Idiota emberek mindenhol vannak. Amerikaban is. ... De ha valaki azt mondja, hogy Magyarorszagon nem talalkozni veluk, egybol dobok egy hatast.
Csak az a marha nagy helyzet, hogy ketfele ember van. Az egyik szamara a pohar felig ures, a masik szamara felig tele van.
Nezopont kerdese, hogy ki mit lat meg. Plane egy akkora orszagban, mint Amerika. Ha valaki egyedul azt latja meg, hogy itt az emberek allandoan perlik egymast... Haaaat, az ilyet csak sajnalni tudom.
Ebben az országban nagyon nagy dívat, csak úgy egyszerüen betoppanni valahova. Engem is a guta kerülget ilyenkor, mert megvan a napi teendöm tervezve, megzavarnak, nem tudom ellátni a munkámat, mert bájcsevegni kell.
A másik meg az, hogy ha vendég jön szeretek elökészülni, finomságokkal fogadni, az asztalt szépen megteríteni. Ha erre nincs alkamam, mert betörtek hozzám, nagyon kényelmetlenül érzem magam.
Én is leszoktattam már mindenki az ilyen rajtaütés szerinti látogatásokról. Meg is sértödtek jó néhányan, de aki ezen megsértödik, azért nem kár, mondom én!
Bár az alkalmazott jelzö a hozzászólás végén nem ragadtat el, de igazad van.
Ebben az országban nagyon nagy divat a sírás. Olyanokat hallok sírni, akiknek igazán semmi oka nem lenne rá, csak azért, mert nem sikerült néhány év alatt a felsö tizezerbe bekerülni. Nevetséges!!!
Én ott vagyok otthon, ahol megbecsülnek, ahol a családom is él, ahol nem a bőr színét, pártállást, vagy a vallást nézik. Elismerik a becsületes munkát. A törvény mindenkire vonatkozik.A szolgáltatok szolgáltatnak, a rendőrök védenek és nem azt lesik mikor lehet megbüntetni.
Nos igen, nagy kincs ha az ember öreg korára is egyedülálló ember maradhat. Tényleg azt lehet csinálni amihez kedve van. Én régebben mentem ki mint Rosinagyma és talán hamarabb is jöttem haza. Kizárólag a személyes szabadságom megteremtése miat hagytam el az országot. Utazni és látni akartam még azon az áron is, hogy kint sokkal nehezebb körülmények vártak mint amiből elmentem. A meggazdagodás soha nem izgatott. Azt is tudtam, hogy itthon szeretnék öreg lenni. Most itt lakom, de rengeteget utazom, mert most lehet, senki nem akadályoz benne.
Ami a nyugdijat illeti itt Amerikában, az megy a csődbe, azt mindenki tudja itt. Amikor majd én nyugdijba fogok menni akkor már az egésznek nem lesz pénze. Azért még mindig évente kapom a Social Security levelet ami elmondja hogy mennyit kapok majd amikor nyugdijba megyek, dehogy hogyan fogják fizetni azt nem mondják. Szerencsére az még odébb van, és itt van egy csomó pényügyi szerszám amikkel lehet valamit csinálni a nyugdij korra, 401k, IRA, CD, etc. Példának okáért, a 401k ben 14% ot tudok adómentesen féretenni minden két heti fizetésemből, amit a vállalat ahol dolgozom egyeztet. Magyarországon van ilyen? Nem tudom Azért nem minden itt olyan szar ahogy Ti elmesélitek.
Kedves Boszokra:
Igen en is igy erzek. Ugy gondolom, hogy a mai vilagban, mikor mindenki allandoan rohan, meg elfoglalt, ha mar masbol nem is, de udvariassagbol odaszolok, mielott atmegyek valakihez. En pl. estefele mar szeretek a csaladdal, nyugisan otthon lenni, nem nagyon orulok, ha valaki csak ugy beallit. De ha mar jon es ajtot nyitunk, az ember nem fogja azt mondani, hogy Bocs de most nem alkalmas...
Kedves 1/2 a glass of water:
Nem mondta senki, hogy ez a legnagyobb problemaja, csak megbeszelunk kicsi dolgokat is, ki hogy kezeli, oldja meg. Mivel itt sokan tobb evet mas kulturaban, mas szokasokban eltunk, bizonyos dolgokba nehez visszaszokni. Igazabol ez nem "gond", csak ugyesen kell kezelni az embernek ;).
Szeretettel,
Adry
Nekem ez nem gond, mert én nem nyitok ajtót. Mindezt valóvan stockholmi éveimben tanultam. Ott mindenki a telefonhoz tartotta magát. Igaz a hatvanas években már a kis szigetecskéken is volt mindenütt telefon. Szvsz ha valaki egy néhányszor megjárja, hogy odamegy és csukott ajtó fogadja, az legközelebb már nem kockáztatja a hiába járást. A frász jönne rám, ha csak úgy becsöngetgetnének hozzám az emberek. A svéd elszórt településekre meg pláne jellemző kell hogy legyen a bejelentkezés, hiszen senki nem kockáztatja a minimum 2-300 kilométeres utat potyára. Tehát ésszerű előzetesen egyeztetni. Egyébként hol élsz???
Kedves Boszorka es Omena:
Koszonom szepen a valaszokat es igazatok is van, csak sokszor a "beallitosok" csaladtagok (ferjem csaladja, stb...), de hat akkor is kell az embernek a nyugi... De mar szepen szoltunk mindenkinek, hogy mielott jon valaki szoljon ide (nemigen mukodik egyenlore). Csunya dolog, de volt mar olyan, hogy nem nyitottam ajtot, meg ha csengetnek kikiabalok, hogy ki az... Az ember nincs egesz nap arra felkeszulve, hogy valaki jojjon...
A haz...hat itt meg olyan gondok voltak, hogy en nem is szerettem itthon lenni, de kellett haz, mert jottek a kontenerek a cuccokkal, meg sok minden szempontot figyelembe kellett venni, hogy milyen parkolasi lehetoseg van a haz elott, mellett, stb..., szoval idohiany vegett valamennyire bele is voltunk kenyszerulve, hogy megvegyuk, de utolag belegondolva talan kereshettunk volna mas megoldast, bar az sem lett volna egyszeru... Szoval sok minden volt itt, de majd alakul ;).
Kellemes Hetveget Kivanok,
Adry
Kedves Adry, olvasgatom néha ezt a forumot, így oszinten drukkolok, hogy vegre otthon érezd magad otthon. Az ilyen beallitoos magyarok meg tanulhatnanak a finn rokonainktol is, akik inkabb haromszor is lefixaljak, hogy mikor hova, vagy kinél -mondjuk ez meg a másik véglet :-) Szerintem is igaza van Borszorkanak, vagyis ne hagyd magad!! Udv
Ez mostanában terjeng itt a neten. Egy újfajta reklám. Nem kell rákattanni és kész.
A helyzetjelentéseddel kapcsolatban. Te választottál olyan házat ami nem tetszik? Biztos lehet valamit változtatni, mondom én a szenvedélyes átépítő:-)
A váratlanul betoppanók ellen pedig egy orvosság van. Nem nyit az ember ajtót. Ezt még igen régen a svédeknél tanultam. Hazai meghonosítása kitünően sikerült. Még házon belül is telefonál a szomszéd ha akar valami. Igy lettek nevelve. Én is telefonálok.
Kedves Ha:
Koszonom szepen uzeneted.
Hat, nem mondhatnam, hogy jobban vagyok, de szerencsere annyi munkam van, hogy csak keveset tudok bosszankodni... Azt biztosra tudom, hogy nem szeretek a hazban lakni, amit vettunk, de innen most per pillanat nem tudunk lepni. Nekem nagyon fontos, hogy szeressek hazajonni, itthon lenni, begubozni, de itt nem tudok. Azt is nehezen szokom meg, hogy mielott valaki atjonne az emberhez, nem szol ide, tehat nincsen egy nyugodt pillanatunk sem.
Ezek mind szemelyes dolgok, minden ember mas, tehat maskepp dolgozzuk fel a "problemainkat". Az is igaz, hogy hianyoznak a hatalmas boltok (bar kimondottan utalok boltba jarni), ahol az ember elveszhet ;).
Nem tudom hogy lesz, mint lesz a jovo, a ferjem vegre el tudott kezdeni a szakmajaban dolgozni, majd meglatjuk hogy alakul.
Mindenkinek nagyon kellemes hetet es hetveget kivanok,
Adry
Kedves Adry! Jobb már a kedved? Ahogy elolvastam amit írtál az jutott eszembe, hogy lehet, hogy nem annyira a 2 ország között váltás volt nehéz a te esetedben, hanem hogy egy nagyvárosból egy hozzá képest kis településre költöztél. Szerintem, egy bizonyos méret felett (kb. 1,5-2 millió lakos) szinte minden város elkezd hasonlítani egymásra. Lehet, hogyha valami mozgalmasabb helyre költöztök, akkor nem vágynál vissza ennyire. Butaságot írok?
Jól van, ne bántsátok már szegényt , nem csak hazatelepültek olvassák ezt a forumot, hanem sokan mások is, lám én is idetaláltam :-) Úgyis mindenki eldönti magában kinek ad igazat! Bár az igaz, hogy a véleménye eléggé csomagolatlan volt... De ő már valszeg egy öreg bácsika- ha 56-ban disszidált- és ezért sok mindent máshogy lát. Jajj tudom hogy inkább békebírónak kellett volna mennem, de nem bírom a céltalan civakodást, bocsi...
Nem tudom mit keresel itt, mikor nem települtél haza és feltehetően még soha nem volt pénzed vagy érdeklődésed egy europai körutazásra.
Szerencsémre náladnál sokkal értelmesebb barátaim vannak, akik 40-50 év után tértek vissza Amerikából. De alapvéleményemet nem tölük szereztem, hanem többszöri ottani tartozkodásom alatt. Most 3 hónapot töltöttem kint. Ezenkivűl több országban laktam a 30 év alatt Europában és igen sokfele utaztam. Volt alkalmam ismereteket szerezni.
Jobb lesz ha visszamész az idős netesekhez, akik áhitattal nézik a dicsekvéseidet és a gusztustalan fotoidat.
