Szerintem a boldogság is nagyon sok esetben felfogás kérdése. Ismerek emberket, akik azok lehetnének, de nem tudnak örülni semminek. Ők lelki szegények. Én boldog ember vagyok, tudok örülni a kis dolgoknak, amik néha a legfontosabbak. Ezt a hozzáállást Anyukámtól tanultam és próbálom a saját életemen is továbbvinni ezt a felfogást.
és ha összejön a boldogság mellé a siker is akkor dupla öröm.feltéve ha a boldogságot mint átfogo lelki jelenséget tekintjük,nem pedig a sikeres munkábol adodo boldoségképhez társitjuk..
:O)
A boldogság nem objektív dolog. Tehát, hiába próbálnak boldoggá tenni, ha éppen nincs hozzá affinitásod.
Nem mennék olyan messzire, hogy boldogok a lelki szegények.
De pl. egy szép napsütéses reggel már nem elég önmagában a boldogsághoz? (és ide be lehet helyettesíteni egy sereg apró-cseprő dolgot)
Bocsánat, tényleg nem voltam túl egyértelmű. Szóval volt pár év az életemben, amikor nagoyn boldog voltam valakivel, de nem voltam különösebben siekres, hacsak azt nem tekintjük, hogy elég jól vettem az egyetem akadálypályáit.
De ennek ellenére a harmónia tökéletes volt, mert boldog voltam.
Aztán a boldogságnak vége lett (szakitottunk).
Aztán emgtaláltam álmaim melóját, és noha már jórészt tul voltam az érzelmi meghaláson, és lassan kászálódtam fel a padlóról, valahogy permanensen az az érzésem, hogy sikeres vagyok, a munkámban elsősorban, de mégsem boldog. Tehát nem a munka miatt lettem boldogtalan, de a siker önmagában nem adja meg a harmóniát. Mig a korábban volt boldogság siker nélkül bizony megadja.
boldogság megtalálása
egyszerű, csak fel kell hagynunk azzal a reménytelen kísérlettel, hogy folyton önmagunkon kívül keressük és hogy másoktól várjuk el, hogy boldoggá tegyenek. Ugye logikus, hogy ez lehetetlen?
Azok az emberi kapcsolatok, amelyekért tenni lehet, pl. munkatársi, politikai, üzleti, szomszédi stb., azok nagyon fontos kapcsolatok az életünkben, de természetüknél fogva valamilyen érdek által motiváltak. Fontosak, de abszolút lényegtelenek. Ez azt jelenti, hogy általuk lehetek gazdagabb, okosabb, jobb körülmények között élő, de sem boldogabb, sem boldogtalanabb nem leszek. Csak az a lényeges életünkben, ami boldoggá tesz. A többi lehet nagyon, nagyon fontos, de teljesen lényegtelen.
folytatás itt.---senkit ne rémisszen meg ,hogy az elején a párkapcsolattal indit a cikk iroja..
érdekes ezen elgondolkodni ,ha sikerünk van valamiben boldogok vagyunk ha harmonikus az élet körölöttünk akkor szintén,mindekettö indikálja a boldogságérzést,és mégsem fér meg a három együtt....
Fura dolog ez:)
Amióta sikeresnek érzem magam, még jobban hiányzik a pár hónapja elvesztett frenetikus boldogság:) Tehát maga a boldogság ténye. Míg boldog voltam, nem hiányzott a siker túlságosan:) Akkor csak a harmónia számított:)
