Demeter Attila Társadalomontológia ideológia és utópia között
''Arisztotelész írja a Metafizika I. könyvében (982a), hogy „a bölcsesség bizonyos alapelvekre és okokra vonatkozó tudomány”. Az arch kai aitia, arch kai aition (elv és ok) szópár gyakran előfordul a Metafizikában, legpregnánsabb jelentésében a Metafizika VII. könyvében (1041a), ahol is kiderül, hogy Arisztotelész mindenekelőtt a létezést (to ti hn einai), illetve az önnön létezése alapján fennálló (uparcou), önnön létezésében fennálló (enuparcou), önnön létezésére bizonyos oksági relációban (dia ti) visszavezetett szubsztanciát (ousia) érti rajta.''
Spyr. megj.: A gorog szavak heleyes atiratat lasd itt:
''A kauzális gondolkodást Arisztotelész kodifikálta. Azonban, a primitívektől és gyerekektől eltérően, a sztageiroszi(3)3 úgy ontikus, mint episztemológiai értelemben elismerte az okságot, tehát úgy is mint objektív eshetőséget, és úgy is mint a valós okok nem tudásának megnevezését. Csakhogy szerinte a véletlen nem lehet a tudományos ismeret tárgya, hiszen per definitionem „nem különböztethetjük meg az igazságot az októl”. Minden dolog, kivéve a Mozdulatlan Mozgatót, létezik és változik, mégpedig különböző okok folytán; mindennek önmagában van az oka, kivéve az Első Okot. […]''
'' A „mindenben van ésszerűség” elvét általában úgy tekintették, mint az ontológiai elv – ti. hogy „mindennek van oka” – episztemológiai párját. Mi több, a kettő évezredekig összefonódott. A magyarázat valamint az okok feltárásának azonossága magában a görög nyelvben gyökerezik, ahol az aition és a logosz csaknem ugyanazt jelenti, hiszen mindkettőnek „ok” és „ésszerűség” (ráció) a jelentése. Az ok és ésszerűség összetévesztése, úgyszintén a hatás és következmény összetévesztése mindamellett a mindennapi nyelvünkben is elterjedt. ''
(A fordítás Mario Bunge: Causality and Modern Science. New York: Dover Publications, 1979 (3. kiadás) című könyvének 224-230. oldala alapján készült. Fordította: V. Szabó László.)
''Miután Arisztotelész kimondja, hogy „a lélek az élő test oka és elve” (De anima 415 b 8: aitia kai arkhé), még inkább jogos a kérdés, vajon milyen a viszony a lélek és Isten között és mivel „úgy tűnik, hogy a ’nusz’ a legistenibb a jelenségek között” (Metafizika 1074 b 15: nun … einai tón fainomenón theiotaton), vajon maga Isten „nusz”-e?''
AZ ERKÖLCSI ÉRTÉKESZME TÖRTÉNETI ÉS KRITIKAI TÁRGYALÁSA AZ ERKÖLCSI ÉRTÉKESZME TÖRTÉNETE I. AZ ERKÖLCSI ÉRTÉKESZME TÖRTÉNETE A GÖRÖG PHILOSOPHIÁBAN II. AZ ERKÖLCSI ÉRTÉKESZME TÖRTÉNETE AZ EGYHÁZATYÁK, A KÖZÉPKOR ÉS ÚJKOR FILOZÓFIÁJÁBAN ÍRTA : Dr. Málnási Bartók György egyetemi tanár
ξυµµίξεος αἰτία (23.d.). A határtalanhoz tartozik minden, ...... mindenség, a világegyetem a legszorosabb összefüggést, az ok és okozat szerinti ... www.federatio.org/mi_bibl/BartokGyorgy_EthikaTort.pdf
20 διὰ ταύτην οὖν τὴν αἰτίαν παρεκάλεσα ὑμᾶς ἰδεῖν καὶ προσλαλῆσαι, ἕνεκεν γὰρ τῆς ἐλπίδος τοῦ Ἰσραὴλ τὴν ἅλυσιν ταύτην περίκειμαι. 20 Ez okból kérettelek titeket, hogy egyrészt lássalak, másrészt elbeszélgethessek veletek. Mert Izráel reménységéért övez engem ez a bilincs.”
24 ἐκέλευσεν ὁ χιλίαρχος εἰσάγεσθαι αὐτὸν εἰς τὴν παρεμβολήν, εἴπας μάστιξιν ἀνετάζεσθαι αὐτὸν ἵνα ἐπιγνῷ δι’ ἣν αἰτίαν οὕτως ἐπεφώνουν αὐτῷ. 24 az ezredes megparancsolta, hogy vezessék Pált be a kaszárnyába. Majd azt mondta, hogy korbáccsal vallassák ki, hogy megtudhassa, mely okból kiáltoztak úgy rá.
28 καὶ μηδεμίαν αἰτίαν θανάτου εὑρόντες ᾐτήσαντο Πιλᾶτον ἀναιρεθῆναι αὐτόν• 28 Bár semmi halálra méltó okot nem találtak ellene, mégis arra kérték Pilátust, hogy ölesse meg őt.
21 καταβὰς δὲ Πέτρος πρὸς τοὺς ἄνδρας εἶπεν, Ἰδοὺ ἐγώ εἰμι ὃν ζητεῖτε• τίς ἡ αἰτία δι’ ἣν πάρεστε; 21 Péter lement hát a férfiakhoz és így szólt: “Itt vagyok! Én vagyok az, akit kerestek. Mi okból jöttetek ide?”
I. to blame, blameworthy, culpable, Il., etc.: comp., αἰτιώτερος more culpable, Thuc.; Sup., τοὺς αἰτιωτάτους the most guilty, Hdt.; τινος for a thing, id=Hdt. 2. as Subst., αἴτιος, ὁ, the accused, culprit, Lat. reus, Aesch., etc.; οἱ αἴτιοι τοῦ πατρός they who have sinned against my father, id=Aesch.:—c. gen. rei, οἱ αἴτ. τοῦ φόνου those guilty of murder, id=Aesch. II. being the cause, responsible for, c. gen. rei, Hdt., etc.; c. inf., Soph.: Sup., αἰτιώτατος ναυμαχῆσαι mainly instrumental in causing the seafight, Thuc. 2. αἴτιον, τό, a cause, Plat., etc.
Segítségre lenne szükségem! Tudja valamelyikőtök, hogy hol lehetne beszerezni egy használt Nestle-Allard féle görög újszövetséget nagyon olcsón. Az új 8000 FT körül van, az nekem nagyon drága.
Remélem, jön már a tavasz! (De azért örülök annak is, hogy az idén volt egy kis telünk.) Szpirosz! Az ógörög hangszerek rovatba tettem fel valamikor nem görög hangszerfotókat, nem tudom, láttad-e. Szép napokat!
[Spyr.megj.: a lejegyzett szoveg meg figyelmes atolvasasra, javitasra, egyeztetesre var!]
"Hoson zēs, phainou Mēden holōs sy lypou; Pros oligon esti to zēn To telos ho chronos apaitei”
~~~~~
Rádióegyetem
Ritoók Zsigmond: Seikilos sírfelirata
A felvétel 2008. november 27-én a Szépművészeti Múzeumban készült.
(Másolat Ritoók Zsigmond elhangzott előadásáról.)
Tisztelt hallgatóság!
1883-ban Kis-Ázsiában az ókori Tralleisz közelében, egy érdekes feliratos kő került elő, melynek első közzétevője számára érthetetlen jeleiben, Otto Crusius hamarosan zenei jeleket ismert fel, s azokat kevés változtatással, máig érvényesen meg is fejtette. Így világossá vált, hogy a rövidke felirat, melyet egy kétsoros epigramma vezet be, és egy három szóból álló prózai szöveg zár le, énekelhető vers, s az egész, egy Seikilos nevű személy sírfelirata, a Krisztus születése utáni II. századból, melyet az illető Seikilos még életében állíttatott magának. Tekintve, hogy az ókori görög zenei emlékek száma nem nagy, érthető, hogy a meglehetősen gazdag szakirodalom, a feliratnak szinte kizárólag zenei vonatkozásaival, dallammal, ritmussal foglalkozik, annál is inkább, mert a kis költemény eléggé közhelyszerű, a carpe diem gondolat kifejezése. Nyolc percre talán mégis érdemes mellette megállni. A szöveg megértése, prózai fordítása, nem okoz nagyobb nehézséget.
„Ameddig élsz, ragyogj,
egyáltalán ne búslakodj,
Rövid időre szól az élet,
Végül az idő elkéri.”
Ennyi a prózai értelme a szövegnek. Itt több fordítás van előttünk, ezekről szólok először egy pár szót. Az első fordítás nyilvánvalóan nem formahű, s bár egy zenei gyűjteményben jelent meg, csak a magyar prozódia kerékbetörése árán lehet az eredetinek megfelelően leénekelni, holott a zenei hosszúságok, rövidségek, az eredetiben nem csak pontosan megfelelnek a beszédhangok hosszúságának, rövidségének, hanem pontosan alkalmazkodnak a tartalomhoz is. Az alapvetően jambikus sorokban, először a hosszú szótagok az uralkodók – az első sorban mindössze egy rövid szótag van, és négy hosszú -, azután a rövid szótagok egyre többen lesznek, míg az utolsó sorban, hét rövid szótagot követ mindössze két hosszú. Az élet, mind rohamosabban múlik, s ennek megfelelően, a második fordításban áll, a „tovasuhan” ige. Ebben a fordításban viszont a „To telos ho chronos” [''ho moioa tele''?] úton vész el, amit a harmadik számú fordítás próbál visszaadni, egy teljesen más képet, talán inkább jelképet alkalmazva, a „nap” mint élet, az „éj”, mint halál. A „megadod” ige viszont érzékeltet valamit, a másik oldal felöl megközelítve a tartozásból, amit az „apaitei” – elkér - ige jelez. Mindkét esetben azonban a fordítás rétorikusabb, ékesebb, mint az eredeti, mely éppen dísztelen egyszerűségével – azt mondhatnám, tárgyilagosságával, személytelenségével hat. Az élet - nem életünk -, rövid, s végül az idő elkéri. Ez az, ami a magyar szavak természetéből adódóan, formahíven visszaadhatatlan. A „végül” szó még mellőzhető, az „idő” esetleg helyettesíthető valamilyen időegységgel, melyben nincs hosszú szótag, de az „elkéri” szót, a vers végső szavát, csattanóját, semmi. Kényszermegoldásként, két lehetőség kínálkozik. Vagy az „elkéri” szó első szótagját rövidnek énekelni – ami nagyon csikorog -, vagy, mivel az utolsó szótag három időegységes, a „ké” szótag számára, csak a két első időegységet igénybe venni, s a harmadikat, a „ri” számára fenntartani. De hát csakugyan olyan fontos az az elkéri szó, hogy semmi képpen sem mellőzhető? Azt hiszem, igen. Egy ilyen rövid költemény esetében, mely metrikailag, láthatólag pontosan meg van szerkesztve, aligha mindegy, hogy mi az utolsó szó. A gondolat, hogy az élet valami, ami csak időlegesen a mienk, s így egyszer el- vagy visszakérik, számos szerzőnél előfordul a görög-római klasszikusoknál éppúgy, mint hellenizált zsidónál, vagy keresztyénnél. Közhely ez is. De közhelyet is különböző összefüggésekben lehet értelmezni. A görög-római vigasztalás-irodalom, ezzel vigasztal, a pszeudoplutharkhoszi Apollóniosz vigasztalása - abból idézek csak néhány szót: „Nem szabad zúgolódni, ha az amit rövid időre kölcsön adnak nekünk, visszakérik. Mert hiszen - amire gyakran szoktunk hivatkozni -, a bankárok sem zsörtölődnek, ha azt a letétet, amit náluk úgy helyeztek el, hogy majd visszaadják, tőlük visszakérik. Az életet úgy birtokoljuk, hogy majd vissza kell adnunk, az azt nálunk elhelyező isteneknek, de azt hogy az aki adta, mikor kéri vissza, bizonytalan.” Eddig az idézet. A hellenizált zsidó irodalom, inkább az élet gyarló, múlandó voltának érzékeltetésére, és az ember felelősségének hangsúlyozása céljából említi. Tralleisz vallásilag, és kulturálisan elég kevert volt ahhoz, hogy bármely oldalról eredeztethető a hatás, hiszen temérdek pogány kultusz helye mellett, zsidó közösség is volt a városban, Ignatiosznak, a tralleisziekhez írt levele pedig azt bizonyítja, hogy a II. század elején, keresztyének is éltek ott. Ha azonban nem csak az élet élvezet, hanem az élet, mint kölcsön, vagy letét gondolata is közhely, még élesebben vetődik fel a kérdés: Mi teszi az elkérést itt mégis egyedivé, és hatásossá? Éppen az, hogy ez az utolsó szó. Utána nem következik semmi. Nincs magyarázkodás, mint a konszoláció irodalomban. Hivatkozás bankárokra, letétre, ususz-fruktuszra. De Istennek való tartozásról sem, mint a Bölcsesség könyvében, vagy Phylonnál. És nincs arról sem: mi lesz aztán? Vagy, hogy: lesz-e aztán valami? Ennél fogva, mindenki a maga számára értelmezheti a verset, és töltheti ki ezeket az üres helyeket, melyek éppen abból adódnak, hogy a vers közhely, ahol e kérdésekre különféle válaszok vannak adva. De ebből adódik éppen az utolsó szó, az „apaitei” fordításának problémája is. A szó fordítása nem csak prozódiai okokból lehetetlen, hanem a görög szó tágabb jelentésköre miatt is. A szó épp úgy jelentheti azt, hogy „elkéri”, mint azt, hogy „visszakéri”. A közhely, azt sugallja, hogy a természet, az isten, vagy istenek adták, s kérik vissza, az életet. Ezek helyére lép itt az idő? A szó jelentésköre azonban más értelemben is tágabb, mintsem, hogy egyetlen magyar szóval visszaadható volna. Elkér, megkíván, követel. Hogyan kéri el az idő az életet? Mint a lázadó zsoldosok? Felháborítóan? Mint az adószedők? Könyörtelenül? Mint aki egy tisztségviselőt beszámoltat, hogyan élt a neki adott lehetőségekkel? Számon kérően? Vagy úgy kívánja meg, mint egy beszélgetés, gondolatmenet logikája? Mint egy tudományos tétel valamely előfeltevést? Hűvös nyugalommal, de ellentmondást nem tűrően? Vagy úgy, mint aki szívességet kér: szelíden, de kissé ironikusan is, annak tudatában, hogy formailag szívességet kér, de azt megtagadni nem lehet. Mert az neki jár. Az „apaitei” szó, használati köre alapján, mindezek a kérdések - meg valószínűleg mások is -, felmerülnek. A felirat, a kérdésekre nem válaszol. E kimondatlan kérdésekre, mindenkinek, magának kell felelnie. Feleletével arról is vall, mit jelent neki a halál, és mit az élet.
74 múlt század hatvanas éveinek vége felé Harmatta János egy görög feliratoskámea fényképét adta át nekem közlésre abban a reményben, hogy versesszövegének tanulmányozásában szívesebben mélyednék el, mint ô akkorimunkái közben. A fényképet (1. kép), amelynek negatívját 52.334 szám alatt a Ma-gyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete ôrzi, Barkóczi László szíves közléseszerint ô juttatta el Harmattához, és a felvétel az ô vezetésével készült Zalaváron Ke-leti Károly intézô gyûjteményében. A gyûjtô korábban segédintézôként Szônyben voltalkalmazásban, és ott szerezte más tárgyakkal együtt az itt elôször reprodukált kámeát.A gyûjtemény és tulajdonosa késôbbi sorsáról egyelôre semmilyen adat nem ismert.A nyilván sardonyxból készült kámea szélei három helyen kitöredeztek, de a vilá-gos színû fölsô rétegében ovális keretbe foglalt, hat sorra tagolt verses felirat teljesenép, és jól olvasható:
ΛΕΓΟΥΣΙΝ ΑΘΕΛΟΥΣΙΝ ΛΕΓΕΤΩΣΑΝ ΟΥΜΕΛΙ ΜΟΙ ΣΥΦΙΛΕΙ ΜΕ ΣΥΝΦΕΡΙ ΣΟΙ
Kissé laza magyar fordításban:
Fecsegnek össze-vissza. Fecsegésük meg se hallom. Te ölelj csak, jól fog esni.
Nem-kultikus és nem-funeráris tartalmú, a betûformák alapján a Kr. u. 3. századnálnem korábbi görög verses szöveg elôkerülése Brigetióban egyelôre magában álló, dea pontos leletkörülmények hiánya ellenére sem gyanúra késztetô jelenség. Kulturáliskörnyezetének jellemzésére elég csak néhány brigetiói leletre utalni, többek közt a ko-rábban elôkerült ezüst császárbüsztre ésvas diatretumra, az ékszerek, vésettkövek, kisbronzok és kôemlékeksokaságára,1és mindezek felett afalfestészet kiemelkedô mûvészijelentôségû emlékeire: egy lakóházfalának a tatai múzeumban ôrzöttemblémáira a görög és rómaimitológiából vett latin feliratos jelene-tekkel, valamint az 1992-ben megindultrendszeres ásatások egymást követômagas mûvészi kvalitású falfestményei-re, egy kozmikus-asztrális szimbolikájúboltíves mennyezetre és újabban egyperistylos-ház falán ábrázolt jelenetekre,2nem feledkezve meg arról a tizennyolcéves korában elhunyt brigetiói ifjúról,akit apja által állított szarkofágjánakfelirata mint omnibus studiis liberalibus eruditus-t („a tudományokban jártas”)örökített meg.3Nem áll magában a kámea a Brige-tióban elôkerült görög nyelvû feliratok között sem, de a tucatnyi ismert szöveg nagyrészt egy-két szavassír- és üdvözlô formula, vagy görög betûkkel írt mágikus szöveg.4Az utóbbiak nyilvánvalóan nem feltételeznek görög nyelvisme-retet, és a többi sem igényelt mélyebb nyelvtudást, mint korunk-ban a latin nyelvû rituálé szövege a szertartáson résztvevôk túl-nyomó többségénél, de az biztosra vehetô, hogy a görög beszédélôszóban jóval elterjedtebb volt a dominánsan görög nyelvû tar-tományokból nagy számban beköltözött katonák, kereskedôk,mesterek közt, mint amit az eddig elôkerült feliratok tükröznek.5Mindezek ismeretében is óvatosnak kell azonban lenni, haa kámeát mint Brigetio szellemi kultúrájának dokumentumátakarjuk értékelni. Tágabb értelemben véve ugyanis a versesfelirat szövege nem egyedi példány. A császárkornak elsôsor-ban késôbbi felében kedvelt, gyakran hasonló kivitelû vésettkövek sorából éppen széleskörû elterjedtségével emelkedikki.6 Az ismert vagy valószínûsíthetô lelôhelyek tanúsága sze-rint nemcsak a Római Birodalom európai területein volt ismert,hanem Kis-Ázsiában és talán Észak-Afrikában is.7 Nem állmagában a pannoniai leletek között sem, sôt az egyetlen hite-les ásatáson feltárt példánya Aquincumban, a Bécsi út 102.szám alatti telken került elô egy nôi csontvázat tartalmazó kô-szarkofágban.8 (Egy másik állítólagos pannoniai provenien-ciájú példány Ozora környéki lelôhelye még további hitelesí-tésre szorul.9) Az aquincumi leletbôl kitûnik, hogy tulajdonosaa kámeát függôként a nyakában hordta, és ez lehetett legalább-is a leggyakoribb, ha nem is egyetlen módja a hasonló darabokhasználatának. A brigetiói kámea sérülései alighanem a talánnemesfém keretbôl10 való vigyázatlan kiemelésének a nyomai.Hogy az azonos szövegû kámeáknak legalább egy részenem mechanikus sokszorosítással készült, azt meggyôzôen bi-zonyítja a brigetiói példány is. A hellénisztikus korban kiala-kult görög köznyelvben általánossá vált itacizmus, az ei-iorthográfiai változat helyett ugyanis a 4. és 6. sorral, valaminta szöveget tartalmazó többi ismert példánnyal ellentétben az 5.sorban a ΦΙΛΕΙ alak jelenik meg. Nem véletlenül, mert külön-ben a sor eggyel kevesebb betûbôl állna, mint a három fölöttelevô. Ezt a problémát azonban egyedül a brigetiói példányvésôje oldotta meg így, az aquincumin például növénydísz vana sor végén, a British Museum-belin pedig egy fattyú M.11Ha így szorosabb értelemben mégis egyedi példánynaktekinthetjük a brigetiói kámeát (hacsak a közöletlen vagyszámomra ismeretlen darabok közt nem fordul elô az 5. sorazonos változata), a szöveg lényegében azonos fogalmazásbantávoli területeken való általános ismertsége egyfelôl gyakor-latilag kizárja azt a lehetôséget, hogy helyben vagy akár Pan-noniában készült, másfelôl megengedi azt a feltevést, hogy tu-lajdonosa nem értette a szöveget, hanem mintegy divat-tárgy-ként, a feliratot a dekoráció részének tekintve viselte nyakábana függôt, ahogy manapság a trikók és pulóverek angol-ame-rikai feliratait sem értik feltétlenül a viselôik.Az a néhány görög nyelvû verses szöveg, amit egyelôre Panno-niából ismerünk,12 a verselés alacsony szintjén álló, banális tartal-mú sírfelirat, részben nyilvánvalóan magasabb színvonalú, olykorklasszikus szövegekbôl kiragadott frázisokkal feljavított fogalmaz-vány, és költôi kvalitásukat tekintve általában nem különböznekezektôl – az alighanem importált Lupus-verset is beleértve13 – azigényesebb, személyhez kötött tartalmú és jórészt helyben íródottlatin verses feliratok sem,14 bár azt, hogy igény volt rájuk, tanúsítjaa kétségtelenül pannoniai megrendelésre, bár aligha helyben ké-szült Seuso-tál distichonos felirata is, bárhol fogalmazták meg A kámeán olvasható vers azonban más kategóriábatartozik.15 Mind stilisztikailag, mind metrikailag hibátlan, és azelsô hemiambust követô két ún. anacreoni sor alapján is acsászárkor egész folyamán, legalább az 1–6. században élôanakreóni versek (Anacreontea) egyike. A legtöbbet ezek kö-zül az a 9. század táján keletkezett, hatvan versbôl álló gyûjte-mény tartalmazza, amely az Anthologia Palatinához csatolvamaradt fenn.16 A gyûjtemény, amely máshol fennmaradt da-rabokkal is kiegészíthetô, paradigmatikus formában mutatja,mivé lett az archaikus görög líra egyik legnagyobb költôjénekszellemi hagyatéka a római kor századaiban.17Az utánzás szándékos és olykor kimondott, de a versengés(aemulatio) minden jele nélkül. A metrumok arra a két sor-fajtára korlátozódtak, amely a brigetiói és aquincumi kámeárólismert versben is szerepel; Anakreón használta ôket, de távol-ról sem kizárólagosan, mert verseinek zenéje, amirôl olyankeveset tudunk, jóval változatosabb lehetett, mint az írottdokumentum alapján is biztosan éneklésre szánt császárkoriAnacreonteumoké. Szókincsük mind a szavak változatosságát,mind költôi értékét tekintve lehangolóan szegényes, amondatok struktúrája a lehetô legegyszerûbb. A téma: bor ésszerelem versus öregség és halál. Mindez anakreóni is, devalahogy úgy viszonyul az ô költészetéhez, mint a falvédô-verseké Petôfiéhez. „A félmûveltek verseinek” nevezte ôketegyik méltatójuk,18 némileg találóan, csak kérdés, nem jelenti-e ezközönségük túlzottan homogén elképzelését, mert a trivialitásuralma – úgy tûnik – képes maga alá gyûrni a társadalmi ésmûveltségbeli különbségeket.Az anakreóni dalok az élet banális alapigazságainak mo-zaikdarabjaiból építkeztek. Egy-egy fél-, egész vagy akárkétsoros „találat” minden mélyebb összefüggés nélkül, tetszésszerint kapcsolódhatott másokhoz. Így a brigetiói kámea háromsora is csak elsô pillantásra egyetlen szerves egész: többszörfordul elô csak az elsô két sor, vagy csak az utolsó önmagában,vagy akár más anakreóni vagy nem anakreóni versekkel össze-kapcsolva.19Ez azonban a ma ismert hasonló jellegûcsászárkori görög dalköltészet jó részére jellemzô, arra arészére is, amelyet – elsôsorban pusztán a metrika különbségealapján – nem sorolnak az anakreóni dalok közé. Az egyetlenebben a sorban, amelynek dallama is fennmaradt, a koppen-hágai Nemzeti Múzeumban ôrzött sírtáblára vésett Seikilos-dal20 szövege alapján az Anacreonteával azonos szellemi ésköltôi színvonalon áll, zenéjérôl pedig összehasonlító anyaghíján nem lehet objektív véleményt alkotni; ahogy SzabolcsiBence mondogatta: ki tudja, talán egy 1. századi KeményEgon volt a zeneszerzô. Ennek a túlnyomórészt, bár nemkivétel nélkül leginkább a múlt században mûdalnak nevezettmûfajhoz hasonlítható költészetnek az egykorú népszerûségétvizuális szemléletességgel mutatja a Lyontól északnyugatrafekvô Autunban talált 2. századi színes padlómozaik Anakreónfiktív portré-ábrázolásával (2. kép) hitelesített, két darabbólálló Anacreonteum-antológiája, mindkettô az Anacreontea-gyûjteményben fennmaradt versekbôl kiemelve.21„A félmûveltek költészete” megjelölés került szóba fentebbezekkel a versekkel kapcsolatban. De meggondolást érdemlôkérdés, hogy ez az értékelés, ha a kifejezés egyáltalán találó,minden körülmények közt negatív elôjelû-e, hogy esztétikaiértéküket nem írhatja-e felül olykor társadalom- vagy társadal-mi csoport-formáló hatásuk. Különösen kiélezett ez a kérdés a20. századi magyar kultúrával kapcsolatban, amelyben elsôsorban Bartók és Kodály munkássága nyomán esztétikai és tudományosszempontból egyaránt leértékelôdött a korábban uralkodó mûdalok, „magyarnóták” zenéje (és kevésbé elemzett költészete). Csakhogy mit kezdjünk a Sza-bolcska Mihálytól ebben a tekintetben alig különbözô Ady vagy a már Bartók ésKodály úttörô publikációinak ismeretében nyilatkozó Kosztolányi „cigányzene”-kedvelésével? Vagy azzal, hogy Basilides Mária, Tóth Aladár egykori szavaival „akoncertdobogó fejedelemasszonya”, felejthetetlen oratórium-elôadások, Bach- ésSchubert-estek énekese, a Bartók és Kodály által közzétett népdalok egyiklegnagyobb hatású propagálója egy interjúban legfôbb kedvencének a„Végigmentem az ormódi temetôn…” kezdetû dalt nevezte? Úgy tûnik, az ítéletnem lehet globális, nem mellôzheti a kortól és környezettôl is függô érzelmi ésközösség-formáló tényezôket.22A végsô kérdés tehát: tényleg lehet és kell-e abszolút értelemben dönteniklapancia-verselés és nagyköltészet között? Egyetlen példa a kérdés bonyolult-ságának illusztrálására. Az újonnan papyruson felfedezett, lényegében teljesversében Sapphó öregségét siratja.23 A vers negyedik (West által kiegészített)sorában a legtriviálisabb tünet fogalmazódik meg:
(...Hosszú hajszálaim feketébôl fehérek lettek; Agócs Péter prózafordítása)
Az öregedésnek ezt a sok változatban megfogalmazott (például alapvetôen máshangon Kosztolányi: Múlt este kissé lehajoltam…), számtalanszor visszatérôdiagnózisát szó szerint azonos formában jól ismerjük egy az elmúlt század elsôfelében keletkezett mûdalból: „Fekete hajadból lassan hófehér lett”.24 Szerzôje,Erôss Béla adótisztviselô25 természetesen nem ismerhette a Sapphó-verset, amelyAgócs Péterrel egyetértve számomra is csalódást jelentett. Igazságosan? HaSapphónak legalább néhány teljesen vagy majdnem teljesen fennmaradt versétnem ismernénk, annak kellene igazat adni, aki jónéhány Sapphó-töredékremekmû voltának titkát éppen töredékes fennmaradásában látja…Ezen a ponton emlékezni kell arra, hogy a gondolatnak az archaikus görög lírá-ban egy másik, szinte, de csak szinte azonos fogalmazása is fennmaradt, egy sornyitöredék Anakreóntól:
Devecseri Gábor fordításában:
Majd, ha hószín szál vegyül már fekete fürtjeim közé.
Pusztán töredék-volta miatt kopott le róla a trivialitás? Vagy erre válaszképpenmintegy a császárkori „mûdal” fô képviselôinek katalógusaként kell olvasni aGelliusnál (Noctes Atticae XIX. 9.4) fennmaradt történetet, hogy egy lakomázótársaságnak, mikor a symposionhoz érve zenét akart hallgatni, az énekesekAnacreonteát és Sapphó-dalokat (Sapphica!) adtak elô, néhány egykorú költô(talán az akkori Erôss Bélák?) mûvei mellett? A szövegbôl nem tûnik ki, amiaz egykorú olvasóban – és a dalok hallgatóiban – nyilván föl sem vetôdött, hogySapphica Sapphó eredeti verseit vagy azoknak az anakreóni dalokhoz hasonlókésôi elsekélyesített utánzatait jelenti-e,27 de semmiképpen nem zárható ki, hogymagát az általuk ismert sapphói költészetet sorolták ennek a születésnapi össze-jövetelnek a résztvevôi az anakreóni dalokkal és az egykorú szerzeményekkelazonos, Gellius által erotica dulcia et venustaként („édes és bájos szerelmidalok”) jellemzett mûfajba.Csakhogy a végsô kérdésre feleletet keresve, arra, hogy kinek, mikor és miértócska verselés az Erôss Béláé és megrendítô nagyköltészet az Anakreón-sor, itt ésmost nehéz volna továbbmenni a tagadhatatlanul szubjektív catullusi válasznál:nescio, sed fieri sentio – nem tudom, csak érzem, hogy így van. Nem felejtveugyanakkor, hogy másképpen hangzik és visszhangzik akár szóról szóra ugyanaza verssor is a Kr. e. 600 körüli Lesboson, másképp a 6. században a samosi tyran-nos udvarában vagy a peisistratosi Athénban és másképp két és fél évezreddelkésôbb egy közép-európai nagyvárosban, nem utolsósorban pedig másképpengörögül, mint magyarul.
Jegyzetek
1 Császárbüszt: Radnóti A., FolArch 6 (1954) 49–61.; Vas diatretum: Nagy L., ArchÉrt(1930) 111–123.; ékszerek és gemmák: Gesztelyi T., Gemmák és gyûrûk Brigetióból,Tata, 2001 és utóbb Borhy L. – Számadó E., Gemmák, gemmás gyûrûk és ékszerekBrigetióból, Komárom, 2003; kisbronzok (magángyûjteményekben): Paulovits I.,ArchÉrt (1942) 216–245.; a kôemlékek mindmáig legteljesebb gyûjteménye: BarkócziL., Brigetio (DissPann II. 22), Budapest, 1944–1951.2 A tatai falképekrôl egyelôre a legjobb reprodukciók: Bíró E., II. századi falfestményBrigetióból, Tata, 2001. A festett boltozat: Borhy L., Pannoniai falfestmény, Budapest,2001. A peristylos-ház festményeirôl lásd most Borhy L., Minerva 17 (2006) Nr. 5, 32.3 RIU II, Budapest, 1976, 196–197., no. 557.4 Legteljesebb gyûjteményük: Kovács P., Corpus Inscriptionum GraecarumPannonicarum (Editio maior), Debrecen, 2001, 24–26., 74–85. sz.5 Lásd errôl legutóbb Kovács P., Corpus, 57–68.6 A mûfajról Furtwängler, A., AG III, München, 1900, 367.; Vollenweider, M.-L., Catal.raisonnée de sceaux, cylindres, intailles et camées (Musée d’Art et d’Histoire de Genève)III, Mainz, 190–191., a 241. számhoz. Gazdag sorozatuk a Content-gyûjteményben:Henig, M., The Content Family Collection of Ancient Cameos, Oxford–Houlton, 1990,6–30. és pl. I.7 Egy adalai magángyûjteményben ôrzött példányról Paribeni, R., MAL 23 (1914) 25.8 Kuzsinszky B., BudRég 10 (1923) 60–62. és 2. 1. kép; Nagy L., Budapest története I.Budapest az ókorban, Budapest, 1942, 623. és 103. tábla; Noll, R., Classica etProvincialia. Festschrift für Erna Diez, Graz, 1978, 154–155. és Taf. 54, Bilkei I., AlbaRegia 17 (1979) 29., 15. sz.; Facsády A., Aquileia Aquincum, Budapest, 1995, 87., 200.sz.; Gesztelyi T., Pannoniai vésett kövek, Budapest, 1998, 39. kép és ehhez 141–142.;Kovács P., Corpus, 28–29., n. 96 (fénykép és rajz).9 Noll, R., Classica et Provincialia, 155., 14. jegyzet.10 Az aquincumi kámea, mint több más példány is, arany foglalatban volt.11 Walters, H. B., Catalogue of the Engraved Gems and Cameos Greek, Etruscan andRoman in the British Museum, London, 1926, 349., 3707. sz., 84. kép, és pontosabbanGuarducci, M., Epigrafia greca III, Roma, 1974, 529., fig. 18 és 8. jegyzet.12 Kovács P., Corpus, 11., 62., 91., 130
Tanulmányok
13 Nagy L., ArchÉrt 52 (1939) 119–122., Révay J., ArchÉrt (1943)144–146.; Egger, R., OJh 39 (1952) 145–150.; Szilágyi J. Gy.,ArchÉrt 90 (1963) 189–192.; Adamik T., ArchÉrt 103 (1976)203–206.14 Róluk Mócsy A., RE Suppl. IX (1962) 769–770.; Bilkei I.: MócsyA. – Fitz J. (szerk.), Pannonia régészeti kézikönyve, Budapest,1990, 267., irodalommal; Németh M., ActaArchHung 41 (1989)99–102. A szövegek teljes kiadása (a CIL III. 3676 kivételével)metrikai kommentárokkal és, részben Nagy Lajos nyomán,Pannonián belül verselési központok elkülönítésének kísérletével:Fehér B., ActaAntHung 38 (1998) 65–102.15 A Pannoniában elôkerült latin nyelvû verses feliratok közül aBrigetióban talált, galliai eredetû agyagmedaillon distichonjahasonlítható talán hozzá (Alföldi A., FolArch 5, 1945, 66.).16 A két legjobb kiadás: Carmina Anacreontea, ed. M. L. West,Bibliotheca Teubneriana, Leipzig, 1984, és Campbell, D. A.:Greek Lyric II, The Loeb Classical Library, London, 1988, 162–247.(angol fordítással és a 4–18. lapon bevezetô tanulmánnyal).17 Az Anacreonteáról máig alapvetô Crusius, O., RE I (1894)2044–2049.; lásd még Danielewicz, J., „Anacreontics as a LiteraryGenre”: ActaClassDebrecen 22 (1986) 41–51. és legutóbb Rosen-meyer, P. A., The Poetics of Imitation. Anacreon and the Ana-creontic Tradition, Cambridge, 1992.
18 Slings, S. R., Mnemosyne 48 (1995) 106.19 Csak az elsô két sor, például Herbert, K., AJA 66 (1962) 337., no.11 és pl. 104; Walters, Catalogue of the Engraved Gems, 348., no.3706; Brouskari, M., The Canellopoulos Museum, Athén, 1985,83–84., no. 413. Csak az utolsó sor, elôtte más metrikájú, ugyan-csak jól ismert szöveggel, például Henig, The Content Cameos,22., no. 40. Csak az utolsó sor: Henig, The Content Cameos, a 40.sz.-hoz (példák).20 Szövege és dallama legutóbb: Anderson, W. D., Music andMusicians in Ancient Greece, Ithaca–London, 1997, 222–227.21 Blanchard, M. – Blanchard, A., RevEtAnc 75 (1978) 268–279. éspl. 11–12.22 Lásd legutóbb Sárosi Bálint kitûnô tanulmányát: „Hiteles népzene”:Holmi 18 (2006) 1062–1069.23 A verset az Ókorban Agócs Péter mutatta be: 2005/4, 14.24 A szájhagyományban kisebb változatokkal, ahogy az anakreónidalok is.25 Sz. 1887. Gulyás–Viczián, Magyar Irók Élete és Munkái 7 (1990)749. szerint fôvárosi kórházi tisztviselô.26 Anacreon, ed. B. Gentili, Roma, 1958, frg. 77.27 Gentili, B., Anacreon, XVIII–XXI. az új szöveget még nem ismer-ve mélyreható különbséget érzett az eredeti Sapphó-versek és azarchaikus görög líra császárkori utánzatai közt.
''Az arabok a sztereotip eisz tén polin – vagyis “a városban” – fordulat hallatán azt hitték, hogy ez a város neve, és ezért Istinpolinnak nevezték...''
''A keresztények megjelenésével a hellén- barbár dualitás idejétmúlttá vált, tudniillik a keresztények merőben új szemantikai szerkezettel hozták létre ellenfogalmaikat. Antitézisként ez Pál apostol leleménye, aki hívőkről és hitetlenekről beszél – a hitetleneket a kegyelemnélküliséggel és a hamisság által fogollyá tettek minősítéssel illetvén. Az ő kirekesztése felettébb markáns és dehonesztáló: aki el akarja kerülni az örök kárhozatot, annak kereszténnyé kell lennie szerinte. Elrendezése – eltérően a hellén-barbár beosztástól – nem térbeli, hanem időbeli: aki a jövőre, az új világra apellál, az kereszténnyé válik. A keresztény hit terjedése révén a többistenhívő hellének pogányok lettek; a hellén szinonimája a hitetlen. A barbár és a hellén konvergál. Ugyanakkor az átmenet minden további nélkül lehetséges, hiszen pl. Augustinus szerint „nem minden bűn tehető jóvá, de senki sem válhat jóvá, aki előtte nem volt rossz”. 1999. november 95 Egyfajta sajátos misszió eredményeként lehetősége szerint mindenki keresztény; s miután csakugyan keresztény lesz, pogányságához többé nem térhet vissza, eretnekké viszont válhatik ... (Aquinói Szent Tamás ezért intoleránsabb az eretnekekkel; hiszen aki pogány, az nála az Istenhez vezető út előtt áll, azaz reményteljes, aki azonban eretnek, az már kitért az Istenhez való közelítés elől.) A kereszteshadjáratok folyományaként a pogány, mint par excellence rossz „nemességre” is szert tehet, épp azért, mert valaha pogány volt ugyan, de lehetőség szerint megtéríthető. A kereszténység fogalomépítése spiritualizálás is: a világi ember ellentettje a keresztény, aki Gergely érvelése alapján a „király” címmel egyedül illethető adekvát módon. A modern keresztény tapasztalat bizonyos fokig megtöri a spiritualizálást, lazír a transzcendáláson – e világot elutasítja, egyszersmind igényt is tart rá.''
REINHART KOSELLECK: AZ ASZIMMETRIKUS ELLENFOGALMAK TÖRTÉNETI-POLITIKAI SZEMANTIKÁJA
Mindig tanul az ember. De az se baj, ha egy valaszra nem talal ra mindig a kerdes. :) D. Apostolopoulos tyukeszunek, tehetsegtelennek (kota, horis talento) titulalja Kazantzakiszt, aki dicsoseget (doxa) lop maganak, babminiszterkent Plasteras kormanyaban, visszaelve hatalmaval (exousia), husz nyelvre fordittatva le muveit. Fejere olvassa buneit, (englimata) folemlemegetve szegyentelen kezfogasat az olasz diktatorral, (tyrannos) megbocsathatatlan nyilatkozatat (dilosi), melyben az otvenhatos budapesti felkeloket tamadja. Ki ez a szerencsetlen, (kakomiros) aki az irastudatlanokat (analphabitos) meg nem ertett Bergson tanokkal szediti, kinek karikatura Zorbaja tancra fogna a filozofiat? Ki ez a poffeszkedo senkihazi aki Istennel, Jezussal, nagy szellemekkel szol tolakodva? Mert azert van egy jo verse, igazmondo, es eppen ott nyilik ki az ezerszer olvasott konyv Apostolopoulos elott ahol a vers, bevallva, hogy a nagysag (megalio} nem all szoba vele. A konyv kiadoja Apostolopoulos apja, kinek azt irta egy levelben Kazantzakis, hogy meglelte istent, de nem tudja ra a megfelelo szot . Summa summarum, A. szidalomaradatabol sokat lehet tanulni Kazantzakiszrol, mint ahogy az irotol is, a gorogokrol, mikor leszedi roluk a keresztvizet.
