Ferdítések-fordítások.
A fordítás nem akar feltétlenül ferdítés lenni:)
A biblia titokzatos irodalmi varázslata éppen abban van, hogy nehezen értelmezhető, kell hozzá
valamiféle szellemi emelkedettség, s valamiféle lelki térkép, ami helyesen igazit el a múltidő tájain.
" Boldogok a szellemben szegények". E tétel értelmét mindenki másként fejti meg magának. Akik szomjazzák Isten szellemi bölcsességét, és nyugalmat adó áldását, azok a saját szellemi és lelki képességeikben bizonytalanok, s kényelmesebbnek vélik ha a nagy égi vezér jóindulatára hagyatkoznak, akkor is, ha Isten saját kezükbe adta sorsukat.
Akik csak, és kizárólag "felsőbb hatóságra" hagyatkoznak, valami módon fogyatékosak, s éppen ebből adódóan meglehet, hogy boldogok.
Így is fel lehet fogni.
Érdekes ez az íge akár a lélekkel, akár a szellemmel...
Van értelme annak a magyarázatnak, amit adtál - vagyis tényleg ezt akarhatták ezzel mondani a bibliában - mert ha szomjazod az Isten szellemét, az Istent, akkor majd meg is kaphatod - vagy akár magad is megadod magadnak már itt a földön.
De csak úgy magában, magyarázat nélkül, nem könnyü rájönni az értelmére. Igaz, én eredetiben nem tudnám olvasni - lehet hogy az egyértelmübb?
Néha érdemes más nyelvű Bibliát is forgatni, mert a magyar ferdítések sokszor használhatatlanok.
New International Version, 1984: Blessed are the poor in spirit. (Boldogok a szellemben szegények.)
A szellemben szegény kifejezés nem fogyatékosokra utal, hanem azokra, akik szomjazzák az Istentől jövő Szellemet, annak bölcsességét és nyugalmat adó áldásait.
Féreértettél. A segítőkészség egyszerű, jóindulatú emberi "lelki mozdulat", amiből nagyon sok kalamajka adódhat. Ha mondjuk x politikus hatalmánál fogva rásegíti kedves barátját egy jó üzletre, azonnal köpködni kezd az ellenzék, és aljas tettnek titulája a jószándékát. Ha János bácsinak leadod az infót, hogy mikor adja, és mikor ne adja el a kárpótlási jegyét, ellenségnek fog tartani a Péter szomszéd, mert nem neki mondtad el, hogy mi a dörgés. Ezek csak közvetlen, kicsiben lejátszodó irgalmas tettek, aki szimpatikus annak elintézem, aki meg nem, az mehet a fenébe.( Ez mindig így volt, mindig így működött, de én nem erről beszéltem.)
A dondolkodó ember nem ilyen formán kíván szeretetet, megbecsülést, tekintély szerezni, mert tudja, hogy mindenki kedvére úgy sem tudna tenni, ezért sír mások helyett.
" Ez nem jelenti azt, hogy ne segítsünk másokon, de érezze meg az ember, hogy mikor kell valakinek igazi segítség" - írod, s ezzel maximálisan egyetértek. A kérdés csak az, hol van az a bölcs ember, aki minden esetben megérzi, kinek van szüksége segítségre? A koldusnak könnyű odavetni egy százast, s ezzel a napi lelkismereti nyugvásunkat meg is szerezhetjük, de hát nem erről van szó, legalábbis én nem erről beszéltem.
Ez a "boldogok a lelki szegények" formula valószínűleg egy pontatlan fordításból adódik. Helyesen így hangzik: "boldogok a szellemben koldusok". Azért így talán már érthetőbb, nem?
Én értem és megértem amikor azt mondod - a lelki gazdag mások helyett sír, és mások helyett is gondolkozik - mert a közelmúltig még én is így gondoltam és így mondtam. Ma már nem. A tapasztalatok nekem azt mutatták - ez nem helyes. Az életet mindenkinek magának kell leélni, és az élet iskola a léleknek. Én könnyen tanulom az ABC-t, valaki nehezen? Nem baj, akkor ne tanulja, ne küszködjön vele, majd én mindig írok, olvasok is ö helyette... - No, ez így nem megy.
Valóban tapasztalatból mondom - én mindig nagyon segítökész voltam, már édesanyámtól is azt tanultam - mindent lehet, csak akarni kell. Egyik ismerös, másik ismerös nem tud ezt-azt elintézni? Semmi az, mindent lehet, csak akarni kell, majd én elintézem... - No, ez idövel odáig fajult, hogy már magamra nem is volt idöm - és akkor - szerencsére - elkezdett a kerék visszafele forogni. Mert hogy egy dolgot megpróbálsz elintézni, vagy elintézel, attól még az nem biztos hogy jóra is válik - csak olyan fele-fele alapon - vagy jóra, vagy rosszra. Ha jóra, akkor még csak mellöznek - az még kibírható - de ha rosszra, akkor vádolnak, számonkérnek.... És teljesen igazuk van. A tanító sem úgy tanít hogy a tanuló munkáját elvégzi. Én meg akit lehetett, kirángattam az iskolapadból, hogy majd én... Nekem ez már jobban megy...
Ez aztán néhányszor úgy fejbevágott, hogy sírhattam már magamért is, nem kellett másért, és azóta már próbálom mérlegelni hogy gondolkozzak-e mások helyett, vagy ne gondolkozzak...
Ez nem jelenti azt, hogy ne segítsünk másokon - de érezze meg az ember, hogy mikor kell valakinek igazi segítség.
Nekem a lélek gazdagsága a lélek nyugalma. Amikor nem bántja semmi a lelkedet. Együtt érezhetsz te a szenvedökkel, fájlalhatod a sok emberi bajt, szenvedést - ha téged nem bánt a te lelkiismereted, ha nincs lelkifurdalásod - a lelked nem szenved.
Persze, ha nincs lelked, akkor sem szenved. De legyen neked lelked - és úgy ne szenvedjen. Az a legjobb.
bocs a közbeszólásért, de azért az állatnak is vannak természetes szükségletei (és most nem is az alapvető, életfenntartáshoz kapcsolódó szükségletekre gondolok), az "neki" sem elég a boldogsághoz, hogy ne bántsák...:-)
Az állat, ha nem bántják elégedett, mondhatjuk úgy is, boldog.
" az embernek csak kell valamit kezdeni a tudatával".
Pontosan erről beszélek.
Aki csak arra képes használni a tudatát, hogy saját kis sorsát rendezze napról napra, az akár boldog is lehet, aki viszont az élet gonoszságán töpreng, látva hogyan pusztítják, kinozzák egymást az emberek, az igenis vitába akar szállni Istennel, bár tudja , itt a földön van a megoldás, ha van egyáltalán. Aki a megismerés útján halad előre, aki érteni akarja az ok és okozati összefügéseket , aki mások helyett sír, és mások helyett is gondolkodik, az lelkigazdag lehet ,de boldog nem.
Veled értek nagyjából egyet.
Én is mindig úgy gondoltam, hogy ez a mondat a tudatlanságra vonatkozik.Amiről nem tudunk az nincs is.A zebra békésen ellegelészik a szavannán, és mivel nem tudja, hogy léteznek dús legelők is ezért nem ácsingózik utánna.
Az emberek között is azok az elégedettebbek akik nem tudnak olyan javakról amihez nem juthatnak hozzá.
No, ez a vélemény szellemes, és jókedvre derít... Ha így nézzük, akkor az együgyü állat is boldog lehet és örülhet a a szellemi igénytelenségének, meg annak, hogy nem tudja ha a vágóhídra hajtják... De mivel az embernek csak kell kezdeni valamit a tudatával, hát válogatgatja a kis lencséjét... Jó étvágyat hozzá!
Istennel nem kell vitába szállni! Nietzsche azt mondja - ha rabolhatsz jogot, ne adasd azt magadnak!
Szabad hozzászólnom? Én is sokat gondolkodtam azon, mit jelenthet ez a kitétel " Boldogok a lelkiszegények, mert Isten fiainak hivatnak"
Sajátos értelmezése a dolognak az, hogy lelkünk nem a miénk, mert vissza kell adni Istennek.
Nem hiszem, hogy az Úr ilyen " add vissza a babaruhát" játékot játszana velünk.
Én úgy fogom fel ezt a bölcs mondatot, hogy boldogok azok, akik nem vágynak hatalomra, nem akarnak sem gyakorlatilag, sem szellemileg uralkodni mások felett, nem akarják megfejteni a
világ, s azon belül a teremtés titkait, nem tesznek fel lázadó kérdéseket, csak úgy egyszerűen elvannak a maguk kis életével, s türelmesen válogatják a lencsét.
A kíváncsi, mindent tudni akaró, és a tudást
magas fokon bíró értelem viszont örök boldogtalanságra kárhoztatott, mert átérzi, átlátja az emberi sors keserűségét, s a jobbítás
szándékával akár Istennel is vitába száll.
A nagy gondolkodók általában boldogtalanok, mert távol áll tőlük az együgyű, csak saját sorsra korlátozott szellemi igénytelenség.
Én azt hittem te haragszol, te azt hitted én .... Akkor hagyjuk el (ezt) a hitünket, és máris szent a béke....
Én örülök is az ismeretségünknek - hogy ne mondjam barátságunknak - mert egy jó baráti kapcsolatnak meg is van a maga értéke és értelme.
Valamit iszonyúan félreértesz. Hozzászóltam, kérdeztél válaszoltam. Én értékelem a vélemények sokszínűségét, és nem mondtam, hogy baj a hozzászólásod!
Ha emlékszel, ilyen alapon kezdtük az ismeretségünket is. Más a te nézeted, de tiszteletben tartom az ujító, bátor, kisérletező szellemedet, és egyáltalán nem zavar, és nem is kavar fel. Egy kicsit árnyékbokszolást végzel, vagy bántottak a közelmúltban?
Azt a bizonyos egységélményt én megéltem, megtapasztaltam, le is írtam, olvastad is. Annál többet nem tudok mondani, és nehéz is az ilyesmit szavakba foglalni. Mindenesetre nem az egyéni tudat elvesztésével jár, amitől félsz, hanem az egyéni tudat közös tudatba való bekapcsolódásáról van szó.
Mint egy nyugati típusú termelőszövetkezet, nem olyan, mint a kényszertéeszesítés alatt volt. Az ottani résztvevők sem szoknak le az egyéni gondolkodásról, de közösben is gondolkodnak, mert ők tudják, egységben az erő, ha a közös javát keresik, akkor az egyéni javukra is (!!!!!!!) szolgál, meg a köz javára is (!!!!!), és minden egyes résztvevő javára is (!!!!!!).
Kedves Kiring! Én is mondom a magamét, te is mondod a magadét. És ez így jó, szép és érdekes, különben csődbe menne a fórumot üzemeltető cég :-))) Mi meg csak nézhetnénk a repedéseket a falon! :-)
Nem akarlak tényleg bántani, Viktor - de "Szabad-e Dévénynél betörnöm új idöknek új dalaival"?
Azt írod, hogy "Amíg nem érzed magad egynek mindennel és mindenkivel" - hogy tudná magát az ember mindennel és mindenkivel egynek érezni? A hívök sem, Istenben sem érzik magukat mindenkivel egynek. Hisz szinte ahány ember, annyiféle Istene - vagy istenképe van. Gondolod hogy ez ha hamarább nem, de majd a világ végére megváltozik, hogy akkorra mi emberek eggyé forrunk?
Én egy ilyen valamit semmiféle formában nem tudok elképzelni. Hogy az ember leszokik az egyéni gondolkodásról, és az egész emberiség egy szív- egy lélekként boldogságban úszik majd az Úrral - nekem ez abszurd.
De most én kérdeznék töled valamit - miért baj az, ha te, vagy más, ilyen véleményt is olvas? Miért zavar, vagy miért kavar fel? Szerinted az a megoldás hogy inkább ne fórumozzak?
Te magad is látod - a hívök is különbözö véleményen vannak, és a nézeteltérésekböl, vitákból az szürhetö le, hogy soha nem is fog engedni egyik a másiknak - mindenki megmarad a saját véleménye mellett. Ez nem zavaró - emez zavaró. Miért? Miért rossz az, ha azt mondom az embereknek - másképp is el lehet képzelni a világot. Ez még nem eröszak, és nem is fertözö - úgy is mindenki azt csinál, és azt gondol, amit ö jónak lát.
Amíg nem érzed magad egynek mindennel és mindenkivel, addig létezhet rajtad kívüli megfoghatatlan erő.
Szokásos csapda, amibe sokan beleesnek, hogy emberi természetüket elfojtani, isteni természetüket turbózni igyekeznek.
Az én, az egó ellenáll, szívós, azonban ha nem bántják, egybeolvad a Selbsttel, a magasabb énnel, vagy mondhatjuk úgyis, hogy az emberi az istenivel.
A "gyarló" kifejezés sokak szemében pejoratív tartalommal bír. Az emberi, az anyagi halandó. Az isteni, a szellemi az örök. Ezért ha örök életet akarsz, az örök szellemiségét, az elpusztíthatatlant, az istenit is be kell engedned magadba.
Ezt hívják megtérésnek, megvilágosodásnak, és még ki tudja minek....
Nem vagy te rossz, tudom azt én nagyon jól, élj úgy, ahogy te jól érzed magad! Ha meg tudod oldani a problémáidat, és megelégedett vagy, vétek külön Istennel foglalkoznod.
De nem az egyéniségedet áldozod ezzel fel egy láthatatlan, megfoghatatlan erönek? - Bennem csak nemrég tudatosodott - én én vagyok, nekem van lelkem, ami csak az enyém, ami csak hozzám tartozik - és ez egy olyan végtelenül jó, és megnyugatató érzés! Nem függök senki kegyelmétöl, írgalmától, nem kell senkinek megfelelnem - és ezzel nem lettem rosszabb, mint elötte voltam. Nem akarok sem ölni, sem bankot rabolni, nem akarok jogtalanul, vagy minden áron meggazdagodni, nem akarok tudatosan másoknak ártani - az istentelen ember sem rosszabb az istenes embertöl. Miért kell nekem ahhoz Isten, hogy én emberséges ember legyek? Miért gyarló az én természetem, és miért és mitöl válik szentté az istenes ember természete? - A megszentelés beavatkozást, manipulálást, valamilyen kezelést jelent. Ez a lélekre káros és természetellenes.
Végülis valami hasonlót gondolok, mint Kiring. Minden emberben minimum ketten vannak (nyugi, nem bolondultam meg), a jungi pszichológia ezt énként és Énként, felettes énként, vagy egóként és Selbstként különíti el.
Mondhatjuk úgy is, hogy mindenkiben van gyarló természet, és van isteni természet.
Feltételezem, az idézet azokra utal boldogokként, akikben kevés "szegény" a gyarló természet, és így több, jobban tud érvényesülni bennük az isteni.
Persze, semmi baj, ha te nem tartod meggyőzőnek az én vélekedéseimet! Azért is hangsúlyoztam, hogy véleményem csupán!
Pedagógus létemre tudom, a legtöbb pedagógus is ellenem foglalna állást (vagy én ellenük), mert ha igazam lenne, az ő igyekezetük jóval értéktelenebb lenne, mint amennyit beismernek, igaz, ha igazuk lenne, Isten sem kéne tán, elég lenne a jó pedagógus).
Azt meg látom, megáll, mit eleve (e topicban) mondtam kettőnkről, azaz "gondolom, amit lehetetett, megbeszéltük, és egymás vélekedéseit tiszteletben tartva megállapítottuk, hogy ebben máshogy látjuk a dolgokat. Most sem tudunk szvsz előbbre jutni."
Kedves CSerfa,ha a hitedre hivatkozva mondod mindezt, azt elfogadom, de az érveid meg ne haragudj, számora legalábbis - nem meggyőzőek.
Hiszen ember nem láthat bele a másik emberbe, ha mégoly tapasztalt és jó pszichológus is, csak Isten.
Tehát a konzekvenciád csakis számodra lehet érvényes, hiszen adott időszakra és körülményre vonatkozhat - ami a külvilágba látszik.
Az pedig, hogy mindenkire érvényesnek érzem a lelkiismeret meglétét, ez nem leegyszerüsíti, hanem bonyolultabbá, nehezebbé tesz sokmindent. Mert szeretetet adni talán nem tud mindenki, de érezni, kapni - igen. Azonban a lényeg szempontjából, azaz a lelkiismeret felerősítéséhez ez szerintem teljesen mindegy.
Hiszem, hogy a lehetőség mindenkinek adott.
A disznók elé vetett gyöngyöket pedig szerintem az eltemetett lelkiismeret miatt kell félteni.
Szerintem, kedves Oncogito, nem mindenki zöldül ki. Mert többen Jézust sem becsülik, (ha már Bibliáról is eshet szó).
De én nem bibliai alapon alakítottam ki az én vélekedéseimet, hanem már előtte (ezért is írtam le részletesebben). Azaz nem elfogadtam, mintegy a Biblia anyagából kiképezve, hanem megfigyeltem, szvsz tényleg kevés embernek van lelkiismerete.
Ha pedig valakit eltalál az a szeretetsugár, mit említesz, és kizöldül és virágba borul, az a kevés ember tényleg lelkiismerettel bír. A többi nem.
És korántsem bárkinél, volt alkalmam megfigyelni gyermekeket, serdülőket, ifjakat, fiatal és érettebb felnőtteket, több ezret(!), bizony mondom, a gyermekeknél is ritka a lelkiismeret, inkább csak valamiféle megfelelési hajlam van, amit persze lehet nevelni. De az nem lelkiismeret!
A lelkiismeret bizony a neveléssel szemben is képes jelezni (akár tiltakozni is, bizony!! Mert én állami gyermekotthonban nőttem fel, tudom! Barátaim is tanúsíthatják!) Ilyesmi miatt is (most, hogy elgondolkodtam ezen) mondhatom, a lelkiismeretre szvsz nem hat a nevelés, az érzelmek. Isten szövétneke, vagy Istennel való együttismerés a lelkiismeret leginkább, nem más embertől, nem a neveléstől kapjuk, pláne nem embertől fejlődik (hacsak az ember nem Istenről, Istentől szól, mert abból hit és így lelkiismeret, szívbe írt törvény is, hitbeli dolgok is lehetnek, mert a hit hallásból van, de én nem erről írok). Nekem ez teljes meggyőződésem!
Ha viszont valaki szunnyadó lelkiismerete megindul a másik ember szeretetete miatt, akkor persze neked igazad van. De nem akkor jön létre a lelkiismeret, csak kívülről nézhet ki így.
Ennél szvsz rejtettebb a helyzet, te mintha leegyszerűsítenéd és mindenkire érvényessé tennéd. Ami helytelen szerintem, korántsem hat mindenkire a szeretet, az érték közlése (Jézus sem javallta disznók elé vetni gyönygeinket, ha érted).
remélem "olyan" írástudó soha nem leszek. De egyre érdekesebbnek és csodálatosabban látom a Biblia világát. Közben persze igyekszem a lelkiismeretnek is megfelelni, élni, de azért egy-két órát a kutatásra is szánni. Az arám eredettel foglalkozom, ha érdekel, egy tiszteletpéldányt is szívesen küldenék készülő könyvemből, persze, ha nem gondolod eleve istentelennek :)
Egyébként, ha tudsz angolul, találtam egy elég jó kis helyet, konkordanciákkal, kommentárokkal:
http://bible.crosswalk.com Ha van időd nézd meg! Nagyon hasznos szerintem.
UI: egyébként még régen egyszer néztem a bemutatkozásodat és azt olvastam "a Biblia igaz, még ha nem is értjük teljesen". Belegondoltam, hogy mi van, ha ez igaz. Most éppen azt kutatom, ennek a "nem teljesen értésnek" lehet-e valami köze - Bábelhez.
Azzal együtt, hogy maximálisan tiszteletbe tartom a véleményed, meggyőződésem, hogy mivel a szeretetnek mindent oldó hatalma van, mindennél, a hitnél is többet ér, ezért ennek egyetlen célba talált sugarára is azonnal fel kell ébrednie a legméllyebben szunnyadó meglevő (!) lelkiismeretnek - bárkinél.
Eszembe jut egy költői hasonlat (bibliai idézettel ugysem versenyezhetek): a fának hacsak egyetlen ágát is éri napfény - az egész fa virágba borul és kizöldül.
Most osztottam ki a filológusokat nemrég Faithfulnak válaszolva az 1ik HGys topicában. Erre idegyövök, oszt ekkora tömény okosság :-o
Hát mit mongyak? Nagyon okos :)
De az ilyesmi nem kenyér, mit a tanítványok kajálnának szvsz.
De Biga, te most kiképzed magad afféle írástudónak? Mert egy ideje felettébb erre(felé) hajtasz. Legalábbis az én monitoromról figyelve a dolgokat :)
Én afféle bigott (a Bibliát szó szerint vevő) hívő lennék, nem mindenben hívő, hanem Jézusban persze.
Szóval ez a Jézus azt tanította, senki sem jó, egyedül Isten. Tehát Isten, azaz a Szellem gyümölcse a jóság, apostoli tanítással összhangban.
Ezért is felettébb nagy ajándék a lelkiismeret, ami sarkallhat a jóságra. Pál apostol is említ olyan embereket, akik a törvény ismerete nélkül, a szívükbe írt törvénynek engedelmeskedve cselekszenek jót.
De korántsem mindenkinek van ám a szívében Isten törvénye!!! Oncogito hiába vitatja, nem adok neki igazat Istennel (mármint a Biblia Istenével) szemben.
Neked sem.
A buddizmis meg mondhat, amit akar, én nem vitatom, csak a magam krisztusi álláspontját említem, ha érdekel. Nem kell elfogadnod, de, ha a Biblia igaz, én ezeket találtam, ezek vannak.
Én nagyon is sokra becsülöm a békességre igyekezetedet (boldog vagy Jézus szerint), és a lelkiismeretedet is! Csak én mindent megtennék, hogy megtartsam, ahelyett, hogy kioltanám. Mert már vagy 40 éve igyekszem több-kevesebb sikerrel a lelkiismeretem szerint élni, és azt még sosem bántam. Csak azt, ha felfüggesztettem olykor (mert azt is megtettem ám sokszor!), mert az bizony nagyon nem jó!
Egyébként valamiféle karmisták is hasonlóképpen gondolkodnak, mert többen észrevették, hogy a mesékben "valami" van, hogy valahogy az embernek nem jó, ha olyat tesz, mi nem neki rendeltetett, stb. Ennek megfigyelése engem valamiféle természetvalláshoz vezetett, ami persze nem Krisztus.
De ez tagadhatatlanul működik több embernél (akiknek szvsz van lelkiismeretük), akik nem igazán tehetnek rosszat, mert megszívják, valahogy szerencsétlenné válnak. Ami a karmistákok szerint is áldás, pl. Big4 írt valami hasonlót pár éve (vele sem vitáztam erről).
De én megtaláltam, pontosabban engem megtalált azóta Krisztus, én a természetvallásnál felülről kompatíbilis istentiszteletet nyertem, de mondom, a lelkiismeret és az annak való engedelmesség szvsz Istentől van.
Tudom, hogy te más véleményen vagy :)
De mi már ezen vitáztunk, pontosabban véleményt cseréltünk, gondolom, amit lehetetett, megbeszéltük, és egymás vélekedéseit tiszteletben tartva megállapítottuk, hogy ebben máshogy látjuk a dolgokat.
Most sem tudunk szvsz előbbre jutni.
Hogy pedig Isten eleve teremtett erre, meg arra embereket, eleve kiválasztott, stb., ez apostoli tanítás. Persze te Pált is tagadhatod, meg Isten igazságosságát (mert ez nem mond ellent az ember szabad akaratának, de bizony, Istennek is van szabad akarata!!!), ezzel sem kívánok vitázni.
