Akkot itt kérek bocsánatot mindenkitől, hogy mindenbe belekotyogok, pedig egyáltalán nem is fényképezek.
Próbálkoztam 1 ideig, de valahogy nincs rálátásom.
Minden fotó egy kicsit jellemrajz is... Mert miért pont azt a témát választod? És így tovább... Egyébként ez nagyon szabad téma volt, mindenkinek más a kedvence... sokkal kötöttebb egy portré... bár elgondolkodtató, a teknősöm portréjával indulhatnék? :)
Egyébként köszönöm.
gyv
Beleolvastam ebbe a rovatba... Azt hiszem, nagyon deviáns a magatartásom... ugyanis küldtem képet a pályázatra... a régi bölcs topiklakók közül csak Százbolha volt jelen...
Sőt, szeretnék véleményt is hallani, ha már elküldtem azt a képet...
Nem tudom, ki írta, nem keresem vissza, de csoportvéleménynek tűnt, hogy zsoltu csak kritizál. Ez nem így van. Nekem használható jó tanácsokat szokott adni, ha kíváncsi rá valaki, nézze meg pl. az előző pályázat értékelését, a hozzászólásokat is. És még annyit, hogy javaslatát illusztrálta is nekem levélben...
Mindenkit becsülök, akitől tanulhatok...
Üdv:
Rzso
De miert nem arra torekszik valaki hogy jol erezze magat a boreben, hanem arra, hogy masoknak megfeleljen, egy csapathoz tartozzon?
Ez is a csordaszellem?
(en is Canont/Nike Airt/NO FEAR matricat akarok...?)
Es mi/milyen ez virtualisan az interneten?
En is azt gondolom amit O" irt. Ekkor a velemenyem megerositest nyert, de le kell ezt irnom nekem is? (a velemenyt)
Halihó. Ismét egy példa arra, hogy mi mindannyian mennyire különbözőek is vagyunk. Ha visszanézem a saját hozzászólásaimat, amikor mások képeiről írtam, ha tetszett valami, arról leírtam, hogy miért tetszik, mi tetszik benne. Érdekes módon ha egy kép nem tetszett, arról kevésbé tudtam indoklást írni. C'est la zsizny.
Hahó Zsoltu, nem a korábbi tárgykörben és nem érvelésként írom ezt a pár sort, csak a történelmi hűség kedvéért. Hátha egy hajdani tanítványom felismer, és nem szeretném ha a sztori így maradna. Nem úgynevezett hátrányos helyzetűeket tanítottam, nem sérült embereket. Egy dolgot - ami nekik eredetileg nem volt az érdeklődésük homlokterében és ezért nem is nagyon értették, de később kiderült, hogy az előmenetelükhöz erre is szükség lett volna - tudtam náluk valamivel jobban. Visszaástam, hogy hol maradtak le a vonatról, onnan kezdve szépen felgöngyölítettük, befoltoztuk a lukakat. Az iskola csak büntette őket, amiért egyszer lemaradtak, és halmozta a büntetést évek során, rombolta az önbizalmukat ahelyett, hogy felismerte és korrigálta volna saját hibáját. Tanítványaim egyike sem dolgozik közös tanulmányaink területén, de mind nagyszerű emberek lettek és valamihez sokkal jobban értenek, mint én. Némelyikük később még örömét is lelte azokban a dolgokban, amiket együtt tanultunk.
Vissza a tárgyhoz még egy pillanatra: ilyen értelemben nem látok különbséget a tisztelt tanítványaim és a tisztelt topiktársak között. Ennyi beszélgetés után bár nem teszem magamévá, megértem, elfogadom a hozzáállásodat. Az viszont még mindig nem tetszik, hogy a 'jó szó' megközelítést folyamatosan dehonesztáló jelzők tömegével ileted. Sebaj. :-)
Na még egy vonaglás: kritikus. Bizony kritikusból is azt szeretem jobban, aki rá tud mutatni egy mű értékeire is, mert azokat én magamtól nem biztos, hogy észrevenném. Ismerek olyan kritikust, akinek elég határozott értékitélete van, mégis kedvesen tud szólni (csaknem) bármiről, mert az első ami érdekli, az, hogy mi jó vagy mi érdekes abban a műben, miért jött létre, kiket érdekel, és csak ez után következik az, hogy mit baltáztak el. Nekem az ilyen kritikus sokal értékesebb mint az az autós újságíró, aki egy finom, új autóról csak annyit képes írni, hogy azt a kilincset bizony nagyon bénán rakták oda, a műanyag meg kopogós, és az egész autót kár volt megcsinálni.
