a Mentális Kutató Intézetet. John Grinderrel és Richard Bandlerrel 1972-ben találkozott, és széleskörű együttműködésbe kezdett velük.
Virginia Satir hangsúlyozta az emberek egymástól való függőségét, és a személyes fejlődés és a mások igényeinek tisztelete közötti egyensúly szükségességét. Munkája az önbecsülés növelésére és mások szempontjának megértésére koncentrálódott. Virginia szintén alkalmazta a személyiséget alkotó részek modelljét, és kifejlesztette a négy személyiség típus- vagyis a hibáztató, az engesztelő, a zavaró és a számító –modelljét. Használta az NLP kérdéseit, bár nem olyan szisztematikus módon, mint ahogy John és Richárd kialakította őket.
Ő is használta a reprezentációs rendszerek NLP modelljét, és azon dolgozott, hogy páciensei minden érzékükkel megtapasztalják problémáik megoldását.
Irodalom
Virginia Satir, Richard Bandler és John Grinder: Changing with Families. Science and Behaviour Books, 1976 (Családterápia)
Milton Erickson (1901-1980)
Valószínűleg Milton Erickson volt az, aki a legnagyobb mértékben befolyásolta az NLP fejlődését. Eredetileg orvostant és pszichológiát tanult, annak ellenére, hogy 18 évesen súlyos gyermekbénuláson esett keresztül. Élete későbbi szakaszában betegsége tolókocsiba kényszerítette őt. Pszichiáteri karriert épített ki, és elkezdte vizsgálni a hipnózis terápia szerepét, annak ellenére, hogy a pszichiáteri szakma jelentős ellenérzéssel fogadta törekvését. Életének utolsó tíz évében az Arizona állambeli Phoenixben hipnoterepautaként praktizált. Itt látogatta meg őt a világ minden részéből érkező számtalan terapeuta és pszichológus.
Gregory Bateson utalt arra, hogy Milton jó terápiai modellként szolgálhatna John és Richard részére, ezért John és Richard bizonyos időt töltött Milton Phoenix-i házában, tanulmányozva őt munkája közben.
A transz kiváltását szolgáló egyedülálló nyelvi technikáinak egy részét két könyvükben modellezték. Ezek a Milton H. Erickson hipnotikus technikáinak mintái, I. és II. Kötet címet viselik (The Patterns of Hypnotic Techniques of Milton H. Erickson, MD, Vols I and II).
Erickson a lehető legnagyobb tisztelettel viseltetett minden személy kivételes személyisége iránt, és határtalanul kíváncsi volt arra, hogy mi áll az emberi cselekvés hátterében. Helytelenítette az általánosító pszichológiai elméleteket, és nem alkalmazott szisztematikus megközelítéseket, hanem hagyta, hogy a páciens diktálja a terápiája menetét. Hipnoterápiájának engedékeny stílusa, és nyílt, egyértelmű nyelvezete lehetővé tette, hogy páciens a hallottakat a számára legértelmesebbnek, legmegfelelőbbnek tűnő módon értelmezze.
Ez a hipnoterápiai stílus most az ő nevét viseli – ez az ericksoni hipnoterápia-, és az általa használt nyelvi mintákat az NLP-n belül Milton-modellként tanítják.
Irodalom
Richard Bandler és John Grinder: The Structure of Magic 1, Science an Behaviour Books, 1975 (A mágia strukturája, 1)
Richard Bandler és John Grinder: The Structure of Magic 2, Science an Behaviour Books, 1976 (A mágia strukturája, 2)
Richard Bandler és John Grinder: Trance-Formations, Neuro-Linguistic Programming and the Structure of Hypnosis, Real People Press, 1981 (Transz-formálások, Neuro-Lingvisztikus Programozás és a hipnózis struktúrája)
Richard Bandler és John Grinder: Patterns of Hypnotic Techniques of Milton H. Erickson, MD, Volume I. Meta Publications, 1975 (Milton H. Erickson hipnotikus technikáinak mintái I. kötet)
Richard Bandler, John Grinder és Judith DeLozier: Patterns of Hypnotic Techniques of Milton H. Erickson, MD, Volume II., Meta Publications, 1977 (Milton H. Erickson hipnotikus technikáinak mintái II. kötet)
A tudásnak rendszert kell alkotnia – az egész nagyobb, mint a részek összege. Ez a rendszer egyik kulcsdefiníciója. A rendszernek vannak eredő tulajdonságai is, olyan tulajdonságok, amelyek a részek összekapcsolódása után jelennek meg, és amelyek a részek összegéből előre nem láthatók. Ez az, ami a rendszer megkülönbözteti a kupactól. A gépkocsi, amikor éppen nem működik, nem más, mint egy halom alkatrész. Minden alkatrész a helyén van, de mivel nincsenek megfelelő módon összekapcsolva egymással, egyikük sem működik. Egyetlen alkatrész meghibásodása elegendő ahhoz, hogy a teljes rendszer működésképtelenné váljék.
Az is igaz viszont, hogy egy kicsiny változtatással a rendszer ismét működőképessé tehető, vagy még a korábbinál is jobb állapotban hozható. Ez az emelőhatás elve (principle of leverage). Ez azt jelenti, hogy maximális eredményt érthetünk el a lehető legkisebb erőfeszítéssel. Emlékszik még az úgynevezett „pillangóhatásra”? Az időjárási viszonyok olyannyira összetett rendszer alkotnak, hogy elméletileg elképzelhető az a lehetőség, hogy egy pillangó, amely a brazíliai Rio-ban meglebbenti a szárnyait, elindít egy légáramot, amelyet az időjárási viszonyok annyira felerősítenek, hogy az angliai Surrey-ban vihart okoz.
A komplex rendszerek viselkedése soha nem számítható ki teljes pontossággal, és óriási hatás váltható ki nagyon kismértékű erőfeszítéssel.
A rendszerelvű gondolkodás a rendszer működési módja megértésérnek művészetét és tudományát jelenti. A rendszerelvű gondolkodás bármely rendszerre alkalmazhatjuk, legyen az fizikai, társadalmi, valamilyen élő, avagy mechanikai rendszer.
Az NLP a szubjektív tapasztalat szerkezetének, struktúrájának tanulmányozását jelenti. Ebből következik, hogy az NLP a rendszerelvű gondolkodás a szubjektív tapasztalatra való alkalmazása.
Minden ember rendszert alkot. A rendszerek világába élünk. Emlékezzünk rá, hogy a rendszert nominalizációnak számít, habár a rendszer valójában egy folyamat. Mondhatjuk tehát, hogy az ember olyan folyamat eredményeként létezik, amely fenntartja az életet és a gondolkodást.
Akármit teszünk és gondolunk, akármilyen az életformánk, legyenek akármilyen problémáink, minden a jelen pillanatban kell fenntartanunk, mivel máskülönben hogyan állhatnának, maradhatnának mindezek fenn?
A változás azt jelenti, hogy megállapítjuk, mikképpen tartjuk fenn a problémát a jelenben, majd emelőhatást (leverage) alkalmazunk. Ha már megértettük a probléma szerkezetét, felismerjük, mi gátolja a változást, és megtalálhatjuk a kívánt változtatás végrehajtásához szolgáló emelőhatás érvényesülési pontját (leverage point). Ha a változtatás ökologikus, javuláshoz fog vezetni. Ha nem az, akkor újabb problémákkal kell szembenézni.
Nominalizáció: Nyelvészeti kifejezés, amely egy igének elvont főnévvé, névszóvá való alakításának folyamatát, illetve az így kapott főnév megnevezését jelenti. Például: az összefügg igéből összefüggés lesz, vagyis egy folyamatból valamilyen dolog lett.
Kezdjük az elején! Mit nevezünk NLP-nek? Vigyázat, a kérdés ravasz!
Az NLP-re nem lehet egyetlen definíciót ráragasztani. Sokféle módon meg lehet határozni, és minden egyes meghatározás olyan, mint a mindig más szögből előtörő fénysugarak, amelyek hatására fokozatosan bontakozik ki egy tárgy teljes formája és árnyéka.
Az NLP a kiválóságot és a jó minőséget tanulmányozza –azt, hogy kiemelkedő emberek és szervezetek miképpen érik el kiváló eredményeiket. A módszerek másoknak is megtaníthatók, tehát mások is ugyanolyan szintű eredményeket érhetnek el. Ezt a folyamatot modellezésnek nevezzük.
Ahozz, hogy modellezni tudjunk, az NLP azt tanulmányozza, hogy miképpen strukturáljuk a saját szubjektív tapasztalatainkat, hogyan gondolkodunk értékeinkről és meggyőződéseinkről, hogy hozzuk létre érzelmi állapotainkat, építjük föl saját belső világunkat tapasztalatainkból, és milyen módon adunk annak jelentést. Önmagában egyetlen eseménynek sincs jelentése, mi magunk ruházzuk fel az eseményt jelentéssel. Különböző emberek mind más és más jelentést érezhetnek ki ugyanabból az eseményből. Az NLP tehát a belülről jövő tapasztalatot tanulmányozza.
Az NLP a legjobb kommunikátorok tanulmányozásával indult, és az emberi kommunikáció rendszeres vizsgálatává fejlődött. Fejlődését a kivételes képességű emberek viselkedésének modellezése során kialakult gyakorlati eszközök és módszerek gyarapodása segítette. Ezeket az eszközöket a világon mindenhol alkalmazzák a sport, az üzleti élet, oktatás, értékesítés, a jog és a nevelés területén.
Az NLP azonban több az eljárások, technikák puszta gyűjteményénél. Olyan gondolkodási módot és szellemi beállítottságot is jelent, amely a kíváncsiságon, a felfedező hajlamon és a derűs életszemléleten alapszik.
A Neuro-Lingvisztikus Programozás mint elnevezés, annak a három területnek a nevéből származik, amelyet összevontan képvisel:
N Neurológia -A tudattal és a gondolkodásmóddal foglakozik
L Lingvisztika -A nyelv használatát és a ránk gyakorolt hatását vizsgálja.
P Programozás -A célok elérése érdekében végzett cselekvések szervezése.
A következőkben megadjuk az NLP néhány definícióját. Ha ezeket összerakjuk, jó elképzelést alkothatunk erről a területről:
- „Az NLP a szubjektív tapasztalatok struktúrájának tanulmányozása.”
- „Az NLP a világban meglévő minták felderítéséhez és felhasználásához szolgáló gyorsított tanulási stratégia.” (John Grinder)
- Az NLP megmutatja, hogyan juthatunk vissza oda, amit elvesztetünk – a kegyelem állapotában.” (John Grinder)
- „NLP minden, ami működik” (Robert Dilts)
- „Az NLP olyan szellemi beállítottságot és módszertant jelöl, amelyek nyomában egy sor technika és eljárás lelhető fel.” (Richard Bandler)
- Az NLP a nyelvnek az elménkre, majd a viselkedésünkre gyakorolt hatását jelenti.”
- „Az NLP az emberi kommunikáció rendszeres tanulmányozása.” (Alix Von Uhde)
- Az NLP a kiválóság modellezésének módszere, melynek célja a kiválóság lemásolása.”
És most lássunk két történetet –történetek segítségével mindig sokkal jobban lehet elképzelést alkotni, mint pusztán egy definíció alapján.
Egy fiú megkérdezte az anyjától, hogy mi az NLP. Az anya így válaszolt:
- Rögtön megmondom, de előbb meg kell tenned valamit, hogy jobban megértsd. Látod nagypapádat ott a székben?
- Igen – mondta a fiú.
......
