''Egy görög igének sok alakja van. A magyarhoz hasonlóan, az alany személye és száma megjelenik az igén: különböző alakok mutatják, hogycsinálok, csinálsz, csinál, csinálunk, csináltok vagy csinálnak valamit. Igemód négy is van: kijelentő (indicativus – csinál), felszólító (imperativus –csináljon), kötő- (subjunctivus – kb. hogy csináljon), és óhajtó mód (optativus – kb. bárcsak csinálna). Igenemből pedig három van: az ismertebb cselekvő (aktív – csinál) és szenvedő (passzív – csináltatik) mellett a visszaható (mediális – csinálja magát) is, igaz ez utóbbi kettő sok igeidőben egybeesik. Az igeidők és -szemléletek (aspektus) közül a görög igék a következőket tudják megjeleníteni: jelen, aorisztosz és befejezett (mind a négy igemódban), jövő (csak kijelentő és óhajtó módban), folyamatos és befejezett múlt (csak kijelentő módban). A kedves olvasónak azonban szerencséje van, mert a cikkben nem ezeket fogjuk megtanítani, mindössze egy furcsa jelenségre szeretnénk felhívni a figyelmet – ehhez azonban elég néhány alakot ismerni, és ezeket is meg fogjuk adni.''
''Náluk is a 10-es számrendszer volt az uralkodó. Az időszámítást illetőleg Hérodotosz idejéig 12, 30 napos hónapot vettek fel. Később ehhez egy 13-ikat függesztettek, hogy a napév járásához jobban igazodjanak.
Houzeau: i. m. 164. p.
A hónapot ők is 3 dekádra osztották, a bolygójárású 7 napos héttel csupán Nagy Sándor korától fogva éltek.
Uo. 382, 383. p.
Az egyes számokat illetőleg
a héroszok gyakran ketten vannak, így Thészeusz és Peirithoosz, Kasztór és Polüdeukész. Az egymásután uralkodó legfőbb istenek mellé mindig egy női társuk van adva: Úranosz és Gaia, Kronosz és Rheia, Zeusz és Héra. Igen gyakran kettő a nép feje, így Spártában két király van. Az Iliászban pedig egy-egy népnek a legtöbbször két vezére van, így a krétaiaké Idomeneusz és Mérionész a thesszaliaiaké Polüpoitész és Leonteus, ugyanígy két vezére van a kosiáknak, az orchomenosiaknak, a phokisiaknak és az Ithone-belieknek.
Homérosz: Odüsszeia. X. 189—190. Devecseri Gábor fordítása.
„Lám, e nem-ismert vándor jött palotánkba, bolyongva, vagy kelet országából, vagy tán messze nyugatról:”
Homérosz: Odüsszeia. VIII. 28—29. p. Devecseri Gábor fordítása.
ami elárulja, hogy a világtájak eredeti megjelölése csupán e kettő volt.
Az orvosi felfogás szerint vérből, nyálkából és 2-féle epéből, sárgából és feketéből van az ember összetéve, de több orvosi műben csak a vér és epe szerepel.
Hornyánszky: i. m. 122. p.
A szelek száma 4: Eurosz, Notosz, Zephürosz és Boreász.
Odüsszeia. 296. p.
Szolon a népet 4 osztályra osztja.
Fustel de Coulanges: Az ókori község. Magyar fordítás. 1883. 488. p.
A 3-as számot illetőleg
a Thermosphoriak ünnepe Athénben és Lakoniában 3 napig tart.
Roscher: i. m. 32. p.
A görögöknél szokás volt a temetkezési szertartás végeztével 3-szor nevén szólítani a halottat, s 3-szor hangoztatták: „élj boldogul”.
Fustel de C.: i. m. 9. p.
A házassági szertartás 3 cselekvényből állott: az első az atyának a tűzhelye előtt ment végbe, a második az atyai háztól a férj tűzhelyéhez való menetből állott, a harmadik a férj tűzhelye előtt játszódott le.
Uo. 52. p.
Az imák bevégeztével a házaspár kalácsot, kenyeret és gyümölcsöt, tehát 3 félét osztott meg.
Uo. 54. p.
Minden görögnek, ha valami régi családhoz tartozott, 3 neve volt: a saját neve, az atyjáé és az egész gensé.
Uo. 151. p.
Athénben törvény volt, mely nem engedte, hogy a szószékre oly szónok lépjen fel, aki már 3-szor javasolt a népnek a törvénnyel ellenkező határozatot.
Uo. 504. p.
A nép a törvény megváltoztatására 3-szor gyűlt össze és csak 3-adszorra szavazott.
Uo. 505. p.
Az általános gyűlésen a polgárnak 3-szor havonként jelen kellett lennie.
Uo. 506. p.
Istenképükben is gyakorta szerepel a 3-as.
Az istenek közül Hermésznek mellékneve Triszmegisztosz: a 3-szor nagy; Pallasz Athéné mellékneve pedig Tritogeneia: a harmadik napon született. Kronosznak 3 fia van: Zeusz, Poszeidón és Hádész, akik egymás közt fölosztják a világ uralmát. 3 a Moirák, az Erinnüszök, a Khariszok, a Gorgók és eredetileg a Múzsák száma.
A Moirákat (Párkákat) vö. a skandináv mitológiában a 3 Norná-val: Urd (= a volt), Werdandi (azaz a most lefolyó, a jelen) és Skuld (a keletkezendő, a leendő). Grimm: Deutsche Mythologie. 1875. I. 335. p.
3 az alvilági bírók száma is. Erisz almájáért 3 istennő versenyez.
Homeros Iliasa. 195. p.
Igen érdekesek a 2 ősi eposznak, az Iliásznak és Odüsszeiának 3-as számai:
Agamemnón pajzsán 3 sárkány, ezüst karöltőjén pedig egy háromfejű sárkány van.
Homeros Iliasa. 195. p.
Az alvilági Kerberosznak is 3 feje van. Odüsszeusz bajba jutva, 3-szor kiált, míg végre Meneláosz meghallja és segítségére siet.
Uo. 207. p.
Achilles Hektort 3-szor kergeti Trója körül, amikor 4-edszer futnak, Zeusz mérlegét kezébe veszi és Hektor sorsa lebillen:
Uo. 413. p.
Achilles Hektor holttestével szekerén 3-szor kerli meg Patroklosz tetemét.
Az apollói ünnepek mindig a 7-ik napra, a 7-ik hónapra, vagy 7-ik évre esnek.
Roscher: Die Sieben und Neunzahl im Kultus und Mythus der Greichen.1904. 4—7. p.
Apollón születésnapját általában a hó 7-ik napján tartották.
Uo. 8. p.
Az apollóni ünnepeken mindig 7 személyes kórus lép föl.
Uo. 17. p.
Az Odüsszeiában Héliosznak 7 ökör- és 7 juhcsordája van.
Uo. 20. p.
Igen régi a rodoszi monda Héliosz 7 fiáról és 7 leányáról.
Uo. 20. p.
Szelénének, a hold ősi istennőjének Athénben 7 tehenet áldoztak.
Uo. 21. p.
Athénben és Sykionban Apollón és Artemisz egyesült kultuszában a kórus 7 fiúból és 7 leányból állott.
Uo.
A Hekaté—Szeléné—Perszephoné-kultuszban 7-szeri mosdás volt előírva és 7 imát kellett mondania
Uo.
Dionüszoszt is a 7-ik hónap gyermekének tartották.
Uo. 23. p.
Ünnepe is 7 napig tartott.
Uo. 22. p.
7 napos böjtöt rendeltek a tiszteletére.
A boiotoknál a 7-es szám kultusza igen el volt terjedve, így
a thébai 7 vezér és a 7 epigon, Théba 7 kapuja, a 2×7 (Homérosz szerint még 2×6) Niobida.
Uo. 25—26. p.
Iaszónnak és Médeiának 7 fia és 7 leánya van, Aiolosznak és Nesztórnak is 7 fia.
Uo. 49. p.
Athéni hadsereg sohasem indult hadjáratba a hónap 7-ik napja előtt.
Fustel de C.: i. m. 331. p.
Athénben 7 a törvényekre felügyelő hatóság tagjainak száma. 7 a világcsodák száma. 7 város versenyez Homérosz születése helyéért. Athéné Arészt úgy vágja meg egy sziklával, hogy teste 7 lánc földön terül el.
Homeros Iliasa. 400. p.
A 8-as számot illetőleg:
Athénben a Poszeidón-ünnep 8 napig tart, éppúgy Thészeuszé is.
Roscher: i. m. 62. p.
A 9-es száma nézve azt találjuk, hogy
a héroszok korában a 9-ik évi ünnep volt erősen elterjedve.
Uo. 10. p.
Kos szigetén 9 és 27 volt az áldozati bikák száma.
Uo. 11. p.
A Poszeidónnak áldozatul hozott bikák száma 9×9; Dionüszosznak 9 oltára van;
Uo. 13. p.
Eumaiosz az isteneknek szánt disznót 9 darabra vágja.
Uo. 58. p.
Demeter 9 napig bolyong.
Uo. 32. p.
9 fejű a lernai Hüdra.
Uo. 50. p.
9 a múzsák száma.
Uo. 56. p.
A Bakkhosz misztériumokban 9 napi böjt van előírva.
Uo. 58. p.
Athénben 9 archon volt.
Fustel de C.: i. m. 371. p.
A 10-es számot illetőleg
Athénben a tisztviselők száma igen gyakran 10, így mindenekelőtt a 10 sztrategosz, azután a 10 asztronomosz, 10 agronomosz, 10 kincstárőr, 10 számvevő.
Uo. 498. p.
A 12-es számra példaképp felhozzuk, hogy
a trójaiak 12 tulkot áldoznak Pallasz Athénének;
Homeros Iliasa. 111. p.
Achilles Patroklosz sírjára 12 trójai daliát koncol fel.
Uo. 423. p.
20-as számot is találunk az Odüsszeiában.
Ha hosszabb, jelentősebb időtartamot akarnak kifejezni, azt gyakran a 20 nappal jelölik; Odüsszeusz maga is 20 évig bujdosik. Más tekintetben is a sokat jelenti az Odüsszeiában a 20-as:
Eumaiosz kondás azt mondja Odüsszeuszról, hogy vele 20 jó dalia sem vetekedhetne.
Uo. 214. p.
A nagy számokra vonatkozólag
Priamosznak 50 fia, Danaosznak 50 leánya van. 50 rabnője van Pénelopénak. A nagy áldozat, a hekatomba az Iliászban mindig 100 tulokból áll. Poszeidón pedig úgy üvölt, mintha 9 vagy 10 ezer ember ordítana.
A görög participiumok latinra fordításának egyes kérdései
''A participium igéből képzett melléknév, azaz melléknévi igenév. Már elnevezésében (görögül μετοχή = részvétel) is kifejezésre juttatja kettős természetét: részesedik (ezért latinul participium = partem capiens) mind az igének, mind a melléknévnek a tulajdonságaiban: melléknévileg fejezi ki a cselekvést.''
...most latom, de mar kesore jar. Es holnap hajnalban egy hetre elutazom Kytherara. Ha addig nem leled meg itt, a megadott cimen, akkor kikeresem neked.
Mint lát6od a http://mek.oszk.hu/08600/08638/08638.htm ---mról , bétettem egy idézetet az Iliászból ( Negyedik Ének , 141--145. sorok , Meneláosz meg Párisz küzdelme körül ). Ez kellene nékem ógörögül . Aztán : iliász , XX. Ének , 248--255. sorok ógörögül .
Plinius: Naturalis Historia 6, 21, 56 – 6, 23, 80.
79. A többség Indiához kapcsolja Nysa városát199 és a Liber Paternek szentelt Merus- hegyet 200 is. (Ez az a hely, ahonnan Liber Pater Iuppiter combjából való születésének mítosza származik.) Ezenkívül ide értik még az aspaganus törzs 201 területét is, ahol szőlő, babérfa, puszpáng és Görögország minden gyümölcse megterem. Ami az említésre méltó és szinte mesés sajátságokat illeti, melyeket a föld termékenységéről és különböző [... ?] ről, a fafajtákról vagy vadállatokról, madarakról és más állatokról mondanak, mindegyiket a maga helyén fogjuk megemlíteni művünk további részében.202 Ez vonatkozik a négy satrapiára is, hogy gyorsabban elérkezzünk Taprobane szigetéhez.203
199 Nysa – Strabón 15, 1, 8 alapján Dionysos isten alapítása, biztosan nem azonosítható; vö. Arr. Ind. 2, 5; Mela 3, 66: Urbium … Nysa est clarissima et maxima, montium Meros Iovi sacer. Famam hinc praecipuam habent; in illa genitum, in huius specu Liberum arbitrantur esse nutritum, unde Graecis auctoribus ut femori Iovis insitum dicerent aut materia ingessit aut error; Solin. 52, 16: Et Nysa urbs regioni isti datur, mons etiam Iovi sacer, Meros nomine, in cuius specu nutritum Liberum patrem veteres Indi adfirmant; ex cuius vocabuli argumento lascivienti famae creditur Liberum femine natum; Mart. Cap. 6, 695; Curt. Ruf. 8, 10, 11–12. 200
200 Merus-hegy – (gör. comb); Dionysos istennek szentelt hegy Indiában. Valószínűleg a szanszkrit Méru névből.
201 Aspaganus – csak itt megnevezett törzs. Több forrásban az astacanus név fordul elő: Strab. 15, 1, 27; Arr. Ind. 1, 1; Solin. 52, 24: Astacanorum gens laureis viret silvis, lucis buxeis; vitium vero et arborum universarum, quibus Graecia dulcis est, proventibus copiosissima.
Alexander the Great: chronologyAlexander, bust from Delos (Louvre)336SpringParmenion leads vanguard into AsiaSummerMurder of Artaxerxes IV; accession of Darius IIIOctoberMurder of Philip (text); accession of AlexanderNov-Dec.Alexander gains support of the Greek towns335SummerAlexander campaigns in the BalkansMemnon's counterattack in Asia12? Sept.Fall of Thebes (text)Nov-Dec.Festivals at Dion and Aegae334MayAlexander lands in AsiaEarly JuneBattle of the Granicus river (text)JulyCapture of MiletusAugustStart of the siege of Halicarnassus333WinterAlexander conquers Caria, Lycia, Pamphylia andPhrygiaMarch-JuneNaval offensive of MemnonApril-JulyAlexander in Gordium (text)JulyDeath of MemnonLate JulyAlexander leaves GordiumDarius leaves BabylonJuly-SeptPharnabazus continues the naval offensiveSeptemberAlexander in Cilicia and falls ill (text)OctoberParmenion sent to the Syrian gatesAlexander campaigns in West-Ciliciac.5 Nov.Battle of Issus (text)Dec.?Darius opens negotiations (text)332JanuaryBeginning of the siege of TyreSpringDisintegration of Persian fleetJulyFall of Tyre (text)Sept-Nov.Siege of Gaza (text)NovemberAlexander visits Jerusalem? (text)Alexander enters Egypt331JanuaryAlexander in Heliopolis and MemphisMarchAlexander visits the oracle of Ammon (text)7 AprilAlexander founds Alexandria (text)JuneAlexander in Phoenicia and SyriaJulyReinforcements leave MacedoniaAlexander's crosses the EuphratesAug-Sept.Alexander campaigns in Mesopotamia1 Oct.Battle of Gaugamela22 Oct.Mazaeus surrenders Babylon to Alexander (Babylonian text; Latin text)15 Dec.22 Dec.Abulites surrenders Susa to AlexanderAlexander leaves Susa33020 Jan.30 Jan.Jan-MayBattle of the Persian gateAlexander reaches PersepolisAlexander at Persepolis (text)JuneDarius leaves Ecbatanac.17 JulyDeath of Darius III at Choara; Bessus king (text)Aug-Sept.Alexander in Hyrcania, Parthia and AriaNovemberAlexander in Drangiana; plot of PhilotasAlexander in Ariaspa; murder of Parmenion329FebruaryArmies unite in Arachosia AprilAlexander advances to GandaraLate MayAlexander crosses the Hindu Kush (text)c. 1 JuneAlexander advances to the Oxus (text)Alexander captures BessusAlexander advances to the JaxartesJulyAlexander founds Alexandria EschatêRevolt in Sogdia, led by Spitamenes; battle of the JaxartesCavalry reorganized328WinterAlexander at BactraSummerCampaigns in Sogdia and BactriaAutumnMurder of ClitusDecemberCapture of Spitamenes327WinterAlexander in Maracanda and NautacaSpringCapture of the Sogdian Rock (text)SummerArmies unite at Bactra. Introduction of proskynesis (text)Marriage to RoxaneLate SummerConspiracy of the pages; death of Callisthenes326FebruaryHephaestion advances through Gandara to IndusAlexander campaigns in the Swat valleyAlexander takes the Aornus rockAprilArmies unite near the Indus; advance to TaxilaMayBattle of the Hydaspes against Porusc. 26 JuneCrossing of the AcesinesLate JulyMutiny at the Hyphasis (text)SeptemberBeginning of fleet buildingNovemberAlexander's fleet starts down the Hydaspes325JanuaryCampaign against the Mallians; Alexander woundedFebruaryDisaster at the confluence of Acesines and IndusAprilThe Brahman rebellionJuneCraterus starts for Carmaniac. 15 JulyPeithon's and other forces arrive at PatalaLate AugustAlexander starts for Carmania15 Sept.Nearchus starts on his voyage (text)Alexander in Gedrosia (text)DecemberPunishment of the satraps (text)Alexander meets Craterus in Carmania324JanuaryAlexander meets Nearchus in CarmaniaFebruaryAlexander in Pasargadae (text)Death of Calanus (text)MarchAlexander meets Nearchus in SusaMarriages at Susa (text)SummerAlexander's decree on the exiles (text)AugustMutiny at Opis (text)Veterans set off with CraterusOctoberAlexander at EcbatanaLate Oct.Death of Hephaestion323WinterAlexander requests divine honors Alexander campaigns against the CossaeansApril-MayAlexander in BabylonMayPreparations for campaign to Arabia11 JuneAlexander dies (Greek text; Babylonian text)
Gyakran megesik, szazszor vegigmesz ugyanazon uton, es mindig mas, mintha eltevedtel volna, jatszik a feny, mint a ''rozsasujju hajnal'' es alkony a ''bolond'' Hymetosszal. :)
És most térjünk vissza Nagy Sándor hadjáratának történetére. Ott hagytuk abba, hogy a nagy hadvezér megérkezett Aornos közelébe. A ránk maradt feljegyzések közül Arrianosé a legteljesebb és kétségtelenül a legmegbízhatóbb.(Anabasis, IV., XXIX—XXX.) Annál is inkább bizalmat érdemlő ez ebben a vonatkozásban, mert a két kortárs egyike, akiknek elbeszélésére mint minden másnál szavahihetőbb forrásra hivatkozik bevezetésében, Ptolemaios volt, Lagos fia, — Nagy Sándor bizalmas generálisa, az egyiptomi Ptolemaiosok őse. Ez a Ptolemaios maga is igen nevezetes szerepet játszott Aornos elfoglalásában. Arrianos feljegyzése azokról a hadműveletekről, amelyek a menekülő asszakénoik sziklaerődjének elfoglalására vezettek, oly világos és tanulságos topográfiai adatokat szolgáltat, hogy leghelyesebbnek tartom Mc Crindle angol fordítása nyomán, egész terjedelemben ideiktatni az Anabasis e részének magyar fordítását. Az angol fordítást összevetettem a görög eredetivel és itt-ott némi csekély változtatást tartottam szükségesnek. (Az itt következő magyar szöveg ennek a kissé módosított angol szövegnek a fordítása.)
Bizonyos emberek erre, akik a környékből valók voltak, odamentek hozzá és felajánlva hódolatukat, vállalkoztak rá, hogy elvezetik őt a Szikla megostromlására legalkalmasabb helyre, ahonnan nem lesz nehéz bevenni a várat. Nagy Sándor ezekkel az emberekkel elküldte Ptolemaiost, Lagos fiát, testőrségének tagját. Ptolemaios az agrianeseknek* és más könnyű*
Agrianes, thrák-macedóni nép a Strymon mellett, a Rhodope és Hémusa hegység között. Híres nyilasok. (A fordító.)
fegyverzetű csapatoknak, meg a válogatott gyalogos testőröknekvolt a vezére. Ptolemaiosnak parancsot adott, hogy foglaljon állást, szállja meg erős őrséggel és aztán ha elfoglalta, adjon jelt neki. Ptolemaios fárasztó, nehéz útvonalon haladva megszállta a magaslatot, annélkül, hogy a barbárok észrevették volna. A helyet cölöpkerítéssel köröskörül megerősítette, aztána hegy egy kimagasló pontján máglyát gyújtott, hogy jelt adjon Nagy Sándornak, A jeltüzet meglátta a vezér és másnap megindult seregével. De a térszín nehézségei és a barbárok derekas ellenállása meghiúsította az ostromot. A barbárok, amikor észrevették, hogy Nagy Sándornak nem sikerült az ostrom (azon az oldalon), megfordultak ós megtámadták Ptolemaios embereit. Keményen összecsaptak, az indusok szívós erőfeszítéssel igyekeztek lerombolnia paliszádokat, Ptolemaios azonban helytállott. Végülis a barbárok maradtak alul a küzdelemben és az éjszaka leszálltával visszavonultak. Nagy Sándor az indus szökevények közül kiválasztott egy embert, aki ismerős az országgal és máskülönben is megbízható és éjnek idején levelet küldött vele vezérének. Hírül adta neki ,hogy ő maga fogja megostromolni a Sziklát, legyen résen, ne elégedjék meg vele, hogy állását tartsa, hanem támadja mega barbárokat a hegyen, hogy a két tűz közé szoruló indusok megzavarodjanak. Nagy Sándor hajnalban indult meg táborából. Csapatait azon az úton vezette, amerre Ptolemaios nyomultvolt fel ő előtte észrevétlenül. Meg volt róla győződve, hogy ha sikerül előnyomulnia és egyesülnie Ptolemaios seregével, könnyű lesz a diadal. így is lett. Délig hevesen dúlt a harc az indusok és a macedónok között. A barbárok erősen hajigálták ós nyilaztáka fölfelé kapaszkodó macedónokat, de ezek nem lankadtak, egyre újabb és újabb seregek követték egymást s amíg az elől levők pihentek, a nyomukban következők délután nagy nehézségek árán elfoglalták a hágót és egyesültek Ptolemaios embereivel. Az egyesült csapatok folytattak előnyomulásukat a Szikla felé, de ostromra még nem kerülhetett a sor. így végződött ez a nap. Másnap hajnalban Nagy Sándor parancsot adott katonáinak, hogy minden ember vágjon magának száz karót. Amikor együtt volt a fa, a magaslatról, ahol táboroztak, elkezdte a gátépítést a Szikla felé, keresztül a szakadékon, egy olyan pontig, ahonnan úgy gondolta, nyíllal éshajítógépek köveivel eléri a védőket. Mindenki résztvett a munkában, hogy a gát elkészüljön, ö maga ügyelt fel a munkára és megkorbácsolta a tétleneket.Első nap teljes erőmegfeszítéssel egy stadionnyira épült 141 meg a gát. Az indusok másnap megtámadták a gátépítésen foglalatoskodókat, de a macedón parittyavetők és hajítógépeka már megépült gátról olyan erővel ostromolták őket, hogy az indusok visszavonultak. A gátépítést szakadatlanul folytatták három nap. Negyednapra néhány elszánt macedón felkapaszkodott és elfoglal tegy, a Sziklával egymagasságú kiszögellést. Nagy Sándor szüntelen munkával előretolta a gátat, hogy elérje a kiszögellést, amelyet egy maroknyi sereg már elfoglalt a számára. De az indusokat rémületbe ejtette a macedónok hallatlan vakmerősége, s amikor látták, hogy már keresztül is törtek és .gátjuk elérte a kiszögellést, lemondtak a további ellenállásról és követet küldtek Nagy Sándorhoz és tárgyalásba bocsátkoztak, hogy átadják az erősséget, ha békét köt velük. Valójában azonban az volt a szándékuk, hogy a tárgyalással kihúzzák a napot és az éj leple alatt elszéledjenek falvaikba. Nagy Sándor észrevette ezt. Időt adott nekik, hogy elinduljanak és bevonják körös körül őrségeiket. Ö maga nyugton maradt, amíg azok megkezdték visszavonulásukat. Akkor azután testőrségéből és a könnyebb fegyverzetűekből válogatott kétszáz emberével megostromolta a Sziklát, arról felől* ahonnan a vár védői elvonultak, ő maga kapaszkodott fel elsőnek. A macedónok nyomon követték, egyik a másikat segítette fel, egyik itt, a másik ott. És akkor előre megállapított jelre rávetették magukat a visszavonuló barbárokra és sokakat közülük levágtak menekülés közben. Mások pedig rémületükben levetették magukat a meredélyeken és úgy haltakmeg. Nagy Sándor ilyen módon urává lett a Sziklának,,amely pedig magát Héraklészt is megtorpantotta.''
Íme lássuk, mit mond a görög történetíró Aornosról (IV., XXVIII.) :
Hatalmas sziklatömeg ez az országnak abban a részében, és beszélik, hogy még Héraklész, Zeusz fia, sem bírt megmérkőzni vele. Már most azt, hogy a thébai vagy a tyriai avagyaz egyiptomi Héraklész járt-e itt az indiaiak földjén, nem erősíthetem meg határozottan, de nem is tagadhatom, de hajlandó vagyok azt gondolni, hogy nem nyomult előre ilyen messzire; mert hiszen tudjuk, mennyire szeretnek nagyzolni az emberek s ha nehéz dologról beszélnek, megnövesztik a nehézséget és kijelentik, hogy maga Héraklész sem bírt vele. Ennek a sziklának az esetében is az a meggyőződésem, hogy Héraklészt csak azért emlegették, hogy a szikla elfoglalását annyival is csodálatosabbnak tüntessék fel. Mondják, hogy a szikla kerülete megvolt 200 stádium (negyven kilométer) és magassága a legalacsonyabb pontján 11 stádium (kb. két kilométer). Egyetlen nehezen járható, emberkéz építette ösvény vitt fel a tetőre. Fenn a szikla tetején —• úgy beszélik — bővizű forrásból bugyogott a tiszta víz. Erdő is volt és szántóföld, annyi, hogy megmunkálására ezer ember kellett. Nagy Sándort, amikor mindezeket megtudta, megragadta a vágy, hogy elfoglalja ezt a hegyet is. A Herakleszről keringő monda csak még jobban serkentette erre.
Nagy Sándor seregének további útvonalát Szvátbanmár könnyebben nyomon követhetjük. Határozott régészetiés topográfiai adatok támogatnak a hadműveletek helyszínének kinyomozásában. Arrianos ezt írja Anabasisaban<IV., XXVII.):
(Nagy Sándor) azután elküdte Koinost Bazírába, abbana hitben, hogy lakói megadják magukat, ha megtudják, hogy Masszaga elesett. Elküldte továbbá Attalost, Alketast és Demetriost, lovasságának vezérét, Órába, egy másik városba, azzal a megbízással, zárják körül a várost, amíg ő maga megérkezik. Alketas seregét az óraiak megrohanták, de a macedónok nehézség nélkül visszaverték őket és visszakergették falaik közé. Koinosnak nem ment ilyen simán a dolga Bazírában. Bazíra népe bízott a körös körül megerősített, magas fekvésű vár erejébenés semmi jelét nem mutatta annak, hogy megadja magát. Nagy Sándor, amikor ezt megtudta, elindult Bazíra felé. Útközben értesült, hogy egyes szomszédos barbárok, Abiszáresz ösztönzésére be akarnak lopózni Órába.* Előbb hát ő is odament seregével. Koinos azt az utasítást kapta, hogy építsen erődöt egy erős ponton Bazíra előtt és hagyjon benne akkora helyőrséget, amely elegendő ahhoz, hogy a lakók ne juthassanak könnyűszerrel földjeikre, s aztán csapata többi részét vezesse Nagy Sándor seregéhez. Amikor Bazíra népe látta, hogy Koinos csapatainak legnagyobb részével elvonul, az ottmaradt macedónok erejét kicsibe véve, kivonultak a síkságra. Heves ütközet kerekedett s az összecsapásban ötszáz barbár elesett és hetvennél több fogságba került. A többi visszamenekülta városba s jobban mint valaha el volt zárva attól, hogy kijuthasson onnan. Koinos emberei megerősített állásukból szemmel tartották őket.
''Stein Aurél további munkásságának fontos része a világhódító NagySándor hadjáratának felmérése, nyomon követése, jórészt afgán területen. Ennek során vitathatatlanul kimutatta az antik görög művészet hatását India, Afganisztán, sőt Kína képzőművészetének bizonyos elemeire.''
''Már idősebb korában, expedíciót maga mögött hagyva, tért vissza kedvenc témájához, NagySándorhadjáratainak rekonstruálásához. Észak-Indiában be is azonosította az egyik csata helyét.''
Sir Wilfred Thesiger
